Rick Riordan - Hádész háza

Sziasztok! 

Néha komolyan agyamra megy ez a felvezető rész, főleg, mikor elfelejtem megírni és ott van néhány random beírt betű... Úgyhogy előre is bocsánat, ha újból elkövetem ezt a hibát!

Előszó

Nem is tudom, mikor hallottam először erről a sorozatról, de egészen odáig nem zavart, hogy nem olvastam mást az írótól. Aztán megláttam, hogy már négy rész is megjelent, én meg arra gondoltam: "Basszus, mikor maradtam le ennyire?". Sajnos a kezdeti lelkesedésem alább hagyott, tekintve, hogy az ötödik rész még várat magára, de bizakodó vagyok. Már csak pár hónap, és azt is a polcomon tudhatom, szóval...

Író: Rick Riordan

Magyar cím: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Eredeti cím: The House of Hades (The Heroes of Olympus 4.)  

Fülszöveg
"Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen.
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?"

Információk
 - Tartarosz
 - Alvilág
 - Hetedik prófécia
 - Régi ismerősök
 - Harc úgy mindenki ellen


Borító

Annyi minden lehetett volna a borítón, helyette Annabeth és Percy került rá, aminek nagyon örülök! És most nem csak azért, mert nagyon szeretem őket. Egyszerűen ők azok, akik bármit képesek túlélni, küzdeni egymásért és a világért, még a Tartaroszban is. A csapatból pedig ők a legerősebbek, és annyira érezni a hiányukat! Mert így olyan szétesettek és bár megoldják a problémákat, mégsem érzem őket egy összetartó közösségnek. Hogy is érezném, amikor a csapat lelkei valami pokoli helyen vannak?

Történet

Komolyan nem tudom, hol kezdjem. Talán a legegyszerűbb az lesz, ha a szereplőkkel, aztán minden jön majd magától. Annabeth és Percy az előző rész végén a Tartaroszba került, így ezt olvasott és tudott tényként veszem, bocsánat, ha valakinek ez meglepetést okozott! Nagyon szerettem a történetüket olvasni, és bármennyire is sajnálom őket, illetve utálom a helyzetet, mégiscsak ők a legalkalmasabbak a hetek közül. Egyszerűen senki nem tudta volna úgy átvészelni ezt az egészet a párjával, mint ők. Ami pedig a legszívszorítóbb, hogy Annabethnek ott kellett töltenie a 17. születésnapját. Azért minden ember szereti az emlékezetes születésnapokat, de kétlem, hogy a lány ilyenre vágyott volna. Bármilyen szörnyű volt is az egész szituáció, mégis imádtam olvasni. Mind a ketten a közös jövőjükbe és egymásba kapaszkodtak, ami hihetetlenül édes volt. A Percy Jackson olvasása alatt egyszer nem fordult meg a fejemben, hogy később ők ilyen aranyosak lesznek. Arról, hogy mi is történt, majd később szeretnék beszélni, most jöjjön a következő páros: Hazel és Frank. Ők azok, akik sokat fejlődtek ebben a könyvben, minden értelemben. A kapcsolatuk kezd kialakulni, odafigyelnek egymásra és nem csak a társam-vagy-meg-amúgy-a-hetek-egyike-úgyhogy-megvédelek-módon. Mind a ketten az erejükkel együtt változtak. Egy-egy isten támogatásával tudták fejleszteni a képességüket, ezáltal ők maguk is fejlődtek. Aminek pedig nagyon örültem, hogy a Leo iránti feszültség elmúlt! Leo egy olyan karakter, akit nagyon hamar megszerettem, és azt kívánom, hogy boldog legyen. Így amikor eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor megismerte a leendő barátnőjét, - mert úgyis az lesz, egyszerűen biztos vagyok benne -, akkor virult a fejem. Soha nem gondoltam volna, hogy Riordan pont őt választja Leonak, de lássuk be, tökéletes döntés volt! Piper és Jászon... Egyszerűen nem tudok mit mondani. Nem rejtettem véka alá a véleményemet róluk, és azért imádkoztam, hogy az utolsó részre változzon a véleményem. A kapcsolatukat még mindig gyerekesnek érzem, ráadásul a fiú szinte nem is foglalkozik a lánnyal, míg a másik túlzottan. Jászon nem véletlenül lett vezető, nyilván nagyon tehetséges srác, csak azt nem tudom, miben. Oké, ez szemét volt, de tényleg így van! Egyszerűen túl kevésnek érzem őt a többiekhez képest. Néha beveti a Jupiter-trükköt, de amúgy nem tett le semmit az asztalra. Egyszer nem állt ki úgy az ellenséggel szemben, mint a többiek, ha harcra került a sor, ő valahogy mindig kiesett vagy nem volt elég jó. Amikor pedig Annabeth és Percy kihullott a csapatból, nem tudta a többieket normálisan összefogni. Piper szerencsére nem volt ilyen tutyimutyi, ő elkezdett bizonyítani, bár szerintem ő a legkegyetlenebbik a félvérek közül. Szóval róluk nem túl fényes a véleményem, de hát nem lehet mindenkit kedvelni! Nicot nagyon sajnálom, hiszen ő is megjárta a Tartaroszt, és ebben a könyvben nagyon sokat változott. Az oka számomra nagyon meglepő és váratlan volt, de nagyon sajnáltam szegényt. Egyszerűen annyi barát van körülötte, vagy olyan emberek, akikkel simán összehaverkodhatna, mégis mindenkit ellök magától, így soha nem volt senki, akinek elmondhatta volna, mi bántja a lelkét. Úgyhogy egy óriási piros pont Jászonnak, amiért a kellő pillanatban kiállt a fiú mellett. A csapat tagja még Hedge, akit nem tudok hová tenni. Annyira nem hasonlít Groverrel, ami persze tök jó, ne legyenek ugyanolyan karakterek. Mégis teljesen váratlan volt az, ami a Frankkel folytatott beszélgetés során kiderült róla. Olyan hirtelennek tűnt az egész, de ez nem olyan hatalmas negatívum a szememben. Reyna nem sokat volt ebben a könyvben, de megmutatta, milyen tökös lány. Teljesen egyedül nekivágni az útnak, amire olyan emberek invitálnak, akik korábban a szemedben ellenségek voltak. Le a kalappal, hogy a világ sorsát az élete elé helyezte egy bizonytalan szituációban is. Octavianusról nincs mondanivalóm, egy idióta, akinek túl nagy a szája, és nagyon remélem, hogy azt kapja, amit megérdemel. Ami pedig a történet illeti; hiába egységes, mégis sokszor külön utakon jártak a szereplők, így azt sem tudom, hol kezdjem. Valószínűleg Annabetht és Percyt különszedem, a többieket pedig megpróbálom időrendileg követni, bár néha egyszerre is történtek dolgok. Remélem, nem leszek nagyon csapongó, majd meglátjuk! Az előző rész végén, a zuhanás előtt, Percy megígértette Nicoval, hogy eljuttatja a csapatot Hádész házába, így mind a két oldalon lesz valaki, aki be tudja zárni a kaput. Úgyhogy nem nagy kérdés, hogy mi a fő feladatuk ebben a részben a szereplőknek. Annabeth tudásának hála azért egy-két dolgot maguktól is tudtak a Tartaroszban, azonban soha senki nem járt ott, aki el is tudta volna mesélni a lenti életet. Úgyhogy gyakran a sötétben tapogatóztak, de le a kalappal, hogy így kibírták. SPOILER. Őszintén szólva amikor felbukkant Kelli, illetve Bob, hirtelen nem is ugrott be, hogy na akkor velük hol találkoztunk. Szóval piros pont Riordannek, amiért gondolt erre és elárulta. Bob felbukkanása nagy meglepetés volt, főleg, hogy ilyen aranyosan viselkedett. Sosem gondoltam, hogy pont ő fog segíteni Percyéknek kijutni a Tartaroszból, mégis így történt. Ami pedig a kapunál történt... Arra nincsenek szavak. Sokkoló volt, váratlan és szívszorító! Nagyon, nagyon remélem, hogy mind a hárman túlélték ott lent, amire elég kicsi az esély. De megérdemelnek egy jobb életet! SPOILER VÉGE. A többiek útja valamennyivel könnyebb volt, még ha sok akadályba is ütköztek. Ami meglepő volt, hogy Hekaté és Mars/Árész is felbukkant ebben a könyvben. Annyira hangoztatják, hogy nem szólhatnak bele a félistenek ügyeibe, most mégis elkezdték támogatni a heteket. Persze a tét is nagy, úgyhogy valamilyen szinten érthető. Ahogyan Annabeth az előző részben Athénénak akart megfelelni, addig itt Hazel és Frank az említett isteneknek. És ez az, ami miatt büszke vagyok rájuk, mert nagy lépést tettek előre. Nem mondom el, hogy hol volt a nagy áttörés, de nagyon ügyesek voltak. SPOILER. Sosem gondoltam volna, hogy Hazel ilyen szinten fogja majd irányítani a ködöt. Ez az egyik legérdekesebb és leghasznosabb képesség, aminek biztosan nagy hasznát veszik majd a végső csatában. Frank pedig kicsit hasonlított Percyre. És az a vicces, hogy mindketten egy hídon tették oda magukat végül. Ugyan Percyn ott volt Akhilleusz jele, de mindegy. Frank viszont az apjának hála tud átváltozni ilyen kemény harcossá, és kaszabolni az ellenséget. Muszáj megemlítenem még azt a pillanatot, amikor Jászon kinevezi vezetőnek. Az... Egyszerűen fantasztikus volt, teljesen érthető, és soha egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy egyszer eljutunk idáig. De nagyon örültem neki, tekintve, hogy Jászont annyira nem kedvelem, ráadásul elkezdett a Félvér Tábor felé húzni. Ami azért szörnyű, mert a végén Percy meg a rómaiakhoz menne, és azt nem akarom, mert nekik a saját táborukban lenne a helyük! Emiatt képes lennék napokig hisztizni, de nyugi, azt megtartom magamnak! SPOILER VÉGE. Szóval ez az egész tegyük sorrendbe dolog nem jött össze, de sebaj! Az útjuk során rengeteg helyen megállnak, de ami nagyon fontos állomás volt, az Jászon álmából derült ki. Nagyon örültem, hogy rajta keresztül megismertük azt a szituációt, jó volt egy kicsit a küldetésen kívülre is látni. Reyna sosem volt az a tökölős típus, és ebből a jelenetből az is kiderült, hogy az esze is a helyén van. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy a végső harc kimenetele is múlt azon, hogy egy kicsit gondolkodott. Ami Jászonról nem mondható el... De ígérem, a következő részben próbálom nem szapulni szegény fiút, mert rendes volt Nicoval. Amire még muszáj kitérnem, az Piper egyik akciója. Az volt az a pillanat, amikor egy kicsit elkezdtem tisztelni a lányt. Majd rájöttök, ha ahhoz a részhez értek, higgyétek el, nem tudjátok összetéveszteni. Szerintem neki az kell, hogy magára legyen utalva, akkor nem hagyja a többieket dolgozni maga helyett, hanem ő is beszáll a buliba. Ráadásul itt tűnt el Leo egy kis időre, úgyhogy csak még inkább imádom ezt a részt! Jesszus, remélem, nem túl kusza nektek az, amit írok, de szeretnék azért valami titkot is hagyni előttetek. Összességében egy baromi jó rész volt ez is, nem is kérdéses. Ha valaki szereti Riordan stílusát és humorát, akkor biztosan tetszeni fog neki. Persze vannak kivételek, de remélem, ti nem lesztek azok! Olvassatok tőle, mert fantasztikus ez a pasi! Meg a történet. Meg a szereplők. Meg a mitológia. Meg úgy minden!

Idézetek

"− Rohadt hegyi istenek! − mérgelődött a kormánynál Leo. − Ez a harmadik alkalom, hogy helyre kell állítanom azt az árbócot! Mit gondolnak ezek?! Hogy a Tescoban veszem az árbócokat?"

"− Életben maradt! − szörnyedt el Annabeth, és annyira igazságtalannak érezte ezt, hogy majdnem felfordult a gyomra.
− Tartaroszban vagyunk, ha nem tudtad volna − mondta Percy. − A szörnyek királyságában. Könnyen lehet, hogy itt halhatatlan. Annabeth nagyon csúnyán nézett rá.
Percy megjegyzése nem erősítette a harci morált.
− Megsérült, és elvonult meghalni − helyesbített a fiú.
− Fogadjuk el ezt a variációt! − egyezett bele Annabeth."

"Frank összegöngyölt egy palacsintát és a szájába tömte. Nem olyan fickó volt, akinek az étvágyát elveszi holmi közelgő halál."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile