Jennifer Lynn Armentrout - Origin

Bonjour!
Te jó ég, ez az utolsó előtti kötet! Annyira fura lesz lezárni ezt a sorozatot. Oké, valójában utána rakok még ki bejegyzéseket, amik szintén a Luxen sorozat kötetei, de na! 

Előszó

Amikor először olvastam a sorozatot, volt egy kis időszak, amikor leálltam és hosszú kihagyás után tudtam a következő könyvet elolvasni. Ez egy két éves ugrás volt, és bármennyire is élveztem a könyvet, azért egyszer-kétszer éreztem, hogy bizony hiányosak az ismereteim. Úgy is élveztem, de azért az rontotta az élményt. Most, hogy újraolvastam, ráadásul rögtön, sokkal nyilvánvalóbb volt, és örülök, amiért így is elolvastam már!
Nem tudod, milyen sorrendben olvasd el a köteteket? Itt egy kis segítség.

Író: Jennifer Lynn Armentrout

Magyar cím: Origin (Luxen 4.)

Eredeti cím: Origin  (Lux 4.)

Fülszöveg

"Daemon ​bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Nem kérdés.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.
Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha alkalmazkodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémisztőek, és amit elárulnak, felzaklatja Katyt. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?"

Információk

 - Luxenek
 - Arumok
 - Fogság
 - Harc
 - Senki sem az, akinek tűnik
 - Még mindig túl sok titok!

Borító

Hát igen, ezt a borítót utálom legjobban a sorozat kötetei közül. Egyszerűen nem érzem megfelelőnek. A háttér szuper, viszont most először nem tűnik Pepe olyan Daemonösnek. Előbb jut eszembe róla egy elveszett kisfiú, mint egy szexi, mindenre kész férfi, aki ki akarja szabadítani a szerelmét. Ami gáz, tekintve, hogy amint megfordítja az ember a könyvet és elolvassa a fülszöveget, az máris elveszti a hatását. A szín pedig a borítón látva egész jó, viszont a polcon ezt szeretem legkevésbé. Annyira elüt a gerince a többitől!

Történet

Említettem az előző bejegyzésben, hogy a végével kapcsolatban szeretnék majd valamit mondani. Arra lehetett számítani, hogy valamelyikük fogságba esik, és hát nyilván a főszereplők közül, mert az még hatásosabb. Egy részemnek ez nem tetszik, hiszen kiszámítható a vége, de lássuk be, kellett. És az, hogy a főszereplő lett az áldozat, az így jó. Már bármennyire is szeretem Katyt, lássuk be, Daemonnel sokkal könnyebb volt Jennifernek. Nem csak bosszúszomjasabb, de több kapcsolata is van és most őszintén. Ha Kat jut ki, akkor mit csináltak volna vele? Semmit, otthon tartják. Így viszont Daemont el lehetett küldeni a kolóniába, mert hát ők majd biztos visszafogják. Szóval igen, mindenki számított valami ilyesmi befejezésre, de nekem így tetszik! Na jó, kezdjük az elején, mert baromi sok minden történt ebben a kötetben. Az eddigi Katy szemszög helyett most már Katet és Daemont is nyomon tudtuk követni. Kicsit furcsa volt a váltás, így sorozat közben, de örülök neki, így nem maradtunk le egyikükről sem. Katy része a maga módján érdekesek voltak, és több infót is megtudtunk a Daedalustól és -ról, azonban Daemon részei voltak számomra izgalmasak. Mármint amíg nem voltak együtt, utána egyformán mindkettő, főleg a következő kötetben. Szóval Katnél mindig megtudtuk, hogyan kínozták őt, vagy épp mit vártak el tőle. Ez azért tetszett, mert nem csak azt tudtuk meg, mi történik vele, de volt valami elképzelésünk, mit élt át Beth és Dawson. És ezek teljesen érthetővé tették, hogyan váltak olyan összetörté mindketten. Daemon kicsit szabadabban mozgott, egyrészt el kellett jutnia Luchöz, hogy ismét beszéljen vele, másrészt Katyért kellett mennie. Tudom, hogy ez már rég spoileres, de ki akartam térni a Luckel folytatott beszélgetésre. Mert bizony ott volt a mi drága arumunk is, Hunter, aki a Függőség egyik főszereplője. És nekem nagyon tetszett, hogy össze van kötve a két könyv! KICSI SPOILER. Daemon totál őrült módon beállít Nancyhez és természetesen odaviteti magát Kathez, mert hát őt nem foghatja el senki, nem igaz? Az, hogy ő felbukkant, nem csak Katynek adott erőt, és ugyan jóval kevesebb időt voltak bent, mint Dawsonék, azért számított, hogy együtt voltak. Mert akármilyen szörnyűségeket éltek át, azért ott voltak egymásnak. Betht azonban hamar elszakították Dawsontól, amibe mindketten belehaltak egy kicsit. Főleg a lány. Nála nagyon jól látszik, hogy a könyv elején milyen sokkos állapotban van még, és ahhoz képest, annyira más volt az Ellenállás végén lévő epilógusban! SPOILER VÉGE. A Daedalusnál egyetlen karakter volt, akit nagyon bírtam, mégpedig Archert. Kezdettől fogva szimpatikus volt, még ha a rossz oldalon áll is. Oké, rajta kívül még Micah volt az, akit nem tartottam annyira furának, de lássuk be, ő sem egy főnyeremény. A könyv nagyjából két részre osztható, amikor bent vannak és amikor nincsenek. És bár imádtam őket, az összetartásukat, a szerelmüket, azért sokkal jobb volt, amikor végre kikerültek és nem voltak foglyok. És ezután annyira beindult a cselekmény! SPOILER. A nagy találkozót imádtam, és még Ash meg Andrew is összekapta magát. Amin meglepődtem, az két szereplő volt, pontosabban a köztük kialakuló még halovány szerelmi szál. Engem első alkalommal elég váratlanul ért, de örülök neki! Ami a meghitt részek után jöttek... Hűha! Azokra nincsenek szavak. SPOILER VÉGE. A könyv vége olyan szinten volt váratlan és eseménydús, hogy pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. És amikor azt hinné az ember, hogy végre megúsztuk, most már nyugi van, természetesen robban az újabb Armentrout-bomba!

NAGYON, NAGYON SPOILERES!

Igen, jó kérdés, hogy akkor miért írom le? Mert muszáj! Annyira, de annyira dühítő a vége! Annyi mindenkire haragszom, SPOILER. főleg azokra, akik meghaltak. SPOILER VÉGE.Mert nem volt joguk! És argh! És ami igazán megrendítő, hogy most tényleg megértettem, mit mondott Matthew az első Feledésben.

"– Tudod, hogy mindent megtennék, hogy megvédjelek benneteket – mondta. –
Mindannyiótokat. Ti vagytok a családom."

SPOILER VÉGE.

Idézetek

SPOILERES!

" – Értem, hogy nektek gondjaitok vannak, méghozzá nagyok, de tudjátok, mit? Nem ti vagytok az egyetlen idegenek errefelé, akiknek megpörkölődött a nadrágja. Sőt, még nagyobb gondok is vannak, mint a tiétek. Tudom, nehéz elhinni.
Hunterre néztem; ő újra vállat vont.
– Valaki nem kapott reggel meleg tejet.
Felröhögtem. Luc Hunter felé fordult. A francba, alig hittem, hogy egy helyiségben állok egy arummal, és nem próbálom megölni – de hát ő sem próbált megölni engem."

" – A csapatom több tagját megtámadta.
Az én csajom. Lassan elmosolyodtam."

" – Hosszú ideje várom, hogy egy magához hasonló luxent vizsgálhassak meg – magyarázta Daemonnek magas, izgatott hangon.
 – Egy újabb rajongó! – vonta fel a szemöldökét Daemon. – Mindenhol ott vannak.
 – Csak te tarthatod ezt is jó dolognak – mormoltam, mire rám nevetett."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile