Kívánság #7 - Jandácsik Pál - Állatok maszkabálja

Sziasztok! 
Most rengeteg Riordan könyvvel bombáztalak titeket, úgyhogy gondoltam, tartok egy kis szünetet.

Előszó

Már vagy ezer éve kért meg Gab, hogy olvassam el, és végre valahára sikerült megszereznem. Hamar végeztem vele, gyakorlatilag egy nap alatt, de nem is tudom. Tetszett, csak annyira furcsa és szokatlan a történet, hogy nagyon sokáig egy épkézláb gondolatom nem volt róla. Bár lehet, most sem lesz.

Író: Jandácsik Pál

Magyar cím: Állatok maszkabálja

Fülszöveg

"Újabb brutálisan meggyilkolt, bundájától megfosztott állat hullájára lelnek a rendőrök.

Cesar Darlington németjuhász nyomozó tehetetlen az ügyben – egyetlen segítsége a megcsonkított szfinx macska, Dr. Lex Siegfried lenne, akit ő juttatott rácsok mögé. De vajon hihet-e a doktor őrült meséinek?
Mindeközben egy nem mindennapi páros (Arthur, a róka és Christie, a fekete párduc) szórakozni készül a barátaikkal, de a város felé tartó viharfelhők a halloweeni maszkabált véres rémálommá változtatják mindenki számára."

Információk
 - Sorozatgyilkos
 - Brutalitás
 - Nyomozás
 - Menekülés
 - Harc


Borító

A borító is olyan... Nem tudom milyen. Amíg nem olvastam el a fülszöveget, és nem tudtam, miről szól, csak azt mondtam, 'Jé egy róka, tök jól néz ki!'. Aztán rájöttem, hogy lényegében az egyik főszereplő is lehet az, ami után meg tök furán éreztem magam, mert szokatlan volt. De tényleg nagyon tetszik a borító, főleg a betűtípusok különbsége. Számomra az egyik a történet durva oldalát mutatja, míg a másik a gyengédet.

Történet

"A furry [ejtsd: förri] hallatán sokan összeráncolják a szemöldöküket, holott valószínűleg már találkoztak vele. A művészeti stílus alatt antropomorfizált, vagyis emberi gondolatokkal, viselkedéssel és fizikummal – emberi felsőtesttel, de állati fejjel, mancsokkal és farokkal – rendelkező állatokat értünk. Ha a magyar viszonylatokat nézzük, gondoljunk csak a Macskafogóra (...)". Nem igazán tudtam, hol is kezdjem úgyhogy ez tűnt a legegyszerűbbnek. Az író ad egy kis támpontot, így aki tök hülyén áll neki a történetnek - lásd én -, az is tisztában van, mégis mibe vág bele, ami nagyon tetszett. Kezdetben furcsa volt, de könnyen hozzá tud szokni az ember. Azért jó pár szereplő megfordult a történetben, úgyhogy velük kezdek. Cesar Darlington nem volt a szívem csücske. Lehet, hogy nyomozónak nem volt rossz, de az előítéletessége miatt azonnal megutáltam. A rendőrök közül inkább Diegoval szimpatizáltam, aki viszont elég keveset szerepelt a történetben. Ritában az elején láttam reményt, de ahogy haladtam a könyvvel, egyre unszimpatikusabbá vált. Christie és Arthur viszont abszolút kedvenc! Nagyon szerettem őket, és örültem, hogy végül ők lettek igazán a történet középpontjában. A barátaik között is volt pár szimpatikus, vagy éppen utálni való karakter, de annyira kevés szerepet kaptak, hogy inkább nem térnék ki rájuk. És most megint a kínos pillanat, amikor nem tudom, hogyan tovább. Egészen úgy a történet kétharmadáig nem tudtam, hogy ki lehet a gyilkos, aztán volt egy gyanúm, és végül igazam lett. Persze a legelején minden új karakternél volt egy kis tuti-ő-az-mániám, de végül szerintem elég egyértelmű volt. Egyébként így is szuper volt, tényleg! Amikor bekapcsolódunk a nyomozásba, már a harmadik áldozatnál járunk, és most van először lehetőség az áttörésre. Mivel engedélyezték a boncolást, a rendőrség végre nyomra bukkant, amin Cesar el is indult. Érdekes volt, ahogyan zsákutcákba jutott a rendőrség és sosem  volt semmi bizonyíték. Így csak még kíváncsibbá vált az olvasó, hogy mégis ki a fene képes erre? Ráadásul Darlington nyomozó még az egyik leghíresebb sorozatgyilkost is meglátogatja, Dr. Lexet, aki egy teljesen logikátlan elmélettel áll elő, így a németjuhász nem is foglalkozik vele. Szóval a rendőrség megy a saját nyomai után, amiből elég kevés van, mi pedig inkább átváltottunk Christie-re és Arthurra. Mind a ketten nagyon szerethető karakterek, úgyhogy örültem, hogy inkább velük követjük tovább az eseményeket. Egy halloweeni bulit szerveztek, ahol jó sok régi barát, na meg jó pár idegen is jelen van. Érdekes volt, hogy ezen a partin mindenki a legocsmányabb lénynek öltözött be, mégpedig embernek. Nagyon tetszett, hogy végig úgy kezelték az ember kérdést, mintha az valami nevetséges, nem létező dolog lenne. Szóval a buli nagyban zajlott, miközben az olvasó tisztában van vele, hogy egy szerencsétlen társukat már megölt a gyilkos. Nagyon tetszett, hogy Christie megtalálta az egyik állat holttestét, és elkezdődött egy ilyen kölcsönös vadászat Arthurral együtt. Próbálták megtalálni a gyilkost, és értesíteni a rendőrséget, de a vihar miatt hátrányban voltak. Nem akarom elárulni, hogy mégis hogy, s mint zajlott, úgyhogy megint egy ilyen rövid értékelést kaptok. Viszont muszáj megjegyeznem, hogy nagyon tetszett ez az egész magyarázat, hogy mégis miért tette a gyilkost azt, amit. Érdekes volt, és örültem, hogy nem csak kedvet-kaptam-hozzá-és-megtettem-dolog állt fenn. SPOILER. Ami viszont nagyon, de nagyon nem tetszett, az a legvége. Olyan elkeserítő, hogy Christie-ék túlélték az egészet, erre nem lehetett boldog hepiend a számukra. Emiatt vontam le egy csillagot, mert számomra teljesen hazavágta a történetet. Most nem tudom kifejteni, mert az úgy már túl spoileres lenne, viszont így elég furcsa helyzet alakult ki. SPOILER VÉGE. Szóval mindenképp olvassátok el, megéri! Lehet, hogy szokatlan, de az ember hamar bele tud merülni a könyvbe, és egy izgalmas sztorit kap.

Idézetek

 "– Ez a nagy baj. Annyi szokatlan dolog történik itt, hogy az átlagos lenne a furcsa nekik."

"– Ha őszinte lenne a világ – vette elő a dohányát –, akkor nem tartana a társadalmunk itt.
– Ha őszinte lenne a világ, már rég legyilkoltuk volna egymást – mosolygott közben Diego."

"– Mindenhol van irigység, mert mindenhol van megkülönböztetés."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile