Anne Bishop - Holló a hollónak

Sziasztok, sziasztok!
Nos, mint látjátok, élek, szóval jogos a kérdés, hogy mi volt ez a nagy kihagyás. Sajnos sokkal több időt vett el az egyetem és az utazgatás az életemből, mint arra fel voltam készülve, így nagyon, de nagyon elcsúsztam, úgy mindennel. Mivel nyár elején nem volt olyan könyv, amit frissen olvastam volna és/vagy olyan bejegyzés, amivel meg lettem volna elégedve, hogy oké, ez mehet ki, ezért szükségem volt a nyárból még egy kis időre. A hónap első napja pedig remek dátumnak tűnt a feléledésemnek.

Előszó

Az nem szokatlan, hogy ha egy új írótól olvasok egy történetet, egy-két kötet után beleszeretek. Utána vagy kedvenccé válik az író, vagy nem. Viszont Anne Bishop az egyetlen, aki már az első kötetével azonnal a legjobbak közé került a szememben. Egyszerűen fantasztikus volt a Vörös betűkkel, és alig vártam, hogy elolvashassam a folytatást!

Író: Anne Bishop

Magyar cím: Holló a hollónak (A Mások 2.)

Eredeti cím: Murder of Crows (The Others 2.)

Fülszöveg

"Meggie Corbyn elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak nehezen jön rá, mit is jelent köztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig lehetne más, mint megtűrt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége teljesen más helyzetet teremt.

Két nagyon erős hozzászokást eredményező drog erőszakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások között; mindkét fajból többen meghaltak a közeli városokban. Így amikor Meggie látomásában véres hó és fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó vezetője – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy jövőbeni eseményt látott.
Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gyötri Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük laknak, szükségszerűen együttműködik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan akarja visszaszerezni az ő vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely mindannyiuk pusztulásával fenyeget."

Információk

 - Természetfeletti lények
 - Konfliktusok
 - Borzalmas emberek
 - Kegyetlenség
 - Elszántság
 - Hihetetlen bátorság

Borító

Ugyanolyan gyönyörű, mint az első! Tetszik, hogy itt már fekete Meggie haja, hiszen eredetileg is ilyen színű neki. És tudom, hogy a fekete mindenhez megy, de ezzel a zölddel vegyítve egyszerűen gyönyörű az összkép! Ráadásul a Hollókat is rátették, akik főszerepben vannak. A betűtípus is tökéletes, szóval komolyan, le a kalappal a készítő előtt, imádom!

Történet

Annyiszor olvastam már el ezt a könyvet, arról nem is beszélve, hányszor lapoztam fel a kedvenc jeleneteim miatt. Mégis nehéz nekiállnom, mert annyi minden történt benne, és minden annyira fantasztikus! Az előző részben is megismerhettünk már jó pár embert és Mást, de ez teljesen más volt. Meggie sokat fejlődött, elképesztően tud alkalmazkodni a környezetéhez, és csak itt jön rá az ember, hogy mennyire erős. Mert sok másik vérpróféta képtelen a világban élni, Meggie viszont napról napra ügyesebb lesz. Simont egy kicsit sajnáltam, mert vezetőként nem lehet annyira önmaga, mint szeretne. Elég egyértelmű, hogy érez valamit Meggie iránt, de miután már más is figyelmezteti, muszáj kicsit visszább vennie. Ami elég szomorú, mert már alig várom, hogy ezek ketten összejöjjenek! Vlad, Henry, Tess és a többi Más, akik ebben a részben visszatérő vendégek, szintén rengeteget változtak, és ebbe Simon is beletartozik. Meggie-nek hála nyitottabban állnak mindenhez, már a rendőrséget sem félnek bevonni. És annyira imádom, hogy nem emberiek! Ahogy Heather is mondta, az első részben még próbáltak hasonlítani az emberekre. Itt viszont már önmagukat adták, mindenkinél megmutatkozott az igazi énje. Montyt és Kowalskit már az első részben is kedveltem, Burke-öt pedig tiszteltem, amiért rendes főnök, és igenis odafigyel a dolgokra. Ebben a részben viszont ők is szintet léptek. Remekül összedolgoztak a Másokkal, és mindent megtettek, hogy fenntartsák a békét. Az is tetszett, hogy újabb rendőrök kaptak egy kicsit több szerepet, kíváncsi vagyok, hogy ez vajon a továbbiakban is így lesz-e. Heather az előző részben nem tett rám nagy benyomást, és bár sajnáltam, hogy ez a világ már sok neki, nem igazán hatott meg, hogy nem akar tovább az Udvarban maradni. Ami viszont Merri Lee-t és Ruthie-t illeti...! Imádom ezt a két lányt, de komolyan! Egyszerűen azt nézik, hogy a világnak, Meggie-nek, és úgy mindenkinek mi a legjobb, segítenek, amiben csak tudnak, és egyszerűen csak vannak. Szerintem hihetetlenül szerethető, és jó karakterek, nagyon remélem, hogy még sokáig főszerepben lesznek. Dr. Lorenzo is előtérbe került, nagyon tetszett, hogy ő is elkezdett a Másokkal dolgozni, hiszen minden változik. Egyes emberek döntései az egész világra kihatnak, és szerintem neki is fontos szerepe lesz a későbbiekben. Istenem, annyi szereplő van, és nagyon sokan fontosak, nem is tudom, kit hagytam ki! A Nagy-szigeten lévő Ferryman's Landing most középpontba került, megismertünk jó pár ott élőt, és azt kell mondanom, érdekes személyek! Annyira komplex és fantasztikus ez a világ, hogy az valami hihetetlen, és szerintem bűn lenne kihagyni. Az egész könyv úgy kezdődik, hogy Meggie álmában látott valamit, ekkor viszont még nem egyértelmű, hogy prófécia volt-e. Viszont a Hollókkal kapcsolatos képek villantak fel előtte, így érthető, hogy meg akarta fejteni a jelentésüket. Főleg úgy, hogy néhány idióta kölyök Hollókat ölt valahol máshol, és Simon, illetve Monty aggódik, hogy ennek esetleg a droghoz van köze. Mint már említettem, a Mások és az emberek között egy kicsit elkezdett elmosódni az az éles határ, és annyira tetszettek azok az apró dolgok, amikből ez kiderült! Gondolok itt Montyra és Kowalskira, akik segítségével Tess megmutatta a Másoknak, hogy hogyan kell rendelni, vagy hogy miután Meggie megnyílt Henrynek, a grizzly az emberektől kért tanácsot. SPOILER. Imádtam, hogy Merri Lee hogy felbátorodott ebben a részben, és nyíltan szembe ment Vladdal, csak hogy beszélhessen Meggie-vel. És Tess! Istenem, olyan szerethető! Nem mondanám száz százalékra, de szerintem igenis kedveli az emberlányokat, és élvezi a társaságukat. Amit pedig Merri Lee-ért tett, az szívet melengető, még ha ez furcsán is hat azoknak, akik tudják, mi történt. Egyszerűen csak tetszett, hogy kiállt a barátaiért, és gondoskodott róluk. SPOILER VÉGE. Viszont nem csak az emberekkel kerülnek szorosabb kapcsolatba, mint azt korábban említettem, létezik egy Ferryman's Landing nevű hely, aminek Steve Ferryman a polgármestere. Ők mind intuitok, ami nagyon érdekes volt, hiszen kis mértékben hasonlít a képességük Meggie-ére. Nagyon tetszett, hogy Simon és Burke kapitány révén jött létre ez a kapcsolat, és ugyan a Farkas-süti gyártás miatt biztosan találkozunk még velük, nagyon remélem, hogy lesz még valami. Ebben a részben kiderült, milyen hasznos, ha az Udvar együttműködik Steve-vel és a többi intuittal, jó lenne, ha ez a későbbi könyvekben is így lenne. Viszont a legnagyobb segítség egyértelműen Meggie. Az ő próféciái sokak életét mentette meg az előző részben, és mivel a helyzet egyre rosszabb a világban, van egy olyan érzésem, hogy egyre fontosabb lesz, mit lát. Kétségtelenül az egyik kedvenc részem, amikor végre rájön, mit látott az álmában, szerintem már minimum tízszer elolvastam azt a jelenetet. Egyszerűen tökéletes volt! Ráadásul emiatt értesítette Simon a rendőröket, és habár nem teljes a bizalom, egy nagyszerű kezdet volt. Ahogy a könyv vége felé haladunk, egyre inkább kiderül, hogy milyen nagy a probléma. Nem szeretnék belemenni Meggie próféciáiba, de komoly gondokra hívja fel a figyelmet, amin mindenki elkezd dolgozni. És istenem, amikor Burke elbeszélget a boltok vezetőivel...! Határozottan egy kedvenc jelenet. Ha ebben a világban kellene élnem, biztosan sokkal borzalmasabb lett volna ez a beszélgetés, de így... Egyszerűen csak fantasztikus volt. Ráadásul a szorosabb kapcsolat miatt még pár ember megjelenik az Udvarban, ami szintén változást fog hozni, és alig várom, hogy a következő könyvben kiderüljön, mégis mekkorát. SPOILER. A könyv végén mindenki azon dolgozik, hogy kiderítsék, mégis honnan szökött meg Meggie. És ahogy a lányok irányították az egész kutakodást, az szintén egy kedvenc jelenet volt. Olyan jó volt látni, hogy már igenis az Udvar tagjai, hogy nem félnek a Mások mellett lenni, és bármit megtennének azért, hogy a világ egy jobb hely legyen. Főleg Meggie és Merri Lee párosát szeretem! Az első részben nem gondoltam volna, hogy itt ennyi közös pillanatuk lesz, de örülnék, ha ők ketten legjobb barátok lennének, mert nagyon illenek egymáshoz. Tudom, hogy Meggie és Jean között is van egy kapocs, és tényleg nagyon megkedveltem őt is ebben a részben. De szegény lány annyira megsérült testileg és lelkileg, hogy őt inkább csak békén hagynám. Viszont tény, hogy ha ez a történet egy jobb világot hoz majd, az Jean érdeme. Mert nélküle Meggie sosem került volna az Udvarba, és nem hozott volna ennyi változást. Csak most döbbentem rá, hogy nem is beszéltem arról, hogy a középnyugati vezetők is felbukkantak ebben a részben, ami nagy hiba. Mert a Mások közül is ismertünk meg új arcokat, némelyik egészen szerethető, és nem bánnám, ha később felbukkannának még. Okoztak pár jó pillanatot, és kíváncsi vagyok, az írónő mit tervez még velük! SPOILER VÉGE. Istenem, annyi mindenről szeretnék még beszélni, de igyekeztem kihagyni részeket, és a legfontosabb dolgokat, mert voltam olyan ostoba, hogy először beleolvastam, körülbelül mindent megtudtam, és csak aztán olvastam el. És nem akarom, hogy ti is megtudjatok mindent előre, mert Anne Bishop úgy ír, hogy minden fordulat meglepő és izgalmas legyen. Ezt pedig nem akarom elvenni tőletek. Fantasztikus világot, szereplőket és történetet alkotott, úgyhogy OLVASSÁTOK, mert megéri!

Idézetek

"– Annyira megrémültél tőle, hogy lerúgtál az ágyról. Az nem semmi, Meggie – mondta Simon, és szorosabban ölelte. – És lehet, hogy kicsi vagy, de akkorát rúgsz, mint egy vadló. Ezt pedig el fogom mondani a többi Farkasnak."

"– Nem cs747 vagyok – súgta dacosan, ahogy felült a priccsén, hogy hátát a falnak támaszthassa. – Jean vagyok. Ez a nevem."

"Simon ezen is elgondolkodott... és úgy döntött, hogy Steve torkának elharapása őszinte válasz lenne, ám nem a megfelelő válasz."

"– (...) Aki ellenkezik, tartóztassák le, és vigyék a kapitányság épületébe. 
Monty pislogott.
 – Milyen gyanúsítással, uram?
 – Azzal a gyanúsítással, hogy a tököm tele van velük! – mordult fel Burke. – És per pillanat az éppen megfelelő jogalap arra, hogy egy éjszakát nálunk töltsenek, rács mögött."

"– A nyaffanó szőrpamacsoknál semmi nem normális – jegyezte meg Vlad zsörtölődve, mire a Holló felnevetett."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile