2017. június 27., kedd

Jennifer Lynn Armentrout - Ellenállás

Bonjour!
Azért csendben araszolunk felfelé és már 9.300 kattintás fölött járunk! Köszönöm! ♥

Előszó
Bár utolsó kötet, még van hátra egy-két könyv, amiről írni fogok. Vagyis már régen megíródtak, ahogyan ez a bejegyzés is, gyakorlatilag ugyanazon a napon, de nemsokára kikerülnek azok is! Jaj, de nehéz a búcsú, akár először olvassa az ember, akár nem!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.



Író: Jennifer Lynn Armentrout
Magyar cím: Ellenállás (Luxen 5.)
Eredeti cím: Opposition (Lux 5.)

Fülszöveg
"Katy ​tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük.
Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…"

Információk
 - Luxenek
 - Arumok
 - Utolsó kötet
 - Furcsa barátságok
 - Lezárás és leszámolás
 - Egy új élet kezdete

Borító
Daemon elég csapzottnak tűnik, ráadásul a háttérben mintha a tisztás lenne, amiről nekem a könyv eleje ugrik be. Ráadásul Kat ott van a háttérben, háttal, ami csak még inkább hangsúlyozza, hogy valami nem oké. Bár elsőre kissé furcsa volt, szerintem tökéletes a történethez! A narancssárgával eleinte nem akartam megbarátkozni, de mostanra egészen megbékéltem vele, tekintve, hogy az Origin borítója mennyire nem tetszett.

Történet
Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra hogyan romlott el minden. Egészen idáig a Védelmi Minisztérium és a Daedalus volt az ellenség, az arumokkal együtt, ezek jelentették a legnagyobb problémát. Erre egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy a Daedalus tulajdonképpen végig igazat mondott, és bár nem patyolat tiszták, tényleg a luxenek az ellenségek. Te meg állsz, pontosabban ülsz vagy fekszel a könyvvel/ e-book olvasóval a kezedben és próbálsz egy értelmes mondatot összetenni, de csak egy mi a francra telik. Azt se tudom, hol kezdjem. Eredetileg nem akartam rögtön rátérni az Origin végére, volt egy tök jó tervem, hogy végre hozom azt az idézetet, amit az első óta tervezek. Aztán ezt a kezdést megfelelőbbnek éreztem. Ennek ellenére térjünk rá arra a bizonyos részre.
" – Katy, remélem, igyekszel megismerkedni velük. Szerintem jó lenne, ha még iskolakezdés előtt szereznél pár barátot. – Megállt, ásított. – Megmutathatják a helyi dolgokat, hm?"
Rémlik még? Kelly annyira szerette volna, hogy a lánya végre barátkozni kezdjen és megismerkedjen néhány emberrel. Annyira biztatta őt, és hazugság lenne azt mondani, ha ő nem buzdítja, akkor Kat nem került volna a Daedalus fogságába, vagy nem került volna közel Blake-hez és Willhez. Mert valószínűleg ugyanott kötöttek volna ki, csak kicsit lassabban, esetleg soha nem is jött volna rá az igazságra. Egy jelenetnél még vissza fogok térni erre az idézetre, mert nagy rész azért mutattam meg ebben a részben. Viszont térjünk rá az elejére. Kathez hasonlóan én is tök értetlen voltam, fogalmam sem volt, mégis mi a fene történik az Origin végén. Erre jön az Ellenállás és nem tudunk semmit. Mert Kat, Beth, Luc és Archer van csak 'otthon', mindenki más lelépett a többi luxenhez. És első olvasásnál annyira feszült voltam, és tök megmaradt bennem, hogy mennyire izgultam, hogy mindenre felkészültem, tudtam, Jennifer nem lesz kegyes. És igazam volt. Daemon szemszögéből azonnal lesokkolja az olvasót. SPOILER. Én speciel egyáltalán nem hittem, hogy Dee átváltozik egy idegesítő, érzelemmentes libává. És értem, hogy a szerelem mindennél erősebb, ezt akarta Jen sugallni azzal, hogy Daemon és Dawson józanok maradtak és kitartottak. De azért Dee is érzett valamit Archer iránt az azért egy kicsit hatással lehetett volna rá. Mondjuk a megfelelő részeknél így ütősebb volt, de azért na. Nem akartam ilyenek látni őt. SPOILER VÉGE. Az, hogy Kat és Archer kimerészkedtek a boltba egy kedves gesztus volt, annak ellenére, hogy azért ki is akartak jutni a házból. Mert mehettek volna egy kört is, de ők Bethnek akartak segíteni. Ugyan ezért keveredtek bajba, de lássuk be, valahogy ez így is, úgy is bekövetkezett, így legalább érdekesebbé vált. SPOILER. És Kathez hasonlóan szerintem a legtöbb Daemon kedvelő vagy csak pislogott vagy pislogás nélkül meredt a sorokra, amikor Daemon a világ legnagyobb tahójaként viselkedett. Oké, kiderült a miértje, de azért elsőre elég nagy sokk volt. De amikor nem kellett magát megjátszani, annyira aranyos volt. Ahogy próbálta védeni Katet és mindenkit, bármi áron! SPOILER VÉGE. Viszont Katy ismét megmutatta, hogy bármire képes, hogy megvédje a sajátjait. Egyszerre volt szörnyű és jó, amikor Rolland kiterítette a lapjait, mert bár Kattel együtt próbáltuk felfogni, mégis mi a fene volt ez az egész, ő mégis küzdött. Ahogyan a többiek is, bármi áron. Bocsánat, tudom, ez nektek homályos, de nemrég olvastam megint vissza azt a jelenetet és hű! Fantasztikus rész volt a limuzinnál lévő és Dawson csak még inkább a szívemhez nőtt, Dee pedig olyan szinten okozott csalódást, még másodszorra is, hogy az valami hihetetlen! Aztán hirtelen jön egy újabb fordulat, mert hát miért is lenne egyszerű az élet? SPOILER. Furcsa volt, hogy Luc itt is tartja a frontot, és mindent kézben tart. Eaton tábornok ugyan nem nőtt a szívemhez, azért kedveltem, hiszen segítette őket. Ugyanakkor volt egy pillanat, amikor képtelen voltam felfogni, hogyan tehette azt, amit. Értem az okát, nem ezzel van gond. De akkor is kitalálhattak volna valamit. Vagyis ki is találnak, de nem lehetett volna az előtt. SPOILER VÉGE. Igyekszem azért spoiler nélkül is mondani dolgokat, azonban ennél a kötetnél különösen nehéz. Úgyhogy ha megbocsátotok, ismét váltok. ELÉG NAGY SPOILER. Nyílt titok, hogy ebben a kötetben szerepel Hunter és Serena, bár a férfit jobban megkedveltem már itt, mint a nőt. Ennek ellenére a Függőségben mindketten a szívemhez nőttek. A lényeg, hogy Lucnek hála ő is segít ebben az egész -ne-hagyjuk-hogy-elfoglalják-a-Földet-mozgalomban, és a Lothoval való találkozás is egy csodás jelenet volt. Daemon foggal-körömmel küzd Katyért, néha pedig éppen ellene, ha nem értenek egyet valamiben. Mégis Kat bármit megtenne nem csak a szerelméért, de mindenkiért, aki fontos neki. Lotho pedig egy szemét dög, de maga az a rész, amikor ott vannak és beszélgetnek, az eszméletlenül jó lett! SPOILER VÉGE. És bármilyen őrültségeket is értek át, baromi fura volt, amikor Hunter felajánlotta, hogy aludjanak náluk. Mert jesszusom, az előző részben még kinyírták volna egymást Daemonnal, csak mert nagyképűnek találták a másikat, most meg jó hogy nem pizsipartit akarnak tartani? Tény, hogy a házban játszódó részek is minimum tíz pontosak az ötből, de akkor is furcsa volt. Kat meg tökös, de ez most mindegy.  NAGY SPOILER.Végre vissza- és rátérve az idézetre. Kelly nem érdemelte meg, hogy így bánjanak vele, és amikor odaköltöztek, és bátorította Katet, nem hiszem, hogy belegondolt, miket fog még átélni. Bár erre ki készülne fel? Amit a legjobban sajnálok, hogy a teljes igazságot nem tudta meg, kíváncsi lettem volna erre az anya-lánya beszélgetésre. SPOILER VÉGE. A végéről nem szeretnék beszélni, első olvasáskor jöjjetek rá, mégis mi lesz benne. Viszont a legeslegvége, az epilógus! F-A-N-T-A-SZ-T-I-K-U-S! Annyira tetszett, hogy ilyen családias hangulatban tudtak beszélgetni és élni, hogy nem zaklatta őket senki és nyugodtak lehettek. Amit bánok, hogy nem élhette meg mindenki, mert bár nem szerettem, azért kedveltem Asht és Andrewt, Adamet egyenesen imádtam, Matthew pedig... Róla ne beszéljünk. Viszont Hunter és Serena! Annyira örülök nekik! Elég bizarr, hogy arum és luxen barátság alakult ki, de én nagyon bírtam ezt a szálat! Szerintem méltó lezárása volt a sorozatnak és sajnálom, hogy többet nem olvashatok a sorsukról. Ugyanakkor reménykedem benne, hogy Luc trilógiájában benne lesznek, mert nagy kár lenne kihagyni őket!

Idézetek
" – Szállj ki a fejemből!
 – Nem bírok – válaszolta a kanapén ülő Archer. – Olyan átkozottul erősen sugárzod kifelé a gondolataidat, hogy szeretnék bekucorodni a sarokba, és sírni, hogy Daemon, Daemon, Daemon."

"ƒ – Istenem – jegyezte meg, és hátraejtette a fejét a párnára. Mulatott rajtam, de akkor is úgy festett abban a pózban, mint valami istennő. – Mintha valami különleges képességed lenne hozzá, hogy gumit találj. De komolyan, biztosan az égből potyognak, amerre mész.
A fogammal téptem fel a csomagolás sarkát, és rákacsintottam.
 – Fontos képességeim vannak, cica."

"  – Nem is tudom  – nyomtam az ujjaimat a halántékomhoz.  – Most jó hasznát vehetnénk a Bosszúállóknak.
  – A francokat. Ide már Loki kell  – morogta Daemon."

Imádom Archert és Daemont! ♥
 "Archer már nyitotta is az ajtót.  – Mit gondoltok, kiről kaptam ma híreket?  – Elhallgatott, amikor Daemon kivonult előtte. – Nem, te segg, nem Justin Bieberről, és nem vagyok belé szerelmes! Mi a franc...?"

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése