2017. július 22., szombat

Jennifer Lynn Armentrout - Feledés 3.

Sziasztok! 
Sokat hezitáltam, hogy ma hozzam-e az értékelést, vagy csúsztassam holnapra, de tekintve, hogy ezen kívül még van egy hat részes sorozat, egy regény, és most kezdtem bele egy újabb sorozatba, muszáj belehúzni...

Előszó
Ééés egy újabb csalódás! Nem tudom miért, de nem jönnek be ezek a kiegészítők, pedig Jennifer nagyon tud, ha akar. FIGYELEM! Csak akkor olvasd el ezt a bejegyzést, ha az előző részt már olvastad, különben tele lesz spoilerrel!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.


Író: Jennifer Lynn Armentrout
Magyar cím: Feledés 3. (Luxen 3.5)
Eredeti cím: Oblivion 3. (Lux 3.5)

Fülszöveg
"Senki ​sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják."

Információk
 - Luxenek
 - Arumok
 - Szövetségek
 - Mentőakció
 - Bizalmi játék
 - Árulás

Borító
A három közül szerintem ez a kedvencem, a lila majdhogynem a kedvenc színem, úgyhogy nagyon bejön ez a borító! Persze örültem volna, ha a Feledés 2-vel együtt ez is másmilyen borítót kap, de a lényeg, hogy olvashattam ezt a könyvet!

Történet
Nem is tudom, mit mondjak. Az előzőekhez hasonlóan, ez a kiegészítő is gyengének tűnik a párja mellett. Bár imádom Daemont, ezekben nem olyan, mint amilyennek megismerheti őt az olvasó. Igen, persze, szeretem, hogy megmutatja a szerelmes énjét. És tényleg voltak olyan részek, amiknek örültem, hiszen Katy szemszögéből ezt nem tudhattuk, olvashattuk. Mégis annyira kevésnek érzem. Maga a történet persze fantasztikus. Az, hogy Blake visszatért, nem olyan váratlan, idegesítő egy görény. Azonban az, amit akart, más sokkal érdekesebb volt. Azt nyújtotta, amire mindannyian vágytak, és istenem, annyira jó volt látni, hogy Dawson kezd lenyugodni. Nem érdemelte meg, hogy keresztülmenjen azon a sok szarságon, ahogyan Beth sem, így nyilván azt akartam, hogy együtt legyenek. Ennek ellenére nem bíztam Blake-ben, és bár kevésbé gyanakodtam, mint Daemonék, esélytelen volt, hogy megússzák a csapdáját. Annyit szenvedtek azért, hogy egyáltalán be tudjanak jutni az épületbe, és komolyan megfordult a fejemben, hogy valamit tettek Beth-szel. Aztán már majdnem kint voltak, amikor minden megint elromlott. És ez olyan kiakasztó! Persze, várhattam volna, hiszen így érdemes befejezni, brutális függővég egy rajongónak. De azért a naiv énem mégis csak reménykedett. És persze, bent maradhatott volna Daemon is, de Katnek esélye sem lett volna így bejutni, aztán kimenekülni.  Egyébként tök örültem, hogy Simon felbukkant, mert engem teljesen váratlanul ért, abban a hitben voltam, hogy meghalt. Így viszont ténylegesen le lett zárva az ő története, ami nekem nagyon tetszett! Aztán ott van még a másik eltévelyedett báránykánk, Carissa. Bármennyire is imádom Jennifert, pokolian bánt, hogy megölette azt a lányt! Nagyon szerettem őt, néha jobban, mint Lesát. Mindig kedves volt, aki nem érdemelt volna ilyen véget. Neki is ott kellett volna lennie Katék esküvőjén, mint Lesának, és akkor nem csak gondoltak volna rá. Hanem valóban a részese lehetett volna az élménynek. Bocsánat, biztosan vannak olyanok, akik nem olvasták azt a novellát, de ezt nem hagyhattam ki a bejegyzésből! És ott van még Will. Nem mondom, hogy a legnagyobb meglepetést az ő felbukkanása okozta, de tény, hogy nem ilyen találkozásra számítottam. Az az egész jelenet, úgy ahogy van, tökéletes volt! Igazán nem is tudok miről beszélni. Nyilván volt cselekménye az Opálnak, de Daemon szemszöge azért egy kicsit árulkodó. Eleinte nem értettem, hogyan lehet ilyen vékony ez a könyv, ha az Opál olyan vastag, de lássuk be, ebből csak a lényeg nem lett kispórolva. Azon kívül minden más, de tényleg. Luc szemszöge viszont meglepő. Tudtam, hogy van benne egy jelenete, hiszen már említették nekem. De akkor is váratlanul ért, nem gondoltam volna, hogy kap egy saját trilógiát. És persze maga a beszélgetés is érdekes, így naná, hogy akarom már most. Mondtam már, hogy Jen egy igazi szadista?
"Folytattam az emberek által valaha látott legszexibb hóangyal megalkotását."

"A pillantásom a szájára siklott. Mennyire lenne illetlen, ha egyszerűen félrelökném az utamból az asztalt, és megcsókolnám?"

" – Ha hirtelen eltöketlenedtél, biztos vagyok benne, hogy Katy tudja, hogyan segítsen – jegyezte meg a kilincsért nyúlva. Elvigyorodtam, és megálltam mellette.
 – Hát persze, de ne aggódj, mindenem a helyén van. – Megpöcköltem az arcát, mire hátrarándult, és nekiesett a falnak. Talán a Forrás erejét is belevittem az apró mozdulatba. – Hoppá.
(...)
Matthew szemöldöke felszaladt, amikor Andrew is letelepedett: az arcán lévő vörös foltot méregette.
 – Mi történt az arcoddal?
 – A tökeim – dőltem hátra."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése