2017. június 23., péntek

Jennifer Lynn Armentrout - Ónix

Bonjour!
Egy hét múlva egy éves lesz a blooog! :33

Előszó
El sem tudjátok képzelni, anno mennyire vágytam erre a könyvre! Az első részt viszonylag hamar megszereztem és kiolvastam, erre a kötetre meg baromi sokat kellett várnom. Még mindig emlékszem, hogy fel voltam pörögve, mikor a volt osztálytársam behozta a suliba. Nem is rémlik már, miért volt ott, talán olvasta, de nagyon az elején volt. Én meg kihasználtam, hogy a karácsonyi szünet előtt az ügyeletesek nem olyan szigorúak és bent a teremben belelapoztam a könyvbe! Óóó, istenem, a mennyországban éreztem magam és az sem érdekelt, hogy tök nagy spoilereket lövök le! Egyszerűen bele voltam zúgva az írónőbe, egy könyv után is! És ez azóta sem változott!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.



Író: Jennifer Lynn Armentrout
Magyar cím: Ónix (Luxen 2.)
Eredeti cím: Onyx (Lux 2.)

Fülszöveg
"Daemon ​Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…"

Információk
 - Luxenek
 - Arumok
 - Új szereplők
 - Bonyodalmak
 - Ikrek
 - Kapocs
 - Szerelmek

Borító
Nem vagyok biztos abban, hogy tudom, mire utal a háttér. Ha tippelnem kéne, az erdőt mondanám, az valószínűbbnek tűnik, és olyan, mintha jönnénk el a tótól. Azonban van egy hely, amire szintén tippelnék, ez kevésbé valószínű, tekintve, hogy csak a következő részben jutnak el arra a helyre. A cím színe szerintem tökéletes, én legalábbis imádom a polcomon látni. Daemon inkább Dawsonosra sikeredett ezzel a csapzott külsővel, valamiért az ilyen képeket inkább a másik testvérhez párosítom. Sztella tényleg hasonlít arra a lányra, akit elképzelek Katyként, de azért nem teljesen tökéletes ezen a képen. És a borítón lévő szöveg elég találó... Hamarosan tényleg minden megváltozik.

Történet
Annyira nehéz erről a könyvről beszélnem. Már az újraolvasás is fájdalmas volt, mert itt kezdett igazán elromolni minden. Jennifer beleadott anyait, apait, de tényleg. Nem tudom, ki hogy van vele, de én legszívesebben fogtam volna a szívemet és kidobtam volna a kukába, mert az a lassú kínzás, amit a kedves írónő tett, rosszabb volt. Az egész annyira értelmetlennek tűnik, és minden egyes alkalommal, amikor olvasom, vagy csak belelapozok a könyvbe és újrapörgetek egy-egy olyan jelenetet, ráüvöltenék egyes szereplőkre, hogy fejezzék be. Mert mindezt nem érdemelték meg és ami jönni fog még... Bocsánat, valószínűleg teljesen értelmetlen azok számára, akik nem olvasták, bár lehet, senki nem érti, miket hordok itt össze. Egyszerűen próbálok nem elárulni semmi fontos információt, de annyira dühös vagyok a szereplőkre! Mert amit itt műveltek, az szarság. Kat legalábbis így fogalmazna, és mivel sokszor baromira hasonlítunk, örömmel használom az ő szavait. Hű, azt sem tudom, hol kezdjem. Ez az egész egyszerre ver a szívünk dolog egyfajta falat emelt Kat és Daemon közé, ugyanakkor őket is elválasztotta egy másik fal a többiektől. Mind a ketten számíthattak másokra, azonban hamar megtanulták, hogy bár ott vannak a szeretteik, nem lehet folyton őket zaklatni. Ezért felelősséget vállaltak mindenért és mindenkiért, próbáltak mindenkit megvédeni és magukra vállaltak mindent, egyszerűen ehhez szoktak hozzá. Úgyhogy őszintén szólva nem is csodálkozom, hogy ebben a könyvben is inkább maguk akartak mindent megoldani, kizárva másokat. Nem mondom, hogy helyes az, amit tettek, de a szokásokat nehéz legyőzni. És igen, az előző könyvben ott voltak a másiknak, éreznek egymás iránt valamit, na meg kinyírtak pár arumot. De ez nem elég ahhoz, hogy feltétel nélkül megbízzunk valakiben. Persze pont ez a bizalmatlanság okozta a sok rosszat, és komoly árat fizettek mindenért. Az előző könyv végén voltak extra részek, amiből kiderült, hogy Daemon elkezdett teperni Katyért, illetve a lány rosszul lesz, ki tudja miért. SPOILER. Elég hamar kiderül, hogy Daemon sokkal jobban megváltoztatta Katet, mint azt hitték. Elnézést, amiért elmondom, de a könyvben sokkal nagyobb dolgok is vannak, ezt pedig muszáj tudni ahhoz, hogy folytassam. Szóval Kat mindenfélét megmozgat akaratlanul, ami Daemon figyelmét is felkelti. SPOILER VÉGE. Nyílt titok, hogy új szereplők is megjelennek. Az egyikük annyira nem is új, hiszen Katy orvosa volt, Will. Elég különös volt, hogy az anyja előbb bepasizik, mint a lánya, de első olvasásnál annyira örültem ennek! Hiszen Kelly is megérdemli a boldogságot, nem? A másik pedig Blake, aki természetesen egyidős a főszereplőkkel. Amikor felbukkant, két dologban voltam biztos. Az egyik, hogy bekavar majd Katnek és Daemonnek, a másik pedig, hogy ennek ellenére is összejönnek. Mondtam már, hogy jó vagyok a tippelésben? Nem tudom, ki hogy van vele, de én eléggé bepipultam, mikor Katy randizni kezdett Blake-kel. Értem én, hogy Daemonnel kicsit megváltozott a kapcsolata. Értem, hogy nem akar összejönni vele, anélkül, hogy szeretnék egymást. Értem, hogy az a félisten egy fénylény, úgyhogy elég nehéz lenne a kapcsolat. Értem, hogy normális, emberi társaságra vágyik. Értem, hogy bí... Mit beszélek, francokat értem, mit bír Blake-ben! Egy nyalizós szemét, akinek még csak nincs is olyan érdekes és izgalmas személyisége! Első perctől ellenszenves volt, mert tudtam, hogy megzavar mindent és csak késlelteti a két főszereplő kapcsolatát. És ezért szétrúgtam volna a szörfös seggét! NAGY SPOILER. Ráadásul még hazudik is, mert természetesen ő is egy hülye hibrid, mint Kat, és ezzel még jobban összekuszált mindent, és argh! Nem tudok úgy beszélni erről a srácról, hogy ne utáljam! Egyszerűen tönkretett mindent azzal, hogy idejött. Ráadásul segítséget ajánlott, amit Daemon nehezen tudott volna megoldani, Katnek pedig szüksége volt rá. Igen, persze, jöhetnének azok a reakciók, hogy miért kellett neki igent mondania a lehetőségre. Teljesen jogos! De Katynek ilyen a természete és azok után, ami az arumokkal történt, még jó, hogy tanulni akar! A francba is, én is ezt tenném! A saját életemet is kockára tenném, ha kell beledögölnék, de akkor is mindent megtennék azért, hogy ne miattam legyen rossz azoknak, akiket szeretek! Hogy várhatnám el Kattől, hogy ő ne így érezzen? Vagy akárki? Tudja, mi forog kockán, és ha nem fogadja el Blake segítségét, csak kockázatot jelent, akit ki kell iktatni. Úgyhogy ezért nem hibáztatom. Ezért nem. SPOILER VÉGE. Daemon elég nehezen tudja elviselni, hogy Katy csak úgy lepasszolja, miközben ő igazán teper érte. És megértem a dühét, hogy egy idő után csalódottá és elkeseredetté vált. És sem viselném ezt jól. És az egész könyvben ez az egyik, ami igazán böki a csőrömet. Hogy nem őszintén. Annyi mindent elkerülhettek volna ezzel, de mindenki megtartotta a mocskos kis titkát. Katy azért, mert Daemon amúgy is túl stresszes és túl sok felelősséget vállal, Daemon pedig azért, mert nem akarta bajba keverni Katet, csalódott benne, és valamilyen szinten gyengének tartja. Akár elismeri, akár nem. Nem volt benne biztos, hogy a lány végig tud mindent csinálni, inkább kihagyta belőle, mondván, ez az ő felelőssége. Hiszen minden az, nem? SPOILER. A legnagyobb pofon talán az volt, amikor Kat a FOO LANDnél volt. Az... Egyszerűen mindent megváltoztatott. Kirántotta mindenki alól a padlót, de nem volt semmi, ami felfoghatná az esést. És minden, ami ezután ehhez az ügyhöz kapcsolódott, csak újabb pofonokat adott. Mondtam már, hogy Jennifer egy szívtelen, kegyet dög, és csak úgy mellesleg fantasztikus író? Erről a szálról nem igazán szeretnék beszélni, legyen ez az élmény a tiétek, viszont SPOILER VÉGE. a Feledés 2-ben kiélem majd magam és minden dühömet, csalódottságomat és érzésemet kiadom a könyvvel kapcsolatban. Már itt is vissza kell fognom magam, hogy ne káromkodjak, mert hát tűnjek már egy kulturált embernek. De ott nem biztos, hogy menni fog, ha igazán belelendülök és úgy tartom helyesnek és teljesnek a mondanivalómat. Bármennyire is idiótán viselkedtek sokszor Katék, Daemon hihetetlenül aranyos volt Katy szülinapján, de amit hálaadáskor tett érte. Arra nincsenek szavak! Egyszerűen csodálatos volt és már akkor megmutatta, milyen édes lesz a további részekben, hogy mire képes, ha elengedi magát. Istenem, minden, ami a könyvben történik, az egy dolog felé vezet, de olyan eszméletlenül gyorsan, hogy szinte levegőt sem kap az olvasók közben. És amikor az Armentrout-bomba felrobban, legszívesebben falhoz vágná az ember a könyvet/ e-book olvasót, akármit! Ezt viszont most nem fejtem ki, majd a következő bejegyzésben. Piszkosul várom már, mert jézusom, annyira pipa vagyok megint. Egyszerűen erre képes ez a könyv. Feldühít. Egyedül az Ónixszal vagyok így, a sorozat többi része egyáltalán nem esne áldozatul. De ez... Dühítő. És amikor az hiszi az ember, hogy végre minden szarság véget ért, akkor természetesen van még egy bomba, mert Jennifer miért is hagyná, hogy összeszedjük a szívünk apró kis darabkáit? Minek az, ha egyszer úgyis beledöfne egy újabb kést? Oké, tudom, valószínűleg unjátok már, hogy beszélek, de valójában nagyon keveset mondok csak. Viszont ha olvastátok, elvileg értenetek kell, ha pedig még nem jutottatok el a könyvig. Nos, húzzatok bele. Jobb túlesni a nyilvánvalóan olvasó kínzó könyvön. Istenem, remélem, kibírom holnapig és nem pakolom ki még ma a Feledés 2-t, mert még én is kísértésbe esnék ezután, hogy elolvassam.
Idézetek
 SPOILERES!
" – Amíg a házát figyeltük, Nancy Husher jelent meg nála, és találd ki, ki még!
– A Mikulás? – kérdezte Matthew szárazon. Hangosan felnevettem.
Nahát! Még humorérzéke is van."

" – Hát, általában a képeskönyveket szeretem, amikben rövid mondatok vannak, de néha megpróbálkozom valami mással is.
Nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam.
 – Hadd találgassak: a kedvenc képeskönyved a kifestő?
 – Sosem maradok a vonalon belül – kacsintott."

MINIMÁLIS SPOILER!
" – Lefogadom, hogy újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul...
 – Nahát. Tudod még fokozni? – vágtam közbe lángoló arccal.
 – Mondjuk, ellenállhatatlanul?
 – Csodálom, hogy ilyen gazdag a szókincsed – morogtam a szememet forgatva.
 – Cica, ne zavarj össze! Visszatérve a fogadásra: újévre beismered, hogy őrülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul és ellenállhatatlanul szerelmes vagy belém."

" – Ó, még mindig nagyon szívesen megfojtanálak. De őrült vagyok. Te pedig bolond. Talán ezért. Az elmebajaink kiegészítik egymást."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése