2017. február 24., péntek

Sarah J. Maas - Árnyak királynője

Bonjour!
Jesszusom, mióta várok már arra, hogy kitehessem ezt az értékelést! *.*

Előszó
A harmadik rész után epekedve vártam a folytatást és hát... Nem is tudom. Nem csalódtam benne, de nem szomorúan és nem is sokkolóan ért véget, hogy könyörögjek az ötödik részért. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne akarnám elolvasni, csak nem égek a vágytól miatta. FIGYELEM! Rengeteg spoiler lesz a bejegyzésben, a legnagyobbaknál előre kiírom és ahol biztonságos olvasni, ott lesz! Azonban csak akkor folytasd most, ha nem zavar egy-két lényeges információ megtudása!


Író: Sarah J. Maas
Magyar cím: Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)
Eredeti cím: Queen of Shadows (Throne of Glass 4.)
Fülszöveg
"Első a bosszú, a többi várhat…
Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival…
Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell.
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését.
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét."

Információk
 - Mentőakciók
 - Új barátságok
 - Múlt lezárása
 - Királlyá és királynővé válás
 - Új szerelmek
 - Leszámolások

Borító
Imádom! A második kötetével nem voltam kibékülve, és örültem, mikor a harmadiké újra szép volt. Úgyhogy amikor ez is ilyen csodálatos lett...! Egyszerre látni rajta egy királynőt és egy orgyilkost. A vörös háttér pedig illik a vérengzéshez, ami a sztoriban van. Nincs telezsúfolva a borító, mégis annyira gyönyörű!

Történet
Kicsit kevesebb, mint két oldal.
Ennyi kellett kezdés után és máris összeszorult a torkom, felgyorsult a pulzusom és sírni akartam Dorian miatt.
Két oldal se volt.
Annyi mindenről kéne beszélnem, annyi minden halmozódott fel bennem a könyv miatt, de nem tudom, hogyan folytassam. Talán a legegyszerűbb, ha az írónőhöz alkalmazkodom. Ő két nagy részre osztotta a könyvet, a Az árnyak királynőjére és az A fénykirálynőre. KICSI SPOILER. Az elejének két fontos célja van, Aedion kiszabadítása, illetve Sam megbosszulása. Aztán ott van a vége, amiben a király legyőzése a lényeg. SPOILER VÉGE. Jesszusom, annyi szereplő van, akinek nyomon követtük a történetét, közben mégis összekapcsolódik mindenki élete és te jó isten! Hogy lehet Sarah ilyen fantasztikus író!? Na jó, kezdjük Doriannel, ha már az elején is róla beszéltem. A könyv nagy részében a belső vívódásait látjuk, ahogy próbál kiszabadulni a saját testében és nem tudom, ki hogy van vele, de én minden egyes alkalommal csak túl akartam lenni a részeken. Nem akartam tudni, milyen borzalmakon megy keresztül, pedig nagyon jól megírta az írónő! Túl jól! 
Úristen, nem tudom, milyen sorrendben beszéljek róluk, hogy közben a történethez is tartsam magam. Na jó, kezdem a könyv első részével! INNENTŐL SPOILERES. Aelin tényleg csak azzal törődik, hogy kiszabadítsa Aediont és Arobynn megbűnhődjön az árulásért. Éppen ezért az elején máris az orgyilkos férfi után nyomoz és... És összefut Chaollal. Három könyvön keresztül szurkoltam neki, hogy összejöjjön Celaenával és ebben a kötetben ez valahogy elszállt. Celaena, az orgyilkos már nem létezett és nem csak Chaol hitte ezt, hanem már én is. Mert már csak Aelin volt, a lány, aki orgyilkosnak állt, hogy aztán az emberiségért tegyen meg mindent. És egyszerűen arcon csapott a felismerés, amikor nem úgy örültek egymásnak, ahogyan elképzeltem. Chaol szó szerint egy seggfej volt, és még egy hisztis kisgyerekkel is könnyebben el lehetett volna beszélni. Konkrétan nem is érdekelte, hogy Aelin is megküzdött a saját démonaival és valóságos szörnyekkel, és bár sokat hibázott a lány, nem érdemelte meg mindezt. Mert nem csak Chaol szenvedett, és oké, elismerem, nagyon sokat vesztett a testőr is. Lehet, én vagyok érzéketlen vele szemben, de nem érzem úgy, hogy fair lenne. Igen, neki is tönkrement az élete. Pont. Ennyi. Nincs joga megvádolni Aelint, hogy semmit nem tesz. Mert a könyv felénél, amikor befejeződik a Az árnyak királynője, az ember csak pislogni tud, mi minden történt. Ráadásul szóvá teszi neki, hogy ő biztosan összeszűrte a levet Rowannel és semmit nem csinált. Na a fejemben itt akkora szitokáradat zúdult Chaolra! Mert az a rohadék - bármennyire is szeretem -, minimális alappal vádolta a lányt, miközben ő ugyanúgy együtt aludt Nesrynnel! Ó igen, a mi testőrünk annyira szenvedett egy ágyban egy nővel! El tudom képzelni, milyen szörnyű lehetett neki. Bunkó! Ha már szóba került a lány... Az elején annyira utálni akartam, de nem egyszer segített Aelinnel, úgyhogy nem tudtam haragudni rá, inkább az elfojtott dühöt Chaolra irányítottam. Na térjünk rá Aedion kiszabadítására. Aelin mindenáron ki akarta juttatni, így szüksége volt Arobynn segítségére. A férfi ezer örömmel ment bele, főleg mivel rengeteg mindent akart tenni a lánnyal, közben pedig élvezte, hogy Chaol is a segítségét kéri és még jobban szét tudja zúzni a törékeny kapcsolatukat. Chaol igyekezett minél több elítéltet kiszabadítani, akiket a király likvidálni akart, de valahogy ez eltörpül Aedion mellett. Aelin pedig... Csodálatos főhősnő! Mindent félretesz azokért, akiket szeret, nem törődve a saját lehetséges kárával. Amikor pedig Lysandra meglátogatja, komolyan hittem abban, hogy megöli Samért. Mégsem tette, mert pontosan ezt akarta tőle Arobynn. Ott volt a kislány is, Evangeline, és amikor elmesélte, mi történt vele. A történet alatt először lenyűgözött Lysandra. Inkább dolgozott tovább és szenvedett azon a helyen, semmint hagyja, hogy egy gyerek olyan sorsa jusson mint ő. Aztán a két lány... Szövetkezett. Lysandra és Aelin, akik gyerekkoruk óta utálták egymást, félretett minden nézeteltérést a közös cél érdekében. És istenem, mikor kiderült, hogy Lysandra szerette Wesleyt, a fiú pedig bosszút akart állni Samért, ezért meghalt... Egyszerre volt sokkoló, mennyire kapcsolódik mindenki mindenkihez és Lysandra szinte teljesen olyan, mint Aelin! Egyszerűen alig vártam, mi sül ki a szövetségükből! Aelin pedig mindent kockára téve bejutott Aedion kivégzésére, tökéletesen elvegyült és vetette be a beépített embereit, mindent eltervezett és olyan hihetetlenül izgalmasan volt leírva! De természetesen nem mehetett döccenő mentesen a kimenekítés, mert Dorian megjelent, és naná, hogy Nesryn is, aki vakon követte Chaol döntéseit, ezért naná, hogy megállította Aelint, amikor végezni akart a koronaherceggel. És oké, ez tényleg jó, de könyörgöm, miért kellett feldúlnia Chaol és Aelin labilis kapcsolatát? Chaol akkora idióta volt ebben a könyvben, hogy fel sem fogta, jobb lett volna Doriannek így, mindent megtett volna a fiúért! És persze, ez tiszteletreméltó, én is szeretnék egy ilyen barátot, aki éveken keresztül ilyen hűséges, de jesszusom, ne ilyen esetbe! Amikor haragszom a férfira és aggódok Aelin és Aedion életéért! Aztán ó istenem, felbukkan végre valahára Rowan! Annyira megszerettem a harmadik részben és az sem érdekelt, hogy rossz hírt hozott, mert végre ott volt támasznak Aelin számára! Lorcan is felbukkant, mert hát Maeve sem tud jobb időt találni a bosszúra és az uralomra törésre! Aelin pedig Lysandrának hála minden idejét azzal tölti, hogy Arobynn-t eltegye láb alól, és közben még arra is van ideje, hogy a király ellen terveket gyártson. Közben több valkkal is találkozik a mi kis csapatunk, és egyre többet tud meg az őseiről, de őszintén ez most annyira lényegtelen volt számomra! Sokkal fontosabb, hogy Lysandra egy alakváltó!!! Értitek? Alakváltó! Most őszintén, ki a fene gondolt erre??? De térjünk rá a két lány kapcsolatára, mert olyan könnyen átsiklottam felette, pedig imádom! Az, hogy feltárták egymás előtt a titkaikat, és szövetkeztek, a lehető legjobb dolog volt. Támogatták egymást és számíthattak a másikra. Annyira hasonlítanak egymásra, ami egyiküknek sem tűnt fel eddig. Mindketten természetfeletti lények, elvesztették a szerelmüket, mindent megtesznek az életben maradt szeretteikért. Na meg szereik a csokit és utálják azt a férget! Vagyis mindkettőt. Az ég szerelmére, miért van ennyi gonosz? Nem akarok sokat elárulni az Arobynn ellenes tervükről, ahhoz túl jó, de igen, jól sejtitek, kinyírják Arobynn-t és bosszút állnak rengeteg emberért. Oké, igen, egy idézetet muszáj megmutatnom, mert Rowan itt bizonyította, bármit megtesz a szerelméért. Lényegtelen, hogy fél Aelin Arobynn-től, mert Rowan ott volt és támogatta. Még előtte is. Olvasás után rájöttök, tényleg nem szeretnék ezzel kapcsolatban elárulni többet.
" – Rowannek szólíthatsz, legyen ennyi elég! – Oldalra billentette a fejét, mint egy ragadozó, aki felméri áldozatát. – Köszönöm az olajat – tette hozzá. – Kicsit száraz a bőröm.
Arobynn nagyot pislogott, a meglepettségének máshogy nem adta jelét.
Aelin csak egy pillanat múlva fogta fel Rowan szavainak az értelmét, és rájött, hogy nemcsak az ő bőre madulaillatú."
Ami a legjobban tetszett a könyv második felének kezdésében, az egy idézet. Mert Chaol végre kezdett rájönni, mekkorát hibázott azzal, hogy megvádolta Aelint.
"Szörnyeteg, így nevezte Aelint néhány héttel ezelőtt. Komolyan el is hitte, és hagyta, hogy ez pajzsként védje a bánat és a csalódottság keserűsége ellen.
Mekkora idióta volt." 
De még mekkora! Azt hiszem, nem kell többet szidnom nektek, így is rájöttetek, mennyire kiakadtam rá! És ez!
" – Tényleg, Aelin? Te egyáltalán szoktál aludni?"
Tökéletes kérdés!  Ugyanis annyi mindent magára vállalt a lány és Chaoltól csak a bántást kapta, a többiekért pedig túlságosan aggódott ahhoz, hogy észrevegye, mennyire aggódnak érte a többiek. Amikor pedig megtudta, hogy Lysandra a király markában van, ő azonnal rohant. Mert a barátja volt. Ééés most ugorjunk át Manonra és a többi boszorkánykörre. Ők sem maradtak ki a buliból, csak épp még eddig nem jött el az idejük. Nekik nem volt más dolguk, mint várniuk kellett, azonban egyre több gyanús dolog történt, ami miatt nyomozni akartak ott. Elide pedig... Az isten szerelmére, nem akarom elmondani, kicsoda ő, a lényeg, hogy segített Manonnak. De jézusom, Sarah, hogy gondolhatta, hogy még ezt a csavart is bedobja??? Ez már komolyan olvasókínzás! Amikor pedig rájönnek, mi történt azzal a boszorkánykörrel, akiket odaadott munkára a királynak...! Asterin egyre szimpatikusabb karakter lett, és borzalmas az, ami vele történt. Tudom, hogy sokkal később van ez a rész a könyvben, de... De nincsenek szavak arra, amit átélt. Egyszerűen borzalmas és legszívesebben megölném ezért a boszorkányok legfőbbikét, vagy hogy nevezi magát az a szipirtyó! Oké, menjünk egy kicsit vissza Aelinhez, Lysandrához, meg ahhoz, hogyan találkoznak Manonékkal. Amikor olvastam az előző könyvet, meg mertem rá esküdni, hogy Manon még szövetkezni fog Aelinnel, így kíváncsian vártam, mi fog történni kettejük között. Mikor Lysandra egyenesen a feketecsőrűek felé tartott, Aelin azonnal ment és kiszabadította, de Chaol miatt minden összekuszálódott. Manon és Aelin harcba keveredett, de... Megmentette Aelin. Nem hagyta, hogy Manon meghaljon, mert Asterin ott volt és nem akart fájdalmat okozni neki. Olyan fájdalmat, amit ő már átélt. Ez pedig királynői döntés volt, nem orgyilkos és bámulatos, hogyan alakult át a lány fokozatosan királynővé! Ezután már annyi minden történt, amit még így sem akarok elmondani, hogy spoilerezek összevissza. Egyszerűen vannak dolgok, amiket nem szabad elmondani, ez pedig ilyen. Amit viszont Manon végül Asterin miatt tett, az lenyűgöző és imádtam a kettejük között zajló egyik beszélgetést.
" – Mi a terved?
– Azt hiszem, valami jó nagy hülyeség."
Kaltain pedig... Istenem, ő egy külön történet, amit teljes egészében titkolok előletek a bejegyzés kezdete óta, mert azt akarom, olvassátok el és ti is bocsássatok meg neki fokozatosan. Mert az első kötetben sem volt egy kifejezett gonosz, amit viszont itt tett, az felülírt minden cselekedetét. Lenyűgözően erős nő, aki megérdemelte, hogy meghaljon és végre nyugta legyen. Azok a szerelmi kapcsolatok pedig, amik alakulgatnak! Hűha! Ha tehetném, több csillagot adnék erre a könyvre, de sajnos ötös a skála...
Idézetek
"Eltolta magát a pulttól, és a tömegbe vegyült, mielőtt az orgyilkos visszavághatott volna. Érezte Tern pillantását a lapockái között, és tudta, hogy a pasas legszívesebben oda döfné a szablyáját.
Nem vette a fáradtságot, hogy megforduljon – háttal mutatott be neki."

" – Csokit hoztál... attól tartok, te vagy a legújabb kedvenc barátnőm.
Lysandra meglepően mély, gonosz hangon felnevetett, Arobynn vagy a vendégei előtt biztosan nem nevetett így.
 – Egyszer belopózom hozzád éjszaka, és addig esszük a csokit, amíg rosszul nem leszünk tőle.
 – Igazi finom úrilányok vagyunk!"

" – De miért sírsz? – kérdezte Rowan, és próbálta kissé eltolni magától, hogy a szemébe tudjon nézni.
(…)
– Azért sírok – szipogta –, mert annyira bűzlesz, hogy könnyezik a szemem."

Kell Lysandra és Aelin! ♥
"Aelin annyi mindennel tartozott Lysandrának, hogy szavakkal el sem lehetett mondani, viszont...
A zsebéből egy kis dobozkát vett elő.
 – Már csak egyetlen dolgot kérek – mondta Aelin, miközben átnyújtotta Lysandrának a dobozt. – Később talán gyűlölni fogsz érte. De most mondj igent!
 – Megkéred a kezem? Erre nem számítottam." 

Annyira vártam ezt a pillanatot! ♥
"Aelin a zsebébe nyúlt, és egy összehajtogatott papírt tett az asztalra.
 – A tied. És az övé.
 – Nem kell, hogy... – Lysandra észrevette a viaszpecsétet. Kígyó éjfekete tintával: Clarisse pecsétje. – Mi ez?
– Nyisd ki!
Lysandra Aelinről a papírra pillantott, feltörte a viaszpecsétet, és olvasni kezdte a szöveget.
"Én, Clarisse DuVency ezennel kijelentem, hogy Lysandra és Evangeline összes tartozása..."
Megremegett a kezében a papír.
...összes tartozása ki van egyenlítve. Amint idejük engedi, megkapják a szabadságuk jelét.""

Muszáj folytatnom! :3
" – Jaj – szólt Aelin és az ő szemei is megteltek könnyekkel. – Utálom, hogy még akkor is gyönyörű vagy, amikor sírsz!
(...)
Amikor elvette az arca elől a kezeit, az arca duzzadt és maszatos volt.
Aelin felsóhajtott.
 – Nahát, hála az isteneknek! Tudsz te borzalmasan is kinézni, ha sírsz.
Lysandrából kitört a nevetés."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése