2019. február 10., vasárnap

Cassandra Clare - Bane krónikák

Sziasztok! 
Eljött az ideje egy újabb árnyvadász sorozatnak, és nem is húzom az időt, jó olvasást.

Előszó
Már nagyon régóta tervezem, hogy elolvasom a Végzet Ereklyéit, de eddig mindig csak halogattam. Szóval jelentkeztem egy molyos kihívásra, ami miatt majd bele kell vágnom, de csak jövő év vége a határidő, addig meg van más. Mégis, sokkal szívesebben állok neki ezeknek a rövid kis történeteknek, még akkor is, ha esetleg kellene hozzájuk egy előzetes tudás. Ki érti ezt?

Író: Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan
Magyar cím: Mi történt Peruban? (Bane krónikák 1.)
Eredeti cím: What Really Happened in Peru (The Bane Chronicles 1.)

Fülszöveg
"Jó oka van, hogy Magnus Bane személye nem kívánatos Peruban. Kövesd Bane dél-amerikai kalandjait, amint régi ismerősünk bajba sodorja boszorkánymester társait, Ragnor Fellt és Catarina Losst, megismerkedik számos hangszerrel (amelyeken borzasztóan játszik), valamint számos tánccal (amelyeket borzasztóan jár), majd magára haragítja házigazdáit, amikor valami kimondhatatlant tesz a Nazca-vonalakkal."

Információk
 - Peru
 - Éretlenség
 - Szerelmi bánat
 - Szórakozás
 - Barátságok


Borító
Elég kis egyszerű, nem is igazán fogott meg. Az tetszik, hogy a borítók együtt kiadják Magnus nevét, bár egy kicsit sajnálom, hogy nem volt egy ilyen kezdőbetűs játék. Amikor először találkoztam ezzel, illetve a második résszel, azt hittem, a magyar címek majd erre törekednek, aztán rájöttem, hogy csak túlgondoltam. Igazából nincs is mit hozzáfűznöm, nekem elég semleges ez a borító.

Történet
Ezt még nagyon, nagyon régen elolvastam. Emlékszem, még általánosba jártam, és a hátsó padba ültem be, hogy senki ne zaklasson. Nem mintha ettől figyelni tudtam volna rá, na mindegy. Akkor nem tetszett annyira ez a történet, és ezzel most is így voltam. Annyi különbséggel, hogy a sorozat miatt most van egy határozott véleményem Magnusról, és ezt a kettőt nem tudtam összeegyeztetni. A képernyőn egyszerűen imádom, de tényleg, itt viszont inkább egy irritáló, és egoista boszorkánymesternek tűnt, akit semmi nem érdekel. Ráadásul a történet sem volt olyan hú, de izgalmas. Arról nem is beszélve, hogy Cassandra Clare felvezette, hogy miért is tiltották ki Magnust, na majd a végére megtudjuk. Erre csak a címre kaptuk meg a választ, másra nem. Catarina és Ragnor nem volt rossz, ha többet találkozom velük, talán még meg is kedvelem őket. De Magnus és a történet egyáltalán nem jött be, megragadtam a semleges szinten. Amolyan egynek elmegy, jó tudni, hogy volt ilyen, de amúgy biztosan nem olvasom újra kategória. Őszintén szólva egy kicsit csalódott is vagyok, nagyon remélem, hogy változni fog a véleményem Magnusról.
Idézetek
" – Nem fogok elvarázsolni egy majmot! Komolyan, Ragnor, minek nézel te engem?"

" – Azt mondtad, hagyjunk a sivatagban, mert új életet próbálsz kezdeni kaktuszként –  mondta szenvtelenül Catarina."

" – (...) Voltaképpen egészen jót ettünk, bár te továbbra is nagyon részeg voltál.
–  Addigra biztosan kezdtem kijózanodni – vitatkozott Magnus.
 –  Magnus, a saját tányéroddal próbáltál flörtölni."

Író: Cassandra Clare és Maureen Johnson
Magyar cím: A szökevény királyné (Bane Krónikák 2.)
Eredeti cím: The Runaway Queen (The Bane Chronicles 2.)

Fülszöveg
"A halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane azon kapja magát, hogy a királyi családot igyekszik kimenteni a francia forradalom borzalmai közül – miután egy igencsak jóképű gróf belerángatta a zűrzavarba. Mondani sem kell, a merész szökéshez egy láthatatlan ballonra is szükség lesz…"

Információk
 - Párizs
 - Vámpírok
 - Egy hirtelen fellobbanó vonzalom
 - Valós történelmi személy


Borító
Ez már egy kicsit jobban tetszik, bár inkább csak a zöld árnyalata miatt. A kép furcsa, de ez az összesre igaz, valahogy nem érzem őket igazinak, sokkal inkább túlszerkesztettnek.

Történet
Ez a történet jobb volt, mint az előző, de így is hiányérzetem van. Magnust még mindig nem sikerült megszeretnem, sőt, most egy kicsit erősödött az ellenszenvem. Igaz, hogy segített Axelnek és az uralkodóknak, de akkor sem sikerült igazán elvégeznie a feladatát. Arról nem is beszélve, hogy a végén nyugodtan hátradőlt, ahelyett, hogy hazament volna, és tette volna, amit kell. Aztán úgy csinált, mintha az a hülye majom fontosabb lenne, mint akiket megmenthetett volna. Viszont azt meg kell hagyni, hogy a történet jobb volt. Nem mondom, hogy el vagyok ragadtatva tőle, de legalább volt részünk egy minimális akcióban. Ráadásul érdekes volt megismerni a párizsi vámpírokat. Kíváncsi vagyok, mit kapok a következő novelláktól, még mindig bízom abban, hogy megkedvelem a könyves Magnust is.

Író: Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan
Magyar cím: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale (Bane Krónikák 3.)
Eredeti cím: Vampires, Scones, and Edmund Herondale (The Bane Chronicles 3.)

Fülszöveg
"Amikor a halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane részt vesz az előzetes béketárgyalásokon az árnyvadászok és az alvilágiak között a 19. századi Londonban, két nagyon különböző ember bűvöli el: Camille Belcourt, a vámpír és Edmund Herondale, az ifjú árnyvadász. Vajon azzal, hogy szíveket hódít meg, egyben oldalt is választ?"

Információk
 - Egyezmény
 - Alvilágiak
 - Árnyvadászok
 - Felmenők
 - Kegyetlen törvények
 - Szerelem


Borító
Na ez az, amit egyáltalán nem tetszik! Így képen szerintem másnak tűnik, mint élőben, ami nem is baj, mert a piros árnyalata természetes fényben jól néz ki. De minden más nagyon furcsa, és egyszerűen nem vonzza a borító a tekintetemet, inkább el akarok mindig fordulni tőle.

Történet
Óóó, istenem, imádtam olvasni! Will gyerekeiről és későbbi életéről már korábban is olvashattunk, most viszont a szülei kerültek a középpontba, és ez annyira tetszett! Egyszerűen csodálatos volt látni, hogy milyen volt az apja fiatalon, hogy hogyan ismerkedett meg Linette-tel. Az árnyvadászok ismét megmutatták, hogy milyen kegyetlenek és gusztustalanok is tudnak lenni, és borzalmas, amit műveltek. Talán éppen ezért szerettem annyira a Pokoli szerkezeteket, mert ott szinte nem is mutatkozott ez meg. Magnust egy picit megkedveltem, még ha nem is volt annyira fontos a történetben. Ami pedig nagyon érdekes volt még, az a Camille-lal való megismerkedése, illetve az általam annyira imádott karakterek szüleinek megismerése. Arról nem is beszélve, hogy olvashattunk az Egyezmény előszeléről, a tárgyalásokról, és még ha nem is úgy zajlottak, ahogyan kellett volna, akkor is örültem neki. Érdekessé tette az egész novellát, ami önmagában is szuper volt, hiszen Edmund Herondale volt benne! ♥
Idézetek
" – Nem szeretnék tapintatlannak vagy hálátlannak tűnni – jegyezte meg Linette Owens –, de ön biztosan nem egy közveszélyes őrült?"

Író: Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan
Magyar cím: Az éjféli örökös (Bane Krónikák 4.)
Eredeti cím: The Midnight Heir (The Bane Chronicles 4.)

Fülszöveg
"Magnus azt hitte, már sosem fog visszatérni Londonba, de elfogadja Tatiana Blackthorn csábító ajánlatát. A nő gyönyörű nevelt lányát is érintő tervei azonban jóval gonoszabbak, mint a boszorkánymester gondolná. A századforduló Londonjában Magnus régi barátokra lel, és találkozik egy egészen különleges fiatalemberrel… A tizenhat éves James Herondale-lel."

Információk
 - Pokoli szerkezetek szereplők
 - London
 - Újabb árnyvadász nemzedék
 - Szerelmi gondok


Borító
Annyira szép lehetne! A kék és az arany nagyon jó párosítás volt, de nem is tudom. Az a híd és maga a kép valahogy tönkreteszi nekem. Megint az, ami eddig is. Túl élesnek látom minden más mellett. Pedig tényleg nem lenne rossz.

Történet
Olyan jól indult, de tényleg! Végre újra találkozhattam Tessával és Willel, ami mindig öröm, még akkor is, ha a fiatal énjüket fogom örökké szeretni. Jó volt látni, hogy felnőttek, hogy gyerekeik vannak, és biztosan ezt az énjüket is megszeretném, ha többet olvashatnék róluk. Viszont olyan szörnyű volt látni, hogy Jem Néma Testvér, és hogy elszigetelődött a barátaitól. Oké, hogy Will állandóan riasztja, de a kettő nem ugyanaz. Ráadásul Tessáék annyit szenvedtek, megérdemelték volna, hogy ne legyen semmi gondjuk a gyerekeikkel. Erre James rosszabb, mint az apja volt. Ami elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt tetszett, mert a fiatal Willre, az én Willemre hasonlít. Másrészt viszont egyáltalán nem tetszik, mert Willnek valóban megvolt az oka, James meg csak egyszerűen ostoba. És emiatt a szülei szenvednek, pedig el nem tudom képzelni, hogy pont ők ne adtak volna meg mindent a gyerekeiknek. Ami Tatianát illeti... Sosem volt a szívem csücske, de azért egy picit sajnálom, hogy ilyen sorsra jutott. Na jó, egészen addig sajnáltam, amíg nem mondta el Magnusnak, hogy mit is akart. Összességében nagyon jó lett volna ez a történet, de baromira csalódott voltam, amikor befejeztem. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy összeállt volna ez az egész. Csak megismertük Jamest, a végére megtudtuk, mi a baja, de ennyi. Ha nem imádnám Tessáékat, azt mondanám, felesleges volt elolvasni.
Idézetek
" – Látom, a teatralitás  egyenes ágon öröklődik – dörmögte maga elé Magnus."

" – (...) Aztán egy kis időre szem elől tévesztettem, és mire előkerült, már a Hyde Parkban járt, ahol belegázolt a tóba, és széttárt karral azt üvöltötte, hogy "Kacsák, fogadjatok el királyotoknak!""

Író: Cassandra Clare és Maureen Johnson
Magyar cím: A Dumort Hotel tündöklése (Bane Krónikák 5.)
Eredeti cím: The Rise of The Hotel Dumort (The Bane Chronicles 5.)

Fülszöveg
"A halhatatlan boszorkánymester igyekszik minél többet kihozni a húszas évek forgatagából. Aktívan rész vesz New York társasági életében, és éli lüktető jazztől hangos világát. A városban talán sehol nem olyan ajánlott mutatkozni, mint a fenséges Dumort hotelban, Magnus miliőjének legújabb gyöngyszemében. Csakhogy talán mégsem minden az, aminek látszik…"

Információk
 - Régi ismerős
 - Vámírok
 - Árnyvászok
 - Boszorkánymesterek
 - Üresség


Borító
Ez úgy ahogy van, furcsa. Alapból nem érzem összepasszolónak a lilát a sárgás-arannyal, de a bárpult is olyan érdekes, ahogy csak áll ott. Jó, ez most így hülyén hangzik, de remélem, értitek. Hiányzik nekem a háttér. Ha tényleg egy hotel lenne, akkor nem lenne ilyen üres, és lenne normális háttér. Nem csak egy pult és kész.

Történet
Hát nem volt valami nagy szám ez sem. Amolyan, oké elolvastam, de tök felesleges volt típusú. Annyiból nem volt rossz, hogy megismerhettünk a korból pár árnyvadászt, mondént és természetfeletti lényt, és ennyi. Nem adott semmi pluszt. Jó volt látni, hogy Magnus megtartotta a Tessáék utáni személyiségét, és még mindig szeret segíteni másoknak. A befejezés is tetszett, örültem, hogy annak a személynek a nevét láttam ott, akiét. De lássuk be, ez nem az írónő legjobban megírt története...
Író: Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan
Magyar cím: Raphael Santiago megmentése (Bane Krónikák 6.)
Eredeti cím: Saving Raphael Santiago (The Bane Chronicles 6.)

Fülszöveg
"Az 1950-es évek New Yorkjában egy kétségbeesett anya felfogadja Magnust, hogy kutassa fel eltűnt fiát, Raphaelt. De ha elő is kerül, vajon meg lehet még menteni a fiút?"

Információk
 - Raphael Santiago
 - Egy barátság kezdete
 - Vámpírok
 - Szeretet


Borító
Talán ez az egyetlen, ami igazán tetszik. A színek nekem nagyon bejönnek, és itt nem látszik természetellenesnek a kép. Meg hát Raphael, szóval na! A sorozatban nagyon megkedveltem, és reménykedem, hogy ez így is marad.

Történet
A Shadowhunters című sorozatot még a kezdetekkor elkezdtem nézni, és azt hiszem, az évad végén hagytam abba. Talán még pár részt a második évadból, de mindegy is. Nem ide tartozik, de ha már szóba hoztam, megemlítem, hogy majd jön arról is az értékelésem, csak megvárom a harmadik évad másik felét. Szóval a sorozatban nagyon megkedveltem Raphaelt, és mindig is kíváncsi voltam rá. Úgyhogy nagyon vártam, hogy ehhez a részhez érjek, és megtudjam, mégis hogyan lett a fiúból vámpír. Annyira tetszett, hogy már emberként is ilyen jószívű és bátor volt, arról nem is beszélve, mennyi önfegyelme volt. Viszont a kora meglepett. Valamiért azt hittem, hogy olyan huszonévesen lett vámpír, nem pedig kamaszként. Lenyűgöző volt olvasni, ahogyan mindent megtett azért, hogy újra a családja közelébe mehessen, és milyen hamar rájött, hogy nem sok időt tölthet velük. Az pedig csak egy plusz öröm volt, hogy Magnus agyára ment! Eddig az esetek többségében mindig idegesített a boszorkánymester, és nagyon hiányzik már a Pokoli Szerkezetekben látott énje. Szóval igen, ezt a részt nagyon szerettem, és öröm volt olvasni. Reméljük, a későbbiekről is elmondhatom ugyanezt.
Író: Cassandra Clare és Maureen Johnson
Magyar cím: A Dumort Hotel bukása (Bane Krónikák 7.)
Eredeti cím: The Fall of Hotel Dumort (The Bane Chronicles 7.)

Fülszöveg
"A valaha előkelőnek számító Dumort Hotel Magnus Bane szeme láttára válik valami egészen mássá az 1970-es évek New Yorkjában.
Ötven évvel azután, hogy a szálloda a jazzkorszakban hírnévre tett szert, a halhatatlan boszorkánymester tanúja lesz, hogyan hanyatlik ez a manhattani nevezetesség. Az egykor gyönyörű épületből csak düledező, bűzlő, élettelen romhalmaz maradt. A vámpírok ezt azonban cseppet sem bánják…"

Információk
 - Vámpírok
 - Vérfarkasok
 - Közös múlt
 - Problémák


Borító
Itt megint az épülettel van bajom, pedig amúgy tetszenek a színek! Csak már nem akarom húszmillió mondatban körülírni, hogy nem jön be.

Történet
Hiába volt benne a Pokoli Szerkezetekben Camille, egyszerűen sosem kedveltem. Egyszerűen volt benne valami, ami taszított, ami miatt nem akartam megismerni. Amit pedig tudtam róla, az nem volt elég. Szóval nem voltam elragadtatva a gondolattól, hogy benne lesz. Itt pedig csak még ellenszenvesebbé vált számomra, amikor tönkretette a vámpírokat. Értem én, hogy ő a vezér, még azt is elfogadom, hogy nem akarja teljesen irányítani őket. De túlságosan elfajultak a dolgok, és ez egyáltalán nem tetszett. Annak viszont örültem, hogy megismerhettünk pár vérfarkast, mert közöttük nincsenek állandóak, ugyanannyi ideig élnek, mint egy átlag ember. Raphael pici kis felbukkanásának is örültem, amikor már elfogadtam, hogy nem lesz benne, akkor jelent meg. Ami pedig Magnust illeti. Nagyon sajnáltam, ami a könyv végén történt. Mármint megértem, hogy miért akarta, de akkor is.
Író: Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan
Magyar cím: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan? (Bane Krónikák 8.)
Eredeti cím: What to Buy the Shadowhunter Who Has Everything (The Bane Chronicles 8.)

Fülszöveg
"Mi volna a tökéletes születésnapi ajándék?!
A történet a Hamuváros és az Üvegváros eseményei között játszódik. Magnus Bane elhatározza, hogy megkeresi a lehető legjobb születésnapi ajándékot Alec Lightwood, az ifjú árnyvadász számára, akár járnak, akár nem. Eközben meggyűlik a baja egy démonnal is, akit egy igen irritáló ügyfél megbízásából idézett meg."

Információk
 - Régi emlékek
 - Születésnap


Borító
Ez a másik, ami még tetszik. Nem mondom, hogy annyira mint a Raphaeles borító. De itt is tetszenek a színek, és az egész borító úgy, ahogy van.

Történet
Nem is tudom, hogy mit mondjak, eléggé vegyesek az érzelmeim. Egyfelől imádtam, hogy Magnus megidézte a démont, mert egy kicsit felelevenítette a Pokoli Szerkezetek időszakát, amit imádok! Másrészt viszont tök felesleges volt ez a szál, és úgy érzem, csak azért került bele, hogy ne legyen még rövidebb a történet. Viszont tetszett, hogy ebben benne volt Isabelle és Alec is, a sorozatban nagyon megszerettem őket, és itt is a felszabadult énjükkel találkozhattunk. Nagyon nem kedveltem a magamba-fojtom-hogy-meleg-vagyok-Alecet és a ki-ha-nem-én-Isabelle-t. Szóval tényleg nagyon aranyos volt ez a történet, de valami hiányzott belőle. Nem tudom megmondani, hogy mi, de egyszerűen érzem, hogy jó, jó, csak éppen nem eléggé.
Író: Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan
Magyar cím: A New York-i Intézet csatája (Bane Krónikák 9.)
Eredeti cím: The Last Stand of the New York Institute (The Bane Chronicles 9.)

Fülszöveg
"Magnus Bane harcba száll Valentine-nal. A Felkelés idején Valentine és a Kör a New Yorkban élő alvilágiak ellen indul, az Intézet árnyvadászainak pedig el kell dönteniük, hogy az ő oldalára állnak-e, vagy Magnus és a többiek pártját fogják. A boszorkánymester ekkor találkozik először Jocelynnel, Luke-kal és Stephennel. Jocelyn hamarosan felkeresi őt…"

Információk
 - Kör
 - Régi szereplők
 - Sötét időszak
 - Torz világ
 - Remény


Borító
Ez szintén egy jó borító, és már szükségem volt egy újabbra, mert toronymagasan vezetnek a rosszak. Nem ragozom túl, azt tudom mondani indoknak, amit eddig is. Ti is unjátok az újraolvasást, és én is kifogyok a szinonimákból.

Történet
A történet első fele szörnyű. Csak még inkább megerősítette bennem a gyűlölöm-a-Klávét-és-a-hülye-elveiket-érzést. Nem is értem, hogy lehettek ilyen vakok. Még ha annyira hinni is akarnak a felsőbbrendűségükben, akkor is biztosan voltak olyanok, akik látták, hogy mi történik. Egyszerűen nem is értem. Valentine pedig egy szörnyeteg, a Kör tagjai pedig hihetetlenül ostobák. Még ha bűnösnek is tartanak valakit, akkor is vannak határok, nem hiszem el, hogy egyedül Lucien vette ezt észre! Sajnálom, hogy Magnus miatt meghalt néhány jó árnyvadász, mert hiába mondják nekem, hogy inkább a hősi halál, akkor is jobb sorsot érdemelnek, mint ami történt. Magnus pedig... Lehet, hogy nem volt sok esélye egyedül, és tisztelem is azért, amiért harca szállt a Kör tagjai ellen, de könyörgöm, boszorkánymester, nem tudott volna többet tenni? De igazából mindegy is, mert az eseményeken nem lehet változtatni, nekem pedig sokkal fontosabb volt a történet vége. Ugyanis benne volt Tessa, akit egyszerűen imádok, és annyira hiányzott már. Hiába olvasom a Pokoli Szerkezeteket, nekem valami új kell, ahol ő van, lehetőleg Willel, és ugyanolyannak érzem őket, mint hajdanán. Hihetetlenül jó volt olvasni, hogy csak lustálkodnak Magnusszal, hogy együtt vannak, nem pedig távol egymástól. Ami pedig Jocelynt illeti... Tényleg van bőr a képén. Én egyszerűen nem tudom lenyelni, ezt jaj, meg akartam állítani, úgyhogy legyetek hozzám kegyesebbek. Claryt nyilván sajnálom, hiszen nem ilyen szülőket érdemelne. De Jocelyn... Őt jobb szeretem elfelejteni, mint ahogy az összes többi árnyvadászt, aki ilyen gerinctelenül viselkedett. Ha Luke nem lenne olyan, amilyen, akkor őt is utálnám. De ő legalább tett azért, hogy megbocsátást nyerjen, nem úgy, mint Jocelyn, aki a "gyereke érdekében" akarja eltüntetni az emlékeit, miközben még ahhoz is gyáva, hogy felvállalja.
Író: Cassandra Clare
Magyar cím: Igaz szerelem (és egy első randi) (Bane Krónikák 10.)
Eredeti cím: The Course of True Love (and First Dates) (The Bane Chronicles 10.)

Fülszöveg
"Mi volna a tökéletes születésnapi ajándék?
Magnus Bane és Alec Lightwood egymásba szeretnek – de ehhez szükség van egy első randira is.
Amikor Magnus Bane, a boszorkánymester találkozik Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal, szikrázik a levegő körülöttük. Ami aztán az első randijukon történik, fellobbantja a lángot…"

Információk
 - Egy szokatlan randi
 - Szuper szereplők
 - Néhány kínos pillanat


Borító
Ééés ez is bejön, de legalább csak egy hajszálon múlt, hogy több a rossz, mint a jó, és nem egyenlő. Kicsit talán furcsa ez a sok arany szín, de picit a karácsonyra emlékeztet, úgyhogy nem zavar, sőt, szívesen nézek rá.

Történet
Ez volt a legjobb rész, de komolyan! Magnus és Alec is hihetetlenül aranyosak voltak, és nagyon sajnálom, hogy ilyen volt az első randijuk. Hiába igyekezetek mindketten, a normális légkört nem tudták megteremteni, mert valami furcsaság mindig volt. Ráadásul a randit megszakítani, csak mert meg kell menteni valakit... Ez is csak az árnyvadászok és a boszorkánymesterek életében szokványos. De végtére is jól sikerült az egész, és ennyi a lényeg. Remélem, a Végzet Ereklyéi végén is lesz egy Pokoli Szerkezetekhez hasonló epilógus. Lehet, hogy illúzióromboló, de legalább megtudja az ember, hogy mi lett a főszereplőkkel.

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése