2017. február 21., kedd

Sarah J. Maas - A tűz örököse

Bonjour!
Annyira vártam már, hogy végre kitehessem ezt a bejegyzést! Közben egyébként elkezdtem egy kívánságot olvasni, és elég döcögősen, de haladok. :3

Előszó
Atyaúristenmiafészkesfenevoltez??? Végy egy könyvmolyt, aki már amúgy is odavan a történetért. Szükség van egy könyvre, ami függőséget okoz. Továbbá minimum húsz percre is szükség lehet, de vigyázz! Néha fel kell nézni, hogy ne az utolsó pillanatban jelezd a leszállási szándékod! Ezután elkelhet egy osztálytárs, aki már olvasta a történetet. Óvatosan, nehogy elmondjon részleteket! Abban az esetben, ha már csak tíz oldal van hátra, amikor kezdődik az első órád és éppen sikítanál a jelenetnél, nyugodtan hagyd abba a röplabdázást, hogy megkérdezd a srácot, mi lesz a vége. Ha láthatóan félrenéz a kérdéseid közben, egyértelmű, hogy jól gondoltad és a lehető legrosszabb, és egyben az egyik legnehezebben elviselhető függővéges sztoriról van szó. Hogy nehezen viseltem-e a befejezést? Ugyan, dehogy! FIGYELEM! Teljes mértékben spoileres, képtelen voltam részekre bontani, ahol olvashatjátok zavartalanul!

Író: Sarah J. Maas
Magyar cím: A tűz örököse (Üvegtrón 3.)
Eredeti cím: Heir of Fire (Throne of Glass 3.)
Fülszöveg
"„Nincs szükséged fegyverre, ha te magad is fegyvernek születtél. Azt kívánom, hogy az legyén, akinek születtél. Királynő.”
A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel, és a szíve is majd' megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alku ráeső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?"

Információk
 - Orgyilkos főhősnő
 - Mágiával rendelkező herceg
 - Egy mindenre elszánt kapitány
 - Már nem annyira, de azért még érzékelhető szerelmi háromszög
 - Fordulatok
 - És fordulatok
 - Még több fordulat
 - Ó és a fordulatokat említettem már?
 - Varázslat
 - Tündérek
 - Boszorkányok
 - Harc
 - Rabszolgák
 - Egy lány, aki végre hercegnővé válik

Borító
Az elsőt semmi sem überelheti, ez kétségtelen! Bár nem vagyok kiegyezve a második borítóval, és ez sem az igazi, azért az előzőnél sokkal jobb. Igazából nincs is mondanivalóm erről, mert a történet... Te jó ég, inkább belekezdek végre!

Történet
Oké, oké, lenyugodtam! Fogjuk rá. Vártam két napot az olvasás után és csak aztán írtam le a véleményemet! Szóval! Azt nem állítom, hogy teljesen tökéletes, hiszen a könyv eleje kicsit vontatott volt. Nem is... Nem ez a megfelelő szó... Érdekesen unalmas (?). Az egész kötet három és fél csapatot követ nyomon. Egyrészről ott van Celaena Rowannel, másrészről Chaol és Aedion tevékenységeit is olvashattuk, közben néha felbukkant Dorian, esetleg csak ő volt Sorschával, harmadrészről pedig Manon edzéseit és a társait is megismertük. Szóval az elején kicsit kusza volt, hozzá kellett szokni a szereplőkhöz, az összes új szituációhoz. Éppen ezért nem is kötött le annyira, mint azt vártam az előző részek alapján, vagy ahogy a későbbi oldalak. Kezdjük a kevésbé izgalmas csapattal! Manont sok időbe tellett, mire eltudtam fogadni lánynak. Egyszerűen mindig egy pasi jelent meg előttem a név, a viselkedése és a durvasága alapján. Nagyon tetszett, ahogyan összetartja a Tizenhármakat. Egy kemény, rendíthetetlen nő volt végig, aki nem olyan szívtelen, mint a nagyanyja képzeli. Elméletileg a rossz oldalon áll, nekem mégis folyton folyvást volt egy megérzésem, hogy Celaena a következő könyvben majd összekerül Manonnal, nem feltétlenül ellenségként. Az ő történetükben a Harci Játékok, az Átkelés és a wyvern kiválasztása volt a lényeg -milyen jól felsoroltam... visszafelé-, és érdekes volt, hogy az állatok közül Abraxos lett a választott. Persze ez így volt tökéletes, imádtam! Petrah megmentése és a két sikeres 'akció' nem volt számomra nagy meglepetés, valamilyen szinten számítottam ezekre, mégis jó volt olvasni. Keelie elvesztése borzalmas volt, mert bár keveset szerepelt a kékvérű főboszorkány és a wyvernje, megszerettem őket. Kíváncsi leszek, hogy szövetségre lépnek e Manonnal, illetve milyen szerepük lesz a következő részben. Aztán ott van Dorian és Sorscha. Az előző részben kiderült, hogy a hercegnek varázsereje van, amit titkolni akart apja miatt. Azonban Dorian egyre gyakrabban jár a lányhoz és minden balul sült el. Az, hogy Sorscha fedezte, belopta a lányt a szívembe. Persze az is közrejátszott, hogy beleszeretett Dorianba, amiben reménykedtem. Igaz, hogy én Chaol fan vagyok, azért a herceget is kedvelem, nem akartam, hogy örökké Celaenán keseregjen, amiért elvesztette. Aztán komolyan nem értem, mikor, hogyan, miért, de ők ketten és a következő párosunk Chaol és Aedion is a király előtt köt ki. De erről még mindig nehéz beszélni, úgyhogy először ugorjunk a két pasira. Aideon felbukkanásával Chaol élete felborul. A srácról tudni kell, hogy Celaena unokatestvére, aki elvileg a királynak dolgozik, Chaol pedig hamar rájön erre. Imádtam azt a jelenetet, amikor kiderült, ők ketten nagyon is jó cimborák és társak lesznek!
"Chaol magában megbocsátásért fohászkodott, Aedion szemébe nézett és így szólt: 
– Aelin él."
Úgyhogy ők ketten és még két férfi, Ren és Murtaugh szövetségesek lesznek, titokban tevékenykednek. Igazándiból lényeges információk itt nincsenek, csak egy dolog: megtudják, hol van Aelin -bár nekem az orgyilkos név jobban tetszik, ők mindig így emlegették. Persze ez nem nagy újdonság, hiszen Chaol küldte el biztonságba, de onnan átkerült egy másik helyre és nagy galibát okozott, mindjárt ki is térek rá. A lényeg, hogy Aedion és Chaol a király elé kerülnek, ahol Dorian megtudja, valaki beköpte őket. Sorscha iránti érzései miatt őt ölték volna meg, ha nem mondja ki az áruló nevét, így barátja azon volt, hogy megszólal, amikor Aedion feladta magát. Igen, már ennél a résznél kikerekedett szemekkel olvastam, később pedig emlékeztettem magam, hogy ideje pislogni. A király, az a szemét, elárulta, tudta, hogy Sorscha az, mert egy barátjának írt meg titkos, bizalmas információkat -Rennek. ÉS AZ A SZEMÉT KÉPES VOLT MEGÖLNI! LEFEJEZTE! Értitek? Dorian végre boldog, van egy szerelme és meghal! Aztán az a rohadék egy nyakláncot is rátett, amivel egy szörny költözött a testébe. Chaolt is elfogták volna, mire Dorian megfagyasztott mindent, és az apja tudta, hogy varázsereje van és én nem tudom, hogy mi lesz vele! Hogy lehet így abbahagyni??? Oké, ez a lenyugodás talán nem sikerült eléggé. Jöjjön inkább Celaena és Rowan része. A lány eleinte egyedül van, próbálja rávenni magát, hogy tegye a dolgát, azonban a múlt, Nehemia halála, Chaol hiánya beárnyékol mindent. Aztán felbukkan a tündér és elviszi Maevéhez, akitől válaszokat remél az orgyilkos. Csakhogy előbb meg kell tanulnia használnia a képességeit, amihez Ködvárba kell mennie Rowannel. Persze itt is álnévre van szüksége, mert nincs elég név, ahogy már szólíthatjuk, leírhatjuk a lányt. Szerintem Aelintől -Celaenától, Lilliantól-, egy baromi kedves, szeretetreméltó lépés volt, hogy a Nehemiától kapott néven, Elenthiyaként mutatkozott be a konyhán, ahol a tündér dolgoztatta. Az elején szinte csak vitázni és harcolni tudtak, amit a konyhai jelenetek oldottak. Közben a lány fokozatosan feldolgozta, ki ő, mit vesztett és hogyan kell majd viselkednie. Volt egy kifakadása, ami nagyon tetszett és bár az idézetek között is felsoroltam, muszáj ideírnom!
" – Megmentesz egy másik országot, de a sajátodat nem? Miért nem képes a barátnőd megmenteni a sajátjait?
– Mert halott! – A második szót olyan hangosan sikoltotta, hogy égette a tortkát. – Mert halott, az én életem meg egy nagy nulla!"
Aztán jöttek a komolyabb részek, amikor egy ismeretlen lény támadta meg Celaenát, amikor Rowan bajba sodorta Lucát és saját magukat. Az a jelenet, a barlangba különösen tetszett, de nem árulok el semmit, legyen meglepetés! Végül rájönnek, miben mesterkedik a király -szándékosan nem említettem, amire Chaolék jöttek rá, legyen titok-, és próbálnak tenni ellene. Segítséget is kérnek, de csak egy kis csapat, Rowan állítólagos barátai, sokkal inkább társai segítik ki őket. Amikor rátámadnak Aelin új otthonára, küzd az új ismerőseiért, Rowanért. Nem akarok semmit elmondani, mert annyira fantasztikus volt ez a jelenet, inkább olvassátok el! Imádtam! Ez volt az oka, na meg Dorianék történetének vége, ami elfelejtette velem a döcögős kezdést és gondolkodás nélkül adom neki a csillagos ötöst! Nem nagy meglepetés, hogy a tündér az ő carranamja, egyszerűen érezni lehetett. Az orgyilkosnak Chaollal kell összejönnie, Rowan meg túl jó pasi ahhoz, hogy semmije se legyen! Amikor pedig vége lett a csatának és végre eljutott Maevéhez, a lánynak szinte már nem is volt szüksége semmilyen információra. Hihetetlen, ahogyan mindenre rájött, hogy sakkban tudta tartani a nőt, felszabadította Rowant és együtt vágtak neki a következő útjuknak. A Rémre mondom, akarom a folytatást! 
Idézetek
"Celaena ajka már fájt és feldagadt, de azért nagyon pontosan elmondta neki, hogy hová menjen és ott mit tegyen magával."

"– Megmentesz egy másik országot, de a sajátodat nem? Miért nem képes a barátnőd megmenteni a sajátját?
– Mert halott! – A második szót olyan hangosan sikoltotta, hogy égette a torkát. – Mert halott, az én életem meg egy nagy nulla!"

"Rowanre sandított, a tetoválása tündérszemekkel még részletesebbnek tűnt.
– Vigasztaló a tudat, hogy a hozzád hasonló embereknek külön helyet tartanak fenn a pokolban.
– Esetleg ha valami újat mondanál."

Az a mondat! *.*
"– Égesd el a testet, Aelin! – Levette az övét és a tőrnek a tokját, amit Celaena továbbra is a kezében lóbált, és odadobta neki. Elkapta. – Vadászni megyünk."

Csak még egy Rowan és Celaena részt! ♥
"– Tudod – kezdte tréfásabb hangon –, a feladataiddal már két edzésünkön is nagy kalamajkát okoztál. Biztos, hogy messze te vagy a legrosszabb tanár, akivel eddig dolgom volt.
Rowan oldalról rásandított.
– Meglep, hogy ennyi ideig tartott erre rájönnöd."

Akkor már egy Manon idézetet is :3
"– Ürülék– és vérszagot árasztasz. – A nagyanyja nem pillantott fel az íróasztaláról, de Manon sem rezzent össze a támadó hangnemre, nagyanyjának ugyanis igaza volt.
Ez Abraxosnak, a virágimádó bestiának volt köszönhető, aki csak nézte, ahogy ő felmászik az egyik közeli sziklára, és lehoz neki egy fülsértőén tiltakozó hegyi kecskét. A „lehoz” megszépítő körülírása annak, ami valójában történt: majdnem halálra fagyott, miközben arra várt, hogy néhány kecske végre erre a veszedelmes helyre másszon, és amikor a rejtekhelyéről kirontva végre rátámadt egyre, dulakodás közben nemcsak belegurult a ganéba, de az állat még egy friss adaggal is megajándékozta, amikor kibukfencezett a karjából, és a koponyája szétfröccsent egy lenti sziklán.
Majdnem magával rántotta, de valahogy sikerült megkapaszkodnia egy kiszáradt gyökérben. Amikor visszaért, karjában a leterített kecskével, aminek a vére addigra már rá is fagyott a köpenyére és a tunikájára, Abraxos még mindig hason fekve heverészett és a vadvirágokat szagolgatta."

Annyira szurkoltam nekik! ♥
"Lehet, hogy holnap minden a semmibe vész, de tudni akarta, hogy milyen az, ha csak egy kicsit, hogy milyen tartozni valakihez, érezni, hogy valaki akarja őt, és gyengéd hozzá.
Dorian nem mozdult, nem csinált semmit, csak nézett, pontosan úgy, ahogy ő nézte. Sorscha megragadta a fiú tunikájának a hajtókáját, magához húzta az arcát, és vadul megcsókolta."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése