2018. szeptember 2., vasárnap

Rick Riordan - A villámtolvaj

Sziasztok!
Nem tudom, hányan szokták elolvasni ezt a részt, de lenne egy apró megjegyzésem. Ennek a könyvnek az értékelését még télen írtam meg, úgyhogy ne nézzetek tök hülyének, mikor a hóeséses résznél jártok! :D

Előszó
Még kilencedikben láttam a két filmet, és azt kell mondanom, azonnal beleszerettem. Persze teljesen más volt, mikor olvasni kezdtem, de az már más tészta. Eddig nem sok férfitól olvastam, mégis úgy érzem, közülük örökké Rick Riordan lesz a kedvenc íróm. Egyszerűen imádom a stílusát, a humorát, és azt, ahogyan képes észrevétlenül megtanítani az embereknek a mitológiát. Ráadásul annyira élvezhető minden, amit papírra vet, hogy az valami hihetetlen!


Író: Rick Riordan
Magyar cím: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)
Eredeti cím: The Lightning Thief (Percy Jackson and the Olympians 1.)

Fülszöveg
"A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon."

Információk
 - Istenek, istennők és mindenféle mitológia lény, mi szem, szájnak ingere ♥
 - Egy küldetés
 - Nyári tábor
 - Barátságok és szövetségek kötése
 - Bevezető egy fantasztikus világba

Borító
Az első borítóval nem volt semmi bajom, de akkor sem fogott meg. Ez viszont... Lenyűgöző! Imádom, hogy rajta van minden, ami igazán fontos a történetben, értem itt Percyt, Poszeidónt, a vízet, New Yorkot, és még a villám is megjelenik. Egyszerűen ha ránéz az ember a borítóra, nem csak elvarázsolódik, hanem belekerül a Percy Jackson világba. Szóval bárki kezéből került is ki ez, hihetetlen munkát végzett! Szerintem életem végéig az egyik kedvencem lesz a sorozat összes kötetének borítója!

Történet
Oké, még mielőtt elkezdem ajnározni a történetet - hozzáteszem tök jogosan -, szögezzük le, hogy egy dolog nem tetszik benne. Az, hogy Percy tizenkét éves, nekem a Harry Pottert juttatja eszembe, egyszerűen túl fiatalnak tűnik ez a korosztály. Visszaemlékezve egy kis hülye voltam akkor, de ma is ezt látom mindenkin. Amikor kezdesz hozzászokni a felső tagozathoz, és már azt hiszed, vagy valaki, mert lassan végzős vagy, meg amúgy is előtted hever a világ. Szóval nem igazán kedvelem ezt a korcsoportot, mert nem hinném, hogy érzelmileg annyira fejlettek lennénk ilyen idősen. És első alkalommal tényleg ellene voltam, hogy jaj, most miért kell ilyen fiatalnak lennie a főszereplőknek? Aztán most újraolvastam az én gyönyörűségeimet, és már kevésbé zavart ez a kis apróság. Mert igen, amikor a félvér ügyekről volt szó, Percy tényleg értelmesebb, intelligensebb volt a koránál, de a hétköznapi dolgokban ugyanúgy megmutatkozott a gyermeki, majd a serdülő énje. És ez nem kis teljesítmény egy akkor negyvenegy éves férfitól. Szóval le a kalappal, ez is mutatja, milyen zseniális az író! Túl sokat beszélek mellé, mi? Sejtettem. Az a helyzet, hogy nehéz nekiállnom a történetnek. Annyira rá vagyok még hangolódva a sztorira, arra, hogy az öt kötetben mi történt, hogy nehéz elválasztanom a részeket egymástól. Ráadásul a hó is esik, úgyhogy bocsánat, ha érezhető néhány helyen, hogy elkalandoztam. :3 Szóval a könyv szerintem fantasztikusan kezdődik, mert Percy az olvasókhoz szól, és a történet során többször is beszél nekünk, ami nekem speciel tetszett. Egy átlagos srác, akinek amúgy is problémái vannak az iskolával, de azért még a többi gyerek is szívózik vele. Mindenkivel előfordult már minimum egyszer, hogy piszkálták, csak hát Percyt egy fúria is megtámadta, ami azért már kevésbé valószínű a mi világunkban. És mondhatnám azt, hogy itt azonnal minden megváltozott, és beavatták Percyt a félvérség minden ügyes bajos dolgába, de nem ez történt. És ez annyira tetszett! Valahogy egy kis pluszt adott a sztorinak az, hogy fogalmuk sincs Kheirónéknak, hogy mégis ki Percy, csak egy félvért látnak benne, aki elől még titkolni kell az igazságot. Persze hamar megtudja, hogy amúgy egy isten és ember közös gyermeke, de ez tényleg kis apróság, alig változtatja meg az életét. Ebből az egészből azt akartam kihozni, hogy amikor végre kiderül, mi is ő, végre normális emberként viselkedik, és nem azt mondja, hogy hú, ez király, hanem amint teheti, lelép! Most komolyan, nem hiányzik ez néhány könyvből? Már kezd annyira unalmas lenni, hogy a főszereplő azonnal feldolgozza, hogy ő más, aztán gyorsan bele is veti magát a harcba. Mert igenis kell ez a hezitálás, ez a hitetlenkedés! Tény, hogy ettől függetlenül a szörnyek megtámadják Percyt, de ez most mindegy. A fúria is csak múló emlék, mert igazándiból Percy anyukájának, Sallynek az elrablásakor indul be a cselekmény. SPOILER. Egészen odáig Percy nem is igazán hisz ebben az egészben, de hát a Minotaurusz elég meggyőző tud lenni. SPOILER VÉGE. Én az egész félvér tábori világot imádtam. Tipikusan az a hely, ahol folyton pörög az élet, és az ember barátokat szerezhet, ami igazán ráfért a mi kis hősünkre. Grover már a tábor előtt is Percy barátja volt, ami szintén plusz pont a szememben, de Annabethszel itt ismerkedünk meg, akit annyira megkedveltem! Egyszerűen minden megvan benne, ahhoz, hogy az ember megszeresse, és szerintem senki, vagy legalábbis nagyon kevesen vannak azok, akik mégsem kedvelték. Nem is mennék bele, hogy miért kedvelem, aki olvasta, valószínűleg érti, aki nem, az hamarosan rájön. Nekem az első Hínáragyúzásnál belopta magát a szívembe, és Groverrel ugyanez a helyzet! Ebben a részben még nem igazán volt más, akit annyira megkedveltem volna, de természetesen ez folyton változott. :3 SPOILER. Amit imádtam, az a zászlószerző játék volt. Komolyan zseniális volt, imádtam olvasni minden sorát, és nagyon tetszett, hogy így derült fény Percy kilétére. Mert ez így más volt, szokatlan. SPOILER VÉGE. Na de ne csak a táborról, meg az ott lévőkről legyen szó. Sallyt elrabolták, ráadásul Zeusz mestervillámja eltűnt, így az istenek csatázni kezdtek, és hát igen, Percy is gyanúsított lesz. Mondjuk nem mondanám, hogy ez őt annyira zavarta, és ez is tetszett! Ő nem az a tipikus hős, aki megtudta, hogy más, mint a többi ember, és akkor gyorsan mentsük is meg a világot. Nem, ő az anyja miatt vállalta az egész küldetést, az más kérdés, hogy közben megszerette a félvér életet. És azt hiszem, innen SPOILER jön. Tisztázzuk, szerintem überkirály, hogy a küldetés előtt a csapat vezetőjének meg kell hallgatnia a jóslatot az Orákulumtól, ez is különlegessé teszi a történetet. A hármas számot is beleviszik, bár itt nincs konkrétan kimondva, hogy amúgy nyomatékosan javasolt tartaniuk ezt a számot, és nem érdemes több emberrel útra kelni. De ez a hármas legalább korlátozza azt, hogy mégis kiket vigyen Percy, ami egy okból tetszett. A legtöbb történetben megvan, hogy egy x fős társaság akkor mindenhol felbukkan, és mindent ők oldanak meg. Itt viszont csak kezdetben van meg az Annabeth-Percy-Grover triónk, ami nekem nagyon tetszett. Félre ne értsetek, mindhármukat imádom. Csak kiemelte ezt a sorozatot az, hogy attól, hogy van egy főszereplőnk, meg vannak barátai, társai, akik segítik, nem mindig ők a hősök, és nem feltétlenül kellenek egy probléma megoldásához. Oké, hogy ott vannak, de ez nem jelenti azt, hogy kisajátítanák az összes akciót, vagy hogy elnyomnának mást, úgy téve, mintha csak ők léteznének. Remélem, értitek, mire akarok kilyukadni. Mondjuk ez most teljesen mellékes, mert ebben a kötetben tényleg ők hárman felelnek az akció sikeréért, de mindegy. Tehát ott tartottam, hogy Sally miatt akar Percy útra kelni, de az elsődleges célja a csapatnak az a mestervillám megszerzése. Poszeidón fiaként Percy elég gyanús, hiszen a Zeusz, Poszeidón és Hádész közti kapcsolat nem túl fényes, csak a fentebb említett főistennek van gyereke. Nem akarok belemenni a részletekbe, mert az akarom, hogy ti magatok ismerjétek meg a történetet, a hősökkel együtt lepődjetek meg, ha valami félresiklik, és velük együtt örüljetek, ha minden jól alakul. Viszont muszáj megjegyeznem, hogy a Lótusz kaszinós rész nagyon jó volt, még ha kis apróságnak is tűnt. Ennek igazából egy későbbi részben kiderült információ az oka, amire majd akkor rátérek. Ha nem felejtem el.  Ugorjuk át a küldetést, mert tényleg azt akarom, hogy meglegyen nektek az újdonság élménye, mégis van még egy fontos dolog. A történet végén azért még Riordan tartogatott nekünk egy meglepit, amit én imádtam, remélem, ti is hasonlóan voltatok/lesztek vele! Jaj, annyira szívesen ömlengenék itt nektek, de két dolog tart vissza. 1.) Még spoileres tartalomban is szemétség lenne elárulni, mi is van a könyvben. 2.) A későbbi részek még jobbak, és azokról még inkább akarok beszélni! SPOILER VÉGE. Így végezetül, ember legyen a talpán, aki össze tudja rakni, mire is gondoltam írás közben! De szurkolok! Átírni képtelen lettem volna, a végén még zavarosabb lett volna, de szerintem már hozzászoktatok ehhez a csapongó stílusomhoz. :D Tényleg bátran ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, és ezt a sorozatot, mert nem csak a görög mitológiát tanulja meg az ember, de egy szuper történettel is gazdagodik! ♥ És igen, tudooom, már be kéne fognom a számat, de annyira imádom Dionüszoszt! *.*
 Idézetek
" – Biztonságba? Mi elől? Ki üldöz?
 – Ó, igazán jelentéktelen személy – mondta Grover hűvösen, nyilvánvalóan még mindig neheztelve, amiért az előbb leszamaroztam őkecskeségét. – Nem oszt, nem szoroz. Csak a Holtak Ura, meg legvérszomjasabb kegyencei közül egy páran."

"Futás? Abban sem voltam jó. Az erdei nimfa edzők simán porfelhőben hagytak. Azt mondták, ne vegyem a szívemre. Ők évszázadok óta gyakorolták, így futnak el szerelemsóvár istenek elől. Mindazonáltal kissé megalázó volt, hogy lassabb vagyok egy fánál."

"Hang kúszott a fülembe, egyik fülemen át, agyam körül tekergőzött: Én vagyok Delphi szelleme, a hatalmas kígyószörny, Püthón legyőzőjének, Phoibosz Apollón isten próféciáinak közvetítője. Lépj közelebb, Kereső, és kérdezz!
Azt akartam mondani, hogy kösz, inkább nem, eltévesztettem az ajtót, én csak a mosdót keresem."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése