2016. december 29., csütörtök

Kívánság #5 - Susan Ee - Túlélők világa

Bonjour!
Annyira ráhangolódtam már a harmadik kötetre, hogy hirtelen eszembe se jutott, mégis mit olvastam ebben a könyvben. Na jó, egy kicsit azért túlzok, mert nagyjából emlékszem, de még mindig a Vég napjai hatása alatt vagyok.

Előszó
Még mindig emlékszem, mennyire vártam a folytatást, és amikor kölcsönkaptam, eleinte csak a borítójában gyönyörködtem! Aztán ahogy nekiálltam, szinte levegőt sem mertem venni, nehogy lelassítson! Hihetetlenül jó folytatás volt, és nagyszerű felvezetője egy pokolian jó befejező kötetnek.

Író: Susan Ee
Magyar cím: Túlélők világa (Angelfall 2.)
Eredeti cím: World After (Penryn & the End of Days 2.)

Fülszöveg
"Az ​​angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.
Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscón, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön. Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?
Penryn és Rafi ismét együtt. Tudd meg, mi táplálja izzó érzelmeiket!"

Információk
 - A főszereplők külön utakon
 - Az Ellenállás egyre erősebb 
 - Uriel egyre mesteribben mozgatja a szálakat
 - Pokolbeli lények
 - Alcatraz
 - Még több sáska
 - Még több harc
 - Még több fájdalom

Borító
Követi az előző sötét hátteret, azonban egy kicsit világosabb, mintha lenne esély az angyaloktól való megszabadulásra. Ugyanakkor ott van a démonszárny is, utalva Rafi veszteségére. Kétség sem fér hozzá, sokkal szebb, mint az előző, hiába van ott a 'gonosz'.

Történet
Van valami ijesztő abban, hogy nem tudom, Paige-nek vagy Penrynnek nehezebb-e feldolgozni azt, ami a kislánnyal történt. Ez a kötet nem csak az előző események folytatása, hiszen éppen annyira fontos a szereplők számára, hogy elfogadják Paige új külsejét, mint túlélni és harcolni. Azonban rengeteg minden megváltozott azzal, hogy a kislány 'átalakult'. Az emberek agresszívak lettek, rettegtek a közelükben, aminek következtében meg is támadták Paige-et. A legszörnyűbb pedig az, hogy Penryn nem állt készen arra, hogy megmentse. És ebben a nehéz percben az volt a legcsodálatosabb, hogy az anyjuk végre felnőttként viselkedett és megmentette a legkisebb lányát. Innentől kezdve pedig egyre nagyobbra nőtt a szememben a nő, hiszen mindig volt valami, amivel segített az emberiségnek. Kicsit furcsa volt Rafi nélkül a történet, mivel megszoktam, hogy Penrynnel csomagban járt, de valahogy így volt tökéletes. Mert megmutatkozott, igenis tudnak egymás nélkül boldogulni. Furcsa volt látni, hogy Clarat mennyire nem fogadják el és amikor a skorpiók megtámadták az Ellenállást, a csetepaté után senki nem hallgatott se rá, se Penrynre. Nem, a furcsa nem jó szó. Inkább borzalmas. Belegondolni, mennyi mindenen mentek keresztül azok az emberek, akiket élve eltemettek és a családjuk nem volt hajlandó latba vetni, vajon élnek-e még. Csak mert gyávák és nem merik befogadni utána őket. Csak vigyorogni tudtam, amikor Clara végre megtalálta a családját, ők pedig visszafogadták és szerették őt! És az igazi pofon az lehetett számukra, amikor a Penryn anyja által összefirkált ember végre megmozdult és rájöhettek, igenis élve temették el a szeretteiket. Ez az olvasóknak még nem is lehet olyan durva, de ami ezután jön...! Penrynt, az anyját és Clarat elfogják, amikor megpróbálnak néhány embert kiszabadítani és az Alcatrazba viszik őket. Ijesztő, hogyan viselkednek már az emberek, de mindez eltörpül a labor mellett. Eddig a percig szerintem nagyon kevés ember gondolt bele, hogy a skorpiók hogyan jöhettek létre és amikor fény derül rá... Nos, az egy lesújtó pillanat. De az igazi megrázkódtatás akkor éri Penrynt és az olvasót, amikor Doki megmutatja, Beliel mit művelt Paige-dzsel. Az a rohadék nem szimplán odadobta az orvosnak, hogy szabdalják össze. Neeem! Az a szemét előtte megszerettette magát a kislánnyal és utána dobta ki, mint egy elhasznált tárgyat. Paige ennek ellenére kötődött a fickóhoz, Penryn pedig kétségbeesetten követte a kishúgát, aki Beliel karmai közé igyekezett. Aztán amikor megtámadja... Hű, az egyszerre volt csodálatos, hiszen megkapta, amit érdemelt, ugyanakkor ijesztő, hogy mire képes egy hétéves. Azonban emiatt futott ismét össze Rafi és Penryn és végre megtudta az a tökfej, hogy a lány él és a reakciója! ♥
"De csak amikor a tekintete találkozik az enyémmel, akkor gyullad ki a szemében a felismerés szikrája.
Semmi kétség, ez Rafi.
De nem akar hinni a szemének.
Egy pillanatra meginog az önuralma, az arca elárulja, mekkora zűrzavar dúl a lelkében.
Látta, ahogy meghalok. Ez csak valami tévedés lehet.
Egy csillogó-villogó lány még csak nem is hasonlít arra az utcakölyökre, akivel együtt járta az erdőt.
Mégis...
Megtorpan, és sóbálvánnyá válva bámul rám." 
Imádtam, amikor ismét együtt harcoltak, mert az semmihez sem fogható! Nem csak két em... élőlény, amik együtt harcoltak, mert ők szinte tudják, mikor mire készül a másik. Olyan szinten összehangolódtak, hogy az valami hihetetlen! Ami persze lehet, hogy Tündérmackónak köszönhető, ki tudja? Mindenesetre nagyon jók voltak azok az emlékek, amiket a kard mutatott meg Penrynnek.
Idézetek
"– Elnevezhetem én a kardodat?
– Nem. – Kirángatok a ruhák közül egy farmert, ami jó lehet rám, és egy fél pár zoknit.
– Miért nem?
– Mert már van neki neve. – Tovább túrom a kupacot, keresem a zokni párját.
– És mi az?
– Tündérmackó.
Du-Dam mosolygós arca hirtelen elkomorodik.
– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???
– Aha. Jó kis név, mi?
– Ilyesmivel még csak viccelni is a természet ellen való vétek és az emberiség ellen elkövetett bűntény. Ugye ezzel tisztában vagy? Nekem itt minden erőmet össze kell szednem, hogy ne tegyek egyetlen szexista megjegyzést sem a csajokról, és egyáltalán nem könnyíted meg a dolgomat, sőt azt kell mondjam, hogy ez ügyben óriási kihívás elé állítottál.
– Hát, talán igazad van – vonom meg a villám. – Lehet, hogy inkább Totónak vagy Blökinek kéne hívnom. Melyik jobb szerinted?
Úgy néz rám, mintha ütődöttebb lennék még az anyámnál is.
– Valamit félreértettem? Lehet, hogy valójában egy ölebet tartasz abban a tokban?
– Ó, és arra gondoltam, hogy talán keríthetnék valahonnan
egy rózsaszín kardhüvelyt Tündérmacinak. Esetleg olyat, amin csillogó strasszkövecskék is vannak. Mi van? Szerinted az túlzás volna?
Fejcsóválva kimegy a szobából."

"– Mindjárt rosszul leszek – mondom.
– Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi.
– Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."

"– Hej, azok voltak a szép idők, amikor még parancsolhattunk a nőknek, és nekik engedelmeskedniük kellett!
– Biztos vagy benne, hogy ez nem csak valami legenda? Nem hiszem, hogy az anyámnak valaha is parancsolt volna valaki.
– Valószínűleg igazad lehet. Az engedetlenséget a családod női ágán, egész biztosan hosszú nemzedékekre vissza lehet vezetni. Olyanok vagytok, mint valami pusztító ragály.
– Addig, amíg ez a ragály az angyalokat pusztítja, biztos vagyok benne, hogy mindenki más elnézi ezt nekünk."

Du és Dam nem maradhat ki! 
"– Hé! El a kezekkel a halott csajtól! Ő az ellenállás tulajdona.
– Ja, ja – kiabál ki az ikertestvére, Dam a fülke belsejéből. – Szükségünk van rá, hogy felboncoljuk, meg ilyesmi. Azt hiszitek, könnyű démonhercegek által megölt lányokat találni? – Szokás szerint képtelen vagyok megkülönböztetni az ikreket, így találomra nevezem az egyiket Dunak, a másikat meg Damnak.
(...)
– A zombi csajoknak szabad beszélni?
– Csak ha csinosak, és hajlandóak részt venni a zombi csaj
iszap-birkózásban.
– Jól mondod, cimbi!
– Fúj, de gusztustalan! Elképzeltem a dolgot – fintorgok rájuk, de azért titokban örülök, hogy visszatérésem a halálból nem hozza rájuk a frászt.
– Nem gondoltunk a már oszlásnak indultakra, Penryn. Csak a hozzád hasonló friss hullákra.
– Csak a ruhájuk lenne kissé megszaggatva, meg ilyesmi.
– És nagyon ki lennének éhezve a cickókra.
– Agyvelőt akart mondani.
– Ja, igen, arra gondoltam."

Van benne igazság...
"Narancsos összeszorítja a száját, mintha legszívesebben belerúgna Belielbe.
– Ez a legocsmányabb, legönteltebb hólyag, akivel valaha együtt kellett dolgoznom.
– Én dolgoztam rosszabbat is.
– Kivel?
– Veled. – Az angyal még akkor is röhög, amikor kifelé menet becsukja maguk mögött az ajtót."

"Én nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse, ennek ellenére, iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna,hogy magával ragadjon az égbe.
(...)
– Ne szólj egy szót sem! Ahogy kinyitnád a szád, egyből tönkretennéd a kedvenc fantáziám, amiben kimentek egy ártatlan lánykát a veszedelemből."

Miért imádom őket ennyire?
"Rafi a véres késre pillant a kezemben.
– Ha még maradtak volna kétségeim, hogy tényleg te vagy-e, ez eloszlatná mindet. – Arrafelé int a kezével, ahol az ellenfelem fetreng a földön a mogyoróit markolászva.
– Lett volna udvariasabb, és engedett volna utunkra – mondom.
– Ez is egy módja, hogy illemre tanítsunk valakit. Én mindig is szerettem volna találkozni egy olyan lánnyal, aki mocskosan küzd – mondja Rafi.
– Az önvédelemben nincs olyan, hogy mocskos fogás.
– Most nem tudom eldönteni, hogy ki merjem-e gúnyolni a fickót, vagy inkább igyekezzek illedelmesebben viselkedni a jelenlétedben.
– Ugyan már, ez nem lehet kérdéses."

Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

4 megjegyzés:

  1. Áááh, mindenben megelőzöl! Én meg nem merek - a figyelmeztetésedre hallgatva - beleolvasni az utolsó kötet ismertetőjébe, de annyira izgatott vagyok, hogy ezt a bejegyzést is csak másodjára sikerült elolvasnom xD
    Nagyon jók az idézetek... nosztalgikus.
    /A téli vakáció alatt kiolvastam az Üvegtrón 2. és 3. kötetét is - végre -, de látom, te már a negyediket falod. Nekem arra még várnom kell egy kicsit. Legkevesebb 2 hetet, míg barátnőm, aki karácsonyra kapta, kiolvassa...
    /Aztán még az Ambrózy báró újabb kötete, amibe szinte bele se merek kezdeni úgy, hogy még nem jelent meg a negyedik rész xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugi, közbe is kiírtam, hogy van óriási spoiler, szóval úgy nem lenne annyi meglepetés, de azért olvasd el előbb a könyvet :3
      Úristen, annyira jó volt, ugye?! Majd e-mailben ezt megtárgyalkuk :3 És igen, anyától ezt kaptam Karácsonyra *.* Három sort azonnal legépeltem az értékelésbe, szerintem árulkodó, hogy kevesebb, mint két oldal után le kellett állnom egy kicsit...
      Azt nem ismerem, de majd meglesem :D

      Törlés
    2. /vaaagy, megvárom, míg újraolvasod őket, és majd a bejegyzések alatt jól kitárgyaljuk ;) Nincs lazsálás :D

      Törlés