2017. február 18., szombat

Sarah J. Maas - Az orgyilkos pengéje

Bonjour!
Korábban szerettem volna, de ami késik, nem múlik!

Előszó
Oké, tisztázzunk valamit. Nekem olyan, hogy Az orgyilkos pengéje és más történetek, nem létezik! Egyszerűen borzalmas név, az első kiadás tökéletes volt és én ahhoz ragaszkodom, nem érdekel az újabb kiadás. A történet ugyanaz, nekem pedig az első verzió tetszett és biztos vagyok benne, hogy ha már nehezen beszerezhető az első kiadás, én akkor is azt fogom megvenni!


Író: Sarah J. Maas
Magyar cím: Az orgyilkos pengéje (Üvegtrón 0.5)
Eredeti cím: The Assassin's Blade (Throne of Glass 0.5)
Fülszöveg
"Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik.
Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár…"

Információk
 - Előzménytörténet
 - Öt történet
 - Egy nagy utazás
 - Érzelmi hullámvasút
 - Rabszolgák
 - Rálátás az orgyilkoscéhre
 - ...És Arobynn-ra
 - Sam Cortland ♥

Borító
Szerintem gyönyörű, a sorozat eddigi borítói közül nekem ez az egyik kedvencem! Mivel ebben a kötetben nagy hangsúly van Celaena kilétének eltitkolásán, szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy köpenyben és csuklyában legyen a borítón. A könyvek hátulján is mindig látható, csak épp egy másik ruhában és háttal, én ezeket az oldalakat is nagyon szeretem, fogalmam sincs, miért.

Történet
Ami a legjobban tetszett, hogy bár öt rövidebb történet van a könyvben, a soron következő mindig a folytatása, Celaena utazásának egy újabb állomása. Az orgyilkos itt még nem olyan harcias, mint a többi részben, itt inkább öntelt és lenéző. Furcsa volt a gőgössége, és az események is katasztrófába torkoltak emiatt, de lássuk be, így tökéletes. Ha Celaena kamaszként nem lett volna ilyen, akkor nem vált volna egy olyan erős és szilárd nővé, amilyen a későbbi kötetekben. Az előzménytörténetet elsőként illik elolvasni, és lesz is majd olyan sorozat, ahol azzal kezdek, mert tudom, hogy kell. Itt viszont szerintem az első vagy a második után érdemes elolvasni. Mivel az előzményekben annyira titkolják Celaena arcát és kilétét, ezért inkább a második után érdemes elolvasni, hiszen ott is ezt a témát boncolgatja az írónő, és így már sokkal érhetőbb lesz ez a könyv. Világossá válik, miért olyan nehéz Celaenának elmondania, ki is ő és a többi. Az első kötet után is neki lehetne állni, de nem tudom... Valahogy nekem logikusabb, ha a második után veti rá magát az ember. Már csak a cselekmény szempontjából is. Viszont ez tényleg részletkérdés, sokkal fontosabb a történet! Ha az Üvegtrón valamelyik része után áll neki az ember, pontosan tudja, mi lesz a vége. És én idióta nem törődtem vele! Első olvasásnál még úgy voltam vele, 'Ugyan, nem fogod megszeretni!'. Nem a francokat! A könyv végére hihetetlenül megszerettem Samet és a búcsúzás majdnem annyira fájt, mint Celaenának! Az egész kalamajka azzal kezdődik, hogy Celaena és Sam a Koponya-öbölbe került, ez az  első kisebb történet. A lány hamar rájön, hogy mestere rabszolga-kereskedelmet akar, amiben ő nem kívánt részt venni. Hát mit csinál ilyenkor egy tizenhat éves kamasz? Naná, hogy kiszabadítja őket! Sammel együtt egy eszméletlenül jó tervet dolgoznak ki, amivel kétszáz rabszolgát mentenek meg és ez baromira lenyűgöző!
" – Tisztában vagy vele, hogy ez a legvakmerőbb dolog, amit valaha tettél?
– A legvakmerőbb, de talán a legjelentősebb is."
Még ugyanebben a történetben volt egy idézet, ami után még inkább tiszteltem Celaenát. Lehet, hogy csak egy tizenhat éves lány, de simán letagadhatja, sokkal hamarabb felnőtt, mint kellett volna. Sokkal jobban átlát helyzeteket és küzd azokért a dolgokért, amik számítanak, mint egy felnőtt harcos. Lássuk be, nem mindegyik felnőtt küzd azért, ami szerinte fontos. És azért tisztelem igazán, mert még nem került a bányákba, de már küzdött a rabszolgákért. Ugyanez persze igaz Samre is, nagyon bátor srác!
" – Miért?
– Nem értem a kérdésedet.
A férfi levegőt vett.
– Minek ez a sok hercehurca a rabszolgák miatt?
– Ha mi nem küzdünk értük, akkor ki fog?" 
Aztán a következő történetből kiderül, hogy a kisebb részek csatlakozni fognak egymáshoz, csak épp kihagyások vannak, ugrunk az időben, illetve itt tudjuk meg, mi is történt a két kamasszal, miután hazatértek. És ha lehet, még jobban gyűlöltem Arobynnt! Yrene számomra egy pozitív karakter, azonnal megkedveltem és megsajnáltam. Kicsit emlékeztetett Celaenára, és talán az orgyilkos is ezért segít neki. Nem akarok sok mindent mondani erről a történetről, mert bár ez a legfinomabb sztori az öt közül, kicsit utánajártam a folytatásnak - mármint az ötödik résznek, mert hogy én ott tartok -, és IGEN! A megérzésem, miszerint Yrene még benne lesz, valószínűleg igaz, és nem tudom mi van velem, mert a harmadik kötetben is megjósoltam egy részt!:D Szóval ezt a történetet teljes egészében meghagyom nektek. :3 A harmadiknál már kezdenek beindulni az események. Celaena végre megérkezett oda, ahová elindult és talán itt kezdett el változni a lány. Mert néha szükség van a fegyelemre, az alázatra, ennek pedig elképesztően nagy hasznát veszi majd a későbbiekben. Annak ellenére, amit ebben a történetben történt, volt néhány karakter, akit megszerettem, ilyen Ansel, Mikhail, Ilias és a Néma Mester. Részben miattuk is néztem meg, mi lesz a folytatásban, és tudom, annyi mindent árulok el nektek, de igen, benne lesznek! Ezzel a könyvvel az a gond, meg úgy az összes Maas könyvvel, hogy hiába tudom, mi nem mondanom is kéne valamit, jobban érdekel az, hogy ne rontsam el az olvasás élményét! Úgyhogy igen, ugrok a következőre! Celaena végre hazaért, alig vártam, hogy találkozzon Sammel, erre a lány átmegy féltékeny barátnőbe, és elszúrja az egészet. Jó, nyilván nekem se tetszene, ha egy Lysandra kaliberű lány a barátommal akar non stop lenni, de lássuk be. Ők még nem voltak együtt, és Samnek van kitartása. Akkor is, ha Lysandra szándékosan egy dög, és az olvasó ki akarja nyírni. VÉGIG SPOILER, AKKOR IS, HA TUDJUK, MI LESZ A VÉGE! Az utolsó két történet számomra mindig összefolyik, soha nem tudom pontosan, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. Sam... Sam csak annyit akar, hogy végre szabad lehessen, ahogyan Celaena is és végre összejönnek! De minden elromlik - és most nagyon kellett gondolkodnom, milyen szót használunk, ha finoman akarom kifejezni magam, mert nála sosem sikerül. A könyvből is kiderül, hogy Arobynn árulja el őket, hogy nem fogok finomkodni, kimondom, hogy ő volt egy rohadt görény. Az, amit tett, undorító. Elárulni két kamaszt, csak azért, mert mindent magának akart és hagyta, hogy Sam egy elmebeteg kezei közé kerüljön, aki megkínozta és borzalmas dolgokat tett vele! Amikor pedig eljutottam ahhoz a bizonyos idézethez! A szívem majd megszakadt!
"Nem fog elindulni Samet megkeresni. Egyedül akarta megcsinálni."
Mert Celaenának fogalma sem volt, mi történt a szerelmével, de az olvasó... Ó, ő pontosan tudta, és ez még rosszabb! És Arobynn-nak még volt pofája odamenni és azt mondani 'Sajnálom'! Undorító féreg és az, amit majd kapni fog ő és Farran, semmi ahhoz képest, amit érdemelt! Az utolsó oldalon egy mondat pedig ha lehet, még jobban összetöri az embert. Fel sem tudom fogni, hogy tudott kitartani a lány és mindazt véghezvinni, ami majd a többi könyvben rá vár.
" – A nevem Celaena Sardothien – suttogta –, és nem félek."
 
Idézetek
" – Csak hogy tudjátok – mondta mindenkinek, tekintetét még mindig Samre szegezve –, most elmegyek, és elhozom Ben holttestét. – Sam arcizmai megfeszültek, de elég okos volt ahhoz, hogy ne nézzen rá. – De ne várjátok el, hogy veletek is ilyen előzékeny legyek, ha eljön a ti időtök."

SPOILRES!
" – Figyelj csak – szakította félbe a gondolatait Mikhail, és felébökött a villájával –, aztán megérdemelted-e, hogy a mestered kékre-zöldre verjen?
Ansel komoran nézett rá, Celaena pedig kihúzta magát a székén. Ráadásul most még Ilias is odafigyelt, szép szemét az ő arcán pihentette. De Celaena Mikhailra nézett.
 – Az attól függ, ki meséli a történetet.
Ansel kuncogott.
 – Ha Arobynn Hamel meséli a történetet, akkor bizony megérdemeltem. Jó sok aranyába kerültem, valószínűleg egy kisebb vagyonba. Engedetlen és szófogadatlan voltam, ráadásul egy csepp megbánás sincs bennem azért, amit tettem.
Továbbra is állta Mikhail tekintetét, akinek a vigyora lassan lekonyult.
 – De ha az a kétszáz rabszolga meséli a történetet, akiket felszabadítottam, akkor vélhetőleg nem érdemeltem meg."

" – Nos – szólalt meg Arobynn végül –, azt hittem, hogy jobban le fogsz sülni.
Celaena majdnem elnevette magát, de tökéletesen uralkodott az arcvonásain.
 – Tetőtől talpig be voltam öltözve, hogy védjem magam a naptól – magyarázta."
 
Remélem, tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése