Kelly Oram - Cinder és Ella

Bonjour!

Nos, itt is lenne az első olyan bejegyzés, amely az új rendszeremnek tesz eleget. Kíváncsi vagyok, nektek melyik tetszett jobban, ez, vagy a régi. Nagyon köszönöm, hogy amíg nem volt frissítés, addig is voltak emberek, akik kattintottak a blogra! ♥

Előszó

Kicsit tartottam ettől a könyvtől. A borító és a cím nem nyert meg magának, egyenesen taszított az a rózsaszín, habos-babos történet, amit ezek ígértek. A fülszöveget nem volt időm elolvasni, mert kiszúrtam, hogy Kelly Oram írta a könyvet, akitől már olvastam. Nekem ennyi elég volt, hogy eldöntsem, később olvasni fogom ezt a sztorit. Nos, pár hónapba telt, de végre elolvastam. 

Író: Kelly Oram

Magyar cím: Cinder és Ella

Eredeti cím: Cinder & Ella

Fülszöveg

"Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?"

Információk

 - Internetes kapcsolat
 - Nehéz múltú lány
 - Elkényeztetett, mégis elnyomott srác
 - Új család, új hely, új környezet
 - Mostohatesók
 - Rágalmazások
 - Elnyomottság
 - Tündérmese beütésű
 - Meglepő fordulatok

Borító

Szerintem egyáltalán nem passzol a történethez! Na jó, van néhány részlet, ami tetszett, de összességében teljesen másra számít az ember, ha meglátja a borítót. A telefonok tökéletes választás volt, hiszen évekig beszéltek a neten. Azonban nem tettem volna oda azt a két szupermodell szépségű emberkét, mert elvesz a karakterekből. Sokkal többre tartom őket, mint amit ez a kép mutat róluk. A cipő helyett én egy pár kesztyűt tettem volna a borítóra, hiszen annak van köze a történethez, nem az üvegcipellőnek. A jegy és a csillagok viszont tetszik, mivel a mozijegy fontos része a sztorinak, a csillagok pedig utalnak Cinder hírnevére. A címet nem írtam volna ennyi színnel, viszont ötletes, hogy Ella neve ott van még mögötte halványan, nekem ez a régi és új életét szimbolizálja. Az eredeti borító szinte teljesen ugyanez, arról viszont hiányzik az, ami itt tetszett, szóval azzal szemben még nagyobb az ellenszenvem.

Történet

Fél pontot muszáj levonnom, mert úgy érzem, az írónő valamire nem fektetett nagy hangsúlyt. Szerintem Ella nem gyászolta meg eléggé az anyját. Annyira szoros volt a kapcsolatuk, akkor miért nem jött elő gyakrabban a 'hiányzik' gondolat? Persze nagy időt ölel fel a könyv, nekem mégis hiányzott ez belőle. Na kezdjük az elejéről. A bevezető nekem nagyon tetszett, mert összefoglalta a lényeget, tehát a balesetet, a kapcsolatát Cinderrel, ugyanakkor felhívta a figyelmet az író arra, hogy kissé tündérmesére hajaz. Amikor megtudtam, hogy a mostohaanyjához, Jenniferhez kerül, illetve az apjához, valamiért nem gyűlöltem őket, bármennyire próbálta ezt lenyomni a torkomon Ella. Aztán jött az a jelenet, amikor kiderül, az apja elajándékozta a könyveit, amit annyira abszurdnak gondoltam. Egyrészről megutáltam ezért Rich-t, másrészről nem értettem az egész helyzetet. Mindent igyekezett az apa megőrizni, ami Ellának fontos lehet, még az anyja cuccát is, de a könyveket, amiben közös képek vannak a nővel, azokat 'kidobja'? Számomra ennek nem volt értelme. Aztán ismét hülyét kaptam, amikor Ella szabályosan pánikrohamot kap, az a barom meg kiröhögi. Oké, hogy évekig nem találkoztak, alig tud róla valamit, de könyörgöm! Nem ismerhető fel egy roham? Mindezek ellenére azt kell mondanom, ez szép húzás volt az írónőtől, mert ezekkel a kis 'apróságokkal' hangsúlyozta ki, mennyire nem ismerik egymást, így a későbbi szituációknak nagyobb jelentősége lesz. A mostohatesók, Juliette és Anastasia nekem azonnal ellenszenvesek voltak, és az is rátett egy lapáttal, hogy Ana neve a Hamupipőke egyik gonosztevőjével egyezik meg. Később persze kiderült, hogy Jules a jó kettejük közül, azonnal belopta magát a szívembe, amikor a suli parkolójában segített Ellának. Az orvosai, segítői nekem mind kedvenc karakter, kivéve Cody; mivel keveset szerepelt benne, inkább a semleges kategóriába tartozik. Azonban Dr. Parish, na meg Daniel hihetetlen mértékben hittek Ellában és egyszer sem hagyták, hogy feladja. Persze ez a dolguk, de néhány mondatuk számomra azt tükrözte, fontosabb nekik a lány, mint azt a szakmai kapcsolatuk engedi. Dr. Parish javaslatára Ella barátokat kezdett gyűjteni, ami kezdetben abban merült ki, hogy ismét beszélgetni kezdett Cinderrel. A fiúról külön nem igazán szeretnék beszélni, talán csak a végén, mivel számomra ő olyan semmilyen karakter volt, inkább a könyv közepe után kezdett szerepet kapni. Tehát Cinder azonnal ugrott a levélre, beszélgetni kezdtek, amik egy-egy szörnyű nap után az olvasónak is felüdülés. Én személy szerint nem vagyok sírós fajta, de azért engem is megérintett Ella sorsa, így a pocsék esetek rám is hatással voltak. Szóval igen, a herceg mindenkit feldob! Érdekes volt, hogy Juliette azonnal reagált, mikor Ellának baja esett a suliban, az olvasó sokkal jobban megkedveli a karakterét. Ezután persze Rich teljesen ügyvéd módba kapcsolt, amit el is vártam tőle, az írónő pedig ezután váltott. Tetszett, hogy Ella rá tudta venni az apját, ne ügyvédként gondolkozzon és bízzon benne, így egy kicsit szorosabbá vált nem csak az ő, de az olvasó-Rick karakterének kapcsolata is. Az incidens után Ella nem lehetett egyedül, ami talán normális is ebben az esetben, és pont ez okozta, hogy ott volt a család mind a négy tagja, mikor Ella telefonon beszélt Cinderrel. Annyira tetszett, hogy mindegyikük máshogy viszonyul a lányhoz, mégis szinte megegyezett a reakciójuk erre. Jó, Ana kivétel, ő egy szemét dög volt a könyv 99%-ában. Talán ez a beszélgetős nap/délután volt az a pillanat, amikor Juliette megváltozott. Ana egyre többször tett keresztbe Ellának, egyre többet veszekedett mindenkivel, így Jules a mostohatesója mellé állt, és egészen jó barátság, egy testvérviszony alakult ki kettejük között. Jennifer és Rich is sokat változott, sokkal kedvesebbek lettek Ellával szembe, illetve kezdtek szülő módjára viselkedni vele. Juliette akkor tett a legtöbbet Elláért, amikor összeismertette Viviannel. Az a lány egyszerűen fantasztikus! Imádtam, mint mellékszereplőt, mint legjobb barátnőt, mint a meleg pár gyerekét. A szülei pedig...! Stephen és Glen a világ legaranyosabb párosa, nem romantikus értelemben! Egyszerűen olyan szeretettel vannak a lányukkal szemben és Ellát is olyan könnyen elfogadták, hogy nem tudtam nem megszeretni őket! Ráadásul támogatták a cikis telefonbeszélgetés után, amivel még inkább belopta magát a szívembe az Euling család! Aztán ott van Rob. Szerelemnek indult, aztán egy olyan erős fiú-lány barátság alakult ki, amihez nincsenek szavak. Mindenben számíthatott Ella a fiúra, amire igazán szüksége volt. Ella születésnapja egy olyan rész volt a könyvben, amit a legjobban szerettem. Itt mutatkozott meg igazán a lány új családja, amibe a barátai is beletartoznak, mennyire szereti őt. Persze nem az ajándékokra gondolok, hanem az apró gesztusokra. És igen, Ana is elfogadja Ellát, mert nem cseszegette őt, ami egyet jelent a kezdődő szeretethez. A FantasyCon egy újabb fordulópont volt a sztori szempontjából és én innentől kezdve tudom Cindert, azaz Briant szereplőnek tekinteni. Előtte számomra egy gyenge karakter volt, csoda, hogy feltudta magát tornázni a szememben. A két főszereplő itt jött rá, a másik ki valójában. Ezután jött az az éttermi incidens, ami tönkretette a kapcsolatukat, azonban én ezzel most nem törődnék. Nekem ennél a résznél a belépés előtti időszak tetszett! Ahogyan a barátai bíztatták, hogy menjen be, mert szüksége van minderre. Rob is elküldte a francba Anát, ami már kijárt a lánynak, mert eddig csak gondot okozott, nem is kicsit! Persze megvan mindennek az oka, amit Jules kifejtett és óóó, apám, Kelly Oram itt lopta be magát a szívembe ezzel a könyvével, mert Juliette kegyetlenül kimondta, Ella elszúrta az életüket, mert amióta ott van, csak veszekednek. És ami a legszebb, hogy tökéletesen igaza volt, Ella nem is haragudott rá mindezért, mert ezzel ő is tisztában volt. Na de megint eltértem. Tehát az éttermi jelenet volt az, ami szétzúzta Ella életét, pontosabban Brian 'menyasszonya', Kaylee, aki szívtelen szukaként ismét keresztbe tett a párnak. A szereplők így újra különváltak, Cinder ment lerészegedni -roppant romantikus, kicsit sem ért kevesebbet ezért a szememben, dehogy!-, Ella pedig a kórházba, hiszen az osztálytársai megkeserítették az életét. A legvégén pedig az a hős lovag ismét megérdemelt pár plusz pontot, mert végre tökös volt, küzdött Elláért, nem érdekelte a következmény, csak belevágott. Ella persze jó főszereplőhöz hűen húzta az időt és az utolsó pillanatig hanyagolta a sráchoz, mert őszintén szólva, megérdemelte! Jennifer előtt pedig le a kalappal. Azonnal a lány érdekeit nézte, és más megvilágításba került egy könyv eleji jelenet, amit ha így nézünk, Jen nem is egy gonosz mostoha, csupán egy nő, aki sok mindenen ment keresztül és próbálta megvédeni a szerelme gyermekét. Jó pár dolgot kihagytam, köztük azt a részt, amikor Rich őszintén beszél Ellának az anyjáról. Számomra megdöbbentő volt ez a fordulat, nem gondoltam volna, hogy az a nő képes ilyenekre, azonban mindent megmagyarázott ezzel. Szóval nem, a könyv végére már nem utáltam a pasit, az egyik kedvenc karakteremmé vált! Scott szintén egy pozitív karakter, aki mindig igyekezett eleget tenni Brian kéréseinek és a végére már nem csupán egy szürke mellékkarakter volt, hanem egy srác, akit akár a későbbiekben -már ha lenne-, megszeretne az olvasó. Ana szintén a végére, kezdett normálisan viselkedni, mármint az ő szintjén, ami tetszett, mert maga a Coleman család nem olyan szörnyű, mint amilyennek be lett állítva az elején. A befejező mondat pedig egyszerűen fantasztikus lett, le a kalappal! Imádtam!

Idézetek

"– Atyaég, milyen jó nevetni! Tényleg pocsék napom volt. Kösz, hogy rávettél a telefonálásra. Alig bírom elhinni, hogy végre beszélgetünk. Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet a hangod.
– Én is. Egyszer a Google-on meg is néztem egy videót a bostoniak akcentusáról.
Megint nevettem.
– Ne már! Nem hiszem.
– De, komolyan. És nem okoztál csalódást. Mondd megint, hogy „autó”!
– Majom! – Azután csak beadtam a derekam: – Autó.
„Ótó” lett belőle, Cinder meg nevetett.
– Imádom! – közölte."

" – Ella – kezdte Vivian –, az igazi szépség belülről fakad. Ha szépnek érzed magad, akkor a külsődtől függetlenül szépnek fognak látni."

"– Az az őrült ötlete támadt, hogy Cinder hercegnek Ratana hercegnő helyett Ellamarát kellett volna választania, amivel természetesen képtelenség egyetérteni. Nagyon kedves és udvarias olvasói levélben megírtam, hogy mennyire téves az elképzelése.
Brian kuncogott, de én majd felrobbantam:
– Kedves és udvarias levélben? Makacs, naiv, romantikus feministának nevezett!"

Jaj, az 'ótó'! ♥

"Mindketten tudtuk már a választ. Brian előrehajolt, és újfajta érdeklődéssel méregetett. Kifejezetten ördögi vigyorral azt súgta:
– Mondd, hogy autó!"

Egy idézet, ami miatt meggyűlöltem az elején Ella apját... Aztán megszerettem, de ez más kérdés...

"– És a könyveim? (…)
– A nappaliból? Elajándékoztam őket.
– Mit csináltál?!"

Azért olvadozni is lehet Cindertől ♥

"Tudod, Kenneth, számomra kétfajta nő létezik: Ella és nem Ella."

Remélem tetszett a bejegyzés,

xo Peetagey Smile