2016. november 26., szombat

Kívánság #4 - Susan Ee - Angyalok bukása

Bonjour!
Elnézést, amiért nagy kihagyás után hoztam csak egy újabb értékelést, és egyben kívánságot, de végre itt van és igyekszem behozni minden lemaradásom!

Előszó
Susan Ee könyveivel már nem emlékszem, hogyan ismerkedtem meg. Lehet, hogy az egyik volt osztálytársam ajánlotta, de az is előfordulhat, hogy anyától megkaptam könyvbe. Bár nekem a kölcsönkönyv rémlik inkább, na mindegy. Annyira nem rajongok az angyalos sztorikért, így félve álltam neki, hogy aztán kellemeset csalódjak. De még milyet!

Író: Susan Ee
Magyar cím: Angyalok bukása (Angelfall 1.)
Eredeti cím: Angelfall (Penryn & the End of Days 1.)

Fülszöveg
"Hat ​​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen."

Információk
 - Angyalok
 - Belevaló főhősnő
 - Aki vigyáz a családjára
 - Angyal és ember közti szövetség
 - Na meg ellentét
 - Jó sok ellentét, akár emberek között is
 - Túlélők fegyveres összefogása

Borító
Nagyon tetszik ez a megoldás, hogy a szárny látható csak a borítón és kiemelkedik a sötét háttérből. Főleg azért jó a választás, mivel angyalszárny van rajta és egy kicsit mintha koszos is lenne. Így nem csak a történet kezdetére utal, hanem arra is, milyen sok próbatételen mennek majd keresztül a szereplők. A sötét háttér pedig kifejezi, milyen reménytelen az emberek helyzete.

Történet
Minden egyes olvasásnál újra beleborzongok! Annyira tökéletes ez  a könyv, hogy az egyszerűen lenyűgöző! Mint említettem, nem nagyon akartam nekiállni, ez az egész 'Jaj, angyalok! Akarok egy angyalt!' rajongás sosem fenyegetett, egyszerűen eddig nem találtam olyan könyvet, amit akartam volna miattuk. Aztán elolvastam és még mindig emlékszem, hogy percekig csak ültem és pislogtam. Penryn egy ízig-vérig belevaló lány, aki minden tőle telhetőt megtesz a világ megmentéséért. Na jó, kezdjük az elejéről. Mikor megismerjük őt, már akkor látszik raja, hogy bár tökös, azért fél a külvilágtól, az ott megbúvó szörnyektől -akár ember, akár nem-, hiszen az ő vállát nyomja minden. És olyan borzasztóan jól építette fel az írónő a világot, hogy az valami hihetetlen! Penrynnek is megadta a megfelelő hátteret, így nem az jut az ember eszébe, hogy 'Igen, hogyne, tök véletlenül megtanult minden önvédelmi sportot...". Mert egy fantasztikus és egyben borzasztó okot és terhet adott Susan Ee mindennek. Mikor a húga kétéves volt, az apjával arra értek haza, hogy az anyja sokkos állapotban áll a kistestvére felett, akinek szinte minden csontja eltörött és azóta tolószékbe kényszerült. És ami igazán elgondolkodtatott, azok a hangok, amiket az anyja hall. Mikor tiszta pillanatai vannak, látszik, hogy szereti a gyerekeit és a démonaival is küzd. Akik olvasták már a könyvet, kérdezhetik, miért gondolom ezt. Nos, mert pontosan az anyja kéri meg, hogy tanuljon önvédelmet! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne lenne ennek köze az angyalokhoz és azóta, mióta olvastam az első részt, azt várom, hogy kiderüljön, vannak olyan emberek, akiknek a fülükbe suttogják az angyalok vagy épp démonok a dolgokat. És hogy Penryn anyja is ilyen. Szóval amikor Paige hétéves, a nővére pedig tizenhét, az angyalok ellepik a világukat és szinte rabszolgaként tartják az embereket. Már rögtön az elején, mikor menekülniük kell egy banda elől, aki a házukat akarja, belefutnak néhány dulakodó angyalba. Az egyik, Narancsos, elrabolja Paige-et, amiért Penryn elterelésképp segített a megtámadott angyalnak, Rafinak. Penryn anyja persze rögtön eltűnt, hiszen neki a fejében dúló harc most valósággá vált, és teljesen érthető, ha ettől besokall. Ennek ellenére nyilván nem kéne magára hagynia a gyerekeit, de amilyen zavart állapotúnak megismerjük, valahogy érhető... Penryn kétségbeesik, megakarja találni a húgát, ezért Rafit, a kardját és a levágott szárnyait magával viszi. Imádtam, ahogyan a kettejük közti konfliktus folyton fennáll, mégis átalakul és közben egy szövetség, illetve egy kapocs alakul ki. Együtt indulnak San Franciscoba, az angyalok városába. Közben találkoznak egy családdal, akiket félig felzabáltak, ami arra utal, hogy valami még veszélyesebb van a világon az angyaloknál. Hamarosan egy táborban kötnek ki, amit Obi, az ellenállás vezetője irányít. Mikor Penryn beszélni akar vele, Boden megállítja és hamar verekedni kezdenek, megjegyzem teljesen jogosan, mert egy idióta tapló volt a pasi. És majd ennél a jelenetnél van az egyik kedvenc mondatom, amit az idézeteknél is olvashattok majd! Ezután ismerhetjük meg Subidut és Subidamot, azaz a Du-Dam mesterkém ikreket. Imádtam a két fiút, a legjobb szereplők között vannak! Egy megállapodást kötnek, miszerint Penryn egy csajjal verekedni kezd, így majd mindenki a lányra fogad, ő pedig hagyja, hogy Anita nyerjen, ezáltal az ikrek és Penryn is nyernek. A fiúk cserébe kijuttatják őt és Rafit a táborból, csakhogy minden félresikerül. Addig minden tök jó volt, amíg verekedtek, aztán jött a támadás és a zűrzavar. Menekülés közben összetalálkoznak a lényekkel, amik embereket esznek és istenem! Annyira imádom, hogy még akkor is vicces jelenetek vannak ebben a történetben, amikor az ember idegei pattanásig feszülnek! Végül eljutnak San Franciscoba, és még mindig emlékszem, hogy annál a bizonyos jelenetnél engem fel kellett kaparni a földről!
" – Mi van, ha nem engednek be minket? – kérdem, próbálva nem mozgatni a számat.
– Be fognak engedni – feleli a hátsó ülés előtti sötét mélyedésből.
– Honnan tudod?
– Mert pontosan olyan vagy, mint amilyeneket keresnek.
– És az milyen?
– Nagyon szép."
Aztán a hotelben ismét megmutatkozott Penryn vakmerősége, amikor szembeszállt Lailah-val. És aztán innentől kezdve... Te jó ég, ha az elejére azt mondtam, hogy csodás volt, erre nincsenek szavak! Mikor Rafi lelép, hogy visszavarrják a szárnyait, Penryn addig rendel dolgokat, amíg Du-Damot nem kapja pincérnek. Kiderül, hogy az ellenállás lassan megkezdi a támadást, így a lánynak sietnie kell, hogy megmentse a húgát. Közben az anyja is felbukkan, így amikor rátalál Paige-re, az első sokk után az anyjára bízza. Nem akarom elárulni, miért döbben le nem csak ő, hanem az olvasó is, ez legyen az első olvasás sötét varázsa. Penryn az orvosok után siet és rátalál Rafira, akit átvertek. Többet nem is mondanék, muszáj olvasás közben rádöbbennetek, milyen sokkoló a vége! A lényeg, hogy Penryn harcol, és végig kitart Rafi mellett, a végén mégis elszakadnak egymástól. És az írónőnek volt képe egy ilyen függővéggel befejezni! Minden olvasás után kiakadok ezen!
Idézetek
"– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal.
– Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te.
Kuncogni kezd.
– Evolúció. – Felém hajol, mint aki valami titkot készül rám bízni. – Elárulom neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – Olyan közel van hozzám, hogy a lehelete a fülemet simogatja.
– Ó, kérlek! Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged. – Lemondó pillantást vetek rá. – Ismét."

"– Tényleg arkangyal vagy? – kérdem suttogva.
Öntelten elvigyorodik.
– Le vagy nyűgözve?
– Nem – hazudom. – Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen.
– Fordulj az ügyfélszolgálathoz!"

"– Mit mondtál te nekem? – Az egykori civilizált és udvarias lány adna neki egy második esélyt.
 – Azt mondtam…
Kéztővel vágom orrba. Nem csak a karom lendítem, csípőből indítok, az egész testemet beleadom. (...) Körülöttünk ezzel a nagy rakás macsó pasival, nem adok tíz másodpercet, amíg valaki közbelép, és véget vet a küzdelemnek. (...) Hol van Rafi, mikor szükségem lenne rá? (...)
Ekkor esik le, hogy mit művelnek. Fogadást kötnek rám!
És ami még rosszabb, akik engem biztatnak, nem azért szurkolnak, hogy győzzek, csupán azt ordibálják, hogy csak legalább még egy percig tartsak ki. Úgy látszik, arra senki se tesz, hogy én fogok győzni, csak arra, hogy mennyi ideig húzom.
Hát ennyit a lovagiasságról."

A gondolat, amely a kedvencemmé vált! ♥
"Ha akkora vagy, hogy körülötted mindenkire felfelé kell nézned, akkor nincs olyan, hogy tisztességtelen küzdelem."

Mert fontos a jó kapcsolat... ♥
"– Jól vagy? – Hülye kérdés, mert nem sok mindent tudnék tenni érte, ha nem lenne jól, de mégis kibukik belőlem.
Felhorkan.
– Attól eltekintve, hogy valaki egy sziklát vágott hozzám, igen, életben maradok.
– Sajnálom. – Tényleg borzasztóan érzem magam miatta, de mit kell ezen ennyit vergődni?
– Legközelebb, ha valami bajod van velem, nagyra értékelném, ha előbb megpróbálnád szóban elrendezni, és nem rögtön kövekkel kezdenél hajigálni."

Tudom, hogy nagyon nagy spoiler, de istenem, Rafi annyira tökéletes álompasi itt! ♥
"– Miért nem futottál el, ahogy mondtam? – A hajamba suttogja a szavait. – Megmondtam már az elején, hogy a makacsság és a hűség fogja a halálodat okozni. Csak arra nem gondoltam soha, hogy ez a hozzám való hűséged lesz."

Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

2 megjegyzés:

  1. Áh! Nem mertem sokáig nekifogni ennek a "megjegyzésnek", mert szívesen elevenítettem volna fel random jött emlékfoszlányokat a könyvből, de annyira összefüggő a sztori, hogy jól át kellett gondolnom, nehogy spoilerezzek, a második kötetből említsek valamit xD
    /Mellékesen: Ma megrendeltem az utolsó köteté is :3/
    Még anno a te ajánlásodra kezdtem bele a sorozatba, szóval már tudod az én véleményem is, de jó volt újra feleleveníteni az emlékeket :D
    Amint belefogtam a sztori olvasásába, azonnal jöttek a pöttyös, csíkos, kék, sárga angyalok és gyorsan újra kellett értelmeznem/formálnom az egész alaphozzáállásomat/elképzelésemet erről a posztapokalitpikus angyal paradicsomról xD Az óta is ez a legmeghatározóbb emlékem a sorozattal kapcsolatban. Imádtam a sztorit, Rafit, Penrynt és mindenkit, de ha meghallom, hogy Angel fall, egyből a narancssárga szárnyú angyal jut eszembe - és a skorpiók... o.o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mintha én nem olvastam volna, de ez aranyos volt a többiekkel szemben:D
      Juj *.*
      Annyira szövevényes ez a trilógia, hogy szerintem mindenkinek más jut eszébe. Bár azért szerintem az megegyezik, hogy mindenki imádja! *.*

      Törlés