Sarah J. Maas - Üvegtrón

Bonjour!
Lassan, de biztosan kúszik feljebb a kattintások száma, így már hatezer felett vagyunk, ráadásul 23-an iratkoztatok fel! Köszönöm! ♥

Előszó

Jaj, olyan régen vártam már ezt a pillanatot, és legszívesebben azonnal kitenném az öt négy kötet értékelését, de le kellett higgadnom és egyesével kipakolom majd! Sarah J. Maas hetedikben, vagy nyolcadikban befurakodott az életembe és onnantól kezdve egy példakép. Mert ez a nő fantasztikus író és egyszerűen eszméletlenül tudja mozgatni a szálakat!

Író: Sarah J. Maas

Magyar cím: Üvegtrón (Üvegtrón 1.)

Eredeti cím: Throne of Glass (Throne of Glass 1.)

Fülszöveg

"Az ​​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve."

Információk

 - Egy orgyilkos főhősnő
 - Egy herceg 
 - Egy testőr
 - Egy És az ő szerelmi háromszögük
 - Egy elvetemült király
 - Egy verseny, aminek csak egy győztese lehet
 - Egy titkokkal teli üvegkastély
 - Egy szellem, aki Celaenát akarja
 - Egy hercegnő, aki az orgyilkos társaságát keresi
 - Egy könyv, amit képtelen vagy letenni

Borító

Gyönyörű, azonnal szerelmes lettem belé! Nem elég, hogy meseszép, tökéletesen illik a történethez, Celaenához, mert átadja, hogy milyen is a lány... A háttér pedig kiemeli az egészet és te jó ég, imádom!

Történet

Sosem volt még dolgom orgyilkosos sztorival, így nem vártam tőle se sokat, se keveset. Azonban Celaena! Hihetetlen, hogy mennyi mindenen ment keresztül, mégis képes volt kitartani. Nem magáért. Hanem azokért, akiket elvesztett. A bosszúvágy az, ami életben tartotta. Minden, amit átélt tizennyolc éven keresztül, csak erősebbé tette. És egy hihetetlenül erős karaktert kapunk, aki sosem veszti el az igazi énjét, csak formálódott!

" – Álnevet fogsz használni. Le merném fogadni, még csak nem is sejted, hogy mi mindent beszéltek az elítélésed után.

Tudja, a bánya mélyére viszonylag ritkán jutnak el a postagalambok."

A könyvből megtudjuk, hogy érték veszteségek, de teljes mértékben nem tudjuk úgy felfogni, mint amit majd az előzmény nyújt. Igen, majd, mert bár előzmény, szerintem a második, esetleg az első kötet után érdemes elolvasni és ha eljön az ideje, el is mondom, miért! Viszont tény, hogy a fájdalmát mi is átéljük az előzményben, Sarah gondoskodik róla... Kapunk egy tökéletes történetet, egy kőkemény lánnyal, akit csak a céljai elérése érdekelnek, nem számít, milyen harci sérüléseket szerez eközben. Egyszerűen beleszerettem a karakterébe, magával ragadott és az egyik kedvenc női szereplőm abból a rengeteg könyvből, amit olvastam már.

" – Celaena Sardothiennek hívnak – sziszegte a legyőzöttnek. – Persze, cseppet sem számít, hogy mi a nevem. Lehet Celaena vagy Lillian, vagy akár szuka is, mert így is, úgy is le tudlak győzni! Nem számít, minek neveztél."

Nagyon Celaenára koncentráltam, úgyhogy ideje egy kicsit minden másról is beszélnem. A lány Adarlan legnagyobb orgyilkosa, azonban valaki elárulta és egy évre a sóbányákba került. Ezután hozta ki a koronaherceg a bajnokságra, amit apja rendez, aki pedig megnyeri, a király mészárosa lesz. Ezzel nincs is gond, csak hogy Celaena utálja a királyt, a herceget és úgy mindent, ami az udvarhoz tartozik. Éppen ezért volt nagyon érdekes a beilleszkedése, na meg a túlélése. Egy női karakternél mindig rettegek, mert félek, hogy túl pasis lesz, nem pedig erős és törhetetlen. Itt azonban szerencsére egy tökéletes főhősnőt kapunk, aki bármit megtesz a bányákból való kijutásért. Azt hiszem, nem csak nekem (volt) egyértelmű, hogy megnyeri a bajnokságot, mégis az odavezető út tele volt meglepetésekkel. A könyvön sehol nem volt feltüntetve, hogy Sarah történetei függőséget okoznak és minden könyve egyre jobb, és az a nő fantasztikus és mondtam már, hogy imádom??? Celaena hamar barátságot köt egy másik birodalomból érkező hercegnővel, Nehemiával, aki szerintem egy nagyon jó karakter és imádtam! Egy határozott, független, fiatal nő, aki bármit megtenne a népéért és egyszerűen képtelen elviselni, hogy a népe egyetlen tagja is rabszolga legyen. Chaol, a testőrkapitány, és Dorian, a koronaherceg is meglepetés volt számomra, egyáltalán nem így képzeltem el őket. Azt hittem, a könyv végére még jobban utálni fogom őket, mert elkényeztetett idiótának néztem mindkettőt. Aztán mire végeztem, már csak egy mosollyal az arcomon tudtam rájuk gondolni, mert megváltoztatták egymást. Ők hárman, és néha Nehemia is, jó hatással voltak egymásra és kihozták a jó, esetenként a rossz tulajdonságokat a másikból. A történetben a legjobb, hogy teljesen mást kapsz, mint amire számítasz. Azt hiszed, egy egyszerű sztori, hogy majd jól helyben hagy mindenkit a csaj, aztán minden szuper és örüljünk és romantika és minden tök jó. Aha, nem. Egyik pillanatról a másikra váltunk, jön a mágia, a másik világ és olyan könnyen olvad össze a két világ, hogy az égvilágon senkit nem zavar! Elena egy furcsa karakter, akiről szeretne az ember többet megtudni, vagy inkább a terveiről, de az a nő semmit nem árul el és ez egy csöppet bosszantó! Celaena próbál bajnok lenni, miközben természetfeletti lény mészárolja az ellenfeleit és istenem, annyi mindenről szeretnék még beszélni, de nem lehet, mert ezt a kötetet nektek kell felfedeznetek! Ez egy vízválasztó, ha ez a könyv nem tetszik, Sarah valószínűleg nem a te embered, számomra viszont ilyen opció nincs, úgyhogy inkább nem mondok semmit, csak olvassátok, és nyerjen meg titeket, és te jó isten, olyan régen befejeztem már, de még mindig fel tud spannolni, emiatt pedig hihetetlenül hosszú mondatokat írok és eddig is kényszerítettem magam a rövidekre, viszont már nem megy! A többi kötetnél képtelen voltam visszafogni magam, úgyhogy ott jó sok részt ki kell hagynia azoknak, akik nem akarnak spoileres véleményt böngészni. Viszont ott fel is tüntettem, hogy hol kell abbahagyni és folytatni. Csak... Olvassátok az Üvegtrónt!

Idézetek

" – Meg sem próbáltál elszökni?
A lány ajkán lassú, könyörtelen mosoly jelent meg. – Egyszer.
A herceg összevonta a szemöldökét, és Westfall kapitány felé fordult:
– Erről miért nem hallottam?
Celaena a válla fölött Chaolra nézett. A testőr bocsánatkérően pillantott hercegére.
– A bánya főkapitánya csupán ma délután számolt be arról, hogy tényleg sor került egy, hm... közjátékra. Három hónappal azután...
– Négy hónappal azután – javította ki a lány.
– Négy hónappal azután, hogy Sardothien megérkezett, megpróbált elmenekülni.
Celaena várta, hogy a fiatalember folytassa a történetet, ám a test őrnek mintha csak lakatot tettek volna a szájára.
– Hé, kihagyta a legjobb részeket!
– Voltak jó részei is? – kérdezte a herceg. Az arckifejezését látva nem lehetett eldönteni, hogy haragszik, vagy visszafojtja a mosolyát. Chaol tekintete majdnem keresztüldöfte a lányt, mielőtt folytatta volna:
– Távolvégből lehetetlen megszökni. Fenséged atyja csakis olyan őrszemeket alkalmaz a bányák körül, akik ötszáz lépés távolságból is eltalálnak még egy menekülő mókust is. Öngyilkosság volna megpróbálkozni a szökéssel.
– Te viszont életben maradtál – mondta a herceg a lánynak. Celaena arcáról leolvadt a mosoly, ahogy maga előtt látta, ami történt.
– Hát igen.
– Mi történt? – tudakolta Dorian. A lány tekintete hideggé és keménnyé vált:
– Valami elpattant bennem.
– Ezzel kívánod megmagyarázni azt, amit tettél? – méltatlankodott Westfall kapitány. – Hiszen megölted a munkafelügyelődet és huszonhárom őrszemet, mielőtt elkaptak volna. Csupán egy karnyújtásnyi távolság választott el a faltól, mielőtt leütöttek volna az őrök.
– És? – nézett rá a herceg. Celaena dühbe gurult.
– Mi az, hogy és? Tudja, hogy milyen messzire van az a fal a bányától?
A nagyúr értetlen tekintetét meglátva becsukta a szemét, és drámaian felsóhajtott:
– A tárnától háromszázhatvanhárom lépésnyire. Valakivel megmérettem.
– És? – ismételte meg Dorian.
– Westfall kapitány, milyen messzire szoktak jutni a bányából ki törő rabszolgák, ha szökéssel próbálkoznak?
– Három lépésre – morogta a testőr. – A sóbánya őrszemei általában már azelőtt agyonlövik a szökevényt, hogy akár három lépést is tehetne.
A trónörökös csendben maradt."

"– Már ha ezt az őrült tákolmányt kastélynak lehet tekinteni – felelte a hercegnő.
– Azt mondja, hogy igen – fordult Celaena Chaol felé.
– Elképesztő, hogy ez a hosszú mondat annyit jelentett, hogy igen – szólt közbe Kaltain megjátszott szívélyességgel."

"– Na, és mi újság veled, Westfall kapitány? – kérdezte kedélyesen Otho, és hátba vágta a testőrt. Nem éppen gyengéden. Bűzlött a bortól. – Mostanában, már nem étkezel velünk.
– Három éve nem étkezünk együtt, Otho."

Imádtam Noxot, remélem, visszatér majd az ötödik részben!

"– Kérek tőled egy szívességet, Celaena – szólalt meg Nox. A lány összerezzent, amikor a tolvaj szájából meghallotta az igazi nevét. A fiatalember közelebb hajolt, és a fülébe suttogta: – Tépd le Káin fejét!"

Egy Dorian és Celaena pillanat ♥

" – Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának.
– Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. – Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked?
Celaena elrántotta a kezét.
– Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost.
– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek!"

Egy Chaol és Celaena pillanat ♥

" – Ébredj! – hallotta Chaol dühös hangját. – Szedd össze magad!
(…)
– Mennyi ideig aludtam? – suttogta. Nem kapott választ. – Mondjad, már, mennyi ideig aludtam?
Ekkor viszont észrevette, hogy a kapitány arca is enyhén piros.
 – Te is elaludtál?
– Csak egy kicsit, de aztán felébredtem. Te viszont összenyálaztad a vállamat."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

xo Peetagey Smile