Rick Riordan - Csata a labirintusban

Sziasztok!
Elnézést, hogy mostanában kicsit ritkábban jönnek a bejegyzések, hiába van az eszemben mondjuk dél körül, mikor csak estefelé tudom kitenni. De ma hál' istennek sikerült, és itt is van a legújabb értékelés! :D

Előszó

Tekintve, hogy ez a befejező rész felvezetője, eszméletlenül kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz. Nem is értem, első olvasás előtt miért gondoltam, hogy Riordan vagy a sorozat csalódást okoz majd. Belegondolva ez nevetséges elképzelés!

Író: Rick Riordan

Magyar cím: Csata a labirintusban (Percy Jackson és az Olimposziak 4.)

Eredeti cím: The Battle of the Labyrinth (Percy Jackson and the Olympians 4.)

Fülszöveg

"Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra."

Információk

 - Újabb küldetés
 - Ébredező gonosz
 - Végső csata előtti állapot
 - Döntések sorozata

Borító

A cím is elég egyértelmű volt, de az, hogy látjuk a borítón a labirintust, csak még jobban felvillanyozott! Hiszen ez AZ a labirintus. Ráadásul a háttérben van egy nem túl barátságos figura, szóval értitek a problémámat. Ha csak rá gondolok, már vigyorognom kell!

Történet

Ez az a rész, amiket nem lehet szavakba önteni. Na jó, igazából a következő is ilyen, csak nem tudom, hogyan álljak neki az értékelésnek. Talán a legjobb lesz, ha az előző részből kispórolt infók egy részével. Akkor nem akartam megemlíteni, hogy váratlanul érje az első olvasót, de sajnos Bianca meghalt a küldetés során. Nico még csak egy kölyök, így nagyon rosszul érintette az egész, és nem is tudta feldolgozni. Éppen ezért lelépett a táborból, és érzelmileg túlfűtötten rossz döntéseket hozott. Az egész helyzetet pedig tovább rontotta a tény, hogy Nicoék Hádész gyerekei, így túl nagy hatalma van. Percy persze igyekezett odafigyelni a fiúra, de ha nincs a szeme előtt, és Nico nem hagyja, hogy segítsenek rajta, akkor elég nehéz ez. Amit nagyon szerettem, hogy Bianca nem tűnt el teljesen. Ott volt és még ha csak láthatatlanul is, de valamilyen szinten befolyásolta az öccse életét, próbálta a helyes úton terelgetni. Az a helyzet, hogy nagyon szerettem ezt a kölyköt, de Az Olimposz hősei után nem tudok ugyanúgy nézni Nicora. Itt még olyan kis gyerekes volt, ott viszont már teljesen más. Megvan ennek az oka, ami rettenetes teher lehetett számára, de akkor sem tetszett, hogy egy lelkes kissrácból egy keserű kamasz lett. Na de térjünk vissza erre a részre. Percy egy nyílt napon volt, hiszen gimibe készült, és az egész tök jól alakult volna, ha nem bukkan fel Rachel, meg néhány dög. Ami azt illeti, az egyiknek nagyon örültem, hiszen Rachelből csak egy kis darabot kaptunk még az előző részben, itt viszont végre jobban megismerhettük. Mivel átlát a Ködön, én nagyon kíváncsi voltam rá! Szóval ez bizonyos nyílt nap elég érdekesen alakult, amiről Percy Annabeth társaságában távozik, egyenesen a Táborba. És istenem, nem tudom, hogy első olvasásnál mikor esett le, hogy Annabeth odavan Percyért, de imádtam a felháborodását! Rachel szimpatikus, meg minden, de akkor is Észlány a jobb, és teljesen egyértelmű volt, hogy ő való a mi Hínáragyúnk mellé. Szóóóval, amikor végre megérkeztek, akkor rögtön egy új szereplőt kellett megismernünk, méghozzá Quintust. Én elsőre megkedveltem azt a pasit, és Mrs. O'Learyt is! Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak felbukkantak és belopták magukat a szívembe! Amit viszont sajnáltam, hogy Mr. D. nem volt igazán volt benne ebben a kötetben. Imádom Dionüszoszt, a Percyvel lefolytatott beszélgetéseit, mindent, így kicsit csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy máshol akadt dolga. És ha nem lett volna elég ennyi újdonság, Riordan rögtön egy elég necces témát is felhozott. Grover és a Pán. A könyv elején rögtön össze is ülnek a Párosujjú Patások Tanácsa, hogy megvitassák a mi szatírunk ügyét, és döntsenek a sorsáról. Értem én, hogy mindenki a Pánt kutatja és a megszállottai, de elég nevetséges, hogy végre van valaki, aki tehet az ügy érdekében valamit, erre semmibe veszik. Az az egy hét, amit még adtak neki, nevetségesen kevés, nem is értem, miért nem inkább kirendeltek mellé valakit... De nem is ez a legfontosabb, hiszen Luke szervezkedik és Kronosz hatalomra jutására törekszik, ami egy csöppet égetőbb ügy. Quintus egy játékot rendez, ami során Annabeth és Percy csapattársak lesznek, és egy elég érdekes fordulatot vett az este. Maradjunk annyiban, hogy emiatt Annabethnek meg kell látogatnia az Orákulumot, hogy aztán elindulhasson a saját küldetésére. Társául választja Percyt, Grovert és Tysont, ami ellen szerintem egy olvasónak sem volt ellenvetése, nekem biztosan nem. Szóval elindultak egy elég érdekes úton, és azt hiszem, fantasztikus felvezetője ez a végső csatának! SPOILER. Luke már egy ideje a labirintus körül sertepertél és embereket küld be, hogy felderítsék azt. Tekintve, hogy a Táborban van egy bejárat, a csapatunk útnak indul, hogy maguk mellé állítsák Daidaloszt. A labirintusban rengeteg akadályba ütköznek, és ami engem nagyon meglepett, hogy felbukkant egy istennő és segített nekik. Mikor először olvastam, imádtam érte, és ami azt illeti, egy kicsit még most is, hiszen nélküle talán ki sem jutottak volna Annabethék. Viszont ismerem az istennő sötét és rossz oldalát, ami miatt már nem kedvelem annyira. a labirintus egy kegyetlen dög, így arra számítottam, hogy majd belefutnak az ellenségbe. De az, hogy Nicot is meglelték az útjuk során, egy kellemes meglepetés volt. Az az egész szituáció, ami azon a bizonyos helyen lejátszódott, fantasztikus volt, és örültem neki, hogy belekerült, mert kellett ez. Nagyon is. Na de térjünk vissza a küldetéshez. Az, ahogyan eljutottak végül Daidaloszhoz nagyon érdekes volt, és egyszerűen odavoltam érte, mert erre egyáltalán nem számítottam! Egy kis színt vitt az egészbe. Persze ezután is voltak nehézségei Percyéknek, hiszen a labirintusról beszélünk, de melyik olvasó nem várta? A küldetés során olyan információ birtokába jutottak Annebethék, amelyek elég fontosak lesznek a következő részben. Ráadásul Grover és Tyson egy kis időre külön váltak, és az ő útjuk sem volt éppen fáklyás menet, aminek a végén szintén csak lesett mindenki.  SPOILER VÉGE. Annyi mindent akarok mondani, de egyrészt nem lövöm le nektek a sztorit, másrészt ha elkezdeném, be sem tudnám fogni a számat. Még több nyáladzásra meg úgysem vagytok kíváncsiak. Azért azt muszáj megjegyeznem, hogy amikor Annabeth és Percy kettesben kóricált, az valami fantasztikus volt! Mármint amikor egy bizonyos isten küldte őket egy bizonyos helyre! Az, meg az utána lévő rész, na meg amikor Percy visszatért a Táborba...! Imádtam! Igazából az egész könyvért odavagyok, főleg a végéért! Megkaptuk a nagy csata előszelét, ráadásul Mr. D. visszatért és az egész annyira zseniális, hogy csak a kezembe akarom venni és újraolvasni az egészet! Komolyan, ez egy olyan sorozat, amit vétek lenne kihagyni! Lehet, hogy most összevissza voltam, de a történet hibátlan, úgyhogy bátran vessétek bele magatokat!

 Idézetek

"Ha még nem láttál virágos kötényt és gumikesztyűt viselő érzelgős küklopszot, semmit sem láttál az életben."

"A pókoktól rettegett, de egy feneketlen szakadék fölött feszülő majommászókának simán nekivágott. Ti értitek ezt?"

"Kardjával és pajzsával a kezében Clarisse állt az aréna túlsó végében.
– Amikor tegnap edzésre jöttem, majdnem felfalt a dög.
– Nagyon intelligens kutya – vélekedtem."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile