2017. január 5., csütörtök

Stephanie Perkins - Isla és a hepiend

Bonjour!
Először meg akartam írni ezt a bejegyzést, de aztán annyira csábított az Árnyak királynője, hogy muszáj volt kiolvasnom! És annyira szeretném már azt is kitenni, de alig emlékszem a második kötetre, úgyhogy újraolvasás után jönnek az értékelések!

Előszó
Az első két könyvet szerettem, és az elsőből megismerhettük Josh, illetve minimálisan Islát, úgyhogy kíváncsi voltam erre a kötetre. Főleg, mivel trilógiazáró és beharangozták, hogy a régi szereplők is visszatérnek, szóval ja. Enyhén szólva örültem, mikor apa odaadta karácsonykor... :3

Író: Stephanie Perkins
Magyar cím: Isla és a hepiend (Anna és a francia csók 3.)
Eredeti cím: Isla and the Happily Ever After (Anna and the French Kiss 3.)

Fülszöveg
"A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól."

Információk
 - Párizs
 - Barcelona
 - Az összes eddigi szereplő
 - Egy képregény
 - Igazság szerint nem igazán tudok mit ideírni...

Borító
A három könyv közül nekem ez a kedvencem! Lehet, hogy azért, mert én is vörös hajú vagyok, de inkább így az egész összhatás tetszik. Az is tetszik, hogy a szereplők arca nem látszik, ez valahogy jobbá teszi!

Történet
Azt a fél pontot egy okból vonom le: teljesen más Isla. A könyv első, úgy ötven oldalán olyannak állította be Stephanie, mintha nem merne kockáztatni, egy szégyenlős, visszafogott lány lenne. Viszont amint összejön Joshsal, teljesen megváltozik. Na jó, egy kicsit előtte is. És úgy érzem, minden indok nélkül, egyik pillanatról a másikra váltott. Viszont a lezárás... Azt hiszem, tökéletes lett. Ezen kívül nem nagyon tudok hibát mondani, nagyon szerettem! Jó pár meglepetés akadt a történetbe, mint például a Devi gyerekek felbukkanása. Rashmi tesói. Oké, kezdjük az elejéről. Sokszor találkoztam már olyan könyvvel, ahol a lány és a srác azért nem tudott összejönni, mert egyiküknek volt párja, vagy azt hitték, hogy van. Itt is az utóbbi a helyzet, Josh teljesen abban a hitben volt, hogy Isla Kurttel jár. Úgyhogy amikor végre tisztázódott ez, azonnal össze is jöttek. És istenem, amint lepillantottam az oldalszámra, olyan egyértelmű volt, hogy jönnek még a bajok és egy majdnem, vagy egy tényleges szakítás! Ez is az a része a történetnek, ami kiszámítható volt, és igen, a fél pont így jön ki együtt. Szerettem azokat a jeleneteket, amikor eljárkáltak és a Lombkuckó is egy olyan név mostantól a szótáramban, ami mosolyt csal az arcomra. Mint a Tündérmackó! Ahogy haladtunk a történettel, egyre kevesebbet volt benne Kurt és bár nem kedvelem annyira a fiút, nem örültem neki, hogy Isla a pasija miatt elfelejti a legjobb barátját. Voltak pillanatok, amikor csak fogtam a fejem, mert én is kapcsolatban élek, így fel nem tudom fogni, mi a jó abban, ha valaki a nap huszonnégy órájában együtt akar lenni. Vagy én is ilyen voltam anno, a legelején, csak már elfelejtettem, ki tudja? Viszont ez tényleg zavart néha. Vagyis inkább az, hogy mindenki más háttérbe szorult. Aztán jött a választás, Josh a szülei miatt elkényszerült, így egyszerűen lelépnek... És ez volt a lehető legjobb-legrosszabb döntésük. Mert bár Josht kirúgták, ahogyan szerette volna, Isla végre magához tért. Egy nagyon nehéz időszakon mentek keresztül, és ez közelebb hozta Islát a valósághoz, míg Joshék eltávolodtak egymástól. Egyre több sérelme van Islának, amit a választásnak köszönhetnek és az sem segít, hogy Josh odaadja az életéről szóló képregényt. Aztán egyszer csak eljön a pillanat... Amikor Isla nem bírja tovább és szakít. Aztán jön az a sokkoló pillanat, amikor Sanjita segít. Pont ő, aki Rashmi tesója! És nem csak a kapcsolatában segít, de a Hattie-vel való viszonyát is segít kikupálni, és annyira tetszett, mikor Isla odaadta a Lombkuckó kulcsát neki! De azt hiszem, a könyv legjobb pillanata a vége. Már a második részben is hiányoltam a régi szereplőket, itt pedig visszatértek az Olimpia miatt és istenem! Kezdjük a versennyel! Calliope megnyerte, és bár ez kiszámítható volt, annyira jól esett olvasni! Aztán Josh... Odaadta neki az átírt, vagy inkább átrajzolt képregényt, aminek hála újra összejöttek és lehet, hogy én vagyok elkalibrálva, de olvasás óta eltelt pár nap, így bele tudtam gondolni, hogy Annáékat jobban szerettem, szóval inkább az volt fontos ebben a történetben, hogy végre megkérte Étienne a kezét! ♥ És annyira édes volt, hogy az valami hihetetlen. És igen, tudom, ez most nem lett olyan jó értékelés, kicsit kusza, amit nagyon sajnálok, de a sorrendet így érzem helyesnek és szerintem így éri meg beszélni róla!
Idézetek
" – Bocs. Vacak az ajtóm.
 – Hm, az az igazság, hogy nekem kéne elnézést kérnem. – Josh ismét zsebre dugja a kezét. Ahogy a kijárathoz tartunk, jóformán füléig fölhúzza a vállát. – Én tehetek róla, hogy vacak az ajtód.
 – Te? – Nem tudom, miért, de ez valahogy megörvendeztet. – Mit műveltél?
Rám pillant.
 – Belerúgtam.
 – Szándékosan?
 – Aha.
 – Dühödben?
 – Nem – grimaszol –, valami hülyeség miatt.
 – Ne szórakozz, most már áruld el!
Kedélyesen fölmordul.
 – Hát jó. Múlt télen szétrúgtam a zárat, hogy a volt barátnőm, szóval az akkori barátnőm tetszése szerint jöhessen-mehessen. És mielőtt megkérdeznéd, igen, először próbáltam kulcsot másoltatni.
Nem bírom ki nevetés nélkül.
(...)
Fölhorkant, miközben kinyitja nekem a kaput.
 – Jé, most a kezedet használtad – mondom. – Újszerű megoldás."

" – Mi a baj?
 – Semmi. – De bizonyára olyan kétkedő képet vágok, hogy elneveti magát. – Tényleg semmiség. Mostanában a szokásosnál többet rajzolok...
 – A tanítási szüneted miatt?
 – Pontosan. – Vigyorog. – Csak egy kis íngyulladás.
 – Íngyulladás? Az nem öregkori betegség?
Josh hátrasandít.
 – Tudsz titkot tartani? – Halkra fogja a hangját. – Ígérd meg, hogy senkinek sem szólsz róla, rendben?
 – Oké...
 – Nyolcvanhét éves vagyok. A kezem rémes, de a bőröm bámulatos.
Kitör belőlem a nevetés."

" – Nocsak, ki fekszik Is-la ágyán? – álmélkodik Mike. – Adj nekünk egy kis műsort, kislány! Egy kis ízelítőt!
Emily lelkesen rikoltozik.
 – Kurt nem féltékeny?
Dave félresöpri szemébe lógó, loboncos haját.
 – Á, dehogy. Mostantól átmennek édeshármasba.
Legszívesebben mindegyiküket pofán vágnám, de Josh megsemmisítő pillantást vet Mike-ra.
 – Áj-lának hívják. Persze nem könnyű megjegyezni, ha az agyad kisebb, mint a fütyid. Márpedig úgy hírlik, hogy az sem valami méretes."

Kell egy Hattie-s is! :3
" – Juliette néni lakása. Ez valami mentőakció? Fölfedeztétek a szexfüggőségemet? Hát jó, a pelenkás vénemberek jönnek be, nagy kaland.
(...) A második emelet tájékán hátrasandítok.
 – Pelenkások, mi?
 – Ja, felnőtt méretű kiságyban. Irtó dögös.
Nevetek.
Egyetlen pillanatra mintha elmosolyodna, majd újra fapofát ölt.
 – Meg az egybenőtt szemöldök is nyerő. Megveszek a bozontos, egybenőtt szemöldökű faszikért."

Na megy egy Josh+St. Claire! ♥
" – Ne már, haver! – mondja Joshnak. – Valdd be, hogy nekem nem bírtál ellenállni.
Josh feszültsége mosolyba oldódik.
 – Te kis cukorfalat!
 – Minden tekintetben édes – feleli St. Claire."

Jaj, és igen, mind együtt voltak! ♥
" – Jó a séród – mondja a lány.
 – Köszi – feleli Cricket. A haja égnek áll, tovább növelve eszelős magasságát.
 – Mielőtt megkérdeznétek – szólal meg Lola –, százkilencvenhárom. Haj nélkül.
 – Étienne százhatvanhárom – mondja Anna. – Bakanccsal együtt."
Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

4 megjegyzés:

  1. Az utolsó idézet mindent visz! xD

    Jó lenne, ha mire legközelebb megyek a könyvtárba, már ott csücsülne a Pöttyös-polcon :")

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye?? :'DDD

      Egyszer rá kéne vennem magam, hogy meglessem a miénket. Elvileg van könyvtára a falunak :'D

      Törlés
    2. Sok ínyencségre lehet lelni a könyvekkel roskadásig telt polcok közt ;)

      Törlés