Rick Riordan - A titán átka

Sziasztok!
Észre sem vettem, hogy már ennyi idő eltelt, most viszont már itt is vagyok, és kiteszem az újabb részt. :3

Előszó

Az előző rész nagyon durván függővéges volt, amikor először olvastam, köpni nyelni nem tudtam utána. Szóval az ember teljes lelkesedéssel és figyelemmel áll neki ennek a könyvnek, hogy még jobban beleszeressen a sorozatba!

Író: Rick Riordan

Magyar cím: A titán átka (Percy Jackson és az Olimposziak 3.)

Eredeti cím: The Titan's Curse (Percy Jackson and the Olympians 3.)

Fülszöveg

"Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.
A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.
A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak."

Információk

 - Ébredező gonosz
 - Új félvérek
 - Új küldetés
 - Megpróbáltatások
 - Valami rossz előszele

Borító

Nagyon szeretem, hogy erre is Fekete Péter került, egy igazán ütős kép került a borítóra. Amiért viszont hatalmas dicséret, hogy nem látszik Percy arca. Örülök, hogy továbbra is szó szerint homály fedi, így az olvasó könnyebben marad meg a saját fantáziájánál.

Történet

Rögtön egy érdekes helyzetben találjuk magunkat, amit imádtam! Annabeth, Thália és Percy Grover kérése egy katonai iskolába utaznak, ahol még nem tudják, de két új félvér vár a gyerekekre. Örültem neki, hogy ezúttal testvérekről van szó, mert eddig ez nem fordult elő. Bianca és Nico di Angelo alig múlt tizenkettő, így nagyon fontos volt, hogy minél nagyobb biztonságban tudják őket. Ez persze nem ment zökkenőmentesen, mert minden sarkon egy gonosz szörny várja a gyanútlan gyerekeket. Így hát Percyék igyekeznek megvédeni a náluk kisebbeket, nem túl nagy sikerrel. Ha egyszerű kis gonosz izékről lenne szó, simán legyőzik őket. De ha valami hatalmasabbról, akkor már baj van. Sokáig filóztam rajta, hogy elmondjam-e, de azt hiszem muszáj. Harc közben felbukkannak a Vadászok és a hősök segítségére sietnek, azonban nem tudják megmenteni Annabetht, akit a szörny elragad. Utáltam, hogy a lány bajba kerül, de örültem neki, hogy ezúttal ő szorul segítségre. Az előző részben Grovert kellett kimenteni a bajból, így azt hiszem jogos, hogy most megúszta. Artemisz vezeti a vadászokat, és azonnal maga mellé állítja Biancát, aki egész életében a kisöccséről gondoskodott, így nem is csoda, hogy egy kis szabadságra vágyik. Mivel az istennőnek fontosabb dolga van, és egyedül kell útnak indulnia, így Percyre és a testvérére, Apollóra bízza a többieket, hogy jussanak el a Táborba. Itt egy kisebb probléma adódik, hogy akkor most mi is legyen, végül egy játék során Percy és Thália összecsap, amit Delphi szelleme szakít félbe. És őszintén, ezt imádtam! Persze voltak, akik azonnal Annabeth segítségére indultak volna, azonban ez meg lett vétózva, és nagyon szerettem, hogy a jós parancsolta őket a küldetésre. Mivel a Vadászat Istennője eltűnt, így értelemszerűen Árnyék Zoé, a helyettes volt az, aki az akciót vezette, illetve emiatt volt több a vadász a csapatban. A tagok kiválasztása azonban elég érdekesre sikeredett. A lány mindenképpen vinni akarta Biancát, amolyan beavatásképpen, na meg az egyik erős társát. Mivel az összes szatír odavan Artemiszért, Grover elsőként jelentkezett, utána pedig Thália. Ami bárhogy számoljuk, öt fő, és Percy sehol nem volt. Persze küzdött, de esélye sem volt. Amit nagyon szerettem, hogy végül a fiú mégiscsak útnak indult Fekete Péter segítségével, és az a bizonyos személy a fánkos résznél...! Meglepetést okozott, de imádtam! Oké, én alapból imádom azt a pasit, de ezzel csak rátett egy lapáttal. A küldetés során rengeteg akadályba ütköztek, és egyszerűen odavoltam az egészért! Nem akarom elmondani, hogy hol és mi történt, vagy éppen ki szövetkezik a félvérek és az istenek ellen. Ahhoz túlságosan izgalmas és jó ez a sorozat. Viszont muszáj kitérnem a szereplőkre, amire képtelen voltam az elején. Annabethről, Percyről és Groverről már rengeteget beszéltem, de hozzá kell tennem, hogy annyira látszódik a fejlődésük! Hiába csak tizennégy évesek, olyan elszántság és küzdeni akarás van bennük a gonosz ellen, ami lenyűgöző. Hihetetlen mennyi erő van bennük, ami nélkül képtelenek lettek volna egy-egy pillanatot túlélni. Ráadásul olyan szinten kötődnek egymáshoz és a társaikhoz, hogy az valami lenyűgöző. A Tábor és az ott élők sokkal többet jelent a számukra, mint az első részekben, és minél többször tesz keresztbe az ellenfél, ez az érzés annál erősebb lesz bennük. Thália viszont... Nem tudom őt hová tenni. Amikor felbukkant a második rész végén, oda meg vissza voltam, de minél jobban megismertem, annál bonyolultabbá vált. Sokszor úgy éreztem, túl sokat képzel magáról, de legtöbbször inkább csak semmibe vett másokat. Hiába volt Percy is remek harcos és hiába bizonyított, inkább küldte a kispadra, ami elkeserítő volt. Mert Percy mindig lenyelte a sérelmeit, és ha fogcsikorgatva, akkor úgy, de nem nyomta el a lányt, esélyt adott neki. Viszont az is látszik, hogy a lánynak fontosak a társai és az istenek, minden, amit a félvérség jelent. Éppen ezért hozta meg azt a döntést, amit. Bianca elég visszahúzódónak tűnt már az elején is, fogalmam sincs, milyen lehet tizenkét évesen gondoskodni az öcsédről, teljesen egyedül a világban. Ő mégis kitartott, és hihetetlenül erős volt. Nico pedig még csak egy kölyök, aki fel sem fogja a dolgok igazi súlyát. Ő az egész mitológiában csak a játékot látta, a kártyákat, amiket gyűjtött. Itt még kevés alkalmunk van megismerni őket, és emlékszem, anno alig vártam, hogy tudjam, mi lesz a folytatásban! Árnyék Zoé szintén rejtély volt. Olyan indulatos és akaratos, és ezzel el is rejti a magában lévő keserűséget és a bajait. Nagyon sajnáltam őt, és csak a történet végére értettem meg, milyen is ő valójában. Összességében szerintem ez egy zseniális rész volt, még ha azt hiszed, hogy nem is történik semmi, akkor is valami igazán jelentős dologról olvashatsz. Egyszerűen imádom, és az utolsó száz oldal volt az, ami igazán összetört vagy épp a magasba emelt. A befejezés pedig nem volt olyan durva, mint az előző rész végén, de azért ütött. És igen, most nem szerettem volna spoileres részben sem beszélni, mert a következő két részről írt bejegyzésem tömve lesz vele.

 Idézetek

"– De hogy a csudába fogtok hazakeveredni? Igazán aggódom, Percy.
Csak remélni mertem, hogy nem pirulok fülig. Ki látott még olyan hőst, akit a mamája fuvaroz a csatatérre?!"

"– Én... szóval végül kijött Kheirón, pizsamában és hajcsavarókkal a farkában, és...
– Hajcsavarók? A farkában?
Glover a szája elé kapta a kezét."

"És a hullámzó és csillogó permetben megjelent mellettünk az, akit legkevésbé sem szerettem volna látni: Mr. D. Párducmintás melegítőjében épp a hűtőszekrényben turkált.
Unottan nézett fel:
– Már megint te?
– Hol van Kheirón? – kiáltottam.
– Milyen udvariatlan! – kortyolt bele szőlőlevébe Mr. D. – Nálatok nem szokás köszönni?
– Üdvözlöm! – javítottam ki magam. – Meg fogunk halni! Hol van Kheirón?"

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile