Pittacus Lore - Lorieni krónikák

Sziasztok! 
Bocsánat, tudom, hogy nagyon rég jelentkeztem, de elég nagy mennyiségű anyagot kellett megtanulnom a két vizsgára, és egyszerűen semmi időm nem volt másra. Úgyhogy a januárból fennmaradó kis időt olvasásra szántam, bejegyzéseket írtam, hogy valamit ki is lehessen tenni a blogra...

Előszó

Szerettem volna külön írni mindegyik könyvről, de az a helyzet, hogy az íróval nagyon elszúrtuk. Ő azért, mert túlságosan jó történetet írt, én pedig azért, mert képtelen voltam szünetet tartani. Úgyhogy csak olvastam a részeket, és annyira összefolynak már az események! Azért ne aggódjatok, a nagyon nagy titkokat nem árulom el, legyen meglepetés. Éppen ezért a fülszövegeket sem másoltam be a bejegyzésbe.

Író: Pittacus Lore
Magyar cím: A negyedik (Lorieni krónikák 1.)
Eredeti cím: I am Number Four (The Lorien Legacies 1.)

Fülszöveg

"Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen. A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk."

Borító

Ez a filmes plakát, aminek nagyon örülök! A színész jó választás volt a szerepre, és jobban örültem volna, ha az összesen Alex Pettyfert látom, mert akit Negyedik választottak... Erről majd a többi borítón.

Író: Pittacus Lore

Magyar cím: A hatok hatalma (Lorieni krónikák 2.)

Eredeti cím: The Power of Six (The Lorien Legacies 2.)

Borító

Ezzel még teljesen ki vagyok békülve, a borítón valószínűleg Hatodik van, tekintve, hogy egy villám van a bal felső sarokban. Nincsen túlkomplikálva, és a színvilág is tetszik, szóval tényleg szívesen látnám a polcomon.

Író: Pittacus Lore

Magyar cím: Kilencedik titka (Lorieni krónikák 3.)

Eredeti cím: The Rise of Nine (The Lorien Legacies 3.)

Borító
Ez sem rossz. Tény, hogy kicsit furcsa, hogy Kilencedik arca szó szerint a homályba vész, de valahogy tetszik. Legalább nem lehet tudni, mégis hogyan néz ki, a könyvre kell támaszkodni. Viszont az a Negyedik kép nagyon fura alul, nem tudom, minek tették rá...

Író: Pittacus Lore

Magyar cím: Ötödik csapdája (Lorieni krónikák 4.)

Eredeti cím: The Fall of Five (The Lorien Legacies 4.)

Borító
Na ezt eleinte annyira nem szerettem, és még mindig fogalmam sincs, mi lehet az ott középen. De az biztos, hogy örülök, amiért eltakarja Ötödik arcát. Már ha ő az. A könyv alapján én másmilyennek képzelem. Viszont a kis Negyedik borítóval itt is problémám van, szerintem teljesen jó lett volna az összkép nélküle is.

Író: Pittacus Lore

Magyar cím: Hetedik bosszúja (Lorieni krónikák 5.)

Eredeti cím: The Revenge of Seven (The Lorien Legacies 5.)

Borító
Na ez az egyik kedvencem! Az sem zavar, hogy a lány arca látszódik rajta, és tök nem ilyennek képzelem el Marinát. Egyszerűen tetszik az egész, úgy, ahogy van.

 

Író: Pittacus Lore

Magyar cím: A tizedik küldetése (Lorieni krónikák 6.)

Eredeti cím: The Fate of Ten (The Lorien Legacies 6.)

Borító
Ez a fiú... Nem tudom, hogy ki ez, de egyáltalán nem örülök, hogy rajta van a borítón. Azt sem értem, hogy tudták kiválasztani. Egyik karakterhez sem illik, nemhogy Johnhoz! De ez a borító még mindig jobb, mint a záróköteté.

 

Író: Pittacus Lore

Magyar cím: Egyek a végsőkig (Lorieni krónikák 7.)

Eredeti cím: United as One (The Lorien Legacies 7.)

Borító
Lássuk be, ez borzalmas lett. A színek még úgy ahogy jók, de ezek a gyerekek... Mintha a neten keresgélt volna valaki, és random képeket rátett volna a borítóra. John borzalmas választás, Sam úgy néz ki, mint valami tizenkét éves suhanc. Ami pedig a lányt illeti, azt se tudom, ki akar lenni. Ha Daniela, akkor mit keres rajta? Egyáltalán nem volt olyan fontos szereplő. Ha meg Hatodik vagy Ella, akkor meg egyáltalán nem illik a karakterükhöz. Szóval a borítókból nem hozták ki a maximumot, amit nagyon sajnálok, mert egyesek azon alapján ítélnek. Ezt a történetet pedig kár lenne kihagyni.

 

Információk
 - Védők
 - Cépanok
 - Mogadoriak
 - Emberek
 - Fajok közti konfliktus
 - Egy régóta dúló harc
 - Világuralomra törés
 - Veszteségek
 - Összetartás

Történet

Kezdjünk egy kis nosztalgiával. Én az a típus vagyok, aki még betegen is bemegy suliba, mert az órán hallottak alapján ír dolgozatot, és ha nagy ritkán tanul, akkor ahhoz kellenek a saját jegyzetek. De még általánosban volt egy időszak, amikor nem mehettem suliba, és az a vicces, hogy az okára nem emlékszem, csak arra, hogy mennyire készültem, hogy na, én most megnézem ezt a filmet. Így utólag belegondolva, könyv után egy kicsit gagyinak tűnik, de én akkor teljesen el voltam ájulva tőle, és napokon keresztül újra megnéztem egy-egy jelenetet, vagy a teljes filmet. Akkor határoztam el, hogy én egyszer elolvasom ezt a sorozatot, mert egyszerűen tudni akarom, hogy mi a vége. Álmomban sem gondoltam, hogy ekkora élményt fog nyújtani ez a sorozat, és komolyan nem értem, miért csak ilyen kevés ember olvasta. Egy kicsit a világról, hogy érthető legyen. A Lorien egy távoli bolygó, egy évnyi utazásra van a Földtől. A bolygó belsejében élt egy Lény, ami mindenkinek a sorsához illő talentumot adott. Van, aki az időjárást tudja irányítani, mások repülnek, szóval rengeteg különböző dolog van, egyetlen egy közös képesség a telekinézis. Hogy ki mennyi erőt képes megszerezni, az változó. Viszont a Lorienen éltek a Védők, ők rendelkeztek ezekkel a képességekkel, és a Cépanok, akik védelmezték a többieket. Persze voltak kiméráik, akik olyasmik, mint nálunk az állatok. Na most ott voltak a  Mogadoriak is, ők egy másik faj, akik felélték a saját bolygójukat, és a Lorien volt a következő célpont. Sajnos a Lorienen elbuktak az ott élők, és mielőtt ez bekövetkezett volna, feltettek kilenc kicsi Védőt, kilenc felnőtt Cépant, és kilenc ládát, hogy a Földre utazva megtanulják uralni a képességeiket, és ha készen állnak, megküzdjenek a mogokkal. Amíg el nem érték azt a kort, hogy a talentumaik előjöjjenek, nyilván veszélyben voltak, éppen ezért egy védővarázslattal óvták a Védőket. Így ha valamelyik mog megtámadta mondjuk Negyediket, nem tudta megölni addig, amíg az előtte lévő három sorban meg nem halt. Azt hiszem, mindent rátok zúdítottam, amit így előzetesen tudnotok kellett. Gondolom a nagy N betűből, és a címekből rájöttetek, hogy mindenki egy számot kapott névként, a későbbiekben viszont lesz olyan, akit nevén nevezek, hiszen az emberek között élve kaptak egyet. Szóval az első részben Negyedikkel kezdünk, és hál' istennek, hiába jönnek be új szemszögek, azért John megmarad. Nekem ő az egyik kedvencem, úgyhogy élvezet volt vele követni az eseményeket. Na de menjünk a legelejére. Negyedik bokáján egy újabb forradás jelenik meg, tehát Harmadikat is megölték. Így teljesen logikus, hogy az író őt választotta főszereplőnek, tekintve, hogy ő jön a sorban. Apropó, még egy gyors infó. Ha két Védő találkozik, akkor ez a védővarázslat megszűnik, és sorrendtől függetlenül meg lehet ölni őket. Szóval Negyedik a bokája miatt lebukik, és a Cépanjával új helyre kell, hogy költözzenek. Így felveszik a John és a Henri nevet, és Paradise-ba költöznek. Most elég röviden és tömören fogom összefoglalni az első rész nagy részét, amiért elnézést, de én már a végére értem a sorozatnak, és tudjátok, van ez az érzés. Amikor már lezártad az egészet, a fejedben a kezdeti események semmiségnek tűnnek, és már csak arra vagy képes gondolni, hogy kivel mi történt, hogyan ért véget, stb. Ráadásul itt annyi esemény volt, hogy tényleg olyan kis értelmetlennek tűnik az eleje. Szóval John megismerkedik egy Sarah nevű lánnyal, akivel egymásba szeretnek, éppen ezért John nem akar elmenni Paradise-ból, mikor kezdenek összecsapni a feje fölött a hullámok. Sarah egy nagyon kedves lány, tipikusan a soha-senkit-nem-lenne-képes-megbántani-típus. Az első részben is kedveltem, ha jól emlékszem, de csak később szerettem meg igazán. John egy nagyon érdekes személyiség, igazi vezér. Ő volt az egyik, aki igazán a szívemhez nőtt, a másik pedig a legjobb barátja. Sam egy igazi ufó-mániás az apja eltűnése óta, és amikor megtudja, hogy John is idegen, nyilván nem akarja elengedni az egyetlen személyt, aki segíthet. Őt is nagyon kedveltem, helyén van a szíve, és rendíthetetlen, ha a családjáról és a barátairól van szó. Henri... Ne is tudom. A filmben nem nagyon kedveltem, olyan rideg volt az arca, és annyira furcsa volt ezt a kedves, de határozott embert megismerni. Ő középkorú, szóval emlékezett, milyen volt a Lorien, és a honvágya, a családja hiánya ellenére is mindig ott volt John számára. Apja/nagyapja helyett is szülő volt. (A nagyapa nálunk fura, de a Lorienen az apák még nem tudják megfelelően irányítani a talentumaikat, éppen ezért mindig a nagyszülő neveli a legfiatalabb generációt.) Muszáj még megemlítenem egy személyt ebből a részből, aki nem más, mint Mark. Egy totális idióta, a suli menője, aki azt hiszi, bármit megtehet, csak mert az apja a seriff. Mivel Sarah az exe, vissza akarja szerezni, és az sem tetszik neki, hogy John nem akar behódolni neki. Viszont amikor már mind a három ember megtudja, hogy kicsoda John, hogy ő Negyedik... Egyszerűen megváltozik. És nem azért, mert a mi kis idegenünk simán leverné Markot. A srác átértékeli a dolgokat, és nagy meglepetésemre segít Johnnak, amikor a fiúnak szüksége van rá. Volt néhány nagyon jó pillanat a könyvben, amikor pislogni is alig mertem, annyira kíváncsi voltam a folytatásra. És amikor túl voltam rajta, tényleg odáig voltam! De akkor még annyira nem fogott meg az író stílusa, még hozzá kellett szoknom, ezért kapott csak négy csillagot. Viszont a befejezése nagyon, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és alig vártam, hogy megtudjam, mihez kezdett John. SPOILER. Az, hogy találkozott Hatodikkal, fantasztikus, tényleg. Viszont ez azt is jelentette, hogy megszűnt a védelmük, és minél gyorsabban meg kellett találniuk a többieket, hogy figyelmeztessék őket. Na meg persze össze akartak gyűlni, hiszen az egység erőt ad, nem mellesleg pedig volt egy édes kis vezér, akit le kellett győzniük. SPOILER VÉGE. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, Sam Johnnal akar maradni. A fiú a fejébe vette, hogy a mogok rabolták el az apját, és ki akarta deríteni, hogy valóban így történt-e. Úgyhogy elhagyják Paradise-t, ami nem is olyan egyszerű, ha a rendőrség azzal vádol, hogy terrorista vagy, plusz elraboltad szegény osztálytársadat. Még az előző részben kap John egy fülest, hogy Hetedik Spanyolországban van, Nyolcadik pedig Dél-Amerikában, úgyhogy útnak indulnak, abban bízva, hogy talán rátalálnak egy társukra. Ők ugyan nem tudják biztosra, mi viszont igen. Ugyanis Marina (Hetedik) szemszögéből is nyomon követjük az eseményeket, és tudjuk, hogy egy kolostorban él a Cépanjával. Az ő története is izgalmas, és érdekes, tényleg, de John mellett sokkal több akcióban van részünk. Mivel körözés alatt áll, nem egyszer találkoznak rendőrökkel, ügynökökkel, a mogadoriak is örömmel támadnak rá, ha éppen összefutnak, és akkor még az álmokról nem is beszéltem. Most nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy ha valaki kedvet kap hozzá, akkor ne lőjem le a cselekményt, mint az elsőnél. De a kötet végére John és Hatodik kettéválik, és mindketten más országban kutatják a Védőket. Mindketten sikerrel járnak, viszont az egyikük története elég függővéges, ami miatt az ember nyilván tudni akarja, mi a folytatás. Mivel nem akarom, hogy tudjátok, John kire bukkan, ezért inkább ugrok a harmadik kötetre, és azután beszélek a szereplőkről. Miután Hatodik megmentette Marinát, elindulnak a találkozási pontra, amit egyeztettek Johnnal és Sammel. Azonban az egyik Védő nem tudott megülni a seggén, és ő maga talált rá Hatodikékra. Ez is egy nagyon jó rész volt, úgyhogy nem akarok belemenni. Helyette jöjjenek végre a szereplők. Hatodikhoz nagyon nehéz volt szokni, elég kemény éveken van túl, emiatt zárkózott és bunkó. Viszont ahogy telik az idő, és érzi, hogy vannak társai, akikben megbízhat, feloldódik, és ezt az énjét nagyon könnyen meg tudja kedvelni az ember. A következő a sorban Hetedik, vagyis Marina. Ő is egy nagyon kedves lány, csakúgy, mint Sarah. Az ő személyiségváltozásán nem lepődik meg az ember, mert az olvasó is egy kicsit harciasabb lesz vele együtt. Viszont örülök, hogy a sorozat végére visszatér az aranyosabb oldala, mert az az igazi Marina. Nyolcadik... Nem is tudom, nekem mindig egy kicsit furcsa marad. Éreztem, hogy nem egy rossz srác, mégsem tudtam igazán megkedvelni. Hiányzott ahhoz valami. Kilencedik pedig... Istenem, egy igazi, nagyszájú tapló! Neki is édes kis múltja van, ami miatt nem tudod azt mondani, hogy ne lenne jogos a viselkedése. Ennek ellenére olyan szinten megkedveltem, hogy az valami hihetetlen! Ráadásul bármilyen nehézség jött is a könyvben, ha "meghallottam" a szájából, hogy Johnny, mindig vigyorognom kellett. Héctor és Crayton nem sokat szerepelt a történetben, de megkedveltem őket, és volt egy másik felnőtt is, Adelina. Ő a rossz Cépanok közé tartozik, aki lélekben a Loriennel halt, úgyhogy elég nehéz sorsa volt Marinának. Egyszerűen semmit nem tudott meg a saját népéről, miközben ez lett volna a cél, és a harc természetesen. Aztán ott van még Ella, akivel Marina a kolostorban találkozott. A kislány újonnan került oda, viszont mivel kicsi, Marina a segítségét kérte. Megkerestette vele a ládáját az épületen belül, és mikor Ella előtt felfedte magát, egyértelművé vált, hogy nem hagyja magára. Szóval ő is a csapat része lett; és azt hiszem, ennyi volt a fontos szereplő. A két csapat sikeresen egymásra talál, és alig van idejük ezen örömködni, tekintve, hogy az ellenség a nyakukon és meg kell menteniük az egyiküket. Nagyon tetszett, hogy már ennek a résznek a végén találkoznak Setrákus rával, még ha nem is sikerül legyőzniük. Kellett ez ahhoz, hogy egy kicsit keményebbé váljanak, együtt akarjanak működni, és rendesen felkészüljenek arra, ami rájuk várt. Nem mintha valaha is eszükbe jutott volna, hogy ennyire rossz lesz a végjáték. Maradjunk annyiban, hogy sikerül mindenkinek Kilencedik búvóhelyére mennie, és miután egy kicsit kifújták a fáradt gőzt, már csak Ötödiket kellett megtalálni. Erre hamar sort is kerítettek, és imádtam, ahogyan a lakásban együtt gyakoroltak, arról nem is beszélve, hogy Sam és Sarah is elkezdett tanulni. Egyre több mindent tudnak meg a Védők a kezdetekről, amikor útnak indították őket, és arról is, hogy mégis mi a feladatuk. Meg kell ölniük a mogok vezérét, Setrakus rát, és fontos, hogy visszaszerezzék az örökségüket is. Szóval a csapat elindul Ötödikkel a srác ládájáért, míg Sarah és Sam otthon marad az eszméletlen Ellával és Johnnal. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor minden elkezdődött. Amikor igazán beindultak az események, és már nem volt megállás. Nem mondhatták azt, hogy bocs, én mégsem akarok részt venni ebben a harcban. Úgyhogy nálam is ez az a pont, amikor váltok. SPOILER. Most már elárulhatom, hogy Sam apja életben van, és ő is az őrző csapattal maradt a lakásban, illetve ott van Bernie Kosar is rendületlenül. Akiről még nem meséltem, ami fura. Na mindegy, szóval ő egy kiméra a Lorienről, aki kutya alakban szeret lenni, és csak nagyon ritkán mozdul el John mellől, tekintve, hogy a bolygójukon is a családé volt. A negyedik könyv végére a dolgok nagyon rosszul sülnek el, a lakásba betörnek a mogok és nagyon kevésen múlik, hogy nem hagyták ott a fogukat. Ha nincs Malcolm, Sarah és Sam, simán megölték volna John, amíg nincs magánál. Ellát azonban sikerül elrabolniuk, és sajnos Ötödik is végez Nyolcadikkal az akció során. Ezért mondtam, hogy érthető Marina dühe, hiszen ennek nem kellett volna így lennie. Nekem viszont muszáj volt elárulnom, mert később fontos lesz ez, és tudom, hogy ennek az infónak a birtokában is nagyon, nagyon jó a történet, mert én is megtudtam a fülszövegről, és ti is ki tudtátok találni a borító alapján. Ötödik tehát hivatalosan is áruló, és Marina alig bírja megfékezni a dühét, hogy ne ölje meg. Így tehát van egy idegroncs csapat, ami Marinából, Hatodikból és Kilencedikből áll, illetve egy letaglózott másik, amit Negyedik, Sarah, Sam, Malcolm és az újonnan felbukkant Adam alkot. Adam egyébként egy fantasztikus srác, és nagyon örültem, amikor végre elfogadták, mert megérdemelte! John bokáján megjelent a seb, úgyhogy azt tudta az ő csapata, hogy a Védők közül valaki meghalt, de fogalmuk sem volt, hogy ki és miért. Elláról pedig már nagyon korán kiderül, hogy ő a tizedik Védő, aki a Földre érkezett, de nem akartam, hogy megtudjátok, csak hogyha eljuttok idáig. Mert innentől már lehetetlen titkolni a kilétét, annyira fontos a szerepe. Setrákus ra igényt tartott rá a képességei és a kiléte miatt, úgyhogy "úri dolga" van a fogsága alatt. Ezt kihasználja arra, hogy kémkedjen, és tekintve, hogy az ereje egyre nagyobb, alig várta, hogy kapcsolatba léphessen a többiekkel, és mindent tudasson velük. Közben a többiek rájönnek, hogy a szentély a kulcs mindenhez, így Hatodik, Marina és Kilencedik oda utazik, hogy az örökségük megfelelő részét felajánlják a Lénynek. John sem tétlenkedik, Adammel együtt megtámad egy mog bázist, és sikerül egy kicsit az ellenség előtt járniuk. Sarah pedig egy régi ismerőst keres fel, nem mást, mint Markot, aki elkezdett a neten bizonyítékokat megosztani a mogok támadására. Úgyhogy eléggé szétszakadtunk időközben, az események pedig csak úgy pörögnek. Azt hiszem, az ötödik rész befejezése volt a legeslegjobb, de ez az én személyes véleményem. Az utolsó két rész pedig... Istenem, annyira szeretnék róla beszélni, és van is miről, higgyétek el! De egyszerűen nem akarom elszúrni nektek. Azt akarom, hogy az ötödik rész végén ti is azt kérdezzétek a könyvtől, hogy mi a franc? Hogy a hatodik rész végén legszívesebben ordítani akarjatok a sorokhoz. És hogy a hetedik rész végén csak csóváljátok a fejeteket. Mert bármennyire is boldog befejezésre vágyik az ember, nem igazán azt kapjuk, amire vágyunk. Legalábbis én biztosan nem. És félre ne értsetek, tényleg fantasztikus volt, imádtam, ahogyan lezárta, kivéve ami Adamet illeti, na meg az utolsó jelenetet. De az utolsó mondat, ami az utolsó idézet is legalul, tényleg feltette a pontot az i-re, és csak egy mély sóhajtás után tudod azt mondani, hogy oké, elfogadom. SPOILER VÉGE. Összességében egy elképesztő sorozat volt, és örülök, hogy olvashattam. Olyan szereplőket, világot és történetet kaptam, ami egyszerűen tökéletes, és amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Nem tudom, hogy veletek is ez lesz-e a helyzet, hiszen mindenkinek más az ízlése. De egy próbát mindenképp megér, mert az elején nem gondolnád, hogy a végére ennyi csavart és fájdalmat kapsz, egy ilyen elképesztő világot, sok-sok érdekes szereplővel.

Idézetek

"Ahogy közelebb ér, a szeméhez emeli a fényképezőgépet, és elkattintja. Az arcom elé kapom a kezem. Leengedi a gépet és elmosolyodik.

–  Ne légy szégyenlős.

–  Nem vagyok az. Csak a lencsét akarom megóvni, nehogy megrepedjen."

"Benyitok az osztályterembe; mindenki felém fordul, és meglátják a kesztyűmet. Nincs értelme takargatni, úgysem tudom elrejteni a kezemet. Úgy nézek ki, mint egy idióta. Földönkívüli vagyok, már most olyan képességekkel rendelkezem, amikről az emberek csak álmodnak, mégis úgy nézek ki, mint egy idióta."

" –  Nagyon szörnyű?

 –  Jól nézel ki, haver –  felelem. –  Pont, mint egy szökevény. –  Sam végigsimítja néhányszor tar koponyáját, majd a tükör felé fordul. A látványtól összerándul.

 – Tisztára, mint egy földönkívüli! –  kiált fel teátrálisan, aztán észbe kap, és hátrapillant. –  Bocsi, ne vegyétek magatokra –  teszi hozzá sután."

"Könnyen lehet, hogy húsz percen belül meghalok. És velem együtt Sam is.

 –  Kinek az ötlete is volt ez? – kérdezem. Sam felhorkan.

 – A tiéd.

 – Hát, vannak néha hülye ötleteim."

"– (...) Szeretném most azt mondani, hogy illő tudományos kíváncsisággal reagáltam erre a dologra, de az a helyzet, hogy nem. Azt hiszem, sikítozni kezdtem. 

Bólintok. Így szoktuk mi, Goode–k.""

"– Túl nagy kérés volt, hogy minden titkos bázisotok tetőtéri luxuslakásban legyen, mi?"

" –  Ellenállás –  szólalok meg keserűen –, az ellenállás akkor kezdődik, ha elvesztenek egy háborút, Sam."

"Na most, ha be akarom tartani ezeket az ígéreteket, csak túl kell élnem egy igencsak pipa Mogaszauruszt."

"Végeztem a számokkal." ♥

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile