Rick Riordan - Az elveszett hős

Sziasztok! 
Most nem szeretném semmivel húzni az időt, inkább térjünk is rá az előszóra.

Előszó

Rick Riordan a Percy Jackson és az olimposziak sorozatával óhatatlanul is elérte, hogy a kedvenc írómmá váljon, úgyhogy alig vártam, hogy a kezeim közé kerüljön ez a története is! Nem mondom, hogy az elején lelkesedtem érte annyira, mint a másik sorozatért, de hamar túljutottam ezen.

Író: Rick Riordan
Magyar cím: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)
Eredeti cím: The Lost Hero (The Heroes of Olympus 1.) 

Fülszöveg
Tegyetek meg egy szívességet magatoknak. Ne. Olvassátok. El. A. Fülszöveget. Nem tudom, ki volt az, és nem is értem, hogy gondolhatta, hogy egy ekkora spoilert beletesz. Főleg, hogy az író kihagyta ezt a fülszövegből. Úgyhogy komolyan, bízzatok bennem, és az elolvasása nélkül álljatok neki a történetnek!

Információk
 - Új hősök
 - Újabb prófécia
 - Amnéziás hős
 - Még több kaland


Borító

Ismét a könyv egy kiragadott pillanata van a borítón, ami azért előre is utal a cselekményben. Oké, mondjuk amikor eljut az olvasó ahhoz a bizonyos ponthoz, már nem nagy kunszt kitalálni, hogy Leo mit fog csinálni, de azért na! Egyébként a sárkány nagyon király, és az is tetszik, hogy mind a három főhős látszik a borítón. Ami pedig külön tetszik, az a cím! Lehet, hogy nem a borítónál kellene róla beszélnem, de mindegy. Egyszerűen imádtam, mert így egyszerre két emberre gondolhat az olvasó. Egyrészt Percyre, aki szőrén szálán eltűnt, és akit nem csak a táborlakók, de az olvasók is hiányolnak. Másrészről viszont ott van az újdonsült főszereplőnk, aki szintén csak eltűnt valahonnan, azonban ő maga  sem tudja, hogy mégis honnan.

Történet

Tudom, tudom, nagyon kis apróság, de az elején az őrületbe kergetett egyetlen egy szó. Pontosabban egy név. Jászón. Értem én a miértjét, azonban az első úgy húsz oldalon keresztül nagyon nem tudtam megszokni. Aztán szépen lassan összebarátkoztam vele, a végére pedig már nem is volt furcsa. Úgyhogy tényleg hangyányi kis semmiség, viszont az elején rendesen leizzadtam tőle. Nem értem, miért nem lehetett mondjuk Iaszón, vagy Jason. Bármelyik jobb. És ha már a neveknél tartunk, akkor rögtön beszélnék is a szereplőkről. Jászont egyszerűen nem sikerült megkedvelnem, és csak a negyedik rész környékén jutottam el arra a pontra, hogy már nem akartam kinyírni egy küldetés közben. Bár néha még fennáll ez a lehetőség. Leo egyértelműen favorit, nagyon megszerettem már az első pillanatban. Egy jószívű és kedves srác, és jelenleg egy bizonyos jelenet van a fejemben, a későbbi részekből, ami már nagyon izgatja a fantáziámat, úgyhogy lépjünk túl, még mielőtt elszólom magam. A harmadik hősünk Piper, és egy picit csalódtam benne. Riordan fiatal szereplőkkel "dolgozik", mégsem éreztem őket soha gyereknek. Pipert viszont egyfolytában, és bár egyszer-egyszer tud villantani valamit, azért nem kedveltem meg túlságosan. És tudom, csúnya dolog ezt mondani, de pont Jászonhoz való, nem bánom, hogy ők ketten jönnek össze. Vagyis bocsánat, ez így nem pontos. A történet kezdetekor Jászon már a két gyerek társaságában van, és olyan, mintha ezer éve barátok lennének, a fiú pedig már Piper barátja. És meg kell mondanom, nagyon tetszett ez a megoldás, mert teljesen más volt, mint Percy esetében. Ráadásul a kirándulás vezetője Hedge edző, és egyszerűen imádtam, hogy az a pasi rögtön tudta, Jászon micsoda. Nem volt tökölés, rögtön belevágtunk a közepébe. Mivel Hedge eddig két félvért meg tudott védeni, Jászonnal is ezt tervezte, azonban bevonzották a viharszellemeket - amúgy imádtam, hogy újabb természetfeletti lényeket ismerhettünk meg -, és kialakult egy kisebb csetepaté. Ebben a történetben mindenkiről kiderül, hogy melyik isten vagy éppen istennő gyereke, viszont erre nem biztos, hogy kitérek. Még meg kell gondolnom, ha kénytelen leszek, akkor úgyis észreveszitek. De elkalandoztam! Szóval. Piper, Leo és Jászon próbálja megvédeni magát és egymást, Hedge edzőt pedig a gyerekek védése közben elragadják. Ezután jön a képbe Annabeth, aki egyszer csak berobban, Percyt keresve, aki pár nappal korábban eltűnt. Ez a fülszövegből kiderülne, de attól ugyebár óva intettelek titeket. Tehát a kis csapat elindul a Félvér Táborba, ahol biztonságba helyezhetik a három új félvért. Itt ismerhetjük meg egy kicsit jobban a szereplőket, ráadásul olyan régen jártunk a táborban, hogy az ottani változásokat is meg kell szokni. A másik sorozatban rengetegen haltak meg, köztük vezetők, így a tanács is változott. Az istenek visszarendelték Dionüszoszt, ami miatt sírni támadt kedvem, de lássuk be, Percy nélkül nem lett volna az igazi. És ebben a történetben már Rachel is több szerepet kapott, aminek nagyon örültem. Korábban a szereplőknél nem említettem, de mind a három főhősünk elég... érdekes. Jászon nem emlékszik a múltjára, de Kheirón reakciójából ítélve nem lehetett semmi. Aztán ott van Piper, aki már jóval korábban megtudta, hogy létezik ez az egész világ. És Leo az, aki a legrosszabb helyzetben van, mert sokat vesztett a múltban, és folyton attól fél, milyen jövő vár rá. Úgyhogy ebben a sorozatban sokkal zárkózottabb, bizalmatlanabb karaktereket kaptunk, talán ezért nehezebb őket megkedvelni. Na de a történet, hiszen főleg arra vagytok kíváncsiak! Ott hagytam abba, hogy mindenki megérkezik a Táborba. Hogy Jászon melyik isten gyereke, az szerintem elég egyértelmű volt, viszont a többiek megleptek. Már nagyon korán kiderül, hogy a Nagy Prófécia elkezdődött, és Rachel egy újabb próféciát mond, hogy a mi három főhősünk elindulhasson. Nem szeretném elárulni, hogy pontosan milyen probléma alakult ki, mert szerintem elég váratlan ahhoz, hogy lelőjem. A lényeg, hogy Piper, Leo és Jászon útnak indulnak. Ami nagyon furcsa volt, hogy bár Jászon az, aki sokat tud erről az egész világról, bár nem emlékszik, honnan, mégis olyan kis esetlen. Így Leo volt az, aki sokkal többször bizonyított, és néha még Piper is. Nem éreztem közöttük olyan nagy összhangot, mint Percy régi vagy éppen új csapata között. Persze ettől függetlenül ügyesek voltak, és haladtak az úticéljuk felé, csak furcsa volt. És igen, történt jó pár minden, de kicsit visszább vettünk a tempóból. Érezni, hogy ez még csak egy felvezető, és hogy majd a későbbi részekben lesznek az igazán ütős dolgok. Ééés igen, jól gondoljátok, tényleg nem akarok a történetről beszélni. Egyszerűen hiába szerettem, és hiába tudom, mi volt benne, inkább meg szeretném nektek hagyni ezt az élményt. Mert ha bármit elárulok, félő, hogy túl sokat mondok. De nyugi, a másodikban ennek már nyoma sincs, tekintve, hogy azt rögtön olvasás után írtam meg, és érzékelhető, hogy ott pörögtem, mint állat. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, elég váratlan és érdekes ez a rész ahhoz, hogy az ember kedvet kapjon a folytatáshoz.

Idézetek

"Úgy nézett ki, mint egy Duracell Nyúl, akit rettenetesen összevertek."

"Piper harci zajokat hallott odalentről. Leo a síppal, Jászon kiabálva próbálta magára vonni a sárkányok figyelmét. Piper nem mert visszanézni. Addig nem, amíg egy tőrrel a markában fut. Látta lelki szemei előtt, hogy elesik, és orrba szúrja magát. Az aztán rohadt hősies lenne!"

"– Csak egyetlen ütést légyszi!
– Nem – mondta Piper.
– Kössünk kompromisszumot! Először megölöm őket, aztán ha kiderül, hogy jó szándékúak lettek volna bocsánatot kérek."

"– Gaia? – rázta meg a fejét Leo. – Ő nem az Anyatermészet? Virágok a hajában, madarak énekelnek a vállán, és őzikék meg nyuszikák mossák helyette a szennyest.
– Leo, az Hófehérke – mondta Piper."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile