2018. április 28., szombat

Sarah J. Maas - Viharok birodalma

Sziasztok! 
Őszintén szólva ezer éve nem jöttem a blog közelébe, és most is rohanok, úgyhogy csak gyorsan kitettem egy kész bejegyzést. Már csak egy hónap, és vége ennek az őrületnek, utána pedig igyekszem normális tempóban hozni a bejegyzéseket. :)

Előszó
Mégis mi a franc volt ez??? Nem egy függővéggel találkoztam eddig, de ez... Ez annyira alattomos, annyira Maasre jellemző! A fenéket, még hozzá képest is kegyetlen volt! Akarom. A. Folytatást. Most.

Író: Sarah J. Maas
Magyar cím: Viharok birodalma (Üvegtrón 5.)
Eredeti cím: Empire of Storms (Throne of Glass 5.)

Fülszöveg
"A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.
Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.
Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.
A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását."

Információk
 - Titkok
 - Egy jobb világ reménye
 - Feltétel nélküli hit egy fiatal királynőben
 - Akit néhányan semmibe vesznek
 - De újra és újra megmutatja, hogy jobb, mint bárki más
 - Önzetlen tettek
 - Régi arcok
 - NINCSENEK RÁ SZAVAK


Borító
Egyszerűen gyönyörű, az egyik kedvencem a sorozaton belül! Eleinte furcsa volt a polcon látni a többi mellett, de minden új kötettel így vagyok. Ami nagyon tetszik, hogy a könyvből kiragadott pillanatot látni a borítón, és annyira, de annyira megmutatja Aelin akaratát. Nincs olyan, amit ne tenne meg, csak hogy legyőzze Erawant, és minden eszközzel küzd ellene.

Történet
Annyira gondban vagyok Maas könyveivel. Bár a rész végére mindig összeérnek a szálak, az elején még a szereplők ezerfelé vannak, mindenki tervekkel, úti céllal, aztán végül csak egymásba futnak. Talán kezdem azzal, akivel Maas is, vagyis Elenával. Ami azt illeti, baromira meglepődtem, hogy megtudjuk, mi is történt anno a királynővel, de amikor elértünk a megfelelő részhez, megértettem, hogy miért volt erre szükség. Most nem mennék ebbe bele, majd rájöttök, hogy miért vannak vegyes érzelmeim Elenával kapcsolatban. Úgyhogy folytassuk Elide-del! A lány egy évvel fiatalabb Aelinnél, de ő is hasonló szörnyűségeket élt át, mint a királynő. Igazából ebben a könyvben jöttem rá, valójában mennyire egyformák. Mindkettejük családját meggyilkolták, évekig egy gusztustalan alak zsarnokoskodott felettük, küzdöttek az életben maradásért, közben pedig igyekeztek emberek maradni, felvértezni magukat, és egy igazi cél lebegett a szemük előtt: egy sokkal jobb világ. Tudom, hogy ez még annyi más emberre igaz, de úgy érzem, leginkább kettejükre. Az előző részben sajnáltam, hogy Elide nem tart Manonnal, mégiscsak nagyobb biztonságban lett volna a lány. Itt viszont megértettem, miért volt rá szükség. Egyrészt még jobban megedződött, SPOILER. másrészt helló, szia, szerelem! Álmomban sem gondoltam volna, hogy Lorcan, pont Lorcan lesz az, akivel összehozza a sors, de a fenébe is, nekem bejött! Nem mondom, hogy nem volt furcsa, de ahogy a szemem előtt változott meg a férfi, és kezdett el kötődni a lányhoz, az fantasztikus volt! Ráadásul segített neki eljutni Celaenához, illetve Aelinhez, tekintve, hogy Elide nem tudta, hogy ez a két személy egy és ugyanaz. Eleinte csak terelgette, utána már el is akarta kísérni, és ez tetszett. Tudom, hogy végül azért tartott vele, mert Aelin átverte, de a fenébe is, tudom, hogy belezúgott, és főleg ez hajtotta! Nem mennék bele, hogy milyen kalandos úton jutnak el végül a királynőhöz, mert elrontaná az egészet. Viszont Lorcan végül eljuttatja Aelinhez, és nagyon szerettem azt a jelenetet, amikor a két lány találkozik! Egyenlőre ennyit árulnék el erről a jelenetről, az Elide és Lorcan vélemény majd folytatódik, most viszont visszaugrok az elejére, és egy újabb személyt hozok el a találkozóig. SPOILER VÉGE. Szóval akik mondat közben abbahagyták a spoileres résznél, kicsit le vannak maradva. Beszéltem egy kicsit Elide útitársáról, Lorcanról, és ott hagytam abba, hogy ők ketten megérkeztek a királynőhöz. Mivel van még pár szereplő, ugrok Dorianre, mivel az ő része egészen rövid. Szegény eléggé taccson van az előző rész vége óta, ami szerintem érthető. Azonban nem sokáig tudott magába roskadni, mert néhány boszorkány látogatást tesz nála, és ha nincs ott Manon, valószínűleg meg is hal. Oké, talán lett volna esélye, mert Rowan felbukkant és a segítségére sietett, de a fenébe, kedvelem Manont, úgyhogy ezt az ő javára írom. Mivel a két srác nagyon hamar csatlakozik Aelinhez, ezért nem is akarok többet beszélni róluk, csak majd ha a lányra térek. Most viszont jöjjön Manon! Őszintén szólva én arra számítottam, hogy már az előző rész végén fellázad a nagyanyja ellen, de amikor nem tette, akkor sejtettem, hogy ebben a könyvben lesz. De ne rohanjak, igaz? A könyv elején Manon megkapja a parancsot, hogy ő és a sárgalábúak támadják meg Doriant, és Manon lett volna a vezető. Azonban Iskra, az a kis szemét nem bírt magával. Természetesen a sárgalábúak megtámadták a palotát, mielőtt a Tizenhármak odaértek volna, így már csak káosz fogadta őket. Azt már az előző részben sejtettem, hogy Manon és Dorian között lesz valami, itt viszont már mérget vettem volna rá, amikor megmentette a boszorkány a királyt. Azt már elmondtam, hogy Dorian megmenekül, azonban Manon nem volt ilyen szerencsés. Iskra tudta, hogy boszorkányt ölt, és azonnal beköpte Manon nagyanyjánál. Azt hiszem, minden olvasó fellélegzett, amikor Petrah kiállt Manon mellett, és a fenébe, már az hittem, megúszta a lány, amikor a drága nagymamája új ötlettel állt elő: másodparancsnok a másodparancsnokért. Ha nem Manon akarta volt kinyírni azt a szukát, szerintem az olvasók lincselték volna meg. Azért be kell vallanom, attól függetlenül, hogy egyértelmű volt, Manon nem hagyná Asterint meghalni, nagyon, de nagyon jó volt az a jelenet! Nem számítottam ilyen végkimenetelre, de bejött!  És pontosan így jutott el Aelinhez, pontosabban Abraxos miatt, de ez most lényegtelen. Ő itt csapódik a királynőhöz, szóval ismét váltanom kell. És akkor végre rátérhetek Aelinre, meg a cselekményre, mert igazándiból körülötte zajlik minden. Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy hosszabb időre váltok spoileres részre, de nem véglegesen! És tudjátok van egy idézet a könyvben, ami mindent visz, és aminek itt van az ideje! ♥  
"Dorian rájött, hogy Aelin megőrült. Ragyogóan okos és veszélyes, de őrült." 
SPOILER. Lehet, túl naiv voltam, de én tényleg azt hittem, hogy Aelin dolga simán fog menni Terrasenben. Azt akartam, hogy a lány beállítson, és mindenki örüljön neki. Mert a francba is, annyira megérdemli már! Persze, tisztelik, zseninek tartják, elismerik. De éveken át küzdött azért, hogy egy jobb világban élhessen, sosem felejtette el az otthonát. Erre amikor odaér, kiderül, hogy a hazája elfelejtette. És amikor ez világossá vált, meg akartam büntetni érte Darrowt. Lehet, hogy az ő szemszögéből van ebben igazság, de az olvasó szerint? Köteteken keresztül csak a szenvedést láttuk, ki az, aki képes ezt elfogadni? Mert én egyáltalán nem. Aelin pedig... tényleg bámulatos. Láthatóan nem tört össze, amikor a hazája semmibe vette, de biztos vagyok benne, hogy kikészült. Ennek ellenére ment tovább, és mindent megtett, hogy segítse a változást. Mikor Doriannél tartottam, nem akartam elárulni, hogy ő és Rowan a Koponya-öbölben várták be Aelint, erre most térnék ki. Az ő dolguk volt a Rolfe-fal való tárgyalás, azonban nem kis meglepetésemre ott volt Fenrys és Gavriel. Méghozzá azért, mert Lorcan nyomában voltak, és meg akarták ölni. Én itt egy cseppet meglepődtem, de a Maeve iránti gyűlölet sokkal nagyobb. Aelin mindent megtett, hogy Eyllwe rendben legyen, Nehemia miatt, erre az a lotyó mindent tönkretett. Maeve ahol csak tudott, keresztbe tett a fiatal királynőnek, ami miatt jobban gyűlöltem, mint valaha. Aelin pedig tovább küzdött, és a fenébe, annyi mindent szeretnék mondani! SPOILER VÉGE. A történetben annyi minden történt, amit megosztanék veletek, de nem tehetem. Azt akarom, hogy olvassátok, hogy meglepődjetek, ha kell sírjatok, és gyűlöljétek, akit kell! Úgyhogy átugrok ahhoz a részhez, amikor már mindannyian együtt vannak a Kőmocsárban. Egyszerűen fantasztikus volt, amit Aelin véghez vitt, ráadásul még Lorcan is megértette, micsoda ereje van, és ő tényleg meg tudja változtatni a világot. A találkozás pedig annyira szívmelengető volt, főleg ahogyan Dorian reagált Kaltain nevére. Annyi zseniális rész volt ebben a könyvben, és legszívesebben az összesről beszélnék, de úgy elvenném tőletek az élményt. Úgyhogy csak végéről beszélek egy kicsit, ami elég mély nyomot hagyott bennem. Ha a könyvre gondolok, ez az első, ami az eszembe jut. Aelin udvara, és mindenki, aki segített neki, fantasztikusan harcolt, és igazán kitettek magukért. Mindent megtettek, hogy az ellenséget visszaverjék, még ha sokszor akadályba is ütköztek. SPOILER. Maeve, az a szemét lotyó kihasználta Aelin gyengeségét, és akkor támadott. Emlékeztek, azt mondtam, egy résznél, hogy akkor gyűlöltem a legjobban. Na itt a százszorosát éreztem! Az a szerencsétlen lány küzdött, mindent megtett, hogy mindenkinek egy jobb jövőt biztosítson, közben pedig a sajátjáról mondott le. Amikor olvastam a könyv végét, közel álltam a síráshoz, és egyszerűen képtelen voltam megérteni, Maeve hogyan tehette azt a bizonyos dolgot. Nem, nem fogom így sem elárulni, majd törjetek össze akkor. Mert úgyis összefogtok. Aelin viszont... Egy harcos sem olyan erős, mint az a lány! És képes volt teveket szövögetni, miközben pontosan tudta, hogy ez az ő kárára történik majd. És amikor a végén felbukkant a sok régi arc, hogy segítsenek, ismét bőgni akartam! SPOILER VÉGE. Volt egy pár, akikről nem beszéltem, szerintem sejtitek, hogy kiről van szó. Ha nem, akkor inkább nem árulom el a nevüket, de nagy kedvenceim voltak. Ó, istenem, annyi mindent szeretnék mondani, amivel nem árulnám el a cselekményt, de tudnátok következtetni. Úgyhogy megtartom magamnak a maradék véleményemet. Mondanám, hogy jó olvasást a könyvhöz, de ez inkább szenvedés lenne, a végén pedig legszívesebben üvöltenétek az új részért, szóval...
Idézetek
"Azért jött, hogy búcsút intsen Aelin Galathyniusnak."

"Aedion, aki már a harmadik ellenőrző sétáján volt túl, odalépett mellé.
– Úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben.
– Lysandrától már tudom. – A hajó fő árbocán gubbasztó Lysandra sólyomszemét semmi nem kerülte el.
Aedion grimaszolt.
– Szerintem ti, nők időnként megengedhetnétek nekünk, férfiaknak, hogy mi is csináljunk valamit.
Aelin felvonta a szemöldökét.
– Hová lenne akkor az élvezet?"

"Aelin besétált a partot nyaldosó hullámok közé, térdig állt atajtékban, körülötte nagy felhőkben pára emelkedett.
– Néha – vallotta be a hullámokat nézve – azt kívánom, hogy ne nekem kelljen megvívni ezt a háborút.
Rowan is belépett a hullámok közé, és mágiával védte meg magát a forróságtól.
– Ah – mondta, letérdelve a lány mögött, még mindig a sötét tenger felé merengve –, de ki más mehetne ennyire Erawan idegeire? Ne becsüld alá az elviselhetetlen modorod erejét!"

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése