2016. október 9., vasárnap

Kerstin Gier - Zafírkék

Bonjour!
Rég mondtam mennyire hálás vagyok, úgyhogy itt az ideje, hogy ismét megköszönjem, a 4140 megtekintést és a 17 feliratkozót! ♥

Előszó
Direkt lefényképeztem a jó részeket, hogy csak ki kelljen másolni, elkerülve a keresgélést. Hát nem kitöröltem azokat is? Úgyhogy lehet, hogy nem pakoltam tele a kedvenceimmel, de azért igyekeztem! Eredetileg egyébként nem terveztem mára bejegyzést, de a hétvége véget ért, holnap jön a buszozás, és mivel nehéz elkülöníteni a köteteket, inkább gyorsan leírom a véleményemet.


Író: Kerstin Gier
Magyar cím: Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)
Eredeti cím: Saphirblau (Edelstein-Trilogie 2.)
Fülszöveg
"Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!"


Információk
 - Időutazás
 - Egoista srác
 - Szellemeket látó főszereplő
 - Titkok
 - Egy ennivaló vízköpő
 - Szerelmi csalódások
 - Még több jóslat
 - Kuszább múlt
 - Titkolózó inas [♥]
 - Lucas, Lucas, Lucas minden mennyiségben!

Borító
Annak örülök, hogy nem változtattak a borítón, hiszen akkor elütne az elsőtől, amit utálok. Azonban ez az egész illusztráció nekem kissé gyerekessé teszi még mindig a történetet. Ettől függetlenül ez a borító passzol legjobban a sztorihoz a trilógiából. Oldalt ott egy vízköpő szerű teremtmény, ami Xemeriusra utal. A pár ruhája igazából a bál juttatja eszembe, de rossz ötlet volt a legyezőt is rátenni, hiszen a végén nem is használja. És szerintem többet nem is tudok mondani a borítóról...

Történet
Oké, a kedvenc szereplők köre bővült! A nagyapa, Lucas számomra az egyik legjobb karakter, illetve Xemerius, a vízköpő és az inas, Mr. Bernhard is istenített szereplő. Gideon öccsét, Raphaelt is időközben kezdtem megszeretni, de azért még tepernie kell egy kicsit Leslie-ért, hogy odalegyek érte. Oké, most, hogy teljesen összezavartalak titeket a hirtelen locsogásommal, ideje, hogy a történetre koncentráljak, és ezúttal semmit ne hagyjak ki! Tehát a trilógia jellegzetessége, hogy ott folytatják egymást, ahol az előző abbamaradt. Számomra ez furcsa, még nem találkoztam ilyennel. Nem mondom, hogy rossz, de mindenképp érdekes, ugyanakkor nehezebb elkülöníteni a három kötetet. A prológus, epilógus itt is érdekes volt, szintén Lucy és Paul életébe enged bepillantást, amiket egyre jobban szeretek. Az előző könyvről való értékelésemben nem említettem meg, azonban engem szabályosan idegesítenek a fejezetek elején található (napló)bejegyzések vagy nagy ritkán más. Ez az egész könyv egyetlen eseményre készül, amit lerendezett az író nagyon hamar. Ez számomra csalódás volt, bár tudom, hogy nem húzhatta örökké. Mióta olvastam egy mondatot, folyton azon kattogok. Ha a gróf nem mondja, hogy tegnap kellemesen elcsevegtek és barátok, másnap nem megy Gwen hozzá jó szándékkal. Azonban ha nem megy oda barátként, akkor másnap a bálon nem tudja azt mondani, hogy jóba lesznek. Szóval ez nekem tök furcsa, mert egyik a másik nélkül nincs, és mindkettőnek más volt előbb. Mondjuk, talán pont ez tetszik benne. Aztán Xemerius jelenléte is kapóra jött, hiszen nem csak egy kedvenc karaktert adott az írónő, hanem Gwennek egy kémet. Rengeteg dolgot tudunk meg általa, amik előrevitték a történetet. Lucast is említettem, hogy megszerettem, és még nem derült fény, hogy mi is van a ládában, amit elrejtett. Mr. Bernhard is meglepett, hiszen tudott a ládáról, jóba volt Lucasszal, mégsem mondott soha semmit. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem csak neki, de a titkok járatoknak is sok haszna lesz még a cselekmény szempontjából, majd holnap, vagy azután kiderül. Kíváncsi leszek Cynthia bulijára is, hogy mik fognak történni, bár hamarosan úgyis elérek odáig. A Leslie-Raphael szálra is kíváncsi vagyok, remélem, hamar összejönnek, én drukkolok nekik! A jóslatok eddig csalódást okoztak, nem voltak nehezek, azonban amiben Raphael segített, az tényleg nehéz egy olyan embernek, aki nem ismeri a GPS-t normálisan. (Helló!) Oké, szerintem mindenre kitértem. Ó, és Lord Alastairra is nagyon kíváncsi vagyok, na meg a titkaira! Illetve nagyon remélem, hogy a harmadik kötetben megtudjuk, mi lett végül Lucyval és Paullal, mert mégiscsak Gwen szülei. Azt hiszem.
Idézetek
"– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?"

"Raphael: Hogy is hívják a barátnőjét? Azt a szőke szeplőset. Lilly?
Charlotte: Leslie Hay. Valamivel nagyobb az agykapacitása, mint Gwendolyné, viszont kiváló példa arra, hogy a kutyák hasonlítanak a gazdájukra. Az ő kutyája egy bozontos szőrű arany retrie-ver keverék. A neve Bertie.
Raphael: Milyen aranyos!
Charlotte: Te szereted a kutyákat?
Raphael: Különösen a szeplős arany retriever keverékeket.
Charlotte: Értem! Na, akkor próbálj nála szerencsét! Nem lesz túl nehéz dolgod. Leslie még sű-rűbben váltogatja a pasijait, mint Gwendolyn.
Gideon: Tényleg? Hány… barátja volt már Gwendolynnak?
Charlotte: Most komolyan! Hű! Nagyon kínos, nem akarok semmi rosszat mondani róla, csak hát… nem sokat válogat, különösen, ha iszik. A mi osztályunkban körülbelül mindenki megvolt már neki egyszer, és a felsőbb évesek közül… Hát, igen. Valahol elvesztettem a fonalat. Inkább azt sem árulom el, milyen csúfnevet ragasztottak rá.
Raphael: Sulimatrac?"

[Olyan idegesítő, hogy ennyi ideig húzták a megfejtését, mikor tök egyszerű volt... De azért tetszik ez a kis szöveg.]
"Rubinvörös holló száll az égen át, világok közt hallván a halottak dalát. De alig eszmél rá titkos hatalmára, bezárul a kör, bármi is az ára."


Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

2 megjegyzés:

  1. Nah, most már láthatod, miért nem mertem én se hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni. Nem emlékszem, hol ért véget és hol kezdődött az előző/következő kötet XD
    A titkolózó inas(!) jó, hogy így nevezted! *ravasz mosoly*
    És Lucas nagypapa, nekem ő volt az egyik kedvenc szereplőm. Annyira talpraesett volt, pedig minden alkalommal, mikor megjelent Gwen, azt se tudhatta, a lány épp mit élt már át és mit nem. Ami Gwennek egy nappal később történt, az Lucas nagypapánál éveket is jelenthetett, és az egész későbbi életét úgy kellett leélnie, hogy tudta, Gwen a Rubin, de nem árulhatta el senkinek. Ez ám az igazi erő. Ha már Lucas, nekem a vége felé volt egy enyhe George Lucas Csillagok háborúja feelingem. Ha odaérsz, te is meg fogod érteni xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindent értek :'d
      Már tudom a titkát, kivégeztem a 3. könyvet :3
      Nekem nem volt olyan érzésem, de Lucas abszolút kedvenc és hihetetlen, hogy képes volt mindezt véghezvinni! Ugyanakkor Mr. Bernhard előtt is le a kalappal, ők ketten profi titkolózok, ha a család védelméről van szó!

      Törlés