Jennifer Lynn Armentrout - Feledés 2.

Bonjour!
Így estére csak sikerült megírnom ezt a bejegyzést! 

Előszó

Elnézést, amiért annyira kusza és érzelmes lett a bejegyzés, de ez a történet nagyon-nagyon bosszantó! Igaz, jó értelemben, de akkor is! FIGYELEM! Teljesen nyíltan fogok beszélni a könyvről, mivel az előző kötet eseményeit tartalmazza, és úgy veszem, hogy te azon már túl vagy!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.

Író: Jennifer Lynn Armentrout

Magyar cím: Feledés 2 (Luxen 2.5)

Eredeti cím: Oblivion 2. (Lux 2.5)

Fülszöveg

"Daemon ​Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Éld át az Ónix történetét Daemonnal!"

Információk

 - Tükörregény

 - Luxenek
 - Arumok
 - Új szereplők
 - Bonyodalmak
 - Ikrek
 - Kapocs
 - Szerelmek

Borító

Kezdetben teljesen abban a hitben voltam, hogy azért nincs a másodiknak, harmadiknak más borítója, meg fülszövege, mert nem is Jennifer írta. Ami ostoba gondolat, de csak akkor értettem meg, mi is a helyzet, amikor a molyon feltűnt, hogy a három könyv egybe jelent meg külföldön. És tekintve, hogy az ezer oldalt is meghalad, örülök, amiért külön részek vannak nálunk. Na meg, így könnyebb sorba tenni őket. Ugyanakkor az, hogy mindnek egyforma a borítója, kicsit zavaró, de legalább a színeket váltották! Na jó, azért kezdek megbékélni velük.

Történet

Édes istenem, annyira nagyon utálom ezt a könyvet! Persze imádom, de akkor is utálom! És amikor azt mondtam, hogy örülök annak, hogy Will ott van Kellynek??? Szerettem volna leharapni az ujjaimat azért a gondolatért! Jesszus. Rühellem azt a pasit, de tekintve, hogy az első olvasásnál még nem tudtam, hogy egy hazug, szemét, idegesítő kurafi, megoldom én Daemon szavajárásával!, és akkor tényleg örültem Willnek, muszáj volt azt írnom. Meg lássuk be, akik még nem olvasták a bejegyzésem előtt, nem tudhatják, milyen ember! Az nem lenne fair velük szemben! És ott van Blake! Óó, te jó ég, szeretném kikaparni a szemét, egyesével letépkedni a körmeit és mindenféle beteg dolgot művelni vele! Miért? MIÉRT kellett megölnie Adamet??? Imádtam azt a srácot, a legjobb Thompson gyerek volt, aki megérdemelte, hogy éljen! Ha nem is marad együtt Dee-vel, akkor is! Legalább élt volna! De nem, annak a kurafinak meg kellett ölnie, mert hát miért is tudna gondolkodni? Bármi mást tehetett volna, de neeem, neki el kell árulnia mindenkit. Mert miért is ne? És Katy? Jesszusom, értem én, hogy mindenkit meg akart védeni, hogy nem akart újabb adag felelősséget és terhet Daemon nyakába aggatni, de miért nem lehetett legalább vele őszinte?? Az, hogy hibrid lett, számára azt jelenti, Daemon ezért akar vele lenni. Igen, de az csak a kapcsolat. Nem a fontosabb dolgok. Mondjuk az élet! Vagy a többiek élete! Miért nem tudta félretenni a sérelmeit? Na és Daemon? Mert mind a ketten benne voltak! Nem is kicsit. Amikor az egyik meglágyult volna, a másik elszúrta valami megjegyzéssel. Vagy egy cselekedetével. És amikor a másik volt soron? Akkor az egyik sértődött be. Jesszusom, legtöbbször olyanok voltak, mint a gyerekek, és értem én, hogy a szerelmi gondok tök tinédzseresek, ők meg azok és viszonylag végre a korukhoz mérten viselkednek. De miért pont most? Annyi gond volt, amiről elhiszem, hogy jobb volt elfeledkezni, de miééért??? Mintha olyan nehéz lenne beszélni a másikkal! Értem, hogy nem bíznak teljesen a másikban, hiszen részben idegenek, de hogy alakítanak ki bizalmi viszonyt, ha NEM BESZÉLNEK??? És Dee előszeretettel okolta Katet Adam haláláért. Amiben azért tényleg hibás a lány. De lássuk csak, ki ment be csak úgy a házba? Miközben azt sem tudták, mi van bent? Ó, igen Dee és Adam! És kik döntöttek így? Csak nem ők? Tehát ők is hibásak? Bingó! És főleg a gyász beszélt Dee-ből, meg az elhanyagoltság, de néha sokkal durvább volt, amit már igazán nem érdemelt meg Katy. Ash meg tényleg egy liba, akit sajnálok, hiszen elvesztette a testvérét, de attól még aljas dolog még jobban lehúzni Dee-t. Mert szerintem ezt tette. Ami pedig Simont illeti. Elég furcsa volt, hogy eltűnt a baleset után és tekintve, hogy Blake vitte el, egy csepp kétségem sem volt, hogy meghalt. És bár egy igazi kurafi volt a könyvben, meg az előzőben, azért ilyen véget nem érdemelt. Will meg... Atya ég, miért nem lehet senki az, akinek tűnik? Kat és Daemon éppen hogy összejönnek, neki meg természetesen éppen akkor kell bekattannia és rácuppannia a hibridségre! Amit pedig Dawsonnal tett... Bármennyire is utálom, azért hálás vagyok neki, hogy kiengedte őt. Bármennyi bonyodalmat is ígért mindez, örültem neki. Ugyanakkor ott van az az aprócska tény, hogy Beth nincs vele, ami természetesen még több problémát okoz. Mert miért ne? De ez ugyebár a következő könyv cselekménye lesz. Tudom, hogy már rég lezártam Adamet, de lássuk be, ebben a bejegyzésben összevissza ugrálok és egy értelmes gondolatom sincs, nem mintha amúgy lenne, és muszáj megemlítenem, mennyire meglepődtem! Tudtam, hogy Daemon kedveli a jobbik Thompson testvért, de eddig a könyvig nem is sejtettem, mennyire! És hogy tudott mindenről? Ez durva! Nem gondoltam volna, hogy beavatja őt Daemon, de tetszett és egyben szomorú is volt. És lássuk be, amikor Adam bement Kat házába, sejthette, hogy annak köze van az ügyhöz, amiről Daemon beszélt. Hű, annyira kavarog a fejemben minden, ha erről a könyvről van szó. Kicsit érzelmesebbre sikeredett ez a bejegyzés, sokkal inkább szól arról, milyen érzéseket váltott ki belőlem, és mikért hibáztatom az egyes szereplőket, semmint magáról a cselekményről. Amit sajnálom, hogy az a bizonyos levelezés nincsen benne. Persze az ötödikben szó van róla, de én szerettem volna ebben a részben Daemon szemszögéből látni azt a szituációt. Ezért vonok le fél csillagot, mert mióta tudom, hogy van tükörregénye a könyvnek, arra a részre vártam!
És igen, valójában a kurafi mindenhol egy szitokáradatot jelentett.

Idézetek

"Előrevetődtem, nyaktörő sebességgel csapódtam be a tóba. Alámerültem, összerándulva, amikor a hideg víz összecsapott a fejem felett. Derékon kaptam Katet, és felrántottam, a lábam nem érte sem a vizet, sem a földet, amíg biztonságban szárazra nem vittem.
Ahol megfojthatom. Hahó? Megfázás. Tüdőgyulladás. Halál.
Jézus."

"Talán nem volt olyan jó ötlet kikövetelni, hogy Kat palacsintát süssön nekem.
Az összekoszolódott pultra néztem. A sütő csupa nyers tészta lett, mint ahogy a pult és Kat pulóverének eleje is. Újra a palacsintákra pillantottam. Ha ember lennék, most félelemmel töltene el, amit tenni készülök.
Betömtem a falatot a számba, és majdnem vissza is köptem. Elszorult a torkom, de rákényszerítettem magam, hogy megrágjam. A juharszirupnak esélye sem volt, hogy ehetővé tegye a száraz, mégis nyálkás, íztelen lisztkupacot.
Végtelen akaraterővel lenyomtam a darabot a torkomon, és lenn is tartottam, aztán összeszorított szájjal Katre mosolyogtam. Elmúlt egy pillanat.
Kat gyöngyöző nevetésben tört ki.
– El se hiszem, hogy tényleg megettél egy egészet.
Úgy éreztem, sosem mosom le a szájpadlásomról a rá tapadt masszát."

KICSIT SPOILERES!

" – Fogadást kötöttél a saját bátyáddal arról, hogy megfektetsz engem? Ez nagyjából száz ok miatt gyomorforgató.
Ash csak felpillantott a mennyezetre, és folytatta.
– Egyértelműen tévedtem. – Lehuppant az ágy szélére. – Neki van igaza.
– Ezt miből gondolod?
Végignézett magán, aztán zavart pillantással felelt.
– Most komolyan, ha ezt visszautasítod, akkor rondán belezúgtál.
Rábámultam, aztán elnevettem magam.
– Ez aztán a logika!"

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile