Colleen Hoover - Egy nap talán

Sziasztok! 
Bocsánat, amiért csak most volt időm a blogra. Remélem, ennek ellenére még van, aki várja az új bejegyzéseket. :D

Előszó

Még általánosban szerettem meg olvasni, és hál' isten volt is egy osztálytársam, akivel tudtunk ajánlgatni egymásnak könyveket. Ő anno szerette volna, ha elolvasom a Reménytelent, de soha nem jutottam el addig. Aztán ott volt a Szívcsapás, amit én szúrtam ki magamnak, de szintén halogattam. Komolyan, minden évben jön egy Hoover hullám, amikor elszánom magam, hogy na most kiderítem, tényleg annyira jó-e, mint mondják. Nem titok, hogy molyon szoktam kihívásokat teljesíteni, és az egyiknél meg kellett adni egy címkét, hogy aztán sorsoljanak egy könyvet. Nos, ezzel a CoHo könyvvel így kerültem kapcsolatba. :D

Író: Colleen Hoover
Magyar cím: Egy nap talán (Egy nap talán 1.)
Eredeti cím: Maybe Someday (Maybe 1.)

Fülszöveg
"A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra."

Információk
 - Szerelmi háromszög
 - Érdekes karakterek
 - Szokatlan cselekmény
 - És itt kb. ki is fújt, amit biztosra tudok mondani


Borító

A borító gyönyörű, de komolyan! Már amikor láttam, hogy meg fog jelenni, akkor beleszerettem. Tetszik, hogy a pár arca nem látszik, mégis felismerhető róluk a két szereplő. és az alattuk lévő szín annyira feldobja az egészet! Arról nem is beszélve, hogy a cím tökéletes, szerintem baromi jól passzol hozzá. Ami elsőre nem is tűnik fel, az az, hogy a cím mögött is lehet látni egy képet. Bár én feleslegesnek érzem, sokkal szebb hátteret ad a betűknek, mintha csak ki lenne töltve. Összességében szerintem az egyik legjobb borító, és egyértelműen azok közé tartozik, amikért odavagyok!

Történet

Lehetséges, hogy ez egy elég hosszú bejegyzés lesz, mert jelenleg úgy érzem, hogy nagyon sok minden kavarog bennem ezzel kapcsolatban, úgyhogy előre is bocsánat a lehetséges terjedelemért. Komolyan nem tudom, hogy mit gondoljak erről a történetről. Amikor nekiálltam, úgy voltam vele, hűha, ez annyira egyedinek tűnik, eddig baromira tetszik! De a nap végére, amikor már majdnem a könyv végére értem, már csak túl akartam lenni rajta, és nem akartam, hogy átcsússzon reggelre, mert akkor csak a rossz marad meg belőle. Próbálom a szereplőket és a cselekményt egyszerre véleményezni, mert ahogy haladtunk, úgy változott a véleményem. És bár nem szoktam ilyet csinálni, most pontokra osztom az egészet, mert muszáj valami rendszert találnom, hogy tényleg mindent el tudjak mondani, amit akarok. Nagyon sajnálom, de ezúttal nem írok spoiler feliratokat, hanem egyszerűen csak kiírok magamból mindent, mert már így is alig tudom összerakni ezt a nagy katyvaszt!

1. A SZAKÍTÁS ÉS AZ ELŐTTE LÉVŐ IDŐSZAK

Nagyon tetszett, hogy belecsöppentünk egy dráma kellős közepébe. Sydney két éve járt Hunterrel, Torival három éve legjobb barátnők, és ők ketten szépen összefeküdtek, nem is egyszer. Úgyhogy baromira élveztem, hogy van egy tökös főszereplőnk, aki simán bevisz egy tökéletes ütést, és elegánsan távozik. Persze a kinti kétségbeesése már nem volt olyan magabiztos, de teljesen érthető, hiszen két táskányi ruhával, ismerősök nélkül elég kellemetlen. Akkor még semmit nem tudtunk Ridge-ről, csak annyit, hogy hajlandó befogadni a lányt. Nyilván felmerül a kérdés, hogy mégis miért, mennyire ismerik egymást, körülbelül minden, hiszen rögtön belecsaptunk a közepébe. És tetszett, hogy visszaugrottunk két hetet, hogy olvashatjuk, mégis hogyan jutottunk el addig a pontig. Ráadásul nem is időztünk ott nagyon sokat, csak egy kicsit megismerhettünk mindenkit. Sydney egy nagyon szimpatikus és kedves lány volt, akit az ember még sajnál is. Hiszen rájött, hogy Tori és Hunter titokban találkozott, de annyira hitt bennük, hogy semmi rosszat nem feltételezett. Toriról nem igazán volt véleményem, még utálni sem volt időm, mert konkrétan nem is bukkant fel többet. Hunter viszont! Ha nem tudja meg az olvasó, hogy megcsalja a barátnőjét, szerintem akkor is egy bunkó. Úgy ugráltatta, mintha legalábbis a cselédje lenne, ő meg csak tespedt, mert miért is mozdulna meg valamiért, ami kell neki. Ridge-ről szinte semmit nem tudtunk, csak hogy nagyon szeret zenélni, és hogy a testvére bandájának szerez dalokat. És annyira tetszett, hogy ők a teraszon ülve üzengetnek egymásnak, hogy egy fura kapcsolat alakult ki közöttük. Itt még reménykedtem benne, hogy nem Ridge-dzsel fog összejönni, hanem rajta keresztül megismeri mondjuk az egyik titokzatos lakótársat. Ja, elolvashattam volna a fülszöveget... Mindenesetre itt még tök jó volt a történet, annyira érdekesnek és jónak ígérkezett, hogy még nagyon vártam a folytatást!

2. BEKÖLTÖZÉS ÉS A LAKÓK

Mint mondtam, szerettem volna, ha Sydney és Ridge között csak munkakapcsolat lenne, de sajnos nem így lett. Bridgette volt az, akit Ridge kiküldött Sydhez, ő engedte be a lakásba. Őszintén szólva az elején kicsit furának tartottam a lányt, olyan gyorsan és hirtelen jött a természete, hogy mielőtt az ember egyáltalán felfoghatta és megszokhatta, már el is tűnt. Úgyhogy ennél a pontnál még nem igazán volt róla véleményem, habár egy kicsit ostobának tűnt az ordibálása miatt. Aztán jött Ridge, amikor is megváltozott róla a véleményem. Amikor kiderült, hogy siket, azt hittem, ez valami vicc. Nem rémlett, hogy CoHo említette volna ezt korábban, de lehet, hogy csak elsiklottak fölötte, mert matekon kezdtem el olvasni. Mindenesetre kellet minimum húsz oldal, mire azt mondtam, basszus, tényleg így van! És ez a dolog nagyon tetszett. Eddig csak egy blogos történetben olvastam siket főszereplőről, és ez teljesen megváltoztatta a történetet. Mert volt egy "kihívás", ami megnehezítette a főszereplő dolgát, ami miatt nehezebben lépett kapcsolatba másokkal. Megismertük Warrent is, akit azonnal megszeret az ember, de komolyan! Annyira szórakoztató és élvezhető a karaktere és imádtam, ahogyan Sydneyvel viselkedett! Ha nem tudtam volna, hogy szerelmes Bridgette-be és Syd mással jön össze, tuti, hogy összeboronáltam volna ezt a kettőt! És ott volt még Brennan, aki csak félig meddig lakó, de azért szerettem volna megemlíteni, mert fontos. Ő Ridge öccse, aki mivel turnézik, már nem lakik a házban, így Sydney nyugodtan beköltözhet a dalokért cserébe. Ez egy igazán fair alkunak tűnt, és még ebben sem találtam kifogást. Brennanre visszatérve, sajnálom, hogy csak nagyon keveset találkoztunk vele, mert szerethetőnek tűnt, és jobb lett volna, ha megismerhetjük. De talán majd a következő részben.

3. RIDGE, A SIKETSÉGE ÉS A ZENESZERZÉS

Őszinte leszek, nagyon keveset tudok a siketségről, és a zenéhez való viszonyukról. Nem tudom, hogy a leírtak mennyire valósak, így ezekbe nem is nagyon akarok beleszólni. Viszont muszáj megemlítenem a főszereplők közös munkáját. Nekem nagyon fura volt ez az egész a mellkasodra hajtom a fejemet meg tapizlak, hogy halljam dolog. Mint mondtam, tényleg fogalmam sincs, mennyire hihető ez az egész, de most fogadjuk el, hogy ez így van. Hogy tényleg szüksége volt rá. Akkor sem értem, hogy mással miért nem csinálta ezt. Ott van a barátnője, ő sem néma, akkor vele miért nem csinálták ezt? Miért Sydney volt az egyetlen, és miért őt akarta hallani mindenáron? De jobb is, ha ebbe nem megyünk bele, mert ez olyan dolog, amiben sötétben tapogatózom.

4. MAGGIE

Bizony, a lány egy saját pontot kap, mert megérdemli. Mint említettem, Ridge-nek barátnője volt. És ez az rész, ahol meg kell mondanom, csalódtam a fiúban. Az teljesen rendben van, hogy Maggie-nek elmondta, hogy mi van Syddel és miket csinálnak. De nekem elég érdekes volt, hogy Sydney egészen a jövetelééig nem is tudott róla. Az írónő többször is leírta, hogy mennyire őszinték voltak ezek ketten, és hogy milyen jó kapcsolat alakult ki közöttük rövid időn belül. Akkor kérdem én, ha nem is szándékosan titkolta el, hogy nem csúszott ki néha a száján Maggie neve? Én már négy éve vagyok együtt a barátommal, és annyira az életem részévé vált, hogy amikor beszélek valakivel, és jön egy téma, amiben őt tudom felhozni példának, vagy magunkat, megteszem. Szóval ne akarja már bemesélni nekem az írónő, hogy egy öt éves kapcsolat, ami ráadásul cukormázasan tökéletes, három hét alatt fel sem merül. Ezt egyszerűen nem tudom elhinni, mert ilyen nincs. És ebben igenis hibázott Ridge, mert hagyta, hogy Syd közel kerüljön hozzá, és akkor közli, hogy bocs, amúgy barátnőm van. Szóval itt már kezdtem neheztelni a srácra, de Sydney még abban a szerencsés helyzetben volt, hogy kedveltem. Ami pedig Maggie-t illeti... Hát ő egy tünemény lány! Már öt éve vannak együtt Ridge-dzsel, és a történetük is nagyon aranyos. Ők maguk alkotnak egy aranyos párt, és én nem akartam, hogy Sydney miatt szakítsanak.

5. DALSZÖVEGEK

Csakhogy a mi kis gerlicénik máshogy gondolták. Őszintén, nem is értem, hogy hogyan szerettek egymásba. Persze, mind a kettő kedvelhető, de egyszerűen akkor sincs értelme. Én mindig úgy tartottam, hogy a szerelmi háromszög egy hülyeség, és a Pokoli Szerkezeteken kívül ha találkoztam vele, azonnal meg tudtam mondani, ki a jobb. Soha nem volt kérdés. És itt, azon kívül, hogy meglepett a két lány, egy fiú felállás, szintén egyszerű volt a döntés. Még ha az nem is a főszereplő. De ha elfogadom, hogy már belezúgott Ridge-be, akkor is felmerül a kérdés: miért nem költözött el? Az ég szerelmére, megcsalták, ráadásul a legjobb barátnője tette, első kézből tudja, milyen pocsék érzés. Erre volt pofája egy házban maradni Ridge-dzsel és folytatni ezt a bizarr kapcsolatot? Itt volt az első alkalom, hogy nagyot csalódtam a lányban, mert erre nincsen kifogás. De Ridge sem jobb, talán még rosszabb is. Milyen hülyeség az, hogy két lányt szeretek? Egy taknyos kis kölyöktől még elnézek egy ilyen kamaszdilemmát, de azért egy huszonnégy éves elvileg férfi, tudjon már dönteni!

6. WARREN SZÜLINAPJA

Annyira örültem, hogy a szereplők visszatértek a csipkelődéshez. Még ha ez nem is tartott sokáig, csak a buli előttig. Azok a boldog pillanatok jobban tetszettek, mint ezek a szenvedősek. Ami azt illeti, magáról a buliról nem sokat tudok mondani. Körülbelül az egész arról szólt, hogy Maggie és Sydney tök részegek és Ridge ápolja őket. Ami miatt viszont mégis felhoztam, az Maggie. Ugyanis ezután derült ki, hogy a lány beteg. És istenem annyira utáltam emiatt az írónőt! Mintha az ő haldoklását használta volna fel indoknak ahhoz, hogy egy nyomorult szerelmi háromszöget leszűkítsen! És ez annyira undorító. Mi a francnak adott egy kedves, életvidám, kalandvágyó lányt, ha egyszer úgyis el akarja tüntetni a képből??? Ez volt az a pont, ahol legszívesebben abbahagytam volna a könyvet, de mivel már lassan a végére értem, gondoltam nem éri meg másnap reggelre halasztani. Rossz döntés volt, mert a legrosszabb csak ezután jött.

7. KÓRHÁZ

Maggie szervezete a buli után teljesen kikészül, és kórházba kerül. Bár gyűlöltem, hogy a lánynak baja esik, mégis annyira jó volt olvasni a történetet. Mert végre nem csak az őrlődés ment, és nem játszottuk a szeret-nem szeret játékot. Végre volt valami, amire emberien tudtak reagálni. Ridge a kórházban maradt Maggie-vel, ahogy az természetes lenne. Sydney viszont ekkor látta meg a költözz ki üzenetet - aminek már éppen itt volt az ideje -, így hazament Warrennel. És istenem, annyira szeretem azt a fiút! Bár kedvelte Sydneyt, sokkal fontosabbnak tartotta Ridge és Maggie kapcsolatát, és azt, hogy ne menjenek szét egy buta liba miatt. És az egész beszélgetés, amit lefolytattak, annyira jó volt! Amikor ismét éreztem valamit olvasás közben az undoron vagy a sajnálaton kívül. Warren hűsége csodálatos és becsülendő, és nagyon sajnálom, hogy egészen eddig ilyen keveset kaptunk a fiúból. Ráadásul Ridge igazán példát vehetne róla. Az, hogy otthagyta Maggie-t a kórházban, fogta magát és hazament elbúcsúzni, az olyan... Nem akarom ismételni magamat, egyszerűen utálom Ridge-t. És bár sajnálom, hogy Maggie a laptopról elolvasva értesült a dolgokról, ez így volt rendjén. Meg kellett tudnia, hogy mi folyik kettejük között, mert talán a lány haláláig folytatták volna ezt a bizarr kapcsolatot.

8. MAGGIE SZAKÍT

Egy pont után ez volt az, amit a legjobban vártam. Amikor a lány megtudta, hogy mi folyt a háta mögött, akkor bezzeg mind a két jómadár rögtön bűnbánó lett. Addig, amíg titkolhatták, addig "nem volt olyan nagy dolog, jelentéktelen kis semmiség, csak egy csók, meg egy kis érzelem, majd legyőzzük". Ahha, hát Maggie nem így gondolta, és ez túlságosan is valóságossá tett mindent. Ekkor már nem mondhatták, hogy nincs jelentősége, mert igenis volt. Kezdettől fogva volt. És hiába írták egymásnak, hogy igazán felnőttesen viselkednek, ez hülyeség. Nem vállaltak felelősséget, ez volt a legnagyobb bajuk. És amikor már késő volt, akkor akartak tenni valamit, és a vicces az, hogy még ekkor is Maggie volt a jobb. Hiába dobta ki Ridge Sydneyt a lakásból, attól még a baj megtörtént. És büszke vagyok Maggie-re. Tény, hogy amit mondott, abban van igazság. Valóban már csak megszokták hogy együtt vannak, és már nem volt szerelem, inkább csak óvás kettejük között. De volt benne annyi, hogy mindezt felismerje. És tudom, hogy csak egy könyves karakter, és valószínűleg sosem derül ki, mi lett vele. De igazán boldog lennék, ha végül sikerülne neki minél több élményt szereznie, mielőtt meghal. Mert tényleg megérdemelte. Warren pedig... Bár Sydney nem teljesen érdemelte meg, hogy pátyolgassák, nagyon szerettem a srácot, amiért ott volt mellette. És istenem, megint az az idióta volt, aki az elején! Jelenleg nem sokra tartom CoHo-t, de ha kiderül, hogy csak ez az egy könyve nem volt nekem való, és amúgy kedvelném, akkor remélem, hogy Warrenről is olvashatok még! Ridge pedig... Amennyire szerettem az elején, annyira utáltam a végén. Egyszerűen gyáva volt... És sajnálom, mert a könyv elején többet reméltem.

9. LEZÁRÁS, AVAGY NYÁLTENGER

Ritkán olvasni ennyire pocsék befejezést, de Colleen Hoover összehozta! Amikor Maggie szakított Ridge-dzsel két dolgot akartam. Ne jöjjenek össze azonnal Sydneyvel, mert az baromi nagy taplóság lett volna, arról nem is beszélve, hogy Sydben még nagyobbat csalódtam volna, ha azonnal odadobja magát. A másik pedig, hogy ne várjanak egy évet. Mert azzal nem csak A Maggie-Ridge-féle kapcsolatot tették volna tönkre, de Maggie emlékét is. Ezek hál' istennek nem történtek meg, viszont ettől függetlenül is gagyi volt a vége. Most komolyan. Egy meglepetés koncert, ahol Ridge beszél, Sydney meg megmutatja, hogy tud jelelni? Annyira giccses! És az ember már amúgy sem akarta, hogy összejöjjenek, mert annyira elszúrtak mindent, hogy már az is hányingert okoz, hogy rájuk gondolunk. Jesszus, a végére kiderül, hogy jobban utáltam ezt a történetet, mint hittem.

10. EGYÉB NYALÁNKSÁGOK 

Még pár gondolat, ami közben nem fért bele. Az SMS-ezés nekem nagyon furcsa volt. Attól, hogy siket a főszereplő, még nem kellett volna csak üzenetben beszélgetniük. Elvégre Warren ismeri a jelnyelvet, Bridgette amúgy sem volt benne sokat, Sydnek meg tudott volna a szájáról olvasni. Viszont megértem, hogy ezt választotta az írónő, két okból. Az egyik, hogy az ilyen üzenet-könyvek valamilyen szinten egyediek, még ha kezd is már nőni a számuk. Másrészt pedig egy tragikus múltat akarta CoHo a főszereplőjének. Azon kívül, hogy néha bedobta ezeket, nem sok értelmét láttam, mert tényleg olyan lényegtelennek tűnt. Csak minimálisan volt ez jelen a történetben, mint például a szülők kegyetlensége miatt szorosabb lett a kapcsolata Brennannel és Warrennel, illetve emiatt nem beszélt. De tényleg annyira nem éreztem ezeket szükségesnek, hogy simán beszélhetett volna Ridge, legalább nem kellett volna folyton sms-eket olvasni. Aztán van jó néhány gondolat, ami annyira szép, és annyira igaz! Például az idézeteknél az utolsó kettő is ez a kategória. Mások viszont... Jesszusom, néha igazán nagyon sok volt a nyáladzás! Egyes mondatok annyira klisések és pocsékok voltak, hogy legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, azt kérdezgetve, miért??? Mert ezek csak rontották az amúgy is vészes történetet. Istenem, egy nap alatt mennyit változik az ember véleménye. Amikor reggel befejeztem a könyvet, még olyan három csillagnál járt a történet, de ahogy haladtam az értékeléssel, és még inkább belegondoltam az eseményekbe, csak rosszabb lett! Csak azért kap másfél csillagot, mert az elejét nagyon élveztem, és volt néhány karakter, aki nagyon jó és szerethető volt. Akik élvezhetőbbé tették ezt az egészet. De amúgy óriási csalódás volt. Nagyon remélem, hogy a többi könyve jobb az írónőnek, mert azok is tervben vannak...

Idézetek

"Sydney: Ne edd meg a rántottát!
Felhúzott szemöldökkel nézek rá, és azon tűnődöm, vajon mi baj lehet a tojással. Sydney Warrennel beszélget, de közben fű alatt újabb üzit gépel.
Sydney: Mosogatószert és hintőport tettem bele. Ettől majd megtanulja, hogy ne írogasson a homlokomra.
Én: Ne már! És mikor akarod elmondani neki?
Sydney: Nem akarom.

(...) Warren átnyúl az asztal fölött, kikapja a kezemből a telefont, és elkezdi visszapörgetni az üzeneteket. (...) Olvasás közben megáll egy pillanatra, majd hirtelen a tányérjára köpi a szájában lévő falatot. (...)
– Most elvetetted a sulykot, ifjú hölgy – mutat Sydney-re. – Ez háború. "
 

"Próbálok helyesen cselekedni, de a határvonal helyes és helytelen között annyira vékony, hogy néha nem könnyű a jó oldalon maradni."

"Vajon az élet tényleg ilyen fekete-fehér lenne? Ilyen könnyű lenne különbséget tenni jó és rossz között?"

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile