2016. december 6., kedd

Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

Bonjour!
Bár az oldalsávban nem volt látható, nagyon is kiolvastam egy újabb könyvet, mivel eléggé nagy szünetek voltak mostanában. Szóval már hoztam is nektek. :3


Előszó
Meg nem mondom, mikor olvastam először ezt a könyvet, most pedig újraolvastam, mert úgy néz ki, ez a tanév az újraolvasások éve... És annyira örülök, hogy nekiálltam! Nem csak egy fantasztikus könyvet, történetet követtem nyomon egy tökéletes írónő munkáját, még rá is jöttem valami. Benne van Isla! Isla! Emberek, ugye nem csak én vagyok annyira nyomorult, hogy amikor megláttam a harmadik kötet borítóját, halvány lila gőzöm se volt, hogy Isla benne van ebbe a könyvben?! Pedig tényleg! Most pedig csak meredek a harmadik könyv fülszövegére, mert tudom, kivel jön össze és basszus! Miért olvastam el már most?


Író: Stephanie Perkins
Magyar cím: Anna és a francia csók (Anna és a francia csók 1.)
Eredeti cím: Anna and the French Kiss (Anna and the French Kiss 1.)
Fülszöveg
"Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket."

Információk
 - Franciaország
 - Párizs
 - Öt újdonsült jóbarát
 - Szerelmi problémák
 - Némi francia ismeret szerzése
 - Némelyik francia helyszín megismerése
 - Problémás szülők
 - Néhány veszekedés

Borító
Azt hiszem, tökéletes. Komolyan! Nem tudom, mibe köthetnék bele. Ott van az Eiffel-torony, ami utal Franciaországra, ha nem lenne egyértelmű a cím, és nekem nagyon tetszik, hogy a két karakter a szabadban van, hiszen a könyvben is rengeteg időt töltenek kint. Furcsa, hogy míg Anna látszik, addig Étienne nem, de pontosan ez a jó benne, hogy St. Clair nincs ott, így mindenki úgy képzeli el, ahogyan neki tetszik, függetlenül attól, hogy le van írva a külseje.

Történet
Annyira imádom! Ez az egész szeretem-de-nem-lehet-vele dolog annyira klisés, ahogyan a barátnője-van-szóval-tabu-de-én-akarom dolog is, itt mégsem éreztem ezeket. Mert Anna igenis próbált nem belezúgni, emlékeztette magát, hogy Meredith is szerelmes St. Clairbe. Aztán ott van Toph, akibe szerelmes volt, mielőtt megismerte Étienne-t, így közbe még érte is fáj a szíve. Az egyetlen pár, aki boldognak tűnik, Rashmi és Josh, és a legdurvább, hogy míg az elején csak ők voltak rendben, a végére pont az ellentéte alakul ki. A pár szakít, és édes istennem, miért kellett most elolvasnom a harmadik kötet fülszövegét és megtudnom, hogy John lesz Isla párja??? De az elsőre visszatérve. Rengeteg bonyodalom van, szóval a szereplők szerelmi életében, hiszen lássuk be, elég furcsa, ha nyomon akarjuk követni. Ott van Josh és Rashmi, őket most kizárhatjuk. Anna és Meredith Étienne-t akarják. St. Clairnek ott van Ellie, viszont Annába zúgott bele. Anna közben még Toph-ot is szívesen bevállalná, de ő otthagyja Bridgette-ért. Ezért nagyobb esélye van Étienne-nél, akinek még mindig ott van Ellie és nem akarja elhagyni, tekintettel, hogy a srác anyukája haldoklik. És bár St. Clair és Anna kavarnak, a fiú továbbra is kitart egykori szerelme mellett, félve az egyedülléttől és a változástól, így bosszúból Annának még Dave is bekerül a képbe. És ez csak az egyik szál! Na jó, Étienne anyukáját is belekevertem, ami a másik. A harmadik meg ehhez a kettőhöz kapcsolódik, vagyis a továbbtanulás. Mert igen, a mi főszereplőink -kivéve Josht-, mind végzősök, így sulit kell választaniuk. Ezt St. Clairnek bonyolítja, hogy az apja egy seggfej, aki elnyomja a srácot és az anyját, és irányítja, manipulálja őket. Aztán már említettem, hogy Bridgette és Toph összejön, ami egyrészről kiszúrás Annával, hiszen a lány érzett valamit a fiú iránt, csak épp az nem szerelem. És pont Meredith szála, az, hogy odavan Étienne-ért, ez ébreszti rá Annát, hogy nem haragudhat a legjobb barátnőjére ezért. Egyébként azért is tetszett annyira ez, mert azzal, hogy Mer kiakad, kicsit jobban megismerjük Rashmit és a kapcsolatát Joshsal, rájövünk, nem is olyan felhőtlen. És így könnyebb megérteni és elfogadni a szakításukat. Furcsa volt néha, hogy Anna összevissza csapong, nem tudja eldönteni, kivel legyen. Ami akkor sem elfogadható, ha Étienne-nek barátnője van, mert akkor vagy epekedjen a srácért, de tartson ki mellette, vagy válasszon mást. A kettő együtt nem éppen a legjobb... Nagyon tetszett az a jelenet, ami Anna szülinapi bulija után volt, mert az valahogy kijózanította a lányt. Összességében nekem nagyon tetszett, még ha volt is benne egy-két furcsa szituáció. Főleg az tetszett, hogy kis mértékben a tanítás is megjelent, hiszen lássuk be, egy koleszba laktak, muszáj belekerülnie! Illetve örültem, hogy azelőtt tudtam a francia szavakat, hogy le lettek volna fordítva, jelentős különbség az első olvasáshoz képest... :D Az is tetszett, hogy a várost is bejárták, mert Anna először volt Franciaországban és Párizsban, így az a normális, ha körbejárja! Viszont amiért hatalmas piros pont jár az írónőnek, az az, hogy normálisan megjelenik benne a film iránti szeretete Annának! Mert ha csak simán olvassuk, hogy 'Jaj, én most imádom, meg ezzel akarok foglalkozni', közben pedig nem jár moziba, nem ír kritikát és nem fejti ki csak úgy random a véleményét erről, van egy színészről, rendezőről, már el is veszik a tekintély, amit próbál megkövetelni magának. Szóval ezt imádtam! És a könyvet is. :3
Idézetek
"– Gyere. Chocolat chaud.
– Csokoládéshow? – kérdezem csodálkozva."

"– St. Clairbe mindenki bele van esve.
– Ó, fogd már be! – szól rá Meredith.
– Én nem – néz rám Rashmi most először rendesen, mintha azt mérlegelné, vajon van-e esély arra, hogy beleszeressek az ő barátjába.
Aki most éppen elengedi a lány kezét, és színpadiasan nagyot sóhajt:
– Nos, én viszont igen. Meg is hívom a szalagavató bálra. Ez a mi évünk lesz, úgy érzem.
– Ebben az iskolában is van szalagavató bál? – kérdezem.
– Jézus, dehogy! – feleli Rashmi, majd visszafordul a barátjához. – Ó, igen, Josh. Te és St. Clair igazán jól mutatnátok egymáshoz illő szmokingban.
– Frakkban. – Az angol akcentus hallatán Meredith és én is nagyot ugrunk a székünkben. A folyosói fiú. A gyönyörű fiú. A haja nedves az esőtől. – Ragaszkodom a frakkhoz,
máskülönben a virágcsokrodat Steve Carvernek adom.
– St. Clair! – Josh felugrik a székéből, és a két fiú vidáman üdvözli egymást azzal a klasszikus, kétszer hátba veregetős öleléssel.
– Semmi csók? Össze vagyok törve, haver – mondja St. Clair.
– Hát, arra gondoltam, elszomorítaná az asszonyt – feleli Josh. – Még nem tud rólunk."

"– Nem vagyok biztos benne, hogyan kell rendelni.
– Könnyű – feleli Josh. – Beállsz a sorba. Megmondod, mit kérsz. Elveszed a finom ételt. Aztán odaadod nekik az étkezőkártyádat és egy liter vért.
– Úgy hallottam, idén másfélre emelték – teszi hozzá Rashmi.
– Csontvelő – helyesbít Gyönyörű Folyosói Fiú. – Vagy a bal fülcimpád."

Kell még egy Étienne és Anna! ♥
"– Sajnálom, hogy a második választásod vagyok.
– Ne légy hülye! Harmadik. Anyu alszik, emlékszel? – mondja, és a hangjában újra mosoly bujkál."

Juj és egy Rashmisat is! ♥
"– Pompás parfüm, Amanda. Legközelebb használj kicsivel többet! Nem tudom, így éreznek-e egész Londonban."

Remélem tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

4 megjegyzés:

  1. Jajj, te mázlista! Nagyon elszeretném olvasni, de nem tudtam :'(
    Viszont, ma vagy holnap utólag megkapom a "Mikulástól" :P
    Jó kritika lett, várom a következőt! ;)
    Ölel, Gab

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, akkor hamarosan magadévá teheted :'D Mindjárt írok is emailt ezzel kapcsolatban :D
      Óó, köszönöm :3

      Törlés
  2. Hi!

    Nagyon meglepődtem, mikor az "idővonalamon" hirtelen feltűnt az Anna és a francia csók borítója. Hirtelen azt se tudtam, melyik blogger tehette ki xD Olyan, mintha a rendszer a gondolataimban olvasott volna, vagy titkon megfigyelt volna itthon. Épp tegnap/ma volt a kezemben a könyv, hogy miért, azt holnap már te is tudni fogod, illetve a kapcsolatot nem biztos, mert a könyv végül nem került bele, de azért megemlítettem xD

    Nohát, hogy valami érdemleges is legyen a hozzászólásomban:
    Igazából nem is tudom mi az, ami megfogott benne, talán a nem teljesen tökéletes szereplők, a hangulat, a mellékszereplők? Már nem tudom, azt viszont igen, hogy volt annyi varázsa, amivel ez a könyv lett annak idején a 2. pöttyös könyvem, és az óta is módjával bővült csak a könvtáram ezen sarka (összesen 11 pöttyös könyvem - ami persze már nem olyan kevés, de...) de az Anna egy olyan könyv, amit mindig jó elővenni, ha épp valami könnyed, romantikus történetbe akarok beleolvasni :D

    Jó volt az a plusz, Anna filmrajongása is*, meg az, hogy bár látszólag mindketten el vannak választva a szüleiktől az iskola miatt, mégis rengeteget megtudunk róluk, és megismerhetjük az őseiket, a barátaikat is, nem csak Párizsra és az ő szűk kis körükre korlátozódik a sztori :)

    *Én ugyan nem foglalkozom ilyen szinten a filmekkel, de kis körben szeretem a látottakat mind kitárgyalni - már ott tartok, hogy az operatőri munkát is észreveszem néha xD -, és imádom, mikor ezek az amerikaiak (ők szeretik előszeretettel erre terelni a beszélgetést) a filmekben elkezdenek létező filmekről eszmecserét folytatni, hogy pl ki volt a legnagyobb színész, ki hogy játszott, és mindenki köpi vágja xD Én azokon nagyon jókat tudok derülni, különösen, ha úgy adódik, hogy már én is tudom, miről beszélnek/láttam az adott filmet :D

    Geh, végül úgy érzem, a könyvhöz és a kritikádhoz alig szóltam hozzá, csak csapongok itt - szóhiányom lehet xD

    üdv, Zsazsi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha :'D Úgy látszik, mostanában olyanokat olvasok, amit te kiveszel a könyvtárból vagy megvettél vagy csak akarod bármelyiket. :'D Khm... Ez véletlen ám... Khm... Tényleg... Nem figyellek, vagy ilyesmi... Khmmm... *ördögi mosoly*

      Igeeen! Ez a jó az újraolvasásokban! Lehet, hogy már ismered a sztorit és nincs meglepetés, de jelen van az érzés, az az ismerős, 'Én ezt már megszerettem és tudom az okát.' Valahogy imádom ezt, mert tudom, mire számítsak, és nem az van, hogy ránézek a borítóra és eltöprengek, vajon tényleg benne van az a jelenet, ami a borítón van? A cím miért passzol hozzá? És a fülszöveg alapján vajon megéri? És ennek is megvan a maga varázsa ezt pedig imádom!

      Pontosan! Részletesen megismerjük a hátterüket, bár azért Loláét kicsit jobban, úgy érzem, és így kicsit könnyebb megszeretni őket. :3

      Jaj, ne is mondd! Amikor beszélnek valakiről, én meg csak nézek. Mint francia fakton! Tudni kell a nevesebb színészeket én meg nem tudtam még kisebbre összehúzni magamat, -pedig szerettem volna, hidd el, nagyon igyekeztem-, miközben nem csak a padtársam, de a körülöttem lévők egytől-egyig hangoztatták, hogy tőlük ezt szeretik, azt szeretik, én meg próbáltam elsunnyogni, hogy csak néhányat ismerek! :') De legalább Omar Sy megmentett és az Életrevalók című filmje miatt meg tudtam szólalni. Már ha a fanton való szenvedésem beszédnek számít. Jesszus, mikor máshoz beszélnek, "minden", szóval a nagy része érhető, viszont mikor hozzám, örülök, ha felfogok valamit. Kész téboly! És most nem tudom, idáig hogyan jutottam el, de gondoltam befejezem, ha már elkezdtem :'DD Átragadt rám a szómenésed. :')

      Ugyan, annyit beszélünk privátban is, hogy már hozzászoktam a párhuzamosan zajló témákhoz :'D

      Törlés