2017. május 12., péntek

Marni Bates - Menő-riadó Kambodzsában

Bonjour!
Kicsit próbálok belehúzni értékelések terén, mert le vagyok maradva. A molyos kihívás szerint, tavasz végéig 12 könyvet kell kivégezni, megadott szempontok alapján. De mivel én mindig akkor jelzem, hogy kész a teljesíts, ha már az értékelés is meg van írva, kicsit bele kell húznom!

Előszó
A sorozatból ez volt a legnagyobb meglepetés, hiszen Chelsea végig egy szemét dögnek tűnt, csak a második kötet végén lágyult meg egy icipicit. Erre itt meg már főszerepet kap! Szóval első olvasás alkalmával már előre izgultam, kíváncsi voltam, mit fogok kapni ettől a történettől. Hát, sokkal többet, mint gondoltam!



Író: Marni Bates
Magyar cím: Menő-riadó Kambodzsában (Smith gimi 3.)
Eredeti cím: Notable (Smith High 3.)
Fülszöveg
"Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti."

Információk
 - Menő főszereplő egy új környezetben
 - Gimin kívül
 - Drogcsempészet
 - Mentőakció
 - Régi szereplők felbukkanása
 - Személyiségváltozás

Borító
Igaz, hogy annyira nem kedvelem a sorozat borítóit, ez viszont határozott kedvenc! Jó, tény és való, hogy nem ilyen... törékenynek képzeltem Chealseat, de azért egész jól passzol a karakteréhez. Habár elvileg hosszabb haja van a szereplőnek, de nem gáz. Tetszik, hogy oda van írva a kép alá, hogy Houston, vagy egy kis problémánk..., mert egyrészt elhangzik a történetben, másrészt, tök jól hangzik és harmadrészt, illik a történethez!

Történet
Ha egy sorozatba vagy trilógiába kezdek, szokásom nem elolvasni a folytatás fülszövegét. Nálam ez amolyan bizalmi játék. Ha az előző  tetszett, akkor nem lehet vesztenivalóm. Úgyhogy ez az egész helyzet nagyon váratlanul ért, ugyanakkor imádtam, hogy Chealsea bajba kerül. És nem amolyan, segítség, meg kell menteni módon, hanem ő nő fel a feladathoz és ezáltal próbál valami megoldást találni. És bár annyi rosszat hallottunk már róla az előző könyvekben, azért rá kell jönnünk, hogy nem teljesen olyan, amilyennek beállítják. És ő tökéletes példa arra, hogy az embereket mennyire nem lehet meghatározni, mert mindenkinek összetett a személyisége. És az, hogy tartotta Jane-nel a kapcsolatot és jóba lettek, bizarr volt, mégis tetszett. Persze a kapcsolatuknak lesz majd jelentősége, de az még odébb van. Azt hiszem, az egyik kedvenc jelenetem a reptéren való búcsúzkodás, mert a menők királynője megmutatja, hogy tud ő normális lenni. És bár itt látszik Chealsean az értelem, hiszen felfogja, hogy csupa álbarátja van Jane mellett, ugyanakkor még mindig gyerekesen viselkedik. Ez persze folyamatosan változik, de a történet elején nem csak ő leli örömét Houston szapulásán, de az olvasó is. Imádtam, hogy folyton különböző neveken szólítja, csak hogy idegesítse! Oké, hozzá kell tenni, hogy azért én is gyanakodva figyeltem, melyik diák hogyan reagál, azonban a cselekmény haladtával egyre jobban megkedveltem őket. És nem sokkal a Kambodzsába való érkezésük után meg is született a szállóigéjük, ami az egész könyvet végigkísérte és szerintem ez az egy mondat elég minden olvasónak, hogy akármikor felismerje a könyvet! Hiszen...
"Ami Kambodzsában történik, Kambodzsában is marad."
Nos, azért nem teljesen minden maradt ott. Ugyanis nem sokkal Neal elrablása után felpörögnek az események, és együtt kattogunk a szereplőkkel. Furcsa, hogy egy emberrablás ennyire össze tudja hozni az embereket. A lányok között már előtte is kezdett kialakulni egy nagyon halovány barátságkezdemény, Houston továbbra is idegesítő volt Chealsea apja miatt, Ben pedig... Nos, ő Ben. Flörtölt, mint állat. Ez viszont olyan szintű bizalmi kapcsolatot biztosított közöttük, amit nem valószínű, hogy normálisan egy év alatt összehoztak volna. És nem hibáztatom egyikőjüket sem, amiért le akartak lépni, hátrahagyva Nealt, mert bár egyetemisták, akkor is gyerekek. Mégis tiszteltem Chealseat, amiért nem volt hajlandó lelépni és ilyen rövid idő után is ki akarta szabadítani a tanárt. És ez az egész mentőakció valami fantasztikus volt! SPOILER. Chealsea azért hozta a formáját, kicsit önzőzött és maga akarta megoldani ezt az egészet, de végül mégis csak belement a csapatjátékba. Az, ahogyan eljutottak a szállodába, annyira nem is fontos, viszont számomra egy dolog miatt nagyon emlékezetes. Chealsea akkor, ott volt egy pillanatra nagyon őszinte, amiről azt hitte, ezáltal sebezhetővé válik, pedig a többiek éppen ezért kezdték el tisztelni. És ezt imádtam! Persze a szállodai jelenet is szuper volt, de ami utána jött! Hát ilyen befejezésre nem számítottam. Voltak elméleteim, de nagyon kis naiv voltam, és elfeledkeztem, hogy Chealsea Hallowayről van szó! SPOILER VÉGE. Az egész ügy lezárása után is volt még azért esemény, és nagyon szerettem azt a részt, mikor a szüleivel beszél, mert egyrészt, kicsit emlékeztetett Jane-re, másrészt, végre nem fojtott mindent magába.  Az ugye egyértelmű, hogy a végén össze kell jönnie valakivel, de itt két ember is volt a képben, hiszen a végén és közben is benne van Logan. SPOILER. Na jó, azért nem olyan nehéz kilogikázni, kivel jön össze, ráadásul Logan olyannyira nem álompasi, hogy igazából nevetséges is a feltevés, hogy ők lesznek együtt. Csak azért na. Akik nem olvassák el a spoilert, hadd tipródjanak addig! SPOILER VÉGE. Összességben szerintem fantasztikus, sokkalta jobb, mint az első kettő!
Idézetek
"– Fogd be, Dallas! – vetettem oda könnyedén, és odasétáltam az asztalhoz.
Néhány perc alatt az egész csoport túljutott a biztonsági ellenőrzésen, de Amy meglepő módon odajött hozzám, és a fülembe súgta:
– Houston. Tudod… a srác neve. Nem Dallas.
– Tényleg? – kérdeztem tettetett ártatlansággal, de jó hangosan, hadd hallja mindenki. – Nem Austinnak hívják? Ez biztos?
Amy komolyan bólintott.
– Houston a neve.
– Nem San Antonio?"

"Ami Kambodzsában történik, Kambodzsában is marad."

"– A professzorom lánya vagy. Ez helytelen.
– Nem, nem az. Ha az apámmal találkozgatnál, az lenne helytelen. Velem nyugodtan randizhatsz."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
xo Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése