2018. március 6., kedd

Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk

Sziasztok! 
Az elmúlt pár napban, amikor éppen nem tanultam, hanem egyszerűen bármi mást csináltam, de tényleg folyamatosan, még kaja készítés közben is, csak egyetlen egy dalt voltam képes hallgatni. A 'Mi vagyunk a Grund'-ot a musicalből. Khm... Nem is tudom, hogy kinek a "hibája" ez. ;D

Előszó
Általános alsóban mindig csak közös olvasások voltak, nem lett egy kötelező sem kiadva otthonra. Szóval amikor ötödikben az A Pál utcai fiúkat már egyedül kellett elolvasni, nagyon húztam a számat. Akkor még nem szerettem olvasni, és amúgy is olyan unalmasnak tűnt a történet. Emlékszem, az első úgy száz oldallal annyira szenvedtem, pedig akkor azért már kezdett izgalmas lenni. Mivel az elején megmakacsoltam magam, nagyon utálni akartam, egészen a végéig. De a francba is, a végére megszerettem!


Író: Molnár Ferenc
Magyar cím: A Pál utcai fiúk

Fülszöveg
"Játék és harc, barátság és árulás, győzelem és halál. Molnár Ferenc regénye már száztíz éve a fiatal olvasók kedvence: az idők során készült belőle némafilm, hangosfilm, színdarab és zenés játék, közel két tucat nyelvre fordították le, több országban lett kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szereplői – akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei – ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol otthon érezhetjük magunkat, akárcsak a Pál utcai fiúk a grundon. A regény alapján készült, azonos című zenés játékot Marton László rendezésében a budapesti Vígszínház mutatta be 2016. november 5-én. Jelen kiadás a nagy sikerű színdarab emlékezetes pillanatait idézi fel Gordon Eszter színes fotóinak segítségével."

Információk
Nem, akárhányszor kezdem is el, nem érzem jónak a pontokat. De azt hiszem, mindenki ismeri a történetet, úgyhogy felesleges is ez a rész.


Borító
Az összes közül ez a kedvencem, és nem csak azért, mert nekünk is ilyen van itthon. Tényleg ez illik a történethez leginkább, illetve van még két-három hasonló, amik olyanok, mintha a borítón lévő karakterek megmozdulnának, és egy újabb pozícióban álltak volna meg az új borítóra. A másik három közül az egyiken egy felnőtt is van, azt azért szeretem kevésbé, mert igazándiból a gyerekeken és a grundon van a hangsúly. Azt a férfit meg betolakodónak érzem.

Történet
Mikor anno beszéltünk erről a könyvről, el is kellett vinni órára. Egy ideig nem is volt gond, de pont az utolsó órán bent felejtettem a padban, és valamelyik sutyerák ellopta. El sem tudjátok képzelni, mennyire csalódott voltam, hogy eltűnt, és évekig nem is vettünk újat. És bár ugyanolyan borítós kiadást vettünk, mégsem volt ugyanolyan, mert az az igazi, régi borítós volt, ami a sok olvasástól már kezdett szétesni. Most pedig amikor olvastam a kemény köteteset, tudom, hogy teljesen logikátlan, de hiányzott, és nekem az kellett! Na de térjünk rá a fontosabb dolgokra, vagyis a történetre. Nem fogok spoileres részeket írni, mert ez tényleg egy olyan történet, amit mindenki ismer. Azért ötödikben még mindenki próbál kis stréber lenni és megfelelni a magyar tanárának, inkább csak általános vége felé, gimiben kezdik elbliccelni a lusták. Az első húsz oldalt még mindig kicsit unalmasnak érzem, de már nem szenvedtem vele úgy, mint kicsiként. De onnantól kezdve tényleg imádtam! A fiúk úgy tekintenek a grundra, mint a hazájukra, nekik ez az igazi otthonuk. Itt kiélhetik magukat, és bár nem szép, van kinek parancsolgatni. Nemecsek egy törékeny fiú volt, akit az ember legszívesebben békén hagyna. És bár barátok voltak a grundra járók, örömmel dirigáltak szegény fiúnak, ami miatt az ember nem tehet róla, megsajnálja. Ez az első dolog, ami miatt az olvasó elkezdi megszeretni. A történet elején a legnagyobb problémának az tűnik, hogy a Pásztorok elvették az üveggolyókat, de aztán Nemecsek meglátja az ellenség vezetőjét, Áts Ferit a területükön, és minden eddigi apróság semmisnek tűnik. Mert ezt személyes ügynek veszik, és bosszút akarnak. Ami azt illeti, imádtam azt a jelenetet, amikor Boka, Nemecsek és Csónakos beszökik a vörösingesek területére, és ott hagynak egy üzenetet. Tényleg izgalmas, érdekes, de aki olvasta már, vagy csak ismeri a történetet, keserű szájízzel követi a cselekményt itt. De nem csak emiatt fontos ez a belopódzás, hanem Geréb miatt is. Azt hiszem, nem volt olyan ember, aki első olvasnál nem döbbent meg itt. A grundon tényleg egy jó társaság verődött össze, és Geréb még csak nem is kis közlegény, hogy oka legyen az árulásra. Mégis lepaktált az ellenséggel, ami bár Bokát is felzaklatja, igazán Nemecsekre hat. Nem tudom, ki hogy volt vele, de Ernőt mindig fiatalabbnak hittem, pedig osztálytársak mindannyian. De mindig olyan kis törékenynek és aprónak mutatják, ami miatt fiatalabbnak tűnik. Mégis bátrabb volt, mint sok másik. Az ominózus eset után ő és Boka titokban tartották Geréb titkát, vártak a megfelelő pillanatra. Csak épp ez mindkettejüknek mást jelentett. Míg Boka a grundon akarta tetten érni, addig Nemecsek egyszerűen csak tenni akart ellene. Így amikor Geréb a tóttal üzletelt, a kis szöszke kihallgatta az áruló szervezkedését. És ami a legszomorúbb, hogy a glittegylet még őt titulálta árulónak, és őt zárták ki, csak mert sokkal fontosabb volt a grund ügye, amiről a magasabb fokozatúak nem is tudtak. Bokát pedig mindig is tiszteltem azért, hogy odafigyelt Nemecsekre, még ha néha nem is eléggé. Számára a grund volt a fontos, és az, hogy a baráti társaságot össze tudja tartani azon a helyen. Hogy ne kelljen elmenniük onnan. És bár tudott a glitt ügyről, nem tett ellene semmit, mert ennél előbbre való volt Geréb és az árulása. Nemecsek pedig fájó szívvel elfogadta, mert neki is az a hely volt az otthona. És tényleg ő volt a legbátrabb mind közül, mert nem félt egyedül visszamenni a Füvészkertbe, kihallgatni az ellenséget, és még fel is fedni magát, csak hogy kiálljon a társai, és maga mellett. Ez az egyik kedvenc jelenetem, és nem tudom ki hogy van vele, de én itt megkedveltem Áts Ferit. Nem, nem azért, mert megfürdettette Nemecseket, ezért utálom. Viszont Nemecsek beszéde után tisztelni kezdte a fiút, és szép gesztus volt, hogy mikor távozott, utasította a többieket a tisztelgésre. Bár azt hiszem, a vörösingesek maguktól is felnéztek a kis Ernőre. Ami a fiúk számára a legfontosabb volt, hogy az ellenség el akarja foglalni a grundot, ezért Boka elő is állt a haditervvel, amivel vissza tudják verni a támadó felet. Mindenki fogadalmat tesz, hogy megjelenik a harc napján, és azért szeretem ezt a jelenetet, mert a musicalből felkerült dalok közül ez a legjobb. Nemecsek ekkor már elég beteg, mégis amikor szembekerül Geréb apukájával, nem habozik hazudni, csak hogy ne nehezítse meg a fiú sorsát. Szerintem ez is egy olyan pillanat, amikor az olvasó jobban kezdi tisztelni a fiút, még ha a barátai nem is értik. Geréb emiatt ismét megpróbál segíteni a grundbelieknek, éppen ezért szerettem, hogy Boka hajlandó visszaengedni a fiút. Lehet, hogy hibázott, de tényleg jóvá akarta tenni. A harc előtt tisztázzák a szabályokat, és nagyon tetszett, amikor az ellenség meglátogatta Nemecseket. Ez is egy olyan gesztus volt, ami miatt jobban kedveltem a vörösingeseket. A harcot most nem részletezném, mert bár nagyon szerettem azt a részt, a vége igazán fontos. Amikor Nemecsek felbukkan, és utolsó erejével földhöz vágja Áts Ferit. Ha ő nincs, tényleg esélyük sem lett volna az ellenséggel szemben. Azonban a három fürdés után nem tett jót neki ez az akció, és mind tudjuk, mi lesz a könyv végén. Nem is emlékszem, mikor bőgtem utoljára könyvön, de ennyit még biztos, hogy nem sírtam egyiken sem. Bár nekik nagyon sokat jelentett az a terület, a semmiért halt meg, ráadásul szinte teljesen értelmetlen volt a kémkedik, a területvédés, mert úgyis lerombolják a jól ismert grundot, hogy egy házat építsenek oda. Az egyedüli, ami megmaradt mind a vörösingeseknek, mind a Pál utcai fiúknak, az egy személy, akire felnézhetnek. Aki bátrabb volt mindegyiküknél, aki nem tudhatta meg, hogy a glittegyletben újra ép a becsülete. Akire még egy olyan ember is felnézett, mint Áts Feri. És aki mellett teljes mértékben kiállt Geréb. 
"Geréb zavartan szólt:
 – Tudom, hogy ehhez nincs jogom, mert ez a tábornoktól függ, de... én úgy gondolom... én úgy tudom, Nemecsek még mindig közlegény.
Nagy csönd lett. Gerébnek ebben igaza volt. A nagy izgalomban mindenki megfeledkezett arról, hogy az, akinek immár harmadszor köszönhettek mindent, még mindig közlegény."  
Idézetek
"Csónakos zsebében minden volt. Nincs az a bazár, amiben annyi minden lett volna, mint a Csónakos zsebében."

"Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tudta, hogy más emberek egészen mások, mint mi, s hogy nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk."

" – (...) Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló (...)"

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

4 megjegyzés:

  1. És a kert, és a ház, és a házból a srác... ❤
    Teljesen egyetértek veled, szépen megírt véleményt olvashattunk tőled (ismét). ;)
    Ui.: Amint lehet, nézd meg a musicalt is, szívfacsaróan gyönyörű! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk? <3
      Jaj de aranyos vagy, köszönöm! *.* <3
      Ui.: Mennék én, de már most telt ház van áprilisra (!). Fogalmam sincs, az osztálytársam barátja mikor foglalhatott, hogy szerzett jegyeket:D

      Törlés
  2. Szia! ^^

    Hű, de ismerős az az érzés, amit az elején leírtál. Hogy csak azért se fogom szeretni! XD
    Így voltam 3-os koromban, amikor kötelezőnek kiadták a Kincskereső kisködmönt. A végére úgy elszégyelltem magam, amiért utálni akartam azt a könyvet.
    De még egyszer hadakoztam egy kötelezővel, 5-ben. Akkor meg a Kőszívű ember fiai volt feladva, és nagyon nem voltam oda attól, hogy anyáék ezzel a két könyvel(két kötetes változata van meg) küldet el két hétre a nagyszüleimhez, de hú, annyira megszerettem, hogy az egyik legkedvencebb magyar klasszikusom lett. :D
    A pál utcai fiúkat pedig imádtam, annyira vagány és eszémeletlenül fantasztikus egy történet. Annyira imádtam az összes karaktert, de Csónakos vitte apálmát nálam. Még anno általánosban megnéztük színházban, és egy nagyon ügyes srác játszotta el. (Az egyetlen dolog, amit szerettem abban a suliban, az volt, hogy vittek minket színházba. És olyan jó előadásokra! :3)
    Nagyon szuper vélemény volt tőled, bocsi a kisregényért, össze-vissza hablatyolok... :D

    Szép estét!
    Moro

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :3
      Nekünk is a két kötetes van meg Kőszívűből, de soha nem olvastam. :D A tanárunk úgy gondolta, egy általanosos diák még fiatal ehhez, úgyhogy mást adott fel. De most, hogy említetted, a véget nem erő, hosszú listára ez is felkerült :3
      Juj, baromi jó lehetett! *.* Minket is vittek, emiatt szerettem meg a színházat!:D
      Nagyon köszönöm, és örömmel olvastam a soraidat! :D
      Szép estét! :)

      Törlés