2018. november 3., szombat

Rick Riordan - Neptunus fia

Sziasztok! 
Ahhoz képest, hogy már délután háromkor megnyitottam a bejegyzést, hogy na akkor tegyük ki, jól feltartottak... :D De azért itt van végre, és remélem, tetszeni fog. 

Előszó
Tekintve, hogy Neptunus Poszeidón római megfelelője, nagyon vártam ezt a könyvet. Természetesen nem olvastam el a fülszöveget, úgyhogy bíztam abban, hogy nem tévedek, és valóban Percy lesz az egyik főszereplő. Nos, nem csalódtam. Sőt!

Író: Rick Riordan
Magyar cím: Neptunus fia (Az Olimposz hősei 2.)
Eredeti cím: The Son of Neptune (The Heroes of Olympus 2.)  

Fülszöveg
"Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan… Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.
Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.
Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.
Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához."

Információk
 - Római mitológia
 - Régi és új hősök
 - Újabb küldetés
 - Egy hatalmas csata előszele


Borító
Imádom! Nagyon szeretem, hogy az eddig általam olvasott Riordan könyveken a könyvből kiragadott egy pillanat van. És mindig valami hatásos! Őszintén szólva azt hittem, nem Percy lesz a borítón, tekintve, hogy már jó pár könyvben volt főhős. De örültem neki, hogy mégis ő szerepel rajta, mert bár imádom Franket, azért Percyt jobban! ♥

Történet
Annyi minden kavarog a fejemben, azt sem tudom, hol kezdjem! Ami nagyon megdöbbentett, hogy Percy ilyen sokáig volt kiütve. Jászon eltűnt és felbukkant emlékek nélkül. Percy viszont Juno/Héra miatt nagyon sokáig aludt, hogy aztán a "megfelelő pillanatban" keljen fel és induljon útnak. És egészen addig, amíg nem találkoztam újra Percy szarkasztikus, mégis megnyerő stílusával, fel sem fogtam, mennyire hiányzik! Ez az, ami miatt Jászont soha nem fogom ugyanennyire kedvelni. Egyszerűen különbözőek, ami persze tök jó! Borzalmas, ha ugyanolyanok a szereplők. De sajnos emiatt nem lesz a kedvencem Jászon. A Jupiter Tábor pedig kész katasztrófa! Értem én, hogy nekik a harc a fontos, és sokkal jobban fókuszálnak erre, mint a görögök. De a francba is, hogy lehet ott élni? Engem személy szerint a hideg ráz tőle. Oké, az tényleg egy aranyos dolog, hogy az emberek visszavonulhatnak, meg nyugdíjba mehetnek a táboron belül. Viszont egyszerűen az nem az én táborom. Sokkal jobban vonz a Félvér Tábor, ahol ugyanúgy elsajátíthatod az összes tudást, mégis sokkal kellemesebb a hangulat, és nincs annyi idegesítő, nagyképű okostojás. Persze kivétel erősíti a példát, ott volt Drew is az Aphrodité bungalóból, de ő komolyan pitiáner a Jupiter tábor lakóihoz képest. Ugyan a főhősök nem sokat voltak ott, mégis sokkal több gyűlöletet éreztem, mint kellene. Röviden és tömören, nem kedvelem a rómaiakat és nagyon örülök, amiért Percyék a Félvér Táborban éltek. Ettől függetlenül viszont van egy-két ember, akiket nagyon megkedveltem az új táborban. Reyna az egyik praetor, vagyis vezetőként tevékenykedik és a másik szerintem nem nagy meglepetés, Jászon volt. Szóval Reyna egy olyan lány, akit nem tudok hová tenni. Már eleve az is furcsa volt nekem, hogy nem egy felnőtt vezeti a tábort, mint Kheirón. Tény, hogy talpraesett Reyna, hisz bár vannak olyan kétszínű alakok, mint Octavianus, mégis megőrizte a pozícióját. És ha már itt tartunk. Mégis milyen emberek laknak ebben a táborban, hogy elveszik az egyik vezetőjük és még csak nem is keresik? Tudom, már abba kellene hagynom a fikázásukat, de tényleg nem kedveltem meg őket. Mint említettem, vannak, akiket határozottan megszerettem. Percy megérkezésekor Hazel és Frank áll éppen őrt, így ők ismerhetik meg először a fiút. Aki híven önmagához, nagyon menőn érkezett meg! Hátán a hajléktalan Junoval/Hérával, aki aztán közli, hogy amúgy fogadják sok szeretettel a táborlakók? Imádtam! Ami viszont nagyon meglepett, bár nem olyan óriási fordulópont a történetben, az Akhilleusz jele. Percy a másik sorozatban megmártózott a Sztüxben, itt viszont elvesztette a "páncélját", amit számomra elég váratlan volt. Szó se róla, tetszett, főleg a magyarázat! Csak váratlan volt. Na de jussak már el A pontból B-be, igaz? Hazel és Frank az ötös cohorsba tartozik, ami sajnos jó ideje a legrosszabb csapatnak számít. A magyarázatra most nem térnék ki, de tetszik, hogy emiatt vannak a ranglétra alján, egyszerűen feldobta a történetet. Tehát elég rossz a csapatuk, így az esti játék nem túl csábító a lakók számára, viszont ez a két kölyök igazán kitett magáért! Mivel még nem telt le a próbaidejük, ezért ők is Percyhez hasonló újoncok közé tartoztak, akik a játék folyamán bármint csinálhattak, csak ne haljanak meg. Nagyon édes, mi? Ők pedig ahelyett, hogy szépen csendben elsunnyogtak volna, szépen beszálltak a csatába, és sokkal jobban odavágtak, mint bárki gondolta volna. Ami pedig ebből az egész szituációból a legjobban tetszett, hogy nem Percy ötlete volt, ahogyan azt az olvasó várná, hanem Franké. Persze azért tette, mert remélte, hogy így végre elismeri őt az apja, és megtudja, melyik istenhez tartozik, de ettől nem lesz kevésbé király, ahogyan hárman összedolgoztak, és győztek! Szerintem nem nagy tragédia, ha elárulom, melyik hős kinek a gyereke, de azért aki nem akarja tudni, az kerülje ki a következő mondatokat. SPOILER. Hazelről már a könyv elején megtudjuk, hogy Pluto/Hádész lánya, ami annyira nem is váratlan, hiszen Jászón is a Nagy Triász egyik gyermeke. Az viszont már határozottan nem tetszett, hogy Nico ott volt - na jó, imádtam! -, és nem szólt Percynek egy szót sem! Értem én, hogy Hazelt is védte ezzel, és tudott Juno/Héra tervéről, de akkor is! Legalább annyit mondott volna, hogy ja, ismerlek. Nem kell elárulnia, hogy barátok, csak összefutottunk, vagy valami? Persze megértem Nicot, de azért szívesen bemostam volna neki Percy nevében is. Ami pedig Franket illeti. A játék végén kiderül, hogy Mars/Árész fia, ami engem személy szerint nagyon meglepett. Annyira kedves fiúról van szó, és egyszerűen nem hasonlított egy Árész gyerekhez se, akit korábban láttam. Persze a könyv végén kiderül, hogy mégis mi az, amit apjától örökölt, és tényleg ez az, amit érdemes volt. Oké, homályos fogalmazás, tudom! DUPLA SPOILER. Időközben azért az is kiderül, hogy Frank Csang egy szerencsés flótás, aki nagyon jó génekkel rendelkezik. Mert csak úgy mellékesen kiderül, hogy anyai ágon Percy rokona. Igen, ezt is imádtam! DUPLA ÉS SIMA SPOILER VÉGE. Szóval én nagyon örültem ennek a "felhozatalnak", azonnal a szívemhez nőtt mind a két új szereplő. Hazelt mindig idősebbnek gondoltam, mint amennyi, de azt hiszem, ez nem is csoda. A maga 13 évével többet tapasztalt, mint kellett volna. Kicsit bő lére eresztettem, bocsánat! A táborból összvissz ennyi félvért kedveltem, de ugyebár útközben is találkoztak másokkal. Ella, a hárpia hatalmas kedvenc, még ha nem is hasonlít a Showalter-félékre! SPOILER. És ha összejön Tysonnal, az mindent visz! SPOILER VÉGE. Hylla és a kis csapata kicsit furcsa volt, de azért megkedveltem a királynőt. Főleg Arion miatt, aki ugyan nem érhet fel Fekete Péterhez, de azért mögötte van. Az istenek pedig megleptek. Juno/Héra soha nem volt a kedvencem, a trükkje pedig elég szemétség volt az érintettek szemszögéből, viszont megértem. Mindent egy lapra tett fel, ha már a férje elfordítja a fejét. SPOILER. Mars/Árész pedig... nem is tudom. Árészként egy bunkó, de Marsként van benne valami emberi, és Franknek határozottan jó apja volt. Plutoról/Hádészről nem is beszélve! Másodszor bizonyította be, mennyire törődik a gyerekei sorsával, és bár nem óvta úgy Hazelt, mint Biancáékat, azért igyekezett. De ahová az istenek sem látnak el, ott nem tudott mit tenni érte. SPOILER VÉGE. Jesszus, nagyon jár ma a szám, bocsánat! Néha fele ennyit se tudok beszélni egy könyvről, most meg dumálok mindenről. Tehát Mars/Árész Franket és Percyt választotta ki a küldetésre, amihez természetesen Hazelt választották harmadik társnak. És tetszett az a kis lázadozás. Valahogy életszagúbbá tette, hogy a nagyképű kis rómaiak rögtön elkezdték kifogásolni az érintetteket, akik "még nem állnak készen", meg "bénák". A legnagyobb szószóló, bocsánat, a legnagyobb én-egyáltalán-nem-támogatom-ezt-de-ha-egyszer-nekem-követnem-kell-az-utasítást-ne-utáljatok-ezért-amúgy-úgyis-áruló-leszek Octavianus, aki egy görény, és szerintem ezt mindenki azonnal leszűri, amint először gyanúsan viselkedett. Szóval feltűnésmentesen próbálta Reyna ellen uszítani a többieket, miközben ügyesen elérte, hogy kb. semmilyen támogatást ne kapjanak "az amúgy is bukásra ítéltek". Annyira utálom a spicliket, főleg mikor ilyen nyilvánvalóan csinálják! Ettől függetlenül egy hajót azért kap a mi kis csapatunk, hogy útnak induljanak, és azt kell mondanom, az egyik legjobb küldetés volt! Itt határozottan meg volt, hogy hová is mennek, még ha tettek is kitérőket. Itt viszont nem eltérítették őket, hanem egy-egy kérés vagy segítség miatt megálltak valahol, ami mássá tette a történetet. Nem szeretnék belemenni, hogy pontosan mi is volt a különböző állomásokon, viszont muszáj kiemelnem Frank nagymamáját. Amikor megálltak ott, az egy nem is tudom milyen pillanat volt. Semmi extra, nem volt túl érzelmes sem, mégis a kimondatlan szavak, a kimondatlan szeretet valahogy emlékezetessé tette számomra. A végjáték pedig határozottan érdekesre sikeredett! Valóban egy lehetetlen küldetésre mentek, és imádtam, hogy itt nem volt egy hős, aki igazán kiemelkedett volna. Percy ugyanúgy küzdött, Frank és Hazel pedig ugyanolyan jó harcosokká váltak, mint amilyen a srác is volt. Felnőttek hozzá. Azzal, hogy támogatták egymást. És végig, az egész könyvben ott volt a megosztottság. Egyikük sem volt több vagy jobb a másiknál, összedolgoztak és együtt győzték le az akadályokat, az ellenséget. A végjátékban pedig ugyan Percy megmutatta azt a harcmodort, amit a nagy csatában is, azonban itt voltak olyanok, akik felértek hozzá. Mind a két társa beleadott apait, anyait, az átkukat, és azt felhasználva győztek. Komolyan, nem találom a szavakat, imádtam! Persze még vissza kellett érniük időben a táborba, és ott is alkotniuk valamit, és ezt meg is tették! És igen, igen, igen! Ott volt Tyson, akivel alig vártam, hogy végre találkozzanak! És azt reméltem, hogy végre Annabeth is felbukkan, de természetesen ők váratnak magukra a következő könyvig! Oké, hazudnék, ha azt mondanám, nem olvastam már el azt a jelenetet, és nem lennék oda érte, de ezt hagyjuk meg következő bejegyzésbe. Összességében IMÁDTAM ezt a könyvet, Riordan nagyon odatette magát, és ez még semmi a következő részekhez képest! Hatalmas élmény az író összes könyve, amiből rengeteget lehet tanulni, már ha érdekel a mitológia. És őszintén, kit ne érdekelne? Na jó, ideje tényleg befognom a számat, és nem pörögnöm. Tiszta félvér stílus. Olvassátok el! ♥
Idézetek
"Az a nagy büdös helyzet a hegyi szánkózással, hogy ha mindezt egy nyolcvan kilométer per órás sebességgel száguldó szendvicsestálon teszed, akkor félúton már késő rádöbbenni, hogy elcseszett ötlet volt."

" (...) az az istennő, aki csokis tallérral hajigálja az óriásokat, csakis jó fej lehet."

"Az élet csak azért értékes, mert véget ér, kölyök."

"– Ezek szerint Mars tényleg más, mint Árész, mert belőle azt se nézem ki, hogy olvasni tud."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése