Marni Bates - Gyilkos a vonal végén

Bonjour!
Jó nagy kihagyás után, meghoztam a legújabb értékelést. Ha minden igaz, most van mivel motiválnom, hogy alvás helyett olvassak buszon, úgyhogy jönnek sorba a kötetek!

Előszó

Marni Bates könyvei eddig egytől eddig lenyűgöztek, ez viszont… Számomra hatalmas csalódás volt. Rendben, aláírom, voltak érdekes, illetve izgalmas részek. De összességében én többet vártam ettől a könyvtől és Marnitól. Mindjárt ki is fejtem, azonban előtte jöjjenek a szokásos adatok.

Író: Marni Bates

Magyar cím: Gyilkos a vonal végén

Eredeti cím: Dial Em for Murder

Fülszöveg

"Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…"

Információk

 - Egy főszereplő, aki valami titkos ügyletbe keveredik
 - Egy halott pasi, aki titkokat és veszélyt hagy a lányra
 - Egy lány, aki az apját keresi
 - Egy-két gyilkos
 - Egy magánsuli
 - Egy imádnivaló sofőr ♥

Borító

Igazság szerint, ebbe nem tudok belekötni. A lányt azért szerettem meg rajta, mert nem látszik a felsőteste, csak az alsó, mégis látjuk, milyen a stílusa. Ami tükrözi Emmyt, a szófogadatlan, önfejű csajt. Aztán ott a telefon, amit az öreg átad, illetve amire az egész könyv alatt küldik az üzeneteket, így különösen tetszik, hogy van ott egy idézet. A törött üveg szerű minta azonban annyira nem tetszik, mert bár tudom, vagyis sejtem, miért került rá, mégsem érzem odaillőnek.

Történet

Marni történeteit eddig kivétel nélkül szerettem, így magas elvárásaim voltak. A cím és a fülszöveg jónak ígérkezett, szóval eszembe sem jutott egy olyan opció, hogy ez esetleg rossz lehet. Az első oldaltól kezdve Marni azt sulykolta, hogy Ben milyen jó pasi, Emnek pedig csak ő kell. Na most, két alkalom kivételével én úgy pofán töröltem volna azt a gyereket, hogy csak na!  Egyszerűen irritált az okoskodása, és folyamatosan azt éreztem, hogy lenézi Emmyt, mert ő jobban tudja, mit kell tennie. Oké, amikor este Em bement hozzá, akkor aranyos volt, meg egyszer-kétszer vicces, de ennyi. Többet nem tudok a számlájára írni, ami annyira szokatlan Marnitól, mert eddig szerettem a karaktereit. Itt viszont Emmy sokszor szabályosan idegesített. Ami a legjobban zavart, hogy ott volt a nyamvadt hat betűs szó és a Starbucksban elhangzott a Morgan név, ami az ég szerelmére hat, ismétlem HAT betű, akkor mi az istenért nem próbálta meg?! Mert túl egyértelmű? Audrey volt az a karakter, akit úgy ahogy bírtam, voltak jó pillanatai és igyekezett támogatni Emmyt, akkor is, amikor félt, hogy elveszti. Sebastiant végig rossznak állították be a szereplők, ahogyan Nasirt is, de basszus! Őket bírtam a legjobban! Viccesek voltak, nem féltek kockáztatni és igyekeztek segíteni a nyomozásban. Nasir és Sebastian folyamatosan hitt Frederickben, hogy az öreg életben van és esküszöm, annyira szerettem volna én is ezt hinni! Olyan jó lett volna! A legjobban mégis Newt... Szóval Force-ot bírtam, aki biztos vagyok benne, hogy kapcsolatban áll Em apjával. Maga a történet nagyon jó lett volna, ez az egész gyilkosos sztori egy LOL könyvben azonnal megfogott, mégsem vagyok elégedett. Gyilkos a vonal végén a címe, ami alapján azt hinné az ember, hogy rendszeresen hívogatja, ehelyett csak hülye üzenetek vannak, amik cseppet sem ijesztőek, csak a rettegő Em számára. Az, hogy a lány apja titkos ügynök vagy valamilyen szervezet tagja, előre kiszámítható volt, ahogyan az is, hogy a könyv végén lesz egy kis zűr a kávéval. A telefonos dolog még mindig kiborít, biztos vagyok benne, hogy vissza kell majd fognom magam, hogy ne vágjam földhöz a folytatást, ha tényleg Morgan lesz a jelszó. Összességében nem volt olyan borzalmas, sőt, kíváncsi vagyok, mit hoz majd ki belőle Marni, nagyon remélem, hogy javítani tudja ezt a hibát, mert én egy csöppet csalódtam benne.

 Idézetek

"Otthagytak a földhöz szegezve, a rám ömlött kávéban, miközben az öregember reszketett, megrázkódott, majd meghalt.
– Komolyan meghalt rajtad? Teljesen? Irány a hullaház, és béke poraira?"

"– Az új szabály, Em: ha valaki meghal, nem várod meg az ebédidőt, hogy csak úgy mellékesen megemlítsd! Ez nem oké.
– Mégis mit kellett volna tennem? Hívtalak volna fel azzal, hogy: „Halihó, egy öreg fószer épp most döntött le a lábamról a Starbucksban, de köszi, jól vagyok. Többnyire. Legalábbis jobban, mint ő, ami, ugye, nem jelent túl sokat, tekintve, hogy a fickó, hát… halott. Most le is kell tennem, hogy a rendőrök felvehessék a jegyzőkönyvet. Na csá!""

"– Az isten szerelmére, Emmy! Ki fogod magad nyíratni, de az utolsó szavad az lesz, hogy „pedig ez egy szerelmes regényben működne”."

Az egyik rész, ahol bírtam Bent. A kettőből.

"Na az az öregasszony nem hiányozna. A legkevésbé sem. Ő az a nő, akiből simán kinézed, hogy a „Halloweeni Gyilkos”-ként kerül címlapra, aki borotvapengét sütött az ajándék sütikbe. Mikor először látott Bennel hazamenni, megvetően csak annyit mondott:
– Látom, az alma nem esett messze a fájától. Ne kapd be a legyet, ha nem muszáj! Úgyis megbánnád.
Ben átölelte a vállam, és tettetett érdeklődéssel, kajánul rám pillantott.
– Nemtom, szerintem klassz szülők lennénk. Ha lány lesz, hívhatnánk Ria Dórának, de mindenre nyitott vagyok."

Kellett egy Em-Audrey páros is, na!

"– Ha jól hallom, nem okozott gondot a beilleszkedés. Új iskola. Új barátok. A következő egy új pasi lesz, és többé nem is lesz időd a régi életedre. (...)
– Megfogtál – mondtam végletekig színpadias, epekedő sóhajjal. – Beismerem. Stikában Sebastiannel lógok. Mit mondhatnék? Van valami abban, ahogy azt mondja, „pénzügyi negyed”, amitől elolvadok."

Minden szarkazmus nélkül... Nem is értem, miért Ben után sóvárog Em...

"– Kétszáz? Az egész iskolában? – Leesett az állam. – Az akkor mennyi, ötven diák egy évfolyamon?
– Figyelemre méltó matematikai készségek, Emmy. Kétszáz osztva néggyel az valóban ötven. Már alig várom, hogy lássam, ahogy szorzol és kivonsz."

Remélem tetszett a bejegyzés,

xo Peetagey Smile