Rick Riordan - A szörnyek tengere

Sziasztok!
Lassan már nekem is megkezdődik a suli, úgyhogy igyekszem belehúzni az értékelések terén, hogy azért a szűkös időkre is legyen készen valami. :D

Előszó

Elég sok idő telt el azóta, hogy megírtam az előző kötetről a véleményemet, és valahogy nem akartam nekiállni ennek a résznek. Az a helyzet, hogy hiába imádom, nekem valahogy nem a kedvencem. Persze ettől függetlenül még tökéletes és kár lenne kihagyni!

Író: Rick Riordan

Magyar cím: A szörnyek tengere (Percy Jackson és az Olimposziak 2.)

Eredeti cím: The Sea of Monsters (Percy Jackson and the Olympians 2.)

Fülszöveg

"Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…"

Információk

 - Újabb küldetés
 - Újabb szereplők
 - Szörnyek tengere
 - Erősebb kapcsolatok
 - Megpróbáltatások

Borító

Az előző részhez hasonló a borító, és még mindig imádom! Ezen is minden rajta van, aminek kell, és ha ránézek, akkor azonnal tudom, hogy ahha, óriás, akkor ez az a rész volt, hajó, juj, emlékszem! Úgyhogy igen, még mindig zseniálisnak tartom a borító tervezőjét és amit különösen szeretek benne, az már itt kezd látszódni. Ha az ember egymás mellé teszi a részeket, akkor kirajzolódik egy újabb minta, ami talán a legfontosabb jelkép az egész sorozatban.

Történet

Jaj, istenem, ez a történet! Azt sem tudom, hol kezdjem. Fogalmam sincs, mikor kedveltem meg Percyt, olyan régen volt, de az biztos, hogy az egyik legjobb szereplő. Nagyon szeretem, ahogyan küzd a barátaiért és a szeretteiért, egyszerűen bármit megtenne értük. Percy egész jól bírta az újabb tanévet és csodával határos módon egy szörny miatt sem rúgták ki. Aztán eljött az utolsó nap, és természetes minden tönkrement. Közben pedig jött a meglepetés, hogy van egy újabb szereplőnk, akit Percy a szárnyai alá vett, mégpedig Tyson. Elsőre nem sokat gondoltam róla, hiszen kicsit visszamaradottnak tűnt. Egy aranyos gyerekként tekintettem rá, aki élvezi Percy társaságát. Na ez az elképzelés akkor lett köddé, amikor az iskolában megjelentek a szörnyek és nem mellesleg Annabeth is. A lányt hihetetlenül imádom, bár ezt már az előző részben is említettem. Grovert szintén szeretem, és az a helyzet, hogy rá nem emlékszem pontosan. Csak a kedvelem kategóriában van, és valamiért az van bennem, hogy régebben sokkal jobban szerettem. Most viszont nem vennék erre mérget, de mindegy is! Ami fontosabb, hogy már a történet elején kiderül, hogy Grover bajban van, ráadásul a mi kis hármasunk a Szürke Nővérekkel utaztak a Táborba, így rögtön nem várt információkhoz is jutottak. Viszont az első részből ismert hely egyáltalán nem olyan volt, mint amibe megérkeztek a szereplők. Rögtön harcolni kényszerültek, és Tyson meg is mutatta, hogy mit tud, segített, amiben csak tudott. Ami viszont sokkal meglepőbb volt, hogy lecserélődött a banda. Mr. D persze még mindig ott volt, nélküle elképzelhetetlen a Tábor, viszont Kheirón helyét Tartalosz vette át. Szerintem emiatt a csere miatt sokkal unalmasabb lett az ottani élet, de lássuk be, mindig kell egy ludast keresni. Kheirónt okolták azért, mert a védvonal meggyengült és senki nem volt, aki melléállt volna. Persze ez alól kivétel Annabeth, illetve Percy, hiszen ők mindent elkövettek, hogy visszahozzák a kentaurt. Percy folyamatosan kapja az üzeneteket Grovertől, aki komoly bajban, és szerencsés fordulat, hogy pont ott van, amivel megmenthetik a Tábort. Így hát Percyék felvázolják a helyzetet az összes lakó előtt, és hál' istennek, nem mind teljesen ostoba, aki ott van. Azonnal támogatják az ügyet és leszavazzák Tartaloszt, aki szerint nem olyan fontos a jelenlegi helyzet. Ami meglepő volt, de nagyon tetszett, az Clarisse, pontosabban a vele kapcsolatos döntés. Riordan megtehette volna, hogy ismét Percy lesz az egyik hős, helyette Tartalosz utálatát használta fel a fiúval kapcsolatban. Így hát Clarisse a vezető, és azt vihet a küldetésre, akit csak akar. Azért lássuk be, ez nem egy túl jó döntés, de egészen addig nem volt gondom vele, amíg nem olvashattam, milyen is közben. Na de előreszaladtam. Percy természetesen nem tud megülni a fenekén, fontolóra veszi, hogy ő is útnak indul, viszont ott a másik oldal, hogy fúriák őrzik az egész Tábort. És imádtam, hogy nem a fiú döntött! Hanem megjelent az a bizonyos isten, és lényegében közölte vele, hogy márpedig mész, ehhez pedig segítséget is kapott. Nem mondom, furcsa volt, hogy ezúttal nincs Orákulum, ráadásul nem Grover a harmadik kerék, hanem Tyson. De odavoltam érte, és nagyon kíváncsivá tett az író, hogy mi is lesz ebből. Poszeidónnak hála a fuvarjuk is megvolt, és már útnak is indulhattak a Szörnyek tengere felé. SPOILER. Előbb nem említettem, de Hermész volt az a bizonyos támogató, ő pedig az Androméda Hercegnőre küldte a mi kis csapatunkat. Szerintem ez az egyik legjobb jelenet volt, teljesen váratlan és új oldalát mutatta meg a küldetésnek. A hármasunk itt fogott először igazán, ráadásul meg is tudtunk jó pár fontos dolgot. Aztán végre szárazföldre érnek, ahol újabb megpróbáltatások vártak Annabethékre. SPOILER VÉGE. Ami nagyon tetszett, hogy Clarisse egyszer csak felbukkant. Oké, akkor még tényleg egy jó dolognak éreztem ezt. Örültem, hogy nem különülnek el egymástól, hanem egyszer csak egybefonódott az útjuk. De aztán utáltam, de most ezt hanyagoljuk egy kicsit. Clarisse nem akart magának útitársat, az apjától kapott eszközöket használta fel. Azonban elértek a Szörnyek tengeréhez, ahol nem igazán tudtak a szokásos módon boldogulni, így hamar kudarcba fulladt az egész. A kis időre összeállt csapat széthullott és Annabeth, illetve Percy egy szigetre került. Most nem mennék bele a részletekbe, hogy mi is történt ott, de istenekre! Fantasztikus volt! Imádtam olvasni az egészet, tényleg egy embert próbáló helyzetbe kerültek, amiből csak azért tudtak kijutni, mert hittek egymásban és a Táborban. Imádtam, komolyan! Ami pedig ezután történt, az inkább volt érdekes és elgondolkodtató, mintsem izgalmas. Félre ne értsetek azt a részt is nagyon szerettem, de például itt is megmutatkozott, hogy mennyivel érettebbek Annabethék a koruknál. Na de ugorjunk végre Groverhez és a problémájához. Mire Percyék megérkeznek, már Clarisse is ott lábatlankodik, és komolyan mondom, képes lettem volna én is megfojtani ott! Egészen addig semmi bajom nem volt a lánnyal, de itt olyan ostoba volt, hogy az valami hihetetlen. Grover sikeresen megúszta, hogy az óriás észrevegye, ő egy szatír, erre jön a háború istenének lánya, és tönkretesz mindent, csak mert nem tudja befogni a nem is olyan pici száját. Komolyan, ha nincs a szatírunk, nagyobb gondba kerültek volna. Erről az egész mentőakcióról sem szeretnék beszélni, imádni fogjátok! SPOILER. Amint kikerültek a szigetről, ott volt az aprócska bökkenő, hogy túl sok idő telt el. Úgyhogy Percy hozott egy komoly döntést, amiért csak még jobban beleszerettem. Nem volt egy pökhendi, ki-ha-nem-én hős, átengedte a terepet Clarisse-nak, amiért nem tudom eléggé áldani. Ezzel bizonyította be igazán, hogy mennyit ér. Arról nem is beszélve, hogy ezután felbukkant Luke, és tudooom, annyiszor mondtam már, hogy imádtam azt az adott jelenetet, de ez tényleg zseniális volt! Minden, ami akkor zajlott, ahj, fantasztikus! SPOILER VÉGE. A könyv végére pedig visszakerültünk a Táborba és már az eszköz is megvolt, hogy megmentsék a helyet. De az a függővég! Riordan egy kegyetlen dög! Mindenre számítottam, csak ilyen befejezésre nem, de isteni volt! Ez a pasi is azok közé tartozik, akik megírnak egy könyvet, aztán a következő túlszárnyalja, majd az azt követő kenterbe vág mindent, és mire a legeslegutolsó részhez érünk, már lelki roncs az ember. És ez a legjobb érzés! ♥

 Idézetek

 "– El tudod képzelni, milyen szomjas lehet valaki, aki háromezer éve nem ivott?!
– Szóval maga az a fickó, akit arra ítéltek, hogy egy tó partján álljon, egy gyümölcsökkel terhes ág alatt, és se inni, se enni ne tudjon?
 – A kis stréber, hogy tudja az anyagot! – vicsorgott Tantalosz."

"Kíváncsi halak gyűltek körénk – egy csoport barracuda néhány marlinnal kiegészülve.
– Nincs itt semmi látnivaló! – hessentettem el őket.
Szívesen maradtak volna még, hiszen nem mindennap látják Poszeidón fiát egy lánnyal összeborulni. Szerintem legalább egy hétig ezen csámcsogott a pletykás vízinép."

" – Nagyon értesz az udvarláshoz…
– Elég a szövögetésből!
– Hadd fejezzem be!
– Holnap!
– Még tíz napért esedezem!
– Legyen öt!
– Akkor már legyen hét, ha meg nem sértem!
– Hét? Az kevesebb az ötnél?
– Hát persze, jó uram."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile