Rick Riordan - Az Olimposz vére

Sziasztok! 

Bocsánat, hogy az előző héten nem került ki bejegyzés, de laptop nélkül maradtam. Aztán annyira sűrű volt a hét, hogy nem is volt időm a blogra, ami azért vicces, mert az Alkonyat részek ott állnak, csak éppen az első rész nincs kész...

Előszó

Őszintén szólva csalódott vagyok. Az a baj a kedvenc írókkal, hogy biztosan elolvasod minden könyvüket. Akarva, akaratlanul még össze is hasonlítja őket az ember, és biztos, hogy lesz egy leggyengébb láncszem. Csak azt nem gondoltam, hogy pont egy befejező kötet lesz az.

Író: Rick Riordan

Magyar cím: Az Olimposz vére (Az Olimposz hősei 5.)

Eredeti cím: The Blood of Olympus (The Heroes of Olympus 5.)
 

Fülszöveg

"Nico ​figyelmeztette őket. Ha bemennek Hádész Házába, a félistenek legrosszabb emlékeit keltik életre. A szellemek nem lelnek többé nyugalomra. Nico maga is kísértetté változhat, ha újabb árnyutazásra indul Reynával és Hedge edzővel. De talán még ez is jobb, mint a másik alternatíva: hagyni, hogy valaki más haljon meg, ahogy azt Hádész is megjósolta. Jászon rossz szelleme az anyja, aki kiskorában magára hagyta. Még nem tudja, jó vezetőnek bizonyul-e majd, de abban biztos, hogy ő nem fogja megszegni a szavát. Ő beteljesíti a prófécia rá vonatkozó részét: Vihar vagy tűz, mi hull a világra.
Reyna az ősei szellemeitől fél, akikből csak úgy süt a harag. De nem hagyhatja, hogy eltérítsék a szándékától; el kell vinnie az Athéné Parthenost a Félvér-hegyre, mielőtt háború tör ki a rómaiak és a görögök között. Vajon lesz elég ereje ahhoz, hogy sikerrel járjon, különösen úgy, hogy egy rémséges vadász koslat a nyomában?
Leo attól tart, hogy végül mégsem válik be a terve, hogy a barátai közbeavatkoznak. De nincs más út. Mindannyian tudják, hogy a Hetek közül valakinek meg kell halnia, ha le akarják győzni Gaiát, a Földanyát.
Pipernek azt kell megtanulnia, hogyan adja át magát a félelemnek. Csak így teljesítheti a feladat rá eső részét, és mondhatja ki azt az egy szót."

Információk
 - Önfeláldozás
 - Hűség
 - Eddigi legnagyobb ellenség


Borító

A borító tökéletes, mint mindig. Imádom, hogy ez a kiragadott pillanat az óriásokkal vívott csatát idézi, mert nagyon jó pillanat volt, majd kifejtem a történetnél. Az egész színvilág, látvány, úgy ahogy van, telitalálat!

Történet

Nagyon nehéz nekiállnom, mert tudom, hogy nem adhatok rá öt csillagot. Az előző részekhez képest sok emberről megváltozott a véleményem, hál' istennek pozitív irányba. Nem tudom pontosan, hogy miért, talán csak túl régen olvastam az első négy kötetet, mindenesetre nagyon örültem a változásnak. Az előző rész végén a csapat két részre oszlott, a próféciában szereplő hét hős folytatta az útját, míg Reyna, Nico és Hedge elindult, hogy leszállítsa a szobrot. Őszintén, nem tudtam, hogy mit gondoljak erről a trióról. Nico egy hihetetlenül szerethető karakter, akinek eszméletlenül pocsék a múltja. De komolyan, szerintem a jelenleg élő félvérek közül nem sokan tudnák überelni. Szóval érthető, ha teljesen elszigetelődött másoktól, mégis annyira elkeserítő, mert jobb sorsot akar neki az ember. És az út során is annyit sanyargatta magát! Az könyv elején szinte csak ő gondoskodott a szobor szállításáról, minden erejét felemésztette, és halálközeli állapotba juttatta magát. Részben ezért is szerettem meg Reynát és Hedge-t. Sosem volt róluk valami nagy véleményem, mert mint kiderült, egyáltalán nem is ismertem őket. Éppen ezért felüdülés volt a Reyna és Nico szemszög, mert nem csak jobban bemutatta az író a három szereplőt és a múltjukat, de a szemünk előtt változtatta meg őket. Reyna és Nico is mindig elhatárolódott a társaitól, és bár a fiú csak lassan, azért a könyv végére ő is rájön, hogy egyáltalán nem utálják, sőt! Reyna viszont... Nagyon büszke voltam rá. Hedge-dzsal együtt igyekeztek segíteni Niconak, és amikor már egyértelművé vált, hogy a fiú nem árnyékutazhat többet, még Reyna erejével együtt sem, akkor azonnal valami alternatívát kerestek. Közben pedig mint egy védelmező szülőpár, őrizték Nico álmát. Na de erre majd később visszatérek, most csak azt akartam elmondani, milyen fantasztikus triót kaptunk, és milyen jól összekovácsolódtak. A másik hét hőst Piper, Jászon és Leo szemszögén keresztül követtük végig. Kicsit hiányzott Annabethé és Percyé, mert már nagyon hozzászoktam, de ettől függetlenül élvezhető volt. Annabeth és Percy Tartarosz óta érezhetően megváltozott. Fizikailag egy kicsit gyengébbek lettek, sokkal könnyebben terhelődnek le mentálisan, viszont elképesztően ragaszkodnak egymáshoz. A könyvben van egy rész, ahol Percynek el kell engednie Annabetht egy saját küldetésre, ami olyan ahw és argh pillanat volt! Amikor az ember ellágyul, hogy milyen édesek együtt, közben mégis baromi dühös, mert még csak kölykök, akik egy jobb életet érdemelnének. És teljesen érthető, hogy mindezek után nem tudnak ugyanolyan erősen teljesíteni, mint az előző kötetekben, mégis zavart. Mert Riordan egy zseni, de ezt nagyon elszúrta. Úgy érzem, hogy néha egy-egy embert túlságosan is kiemel, olyankor ő az istenkirály, aztán ennyi. Pedig olyan szépen el lehetett volna osztani a hét ember között a feladatokat, de nem. Helyette minden kötetben voltak emberek, akik brillíroztak, mások meg szinte eltűntek. És mint azt már annyiszor említettem, Annabeth és Percy annyi mindenen ment már át, hihetetlenül erős párost alkotnak. Erre itt szinte semmi nem látszik ebből a tűzből. Helyettük Leo volt az, aki igazán odatette magát. Rengeteget dolgozott, és hihetetlenül sokat gondolkodott a prófécián. Ő volt az egyetlen, aki nem azt mondta, hogy jaj, majd ott megoldjuk, hanem kész tervvel állt elő, és biztosra akart menni. Nem mondom, hogy mindent tökéletesen csinált, mert igazán beavathatott volna valakit, vagy hagyhatott volna egy levelet, hogy mindenkinek egyértelmű legyen minden. De tény, hogy lenyűgöző munkát végzett, és örülök, amiért egy ilyen jó karaktert kaptunk. Most, hogy így belegondolok, valamilyen szinten hasonlít Percyre. Az előző sorozatban ő is pontosan ilyen volt, mindent maga akart csinálni, hogy levegye a terhet másokról. Jászon itt hál' istennek nem volt unszimpatikus, és volt néhány jó pillanata, viszont összességében megint egy elég elnyomott szereplőnek éreztem. Mármint, persze, ő is küzdött, de elvileg ő volt a hős a rómaiak között, ő volt a leg, ehhez képest egyszer sem éreztem annak. Sosem volt kiemelkedő, nagyon ritkán oldott meg ő maga valamilyen helyzetet. És nem is értem, hogy lehetett praetor, miközben egyszer sem ment neki az irányítás. Piperrel már más a helyzet, ő bizonyította, hogy tud főnök lenni, de nagyon zavart, hogy ebben a részben szinte minden problémát ő oldott meg. Az elején még olyan kis esetlen volt, úgyhogy értem, az előző részekben igyekezett bizonyítani. De akkor is túlzás volt, amit ebben a könyvben művelt, úgy éreztem, hogy Riordan az összes többi hősét háttérbe szorítja a hetek közül. Ez főleg Hazelre és Frankre igaz, mert az előző részben kulcsfigurák voltak, hihetetlen, hogy mennyit fejlődtek, itt pedig konkrétan olyan volt, mintha mindez nem is számítana. Sokszor el is felejtettem, hogy ők is ott vannak, ami elég szomorú, jobb befejezést érdemeltek volna mindannyian. Egy olyat, amiben mind a heten ragyoghatnak. Na de jöjjön a történet, mert igazándiból amiatt kapott kevesebb csillagot. Nem tudnám megmondani, hogy kinek a feladata volt fontosabb, mert lényegében egyik nélkül nincs másik. Ha a hetek nem oldják meg a feladataikat, akkor a triónk nem tudja megbékíteni a táborban élőket. Viszont ha ők nem békülnek ki, akkor tök mindegy, hogy Gaia felébred-e, vagy sem, akkor is a gonosz fog győzni. De ha már Riordan Annabethékkel kezd, akkor én is velük fogok. Rögtön az ellenség egyik állomásán találjuk magunkat, és őszintén, imádtam azt a részt! Nem emlékszem, hogy volt-e korábban Annabeth-Piper-Jászon-csapat, de egész jók voltak együtt. Az egész szituáció tetszett, ráadásul nagyon érdekes volt ez a mánia-dolog is. Viszont a lényeg az volt, hogy Juno megjelent nekik, és újabb feladatot adott. Nikét le kell állítani, különben a szobrot szállítók nem járhatnak sikerrel, illetve javasolt olyan istent és istennőt, akik biztosan segítenek nekik. Ami Nikét illeti, az egyszerre volt zseniális és pocsék. Mármint, a feladat maga nagyon jó volt, és a csapat összeállítása is. Hazel, Percy, Leo és Frank egytől egyik tehetséges és okos gyerek, rengetegszer bizonyították, mennyire kreatívak. Itt viszont alig csináltak valamit. Hiába volt egy jó rész, hiába tetszett, ahogyan megoldották, olyan gyengének és jóformán jelentéktelennek tűnt az egész. Ami lehangoló, mert egy befejezésben mindent tökéletesen akar látni az ember. De tény, hogy az istennő igazán szórakoztató volt, és örülök, hogy magukkal vitték, mert így utazás közben is volt néhány gyöngyszem. Azonban Niké hiába volt éppen pocsék társaság, segített is a hősöknek. Ugyanis amikor bájosan elátkozta őket, akkor elmondta, hogy a gyógyital, amiben bíznak, mégis milyen összetevőket tartalmaz. Úgyhogy még mielőtt Gaia lett volna a legfontosabb, érthető módon ezeket akarták összeszedni, hogy megakadályozzák egyikük előre megjósolt halálát. Nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok, mert az egyik dologért konkrétan semmit nem kellett tenniük, csak elkérték, ami elég lehangoló. Mármint, tök jó, végre nem kell valamiért megküzdeniük, de most komolyan, a háború előtt állnak, nyilván vár valami akciót az ember. A másik kettő viszont tetszett, ott újra éreztem, hogy igen, rafkós kölykök, és nem véletlenül őket érinti a prófécia. Percy és Jászon ismét kapott közös részt, és bár örülök, hogy utóbbi bizonyított, azért fáj a szívem Percyért. Nekem mindig is ő lesz a legjobb, és fáj azt látni, hogy ennyire megviselte őt a Tartarosz. Viszont a gyógyszer tényleges megszerzése! Az fantasztikus volt, és baromi vicces, nagyon szerettem! SPOILER. Így viszont már semmi sem volt hátra, ideje volt megérkezniük Athénba. Az egész terv, hogy Kekropsszal mennek, és lesz, ami lesz, nem tetszett. Örültem, hogy Annabeth és Percy van középpontban, ahogy anno a szüleik, de annyira egyértelmű volt, hogy miattuk ébred majd fel Gaia. Amit nagyon jó lett volna kikerülni, ha viszont meg kell történnie, akkor már üsse kő, legyen az ő vérükkel. Itt örültem, hogy Piper ott volt, mert talán ő volt az egyetlen, aki hirtelen segíteni tudott a társain. De a legeslegjobb az volt, hogy a többiek is csatlakoztak, és az ég szerelmére, végre felbukkantak az istenek is! Nagyon szerettem, hogy mindannyian a szüleikkel küzdenek, mert rengeteget tettek már a félvérekért, a világért, és magukért az istenekért, igazán megérdemelték ezt a jelenetet. Tény, hogy rövid volt, de ez csak az óriások elleni küzdelem volt, úgyhogy el tudok menni emellett. SPOILER VÉGE. Na jöjjön a triónk, mert bár a többiekkel már elértem a végéhez, Reynáékkal még sehol sem vagyunk. Mint mondtam, Nico jóvoltából árnyékutazással haladtak, azonban nagyon lemerítette a fiút. Rengeteg helyet megjártak, és nagyon tetszett, amikor Hádész felbukkant. Róla már kiderült, hogy igazán jó apa, még ha a maga furcsa módján is. Egy ritka és nyugodt pillanat volt, amikor éppen nem akarták megállítani őket. Mert abból aztán volt jó pár alkalom! SPOILER. Különösen az tetszett, amikor az amazonokkal és a vadászokkal találkoztak. Ők mindig is fontos szerepet játszottak a történetben, ha kellett, felbukkantak, és segítettek. Nem mondom, hogy teljes mértékben örülök, mert így is rengeteg volt a veszteség, ez a rész pedig csak fokozta. De jó volt látni, hogy még ott vannak, hogy küzdenek és készen állnak a további harcokra. Ráadásul az amazonoknál és a vadászoknál egyaránt ott van egy-egy szereplő rokona, ami miatt csak még inkább kíváncsi vagyok, hogy mi van velük. SPOILER VÉGE. Nagyon tetszett, hogy végül Hedge által jött a megoldás, mert egészen addig csak egy aggódó férj és leendő apa volt, aki mindent megtett, hogy védelmezze a rá bízott gyerekeket. Ott viszont már egy szatír volt, aki felhasználva a kapcsolatait, előállt egy tervvel. Ettől függetlenül még mindig Nico volt a legjobb a trióban, és amit a cél előtt véghez vitt, az elképesztő volt. Ők érthető okokból előbb érnek a Félvér Táborhoz, ahol annyi kedvenc jelenetem volt! SPOILER. Nagyon tetszett, hogy végül Reyna mennyire helyt tudott állni Óriónnal szemben. És a legjobb az volt, hogy mégis ki segített neki. Mert én el nem tudtam volna képzelni, hogy majd pont így győzi le, de nagyon szép pillanat volt. Will pedig! Eddig sosem tekintettem rá fontos szereplőként, de édes istenem! Amikor féltette Nicot és nem hagyta, hogy egyedül induljon a katapultokhoz, a szívemhez nőtt. Lou Ellen és Cecil is ott volt, de annyira jelentéktelennek tűntek, még ha szép munkát végeztek is. SPOILER VÉGE. És te jó isten, hogy utáltam Octavianust! Eddig is egy idegesítő karakter volt, itt viszont már mindenen túlment. És ami a legrosszabb, hogy a végén nem tudod azt mondani, hogy gyűlölöd, mert inkább tűnik zakkantnak, mintsem gonosznak. Amikor pedig Gaia felébredt és a táborlakók szembesültek ezzel, és elkezdődött a harc, azt vártam, hogy majd milyen baromi jó lesz, és legalább annyira fogom szeretni, mint a Percy Jackson befejezését. Ehhez képest a könyv mélypontja volt, és ez az, ami miatt nem érdemel öt csillagot. Egyszerűen lehangoló volt, hogy ennyi küzdelem után csak ennyi volt. Nem volt igazi harc ellene, nem volt semmi igazán nagy terv, és bár Leo ötlete jó volt, semmit nem ért. Mert szánalmasan gyenge volt, ahogy legyőzték Gaiát. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a lezárás nagyon jó volt. Spoilerbe teszem, mert bár a könyvben nagyon hamar kiderül, hogy ki hal meg a végén, azért nem hiszem, hogy mindenki tudni szeretné olvasás előtt. SPOILER. Na jó, az igazság az, hogy a Leo-zseniális-részből és ebből kiderül, hogy aki meghal, az sem hal meg, amire számítani lehetett. Az, hogy Annabeth és Percy tényleg együtt megy majd az egyetemre, ahogyan a Tartaroszban megbeszélték, az annyira tökéletes! Mert megérdemelték, hogy végre nyugton legyenek, és bár fáj a szívem azért, mert elhagyják a Félvér tábort, megértem őket. Reyna és Frank szintén a Római Táborban köt ki, hiszen ők ott a praetorok, nyilván ott a helyük. Hazel is ott élt, ráadásul Frankkel jár, teljesen egyértelmű volt, hogy megy velük. Jászon kicsit furcsa, mert bár elvesztette az emlékeit, egyszer mégiscsak ott élt a rómaiak között. Viszont nem éreztem, hogy hezitálna, amikor a Félvér Tábort választotta. Ami klassz, mert az a jobb tábor, csak kicsit furcsa, mert Percynél teljesen érthető oka van a táborváltásnak, Jászonnál viszont nincs. Hacsak nem számítjuk bele, hogy Piper is ott marad, mint békefenntartó. Leo is végre eljutott Kalüpszóhoz, ahová a szíve húzta, de sajnálom. Nagyon klassz srác volt, és rengeteg barátot szerzett, igazán elbúcsúzhatott volna. Remélem, hogy egyszer még találkozni fog a társaival, és rendes élete lesz. Nico pedig! Istenem, annyira imádtam, amikor bevallotta Percynek, hogy egykor szerelmes volt belé! Ráadásul a fiú tényleg nem tudta, amitől nagyon aranyosan viselkedett. De a legjobban azt szerettem, hogy a könyv végére megnyílt. És ha nem jön össze egyszer Will-lel, én esküszöm, kitekerem a nyakát! Mert már ebből a pár közös jelenetből látszik, hogy tökéletesek lennének együtt, és ha nem így lesz, akkor megőrülök! Mondjuk akkor már ne csak így futólag derüljön ki valahonnan, hanem legyen közös történetük. A francba, muszáj ennek utánanéznem, ha befejeztem a bejegyzést! ♥ SPOILER VÉGE. Viszont ami mellett nem tudok elmenni, az Blackjack. Most komolyan? Félre ne értsetek, szerintem soha a büdös életben nem tudnék lefordítani egy könyvet, de ha egyszer valakinek ez a munkája, és tudja, hogy egy sorozat utolsó részéről van szó, és egy univerzum karaktereivel fog dolgozni, nem értem, miért nem nézett utána a szereplőknek. Mert én teljesen abban a hitben voltam, hogy egy új szereplő, aztán amikor ott volt, hogy ő Percyé, csak néztem, hogy mégis miért nem lett akkor Fekete Péter? Szóval ja, ez egy kicsit elkedvtelenített, de ez legyen életem legnagyobb problémája. Összességében bár kicsit csalódott vagyok, ismét egy fantasztikus sorozatot olvashattam. Nagyon jó volt, hogy megismerhettük a rómaiakat is, és végre tisztázódott a helyzet, mert így átjárhatnak egymáshoz. Nem mondom, hogy teljesen belenyugodtam, mert a szívem mindig is a Félvér Táborhoz fog húzni. Ennek ellenére hiba lett volna, ha szétszakítják a szereplőket. Nagyon remélem, hogy a Kane krónikákban majd lesz valami hír az itteni karakterekről, mert mindig kíváncsi vagyok, ki hogyan végzi.

Idézetek

"Alig negyvennyolc óra volt hátra a G-napig, amikor Gaia, alias Lédi Kaka teljes szutykos pompájában mutatkozik meg a világ előtt."

"– Ki vagy? – kérdezte.
A férfi rászegezte fekete szemét.
– Kekropsz, Athén első és örökös királya. Legyetek üdvözölve a városomban! Kuglófot is hoztam – tartotta fel a lefedett tálat.
– Ez valami trükk? – pillantott a barátaira Piper.
– Gondolom – felelte Annabeth.
– De legalább hozott sütit. Üdv a fedélzeten! – mosolygott rá a kígyóemberekre Percy."

"Jászon jobbján újra felharsant az éljenzés, amikor Percy és Annabeth is csatlakozott a Félvér Tábor erőihez.
– Görögök! – rikkantotta Percy. – Halál… ööö… az izékre!
A többiek úgy visítottak, mint az őrültek, és megrohamozták a szörnyeket.
Jászon elvigyorodott. Szerette a görögöket. Pocsék szervezők, de a lelkesedésükre nem lehet panasz."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile