2016. augusztus 19., péntek

Blogmoly kihívás

Bonjour!
Ma szeretnék kitenni egy újabb értékelést, ezúttal egy sorozatról, azonban előtte bemutatok nektek 13 csodálatos történetet.

Előszó
Egy hete és egy napja kaptam ezt a kihívást Tinától, ami egyébként egy nagyon jó kezdeményezés, nekem legalábbis tetszik. Sokszor láttam, hogy ezért kérnek blogokat, aminek egyrészről örülök, hiszen végre olvasni kezdenek a jelenlevők, másrészről szomorú, hogy kérni kell, nem olvas annyit, hogy 'feltöltse' a bejegyzést. Én személy szerint régen is olvastam párat, de mióta visszatértem és írok is, azóta nagyon sok blogot követek nyomon. Na, nem dumálok tovább, hanem folytatom, mert ma még sok mindent kell megcsinálnom.


Az eredeti bejegyzésből
"Legfőképp ask.fm-en láttam sok válaszban, hogy "Nem szoktam blogokat olvasni." Miért nem? Mert azt hiszed, egyik sem üti meg a minőség szintjét, amit el tudnál viselni? Nincs elég időd? Vagy csak szimplán lusta vagy?
Legfőképp azért nem kapunk sok visszajelzést a történetünknél, mert egyre csak csökken az olvasók aránya. Sokan írnak, de nagyon kevesen olvasnak. Vannak néha a blogos csoportokban bejegyzések, ahol kérnek bloglinkeket, de a bejegyzés írója a hatvan link közül csak hármat nyit meg. Nem azt mondom, hogy soha többet ne vegyél a kezedbe könyvet, de gondolj bele... milyen jó érzés lehet már, amikor valaki azt kommenteli neked, hogy mennyire tetszett a két karakter közötti konfliktus, ami még az első fejezetben alapozódott meg, és a negyedikben pedig már úgy tűnt, elfelejtették, stb. Egyszerűen jó érzéssel tölt el, hogy olvasnak, és figyelnek a történetre. Mert persze, az is több, mint a semmi, amikor csak érkezik kettő kósza komment, hogy "Teccik, folytit plíz! *.*", de azért még is csak szívesebben látunk az új fejezet alatt egy épkézláb, hosszabb, kifejtett véleményt. De az ilyen nagyon ritka.
Az emberek inkább vesznek kezükbe könyvet, minthogy wattpadon megnyissanak egy jónak ígérkező sztorit. Miért? 
Talán én vagyok ilyen, hogy sokat kommentelek, és hosszúakat, mert tudom, mennyire hatalmas örömet okoz ez az írónak? 
Na jó, nem is fecsérlem tovább az időt, mielőtt még még többen bezárják az oldalt, és félbehagyják az olvasást. A fentebb említett probléma orvosolására kitaláltam egy kihívást, amelynek teljesítése egyáltalán nem nehéz, csak időigényes. 
A lényege az, hogy pár napig csak blogokat olvass. Böngéssz a csoportokban, esetleg írj rá valakikre, akiknek tudod, hogy hasonló ízlése van, mint neked, és ő mit ajánl. Olvass, olvass. Majd, készíts egy bejegyzést ezzel a címmel, ahol felsorolod azokat a történeteket, amit az elmúlt időszakban olvastál, és írj róluk pár száz szavas véleményt, esetleg, hogy milyen zenét csatolnál a sztorihoz, ki a kedvenc szereplőd, és miért. Nem kell soknak lennie, csak legyen épkézláb, őszinte, és megindokolt. Egyszerű, nem igaz? 
Egyszerű, csak olvasnod kell, és véleményt alkotnod. Hidd el, százötven szóval is már mérhetetlenül nagy örömöt tudsz szerezni az írónak, valamint, kitűnő reklám a blogoknak, így ha lehetséges, próbálj meg kevésbé felkapottakat olvasni - persze, azokat is lehet, de ne az egész bejegyzés 100+ feliratkozós blogokból álljon, amikről valószínűleg már mindenki hallott. A bejegyzésben nem kell ötmillió blogról véleményt alkotnod, hiszen, ilyenkor nyáron az természetes, ha kevés időnk van, de azért három történet legyen meg. Arra a szívességre kérünk benneteket Quinnel, hogyha megcsináljátok a kihívást, tegyétek ki a bejegyzés alján lévő képet a Ti bejegyzésetekbe, vagy a blogotok oldalsávjába, hogy a link ide mutasson, így több emberhez elér a kihívás :)"
[Író: Lizzie]
Fülszöveg
Talán a legelső 5SOS történet, amit olvastam, és azonnal megtetszett. Sajnos 41 csodálatos rész után az író eltűnt és másfél éve csak áll a blog. A történet arról szól, hogy a főszereplő lelép egy másik városba, új életet kezd, az új suliba, miközben a legjobb barátja otthon van. A fiú későn jön rá, hogy az új bandatag (Hali, Luke!) teher róla, és a kapcsolatuk romlása. Így hát egyre több időt töltenek együtt, megismeri Hayley összes új barátja a régieket és hát a szerelem is jelen van a történetben.

[Író: Kate Avengers]
"Kate fiatal lány, nem rendelkezik szuperképességekkel. Mégis, egyik pillanatban a parton sétál, a következőben pedig egy világbiztonsági szervezet igazgatója előtt áll. Mit rejt magában ez a lehetőség? És miért pont őt választották?"
Már nem is emlékszem, mikor kezdtem el ol... *Megnézi a kritikák között, hogy melyik volt az utolsó fejezet, amikor kitette* Szóval a blog olvasói közé a második évad, tizennyolcadik része után csatlakoztam be. Nyílt titok, hogy odavagyok a Marvel filmekért, így nagyon örültem, és egyben féltem, amikor olvasni kezdtem a történetet. De hál' isten, nincs semmilyen probléma a sztorival, hiszen elvárható, hogy az író ismerje az összes filmet, ha már a Bosszúállókról ír, Kate pedig ezer örömmel teljesítette ezt. Ebbe a történetbe bele van szőve az összes fontos információ és a Bosszúállók filmek, mintha csak lemaradna a képernyőről a főszereplő. Nem igazán tudok mit mondani, imádom!

[Író: Bella Stewart]
"Első szabály: légy kedves. Második szabály: légy nagylelkű. Harmadik szabály: légy adakozó. Nos, Abby Montgomeryre ezek közül egyik sem jellemző. Az új iskolájában ő csak a gazdag, prűd csaj, aki mindenen és mindenkin átgázol. A lány, aki így vagy úgy, de megszerzi, amit akar. És ez most sincs másképp.
Új iskola, új emberek, új szokások. És új lehetőségek arra, hogy valami nagyot vigyünk véghez. Abby a diáktanács elnöke, a pompomlánycsapat vezetője és a tökéletes éltanuló. Csak egy valami hiányzik neki: a bálkirálynői korona. Az álma, hogy a bál közepén felszólítsák a színpadra és a fejére tegyék a gyönyörű koronát minden irigykedő lány szeme láttára. De vajon, hogy fogja mindezt elérni? Hogyan fogja ő a legtöbb szavazatot gyűjteni, ha mindenki utálja őt és ő is mindenkit utál? Ha pedig valamilyen véletlennek köszönhetően össze is jön neki, mit fog kezdeni azokkal a barátokkal, akikre eközben szert tett és átverte őket? Mi fog történni, ha kiderül, mindez csak egy jó színészi alakítás az önös célok eléréséhez?"
Amikor megláttam, hogy Bellának újabb története lesz, azonnal elolvastam a fülszöveget és még nagyobb lelkesedéssel iratkoztam fel, majd türelmetlenül vártam az első részt. Eddig nem sok rész került fel, hiszen elég új az oldal. Őszintén, nekem a prológus annyira nem tetszett, azonban az azóta felkerülő négy rész levett a lábamról. Abby egy érdekes személyiségű lány, talán pont ezért szerettem meg a karakterét. Ami Mike-ot illeti -nem, nem vagyok hajlandó Rivers-nek hívni, akkor sem, ha a főszereplő ezt teszi, a River nekem már foglalt!-, már most rühellem, egy önző barom és nem akarom jobban megismerni. A történet nagyon jó, és alig várom, mi sül ki belőle, főleg a negyedik fejezet után!
[Író: Blood Redy]
"Mi történik, ha valakinek meghal valakije egy másik pedig elszökik otthonról? Ha hónapokig egy alkoholista anyával kell élnie? Ha a pasija nem is szereti? Sok-sok szerencsétlenség után talál kiutat magának? Jöhet valamikor szerencse az életében? A válasz egyszerű: Igen, de mind csak egy véletlen műve lehet. Hidd el, egy elírt szám megváltoztathatja az életedet! Ki lehet az a srác a vonal túlsó végén? Milyen ember? Kiderül..."
A blogra nem is tudom, hogy akadtam rá, de biztos vagyok benne, hogy valahogy a legeleje körül csatlakoztam be. Azt hittem, egy sima szerelmes sztori lesz, együtt olvadoztam Amyvel, alig vártam a Jackkel való randit. Aztán csak pislogtam, amikor jöttek a fordulatok, kikerekedett szemekkel olvastam, hogy milyen átverések voltak és igazából miről van szó. Higgyetek nekem, mire a megfelelő részekig értek, megtanuljátok Jacket Williamsonnak hívni, furcsa lesz az Amy név, mert a Rebecához szoktok és puszipajtások akartok lenni Austinnal! Az eddig olvasott blogok közül ez az, amiben a legtöbb, legjobb és legváratlanabb fordulatok vannak! Mostanában kicsit többet kell várni a fejezetekre, de megéri!
[Író: Kardon Annamari]
"Mit szólnál, ha egy buliból hazafelé tartva meghalnál, majd kapnál egy lehetőséget, hogy visszatérj az életbe, csak éppen rád sóznának egy iszonyú nehéz feladatot, és semmi sem úgy alakulna, ahogy tervezted? Kiborulnál, ugye? Én is megtettem. De túlságosan ragaszkodtam a régi életemhez, nem akartam feladni, így hát belevágtam a kalandba. A régi valóságomat persze nem kaptam vissza, de egy kölcsön családban, új barátok között, és főleg egy kicsit sem hétköznapi srácnak köszönhetően rájöttem, hogy az talán nem is a valóság volt. Felkészültél? Akkor mesélek."
Ezt a blogot is úgy ismertem meg, hogy kritikát kellett írni róla, de mielőtt kitettem volna, már fel is iratkoztam. Érdekes volt az az ellentét, amit bemutatott a blogon, és érdekesek voltak azok a pillanatok, amikor Jázmin a saját teste mellett volt. A mostani rész eléggé meglepett, bár inkább Hajni hirtelen hangulatváltozása. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, hiszen Jázmin mindent megtett a cél érdekében, a saját magát is besározta, miközben ő Hajni testében védve volt. Most, hogy minden más lesz és Alexszel összemelegedett -végre!-, nem tudom, hogyan vészeli át a következő időszakot, és mi lesz a fennmaradó negyvenegy nappal.
[Író: Naomi L. Price]
Summer Notes
" - Hm, Szöszi, ez egy meglehetősen szép darab - pörgette meg a mutatóujján az egyik piros, csipke bugyimat.
 - Azonnal tedd le! - förmedtem rá és már reflexszerűen megindultam felé, mikor a szikszalag emlékeztetett arra, hogy nem mehetek oda.
 - Gyere és vedd el te! - provokált szemtelen mosollyal az arcán.
 - Akkora seggfej vagy!"
Winter Notes
" - Te komolyan megütöttél?
 - Te meg megcsókoltál! - vetettem ellen, mire persze a srác arcára kiült egy fülig érő vigyor.
 - Tudom, hohy élvezted! - kacsintott. - Különben pedig, határozottan emlékszem, hogy kettőnk közül én vetettem véget a dolognak...
 - Mert én egész egyszerűen sokkban voltam! 
 - Hiába, piszkosul jól csókolok - villantott rám egy ártatlan mosolyt a fiú."
Spring Notes
"Van úgy, hogy az ember élete megváltozik. Új helyre költözik, új iskolába megy, vagy csak egyszerűen új emberekkel ismerkedik meg. Aztán van olyan is, mikor a változás mindössze egy enyhe kifejezés, mert egyszer csak az egész világod a feje tetejére áll. Ilyen például az, ha a rég nem látott apád minden előzmény nélkül beállít hozzád, majd közli, hogy néhány hét erejéig a világsztár ikertestvéred bőrébe kellene bújnod. A baj pedig köztudottan mindig csőstül jön. Jelen esetben Drew Williamsestől..."
Kezdjük a Summer Notesszal, hiszen az az első történet, amit Naomitól olvastam. David és Szöszi története lenyűgözött, azonnal megnyert magának, a hétvégéim tökéletessé váltak tőle és alig vártam, hogy kint legyen az újabb rész. Talán a legjobban az tetszett, hogy bejegyzés formájában olvashattuk, vagy nem is tudom. Mikor lezárult, úgy két hónapig nézegettem az elmentett linket, fohászkodtam a folytatásért. Végül sajgó szívvel, de töröltem a linket a telefonomból. Nem telt bele sok idő, és a blogos csoportokba láttam, felkerült egy újabb bejegyzés. Az tette nekem tökéletessé ezt a történetet, hogy volt egy David szemszög. Amikor megtudtuk, a srác mit gondol a történtekről, miután elolvasta a bejegyzéseket, hogy Szöszi már terhes, hogy milyen jól kijönnek. Ezért volt nekem nagyon nehéz megszeretni a Winter Notesot... Mert nekem a Summer túl tökéletes volt. 
A Feljegyzések második története az előbb említett Winter Notes, amibe furcsa volt, hogy hirtelen magyar szereplőket kaptunk. Meg kell hagyni, ennek az alapötlete is fantasztikus, ahogy az összes Feljegyzésé, de azért vannak ismétlődő elemek, amire majd kitérek. Szabi és Baba története a végére szintén kedvenccé vált, bár Szösziék így is beelőzik őket. Az, hogy az az idióta -majd rájöttök-, mennyi bonyodalmat okozott, csak feldühíteni tudja az olvasókat. A végén persze mindenki, aki nyomon követte a sztorit, először megölte volna Szabit, majd a nyakába ugrott volna. Nem is mondok többet erről sem, csak kezdjetek bele ebbe is! 
Nos, Spring Notes. Kevés fejezet van eddig fent, de Drewnak és Cicának sikerült beelőznie Davidéket. Talán azért, mert a srác még egoistább, talán mert a cica becenév az én életemben is jelen van, nem tudom. Itt elmarad a szokásos bejegyzés forma, azonban így is nagyon élvezhető! Oké, ez hülyén hangzik, mert miért ne lenne az, viszont az előző kettő után mégiscsak furcsa. Alig várom, hogyan ér véget a sztori, na meg, hogy Roxie anyuja szétrúg pár segget! 
Összességében a Feljegyzésekben azt szeretem a legjobban, hogy mindben van egy tapló srác, akit a főszereplő csak még bunkóbbá tesz, végül, mikor összejönnek, már visszavesznek. A beceneveket is imádom a sztorikba, ez a két olyan dolog, aminek benne kell lennie az Autumn Notesban -mert gondolom ez lesz a neve-, különben számomra nem is tartozik a Feljegyzésekhez, csak egy külön sztori lesz, amit Naomi ír.
[Író: Netty L. Nelson]
"Lexie Wilcat és húga, Violet, a nagyszüleiknél élnek, mióta az anyjuk otthagyta őket. Lexie éli a normálisnak nevezett életét úgy, ahogy eddig. Violet viszont lázadóként viselkedik, cigarettázik, év közben pedig lóg az iskolából. A nagyszülők nyári iskolába akarják iratni Violetet, ami Oklahomában van, távol Dallastól. A tinédzser lány ezt egyáltalán nem akarja, ezért kieszel egy hatalmas hazugságot; legyen a nővére álterhes addig, amíg ő maga meg nem változik, és a nagyszülei elfelejtik az egész nyári iskolás dolgot. Lexie-nek ez cseppet sem tetszik, viszont azt sem akarja, hogy a húgát egy neveldébe küldjék. Akarva-akaratlanul belemegy a dologba, bele se gondolva a következményekbe. Ha pedig ez nem lenne elég, Matt Blackwell lesz a "gyerek" apja, aki nemcsak belemegy, de élvezi is a dolgot. A gondterhes lánynak sok kihívással kell szembenéznie, ráadásul teljesen egyedül."
Fogalmam sincs, hogyan bukkantam rá erre a történetre, de azonnal beleszerettem ebbe is. A fülszöveg szinte mindent elmond, amit tudni kell. Lexie szorult helyzetbe kerül, Matt pedig nem könnyíti meg a helyzetét. A srác akkor lopta be magát a szívembe, amikor segített a Violet által elhibázott napon, és amit Lexie szülinapján csinált. Nem tagadom, a legjobb karakter számomra a Nagypapa, mert hihetetlen stílusa van! Egy érdekes család, érdekes barátokkal, egyértelmű, hogy a történet is ezt a jelzőt kapja tőlem! Ajánlom ezt is, nekem nagyon tetszett!
[Író: Zsazsogó Nyáplic]
"A Kuckóban szó esik a felsőbb és alsóbb világokbeli lényekről, emberekről, állatokról, röviden és hosszan, vidáman és szomorúan..."
Zsazsi blogja nem egy összefüggő történetet tartalmaz, hanem novellákat és rövidebb sztorikat. Nem akarok erről sokat beszélni, mert mindenkinek más az, ami itt megtetszhet. Nekem személy szerint Vöröske történetei tetszenek nagyon, na meg az eközben a Kuckóban bejegyzések! De van sok olyan sztori, amik más mesélőhöz tartozik. Talán azért tetszett meg nagyon ez a blog, mert nagyon jó címet talált a blognak, ennél jobban össze sem tudta volna kötni a történeteket!
[Író: Gabby C. Oaks]
"Ha a családodban egyedül te nem tűnsz ki semmivel, az nehéz. De az is, ha mindenki veled foglalkozik. Marlon Rodriguez semmiben nem tündököl és igazából semmi nem is érdekli. Bandázik, állandóan bulizik és a drogok sem újak számára. Befolyásos szülei és iskolai tanácsadója ezt megelégelve egy kísérleti program keretein belül Svédországba küldik a gimnázium utolsó félévére. A kihelyezett nevelőszülőkkel pedig két fogadott testvér is jár. Új ország, új iskola, új emberek. Freja Lundgren a szülei szeme fénye és ezt utálja. Kitűnőek a jegyei, kimagasló sport eredményei miatt már több egyetemi ösztöndíjat is felajánlottak neki, népszerű és gondtalan. Szülei előre eltervezték, hogy a lánynak mindenképp az édesanyja nyomdokaiba kell lépnie és továbbvinni annak ügyvédi irodáját. Freja azonban nem rajong a jogért, egyetlen éltetője a lova és a közelgő Európa Bajnokság, mely az olimpiai kvalifikációt jelenti számára. A tökéletes lány látszólag egyetlen hibája, hogy születése óta egyetlen szót sem hall. Ez a két teljesen ellentétes személy a Sors kegyei által találkozik és fél évre osztálytársak lesznek. Freja megtestesít mindent, amire Marlon valaha vágyott, a fiú minden, amire a lánynak valaha szüksége volt. De vajon képesek lesznek ezt beismerni?"
Minden Tökéletes kémia rajongó, itt a megfelelő blog számotokra! Amikor elolvastam a sztorit, azonnal az a trilógia jutott eszembe! Megvan a szexi rosszfiú, aki t a banda tévútra visz. A gazdag, látszólag tökéletes lány, aki a saját gondjaival és démonaival küzd, miközben erről senki sem tud. Hogy mitől más ez, mint a Tökéletes kémia? Egyrészről a szereplők sokkal különlegesebbek, hiszen Freja süket. Nem csak ő van, hanem a mellékszereplők között Zara és Amira is ilyen, akik színesebbé teszik a történetet. Óóó, istenem, úgy imádom ezt a blogot! A Tökéletes kémia levett a lábamról, és automatikusan úgy veszem, mintha ez valamilyen úton-módon a folytatása lenne, én pedig sokszor a polcon keresem ezt a blogot, mert olvasni akarom tovább!
[Író: Mia Kso]
"A frissen diplomázott utódok a lehető legjobbkor tértek haza otthonukba. Szüleik készek a megüresedett kormányzói poszt betöltéséért folytatott harcra. Az évtizedek óta nézeteltérésektől hangos Bowman és Lewington család pénzt és egymást nem sajnálva vág neki a talán hónapokig elhúzódható küzdelmeknek. De vajon mit szólnak ehhez a fiatalok? Az egykori barátságok újraegyesülhetnek? Vagy a családi kötődések erősebbnek bizonyulnak? Valami azonban teljesen biztos. Ereikben felmenőik vére csörgedezik, és ez csak egyet jelenthet… bármire képesek a hatalomért."
Bár még nem tettem ki a kritikát, odáig vagyok a történetért! Nem fogok sokat mondai róla, mert majd megteszem a kritikában, de mindenképp olvasnotok kell! Nem tudnám megmondani, hogy miért, egyszerűen csak van benne valami, ami miatt olvastatja magát. Egy sima történet, mégis távol áll a hétköznapias élettől!
[Író: Bella Stewart]
"Allyson Harvey egyáltalán nem mondható átlagos lánynak. A családjában minden a feje tetejére áll: vitatkozó szülők, egy néhány hónapos testvér, egy "problémás" barátnő és egy haldokló nagyapa. Ám minden megváltozik, amikor egyik nap váratlan hívás érkezik a rég nem látott, Los Angeles-i rokonoktól, miszerint Michiganbe utaznának néhány napra látogatóba. Allysonnak ez egy cseppet sem hiányzik, de ígéretet tett anyjának a születésnapján: igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy jól alakuljon az itt töltött idejük. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy az unokabátyja, Brandon Adams kizökkenti eddigi életéből, valamint egy együttessel, egy barátnővel és egy katasztrófával sem számolt, ami talán a zenebűvölő lány egész életét megváltoztathatja."
Nos, ez az a történet, amit először olvastam Bellától. Ez tényleg egy sima, mindennapos életről szól, egy szerelemről, amibe sok minden bezavar. Brandon az elején végig egy nagyon jó pasi volt, aztán egyre lejjebb süllyedt a szememben. Allyson hihetetlen erővel bír, hiszen nem kis dolog kell ahhoz, hogy feldolgozza mindazt, ami vele történik. Staceyt és Chadet pedig egyszerűen imádom! Az, amit a főszereplőért tettek, nagy szeretetre vall. Arról a... ha muszáj, akkor csajnak nevezem... szóval róla inkább ne is beszéljünk. Rossz karakter, akit soha nem fogok megkedvelni, még akkor is, ha azt mondja, hogy a mostani helyzetéhez nincs köze Bandonnak.
[Író: Blood Redy]
"Egy Lovas-farm kiscsibékkel, tehenekkel és szerelmekkel, bonyodalmakkal, ezek mellé fura szomszédokkal. Mindez egy helyen, Zerclondban, Ausztrália egyik eldugott városkájában, aminek ismertségét igen kevesen tudhatják magukénak. Pedig milyen színes és boldog település ez ám! Ki az a Thália Weder? Mi történik a lovával, akit még életében egyszer sem ült meg? Hogy kerül a képbe Luke Hemmings?
Kiderül..."
Ez az a történet, amire baromi kíváncsi vagyok, mert érdekel, hogy mi fog kisülni belőle, hogy Thália mit titkol, mi volt a múltban. Egyenlőre sajnos szünetel a blog, így nem is nagyon beszélnék róla, de muszáj megismernetek!
[Író: Barbara Rikki Cartland]
"Barbara Cartland jól tudta, hogy ha a rendezői álmát akarja valóra váltani, akkor a Donna Wisemanben a helye. Árnyékvölgy legjobb bentlakásos iskolája híres a jó képzéseiről. Az elején nehezen találja a helyét, ráadásul már első nap belekötnek. Igyekszik láthatatlanná válni, kerülni a konfliktusokat, és problémamentesen barátkozni. Ám arra egy cseppet sem számított, hogy valami megmagyarázhatatlan érzés lengi körül. Hol egyenesen retteg az egyik csoporttársától, máskor pedig mágnesként vonzza. A háttérben valami különös, valami gonosz dolog zajlik. Tárgyak kezdenek el körülötte mozogni, ijesztő rémálmok gyötrik. Valami van benne, beszél hozzá, átveszi felette az irányítást, és a halálát kívánja.
Vajon minden igaz, amit eddig maga mögött hagyott? Vagy örökké árnyék nélkül kell élnie?"
Azt hiszem, ez az a blog, amit majdnem a kezdetek óta nyomon követek, lassan három évadon keresztül szurkolok Martinnak és Barbinak. Ezzel is úgy voltam, hogy biztosan egy gimis, szerelmes sztori lesz, és enyhén szólva meglepődtem, amikor jött a fordulat. Azóta persze ez felejtődött, nem is emlékszem már rá, milyen volt az a nyugis élet. Már csak a kettejük küzdelme maradt meg, és alig várom, hogy mi fog kisülni belőle. Még csak a harmadik évad elején járunk, így Martin soká fog felbukkanni, de nagyon remélem, hogy az a nagyszerű srác nem veszett el örökké!


Egy kihívottam van, a bevállalós Zsazsi milyen meglepő, de mindenki kitöltheti, aki kedvet kap hozzá! :3

Remélem tetszett a bejegyzés,
 xo Peetagey Smile

4 megjegyzés:

  1. Én csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm! Minden kommentedet, véleményt és hogy ennyire nyitott szívvel állsz a történethez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy írod *.* El sem tudod képzelni, este, hulla fáradtan milyen jól esik elolvasni egy-egy bejegyzést:D

      Törlés
  2. Igazán remek kezdeményezésnek tartom ezt a blogmoly kihívást, mindenképp kitöltöm :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is nagyon megtetszett és ha nem hívnak ki is örömmel megcsináltam volna! :3

      Törlés