Rick Riordan - Athéné jele

Sziasztok! 
Bocsánat, hogy csak most teszem ki a bejegyzést, teljesen abban a hitben voltam, hogy péntek van. Mindenesetre most itt van, jó olvasást! :)

Előszó

El sem tudjátok képzelni, mennyire vártam ezt a könyvet! Annabeth és Percy két köteten keresztül külön volt, és teljesen abban a hitben voltam, hogy na akkor, majd találkoznak az előző végén. Hát nem! Szóval épphogy végeztem a másodikkal, már rohantam is fel a szobámba ezért a részért! ♥

Író: Rick Riordan

Magyar cím: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.)
Eredeti cím: The Mark of Athena (The Heroes of Olympus 3.)  

Fülszöveg
"Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben. Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…"

Információk
 - Nagy találkozás
 - Athéné küldetése
 - Harc kirobbantása
 - Nico megmentése


Borító

Azért annyira már ismerem a karaktereket, hogy tudjam, Jászon és Percy van a borítón. Úgyhogy amint a kezembe vettem a könyvet, már össze is zavarodtam. Nem értettem, miért harcolnak, úgyhogy alig vártam, hogy eljussak a történetben ahhoz a ponthoz. Egyébként fantasztikus a borító, imádom! Nem csak a saját küldetésükre utal, de ott van még a bagoly szeme is, ami Annabeth küldetésére is felhívja a figyelmet. Nem mintha a cím nem lenne sokatmondó...

Történet

Ugyan már említettem az előszóban, hogy mennyire odavagyok Annabeth és Percy találkozásáért, azért még egyszer kiemelem. Egyszerűen az egyik legjobb páros, még akkor is, ha a romantika nem a legfontosabb a történetben. Hihetetlen, hogy mennyi mindenen vannak már túl, ráadásul olyan szinten küzdenek egymásért, hogy az egyszerűen lenyűgöző! Annyira nem rajongtam azért, hogy a Jupiter Táborban került sor a nagy találkozóra, de a lényeg, hogy a hetek találkoztak. Igaz, kialakult egy kisebb probléma, de lássuk be, erre számítani lehetett. A rómaiak nem a kedvességükről és az empatikusságukról híresek... Mindenesetre végre útnak indult a csapat. Persze az úti cél csak később derült ki, de nem baj! Tetszett, hogy már a legelején össze kellett dolgozniuk, még ha csak Festus megbütyköléséről volt is szó. Nem nagy feladatok voltak ezek, mégis érdekessé tette a történetet, és élveztem ezeket a külön kis akciókat. Ugyan volt már Piper-Leo-Jászon és Hazel-Percy-Frank csapatunk, most nekik hatuknak, plusz Annabethnek kellett összefognia. Amivel nem is lenne gond, csak hát hét ember, különböző gondokkal, elég nehéz összeegyeztetni, plusz tökéletes passzban lenni. Az előző részben említettem, hogy Dionüszosz mennyire hiányzott. Nos, ebben a részben a római énjével, Bacchusszal találkozhattunk, aki egyszerűen szörnyű! Mármint, még mindig megvan az a szokása, hogy nem tudja az emberek nevét, még akkor is, ha ezúttal Jászonról van szó. De szerintem ez az alakja borzalmas! Egyáltalán nem szórakoztató, hiányzik az a tipikus Mr. D stílus, amit a másik sorozatban megszokhattunk. Bár tény, hogy a találkozás után elég érdekes szituáció alakult ki, és nagyon érdekes volt az a rész, engem mégis jobban érdekelt a bor istene. Oké, tény, hogy ez volt az első alkalom, hogy egy picit is büszke voltam Piperre, de lássuk be, nem tett olyan eget rengető dolgot. A lényeg, hogy  Bacchus/Dionüszosz megadta a következő megálló nevét, és egy kis segítséget, úgyhogy haladt tovább a történet. Ami azt illeti, ezt a részt tényleg imádtam, nem csak a cselekmény miatt. Percy és Frank egy elég érdekes helyre kerülnek, és bár ott van Hedge edző is, azért lássuk be, az a pasi nem egy nagy segítség. Nem igazán nőtt a szívemhez, nekem a szatírok között mindig Grover lesz a legjobb. Viszont ezután nem sokkal elérkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz. Annabeth találkozott az anyjával, pontosabban Minervával. Nem emlékszem, hogy mikor derült ki, de mindegy is. Az istenek már jó ideje szenvednek, a görög és a római alakjuk összemosódik, nem tudják elválasztani őket. Ez szerintem baromi érdekes és egyben szomorú is, hiszen emiatt jó pár gyereküket bántották meg, például Annabetht. Ettől függetlenül a lány vállalkozik egy saját küldetésre, amibe már több száz Minerva/Athéné gyerek halt bele. Aztán Aphrodité is tiszteletét tette, úgyhogy istenekből nem volt hiány ebben a részben. Nagyon tetszett, hogy ahogy haladtak előre, mindig más és más helyen álltak meg, de csak akkor tudták, mi a következő megálló, ha az adott helyen már végeztek. Persze, rengeteg ellenség és néhány római is feltartóztatta őket, de hát egy könnyű küldetés már nem is buli, nem igaz? Hazel is megosztja a titkát Leoval, aminek nagyon örültem! Frank szereti a lányt, szóval egy kicsit feszélyezett volt a hangulat hármuk között. Így viszont végre Leo is megértette a miérteket, és amikor ők hárman kerültek szorult helyzetbe, ahol csak egymásra támaszkodhattak, már nem volt ott a távolságtartás és bizonytalanság. Vagy legalábbis sokkal kevesebb. Viszont ami ezután jött! Vagyis, na. Annyira utálom, hogy el akarom mondani, de közben mégsem, hogy új legyen nektek! Szóval! Az ez utáni részt nagyon nem szerettem, egyszerűn Piper kegyetlennek tűnt. Értem én, hogy fontos volt a küldetés szempontjából, de akkor is egy kicsit jobban megutáltam a lányt. Igaz, hogy a következő alkalommal javított a helyzeten, amikor csak ő tudott segíteni a csapaton, és nem tökölt, de akkor is! Azért elég vegyes érzelmeim vannak a lánnyal kapcsolatban, és ha választanom kellene, kérdés nélkül dobnám ki a csapatból és vennék be valaki mást. A végéről nem igazán akarok beszélni, legalább ennyi legyen teljesen homály előttetek! Viszont muszáj megjegyeznem, hogy milyen meglepő, de imádtam! Teljesen új csapatok alakultak ki, Hazel Leoval és Frankkel ment a saját útjára, míg Piper Percy és Jászon társaságában. Hedge edzőnek megvolt a maga küldetése, míg Annabeth szintén szólóban indult el. Szóval tényleg mindenki kivette a részét a küldetésből, és próbálták a maximumot kihozni magukból, illetve a többiekből. Azért lássuk be, Annabeth volt a legnagyobb, egyszerűen zseniálisan küzdött és nem győzöm dicsérni őt, mert tényleg fantasztikus lány. Viszont a történet legeslegvége! Riordan itt mutatta meg, mekkora szadista! Utáltam, meg persze imádtam, de most komolyan! Szörnyű! Szerencsére a két történet között nem kellett szünetet tartanom, rögtön neki tudtam állni a negyedik résznek, de gyerekek! Megőrültem volna, ha nem tudom, hogyan van tovább. Úgyhogy tényleg érdemes nekiállni ennek a sorozatnak is, meg úgy az összes Riordan sorozatnak, mert ez a pasi fantasztikus, és csak imádni lehet!

Idézetek

" – Ők a vendégeink – hangsúlyozott ki Reyna minden egyes szót. – Megvendégeljük őket, és elbeszélgetünk velük. Neked meg jósként az lenne a tiszted, hogy az isteneknek égő áldozatot mutass be, amiért Jászont épségben visszavezették hozzánk.
– Jó ötlet! – szólt közbe Percy. – Égess el pár plüssmackót a kollekciódból!"

"Octavianus felhorkant:
– Ami azt jelenti, hogy most már három praetorunk van. Pedig a szabályzat kettőt ír elő.
– Nézzük a dolgok jó oldalát! – vágott közbe Percy. – Jászon és én is feletted állunk a ranglétrán, és teljes egyetértésben azt mondjuk, pofa be!"

"Amikor Annabethszel randizni kezdett, az anyja alaposan a fejébe verte: "Udvarias dolog hazakísérni a lányokat". Ha ez igaz, akkor az is udvarias dolognak számít, ha a barátnőjét elkíséri halálos küldetése startvonalához."

"Percynek annyira elege lett a vízből, hogy azt el sem lehet mondani.
Ha ezt hangosan kimondaná, kirúgnák Poszeidón tengeri cserkészei közül. Nem mintha érdekelte volna."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile