Leiner Laura - Ég veled

Sziasztok! 

Tudom, tudom, szörnyű vagyok, Narniát ígértem. Igyekszem azokkal is, de őszintén szólva, semmit nem haladtam velük, és esténként inkább az számít, mihez van kedvem. Nem akarom teljesen összecsapni, csak mert fáradt vagyok, és nincsen kedvem a sorozathoz. Úgyhogy mivel ez a régebbi, a Viharok birodalma vár egy kicsit, hamarosan pedig hozom azt is. Remélhetőleg sikerül belehúznom, és akkor sorozatokat/trilógiákat egy napot teszek ki. 
Eszméletlenek vagytok, hogy még nem lincseltetek meg. Köszönöm a türelmet! ♥

Előszó

Leiner Laura könyvei mondhatni egész életemben jelen voltak. Általánosban az A Szent Johanna Gimi, gimiben a Bexi, most pedig utolsó évben elkezdtem az Iskolák versenyét, de azt hiszem, majd csak egyetem alatt érek a végére. Ez teljesen más, mint az eddigi olvasmányaim az írónőtől, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, vajon tetszeni fog-e.

Író: Leiner Laura

Magyar cím: Ég veled (Iskolák versenye 1.)

Fülszöveg
"Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére. "

Információk
 - Egyedi verseny
 - Egy különc igazgató
 - Egy életre szóló élmény
 - Új barátok és helyszínek megismerése
 - Kikapcsolódás


Borító

Imádom! Amint megláttam, tudtam, hogy ez a történet teljesen más lesz, mint az eddigi könyvek. Tekintve, hogy erdőben játszódik a sztori, szerintem tökéletes a borító, és már alig várom, hogy láthassam a másodikat! Na meg hogy olvashassam!

Történet

Őszintén szólva februárban nem adtam meg az öt csillagot erre a könyvre, mert volt egy apróság benne, ami nem tetszett. De már egyáltalán nem emlékszem rá, és számomra ez egy dolgot jelent: nem is volt olyan fontos, vagy nagy negatívum, hogy ne kaphassa meg az összes csillagot. Ráadásul akárhányszor gondolok erre a történetre, mosolyra húzódik a szám, és eszembe jut egy csomó vicces vagy éppen izgalmas pillanat, ami miatt nem is bánom. Már említettem, hogy a borító alapján teljesen másnak tűnt ez a könyv, erre pedig a fülszöveg is rátett. Emlékszem, karácsonykor arról beszélgettünk Mercivel, hogy ha valamilyen matekversenyes sztori, akkor hogy lesz ebből trilógia. El lesz húzva egy verseny, esetleg több forduló. Azt kell mondanom, eléggé el voltunk tájolva. Az Iskolák Országos Versenye mindent felülmúl, és a francba is, imádnám, ha egy ilyen versenyen kellene részt vennem! Teljesen szokatlan, teljesen új, teljesen más, teljesen váratlan! Teljesen. De kezdem az elején, mert biztosan vannak olyanok, akik semmit nem tudnak a könyvről, esetleg ismerik, de még nem kezdték el. Hanna egyáltalán nem olyan, mint a korábbi főszereplők. Bekihez hasonlóan neki is hamar fel kellett nőnie, azonban két különböző okból. Hannát az anyja halála változtatta meg, emiatt állandóan otthon van, mindenkit eltaszított magától, és az a mániája, hogy az apjára vigyázzon. Ami részben érthető, mert nem akarja őt is elveszíteni, ettől függetlenül szomorú, hogy tizenhét évesen ezzel tölti az ideje nagy részét. Mert igaza van az apjának, ki kell mozdulnia, és kicsit élvezni az életet. Még ha Hannának ez nehéz is, és képtelen továbblépni. Az igazgató pedig bármennyire is megszállottja a versenynek, azért szerintem részben a lány érdekeit is nézte. Mert Hannának szüksége volt arra, hogy kimozduljon. Ami pedig nagyon tetszett, hogy Hanna nem rögtön belement, hogy 'Oké, szükségem van erre, megyek!', hanem azért tette meg, aki a legfontosabb az életében: az apjáért. Úgyhogy bármennyire is szomorú volt, örültem, hogy Hanna kihallgatta az apja és nagyanyja beszélgetését, és végül vállalta a versenyt. Mert ez egy kis színt vitt az életébe, és nem poshadt otthon. Egyébként már ez a tragédia is azt éreztette velem, hogy ez a történet teljesen más lesz, sokkal komolyabb, mint az eddigi Leiner Laura kötetek. Na de térjünk rá a versenyre, mert a készülődés annyira nem fontos. Szerintem az, hogy teljesen ismeretlen a helyszín, nagyon izgalmas, és már ez is meghozta a kedvemet ahhoz, hogy részt vegyek az IOV-n! Nálunk ilyen miért nincsen??? Őszintén, szerintem senki nem értette, hogy miért Titanilla tanárnő tart a csapattal, tekintve, hogy szegény nincsen megáldva sok ésszel, és örülök, hogy ha már ő ment, legalább kaptunk magyarázatot. Az igazgató pedig az induláskor teljesen átment megszállottba, neki az volt a fontos, hogy a csapat nyerjen, és jövőre is mehessen az iskola. Molyon jó pár embernél láttam, hogy nem kedvelték ezt a túlzott lelkesedést, meg hogy állandóan megoszt mindent az iskola oldalán, de nem tudom. Nekem ezzel nem volt különösebb problémám, és tetszik, ahogyan az iskola diákjai fokozatosan elkezdtek érdeklődni, és már egyre több ember nézi rendszeresen az IOV-ről szóló híreket. A Szirtes Gimi csapatában ott van Bernadett és Lóri, akik Hannával egy idősek. Mind a ketten a csapat sportos oldalát képviselik, és a lányban tetszett, hogy nem játssza meg magát, ha kellett, kemény volt, ezzel terelgetve a csapatot. Lóri az elején piszkosul ostobának tűnt, de jó párszor segítette a többieket, és hasznosabb volt, mint amit kinéztem volna a fiúból. Zsombi pedig... Ő a legfiatalabb, és ez meg is látszott. Naivabb volt a többieknél, és valószínűleg sok gond lesz majd vele a következő kötetben, legalábbis az Ég veled végén ez volt az első gondolatom. Hanna apját és nagyanyját kifejezetten kedveltem, a lány érdekeit nézik, közben pedig tudnak humorosak lenni, na meg mániákusak... :D A táborban két fiú volt, akikben az elején pasijelöltet láttam, de nagyon hamar elég nyilvánvalóvá vált, hogy kibe is zúg majd bele Hanna. Meg a legtöbb olvasó. A feladatokról direkt nem beszéltem, ezekről spoileresen sem nagyon szeretnék, úgy érzem, meg kell hagynom nektek ezt az élményt. SPOILER. Amikor a csapat odaért a helyszínre, rögtön egy feladattal kerültek szembe, ami nekem nagyon tetszett. Mert rögtön együtt kellett működniük, és megmutatniuk mit tudnak. Ha pedig nem elég, akkor repülnek. Kemény, mégis izgalmas játék. Hannáék a legjobb idővel jutnak be, amit a címvédők nem vesznek jó néven. Az arany csapat az elején nagyon unszimpatikus volt, de a mosókonyhás jelenetnél rájöttem, hogy Veronikáék csinálják jól. Nem mondom, hogy mindenkit utálniuk kellene, de megértem őket. Tavaly már átélték, ahogyan mindenki megváltozik a verseny vége felé, ahogy a barátságok már semmissé váltak. És megértettem őket, amiért nem akarták ezt újra átélni. Amikor pedig Hanna is rájön erre, akkor még inkább próbálja óvni Zsombit. Emiatt mondtam, hogy valószínűleg gondok lesznek a fiúval a második részben. Ő még túl fiatal, túl naiv, és nem látta át, amit a nála idősebbek igen. Hogy Máté és a sok barát, akiket gyűjtött maga köré, egyszer elárulják. Máté az elején még nagyon szimpatikus srác volt, de ahogy haladtunk a könyv vége felé, egyre többször látszott, hogy nála semmi sem egyszerű kérdés. Ő még a feladatokon kívül is csak a versenyre koncentrál. És egészen a legeslegvégéig ez fel sem tűnt. Ami csak rosszabbá és még sunyibbá teszi a fiút. Kornél pedig teljesen az ellentettje. Ő mindig figyelmes, vicces és ami a legfontosabb: az embereket nem kihasználja, hanem támogatja. Már az elején közel kerülnek Hannával, és nagyon szerettem a közös jeleneteiket. Kornélnak sikerült elérnie, hogy Hanna egy kicsit visszatérjen az életbe, közben pedig az olvasók jól szórakozhattak. És az ég szerelmére, végre egy nem tökölős páros! Első könyv, első csók, tökéletes! Kellett már egy ilyen az írónőtől! A feladatoktól továbbra sem szeretnék beszélni, de muszáj a végére kitérnem. Alig várom, hogy Hanna kiadja magából a történet végén lévő árulást, és amikor ez megtörténik. Szerintem nagyon fogom élvezni a helyzetet. *sunyi mosoly* SPOILER VÉGE. Ami igazán tetszett, hogy Hanna bár próbál mindenkit távol tartani magától, ahogyan az elmúlt időszakban, azért néhány emberhez egyre közelebb kerül. És amikor a karkötője elszakad, akkor egy kicsit a múltból is kiszakad, és egyre közelebb kerül a továbblépéshez. A szerelem pedig pont jókor talál rá a lányra, kellett az az egy év ahhoz, hogy most a srác el tudja varázsolni őt. Őszintén, nekem nagyon tetszett ez a könyv, rengeteg izgalmas feladat volt, ahol a csapat meg tudta mutatni, hogy miben jók. Közben pedig észrevétlenül tényleg egy Éhezők viadalába kerültek, és nagyon, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog végződni. Fejben már összeállítottam, hogy vajon kik fognak a végén maradni, pontosabban több sorrendet is felállítottam. Nagyon, nagyon várom már a végét, főleg azért, mert érdekel, milyen kihívásokat állítanak még a versenyzők elé. De leginkább azért, mert ebben a trilógiában annyi személyiségváltozás lesz, hogy csak na! Legalábbis most így érzem. Ahj, legyen már év vége, annyira kíváncsi vagyok!

Idézetek

"Bernadett oldalba bökte, és a falon lévő tábla felé biccentett. Mindannyian követtük a szemünkkel a mozdulatot, és leolvastuk a feliratot. "Nincs netezés!!! Csendben ülsz, és vársz, bízva abban, hogy nem rúglak ki! Kocsis igazgató". És egy okostelefon grafikája, piros vonallal áthúzva. Elgondolkodtató tábla."

"– Érdekesen hangzik. Hol rendezik?
– Nem tudni, a szervezők csak a verseny első napján mondják meg, addig homály fedi a helyszínt. A leírás szerint azért, mert így nem tudnak felkészülni előre, és izgalmasabb. A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők.
– És ez hogy derült ki, belefulladtak? – kérdezte a nagyi (...)"

"– Jó reggelt! – nézett rá az igazgató összevont szemöldökkel. –Titanilla, amikor átadtam, nem volt ez a melegítő egy kicsit… nagyobb méret? – érdeklődött finoman.
– Kimostam, és összeugrott – affektált a tanárnő, és legyintett egyet amolyan „ez mindenkivel előfordulhat” stílusban. – Muszáj volt átöblítenem párszor, érzékeny a bőröm – magyarázta nevetve, én pedig elgondolkodtam azon, hogy vajon hányszor és hány fokon mosta ki, mire tini méretűre ment össze."

"A földre lehuppanva a fülemhez emeltem a telefont, de apu kinyomta, és videóhívást kezdeményezett. Azonnal tudtam, hogy miért. Láthatta a suli oldalára feltöltött sérült ábrázatomat, és tudni akarta, hogy mennyire reális.
– Hála a jó égnek, nem annyira vészes, mint amilyennek tűnt – szólalt meg végre, hosszasan meredve a kamerába. (...)
– Semmiség – nyugtattam meg. – Csak megvágott néhány ág futás közben, és Kocsis kiposztolta a hatás kedvéért a visszatérésem utáni drasztikus képet.
– Frászt kaptam reggel, amikor megláttam! Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára! – ingatta a fejét mérgesen, mire akaratlanul is elmosolyodtam."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile