C. J. Roberts - Epilógus

Sziasztok! 

Mivel ez a bejegyzés gyakorlatilag hamarabb megíródott, mint az előzményeiről, azt hiszem, itt az ideje, hogy kikerüljön...

Előszó

Az előző részben sok kérdés merült fel, de azért a legtöbb meg is válaszolódott. Plusz kaptunk egy epilógust, ami szerintem több, mint kielégítő lezárás volt. Szóval nem tudtam, mire számítsak ennél a könyvnél. A cím ugyan árulkodó, de ez nem jelentett nekem semmit.

Író: C. J. Roberts

Magyar cím: Epilógus (A sötét páros 3.)

Eredeti cím: Epilogue (The Dark Duet 3.)

Fülszöveg
"Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb."

Információk
 - Új ország
 - Új élet
 - Új személyazonosságok
 - Új kezdet
 - Egy kicsit új kapcsolat
 - Új barátok
 - Új


Borító

Kevésbé tetszik, mint az előző két köteté. Tudom, hogy ez Caleb szemszöge, ezért illik őt rátenni. De annyira eltér az elődjeitől! Ráadásul pont a hátát mutatják, ami nekem előbb juttatja eszembe a múltját, Calebet, mintsem Jamest. Akivé próbál válni ebben a kötetben.

Történet

Nem tudom, mit gondoljak erről a könyvről. Egyszerre érzem feleslegesnek, és helyénvalónak! Livvie látszólag továbblépett, rengeteget utazgatott, és bár az anyjáéknak is besegített, mielőtt lelépett, nem igazán tartotta velük a kapcsolatot. Ami meglepett, hogy Nicole-lal szintén megszakadt a kapcsolat. Igaz, hogy nagyon szépen, egyetlen levélből kiderült, de mégis furcsa volt. A lány képes lett volna kiszabadítani, erre a távolság az, ami tönkreteszi a kapcsolatukat? Ez túl hétköznapi volt. Nem rossz, csak hétköznapi. Nagyon reméltem, hogy Sloan vagy Reed megjelenik a könyvben, még ha csak rövid időre is, de sajnos csak említés szintjén bukkantak fel. Igaz, hogy ez így jó, hiszen elég nehéz lenne Calebbel/Jamesszel lenni két FBI ügynök közelében, de azért fájt a szívem értük. Egészen megkedveltem őket az előző rész végére. Ami pedig Claudiát és Rubiot illeti... Esküszöm a Rubizástól mindig csajnak hittem szegény srácot, szóval ne is várjátok, hogy én becézzem! Tehát rájuk térve: én kedveltem őket, mert jó emberek. Nem ismerték úgy igazán Livvie-t/Sophiát, tudták, hogy rejteget valamit. De elfogadták úgy, ahogy van, és támogatták, amiben csak tudták. Ahogyan Jamest is, amikor végre összejöttek Livvie-vel. Mert ugyan Caleb nevelkedett szörnyű körülmények között, de a lánynak is szüksége volt arra, hogy a környezete elfogadja, és hogy be tudjon illeszkedni. A történetről nem igazán tudok mit mondani. Bár voltak programjaik, azok alatt vagy a barátokkal ismerkedtek meg, vagy egymással. Rengeteg bepótolni valójuk volt, úgyhogy főleg erről szólt a könyv. De többségében szexjelenetekkel volt teli a könyv, de... Ezt már nem mondanám betegesnek. Mármint, az első két részben azért voltak elég kemény dolgok, itt viszont egyszerűen csak kicsit durvább ágyjelenetek voltak, amit a Szürke ötven árnyalata óta már nem is olyan nagy cucc. Vagy legalább is azóta sokkal többen elfogadják, és nem csinálnak nagy ügyet belőle. Szóval ez sem volt olyan lelkileg megterhelő, mint az előző kettő lehetett. Ami egy kicsit érdekesebbé tette, hogy Livvie meg akarta írni a történetét, megértetni másokkal, hogyan szerethetett bele Calebbe. Emiatt pedig sok múltbéli eseményt újrajátszottak, ami számomra nagyon furcsa volt. Soha, vagy legalábbis remélem, hogy soha, nem fogom megérteni, mit érezhetett Livvie, úgyhogy nekem érdekes volt, hogy így győzte le a félelmét. Na meg hogy így emlékeztette magát, milyen is volt anno, amit felhasznált a könyvhöz. És lényegében ennyiről szólt a történet. Programokat szerveztek, hol együtt, hol külön, és szexeltek. Ennyi. Ezért mondtam, hogy igazából kicsit felesleges volt ez a könyv. Mert az előző részből is kiderült, hogyan végződött a kapcsolatuk, hogy szereztek barátokat. Ez ugyanazt adta vissza, csak hosszabban, és pikánsabb részekkel. A jó oldala viszont az, hogy egy kicsit jobban megismertük a szereplők új énjét. Láttuk milyenek voltak a kemény időkben, most pedig a gondtalan és a sokat megélt életük keveredett. Ebből a szempontból érdekes volt, de nekem ez kevésbé számított a végén.

Idézetek

Az előző két részhez hasonlóan itt sem szeretnék idézeteket válogatni, noha sokkal több lehetőségem lett volna.

Remélem tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile