2017. június 12., hétfő

Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara

Bonjour!
Tudom, tudom, arról volt szó, hogy hozok egy értékelést egy bizonyos sorozatról. És neki is álltam véleményezni a Jessica Jonest! Csak hát... Lehet, hogy véletlenül újranéztem a sorozatot helyette...

Előszó
Most már biztos, hogy Sarah J. Maas tündérmániás.


Író: Sarah J. Maas
Magyar cím: Tüskék és rózsák udvara (Tüskék és rózsák udvara 1.)
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses (A Court of Thorns and Roses 1.)

Fülszöveg
"A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát."

Információk
 - Szépség és a szörnyeteg
 - Hamupipőke
 - Tündérek
 - Két külön világ
 - Átok
 - Próbatételek
 - Senki sem az, akinek tűnik

Borító
Nem vagyok teljesen kibékülve vele, viszont igenis szép! A vörös a gyengém, szóval a hátteret imádom! Azonban nem tetszik, hogy a lány így van rajta. Zavar, hogy csak ennyi látszódik belőle, ugyanakkor soknak is tűnik, amit mutat. De azok a tüskék, amik a cím körül tekeregnek, azok nagyon bejönnek!

Történet
Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy csalódni fogok, de mégis ez a helyzet. Az osztálytársam is lelkesedett érte, több helyen is láttam, hogy milyen jó, na meg Sarah J. Maas írta, aki a kedvenc íróim között van. És a stílusát most is imádtam, nem azzal van a gond. Sokkal inkább azzal, hogy a Szépség és a szörnyeteg, a Hamupipőke és még isten tudja, minek az átírása. Lehet, túl hamar vonok le következtetéseket, de a saját ötletei, amikor csak a fantáziája szab határt, nem egy történet, amihez tartania kell magát, az sokkal jobb. Bár a moly szerint elég sokáig olvastam, valójában egy este alatt megvoltam vele. Akkor még nem tudtam, hogy átírás, viszont olvasás közben annyira gyanús volt. A Hamupipőke annyira nem tűnt fel, de a Szépség és a szörnyeteg, na az nagyon! Ráadásul a könyv vége, amikor Feyre a próbákat állja ki, olyan szinten ismerős volt, hogy az valami hihetetlen. Vagy ötször ellenőriztem le, hogy mikor adták ki magyarul meg angolul, mert egyszerűen déjà vum volt! Na de nagyon a végére szaladtam. Egy dolgot rögtön leszögeznék: pocsék nevek vannak benne! Az Üvegtrónban annyira tetszettek a nevek, mindet tökéletesnek éreztem, a karakterekhez illőnek. Itt meg a könyv végén megláttam, hogy kellene kiejteni a neveket, és konkrétan egyet sem úgy mondtam. Nekem egyáltalán nem tetszettek. Na jó, Rhysand és Lucien neve bejön, de azokat sem Ríszendnek, meg Lúsiennek mondtam, hanem Rizandnak és Lusziennek. A Feyre név meg! Fejrú? Ez komoly? Megjegyeztem, esküszöm, fejből tudom, de amikor olvasásra került a sor, képtelen voltam így felolvasni. És lehet, csak nekem érdekes ez, de… Másnak is feltűnt, hogy míg az Üvegtrónban Arobynn Hamel volt az egyik gonosz, addig itt - szintén a A. H. monogramú -, Amarantha Hybern (Emerentá Hibern)? Na jó, az már tuti belemagyarázás lesz, de ugye Adarlan királya is gonosz az Üvegtrónban. És Adarlan királya, akinek Havilliard a vezetékneve. Ha már így belemásztam a szereplőkbe, muszáj kiemelnem Feyre (Fejrú) legidősebb testvérét, Nestát, aki bár a könyv első felében egy igazán bosszantó és utált karakter volt, a végén megszerettem. Mert megmutatta a ritkán látott oldalát, aki törődik Feyre-val (Fejrúval). És bár a család többi tagja is rájött az igazságra, őket nem igazán szerettem. Alis (Elisz) nem sok vizet zavart, de azért kezdtem megkedvelni, remélem, a következő részekben benne lesz. A szereplőkről már annyit beszéltem, ideje rátérni a történetre! Sarah stílusában olvasni az egészet tényleg nagyon jó, és attól függetlenül, hogy nem a legjobb könyve, igenis tetszett. Kicsit érdekes, hogy az anyja éppen Fejre-t (Fejrút) kérte meg, hogy vigyázzon a családra és etesse őket, hiszen ő a legfiatalabb gyerek. Bár gondolom a történet miatt kellett, hiszen pontosan így jut el a zsákmányához és így kényszerül megölni a farkast. Már az elejétől kezdve ott van a félsz a lányban, és ezáltal az olvasóban is, hogy félni kell a tündérektől, bárhol ott lehetnek. Mégis megöli az farkasbőrbe bújt bár... tündért, és innentől kezdődik igazán a történet. Tamlin (Temlin, leírom, mert néha én sem tudom, a-val vagy e-vel mondtam-e) elég hamar megjelenik Feyre-ék (Fejrúék) házánál és követeli a gyilkost, és nem sokkal később már a várában is vannak. Azért merem mindezt elmondani úgy, mintha nem lenne spoileres, mert akarom, hogy értsétek. Én itt vettem észre, hogy tiszta Szépség és a szörnyeteg, és bár egy részem úgy érezte, ugyanazt a hangulatot idézi, a másik részem egy teljesen újat vélt felfedezni, mást látott. És ezért nem tudom nem szeretni a történet, mert bár ismerem nagy vonalakban, mégis tud újat mutatni. Na jó, azért egy kicsit csalódtam. Én arra tippeltem, hogy Feyre anyja tündér volt, vagy valami! Szóval az udvarban elég fagyos volt a hangulat és elég nehezen oldódtak fel. És őszintén, nem értem, az emberek többsége miért Tamlint vagy Rhysandet szereti! Oké, utóbbit megértem, tényleg van egy megnyerő oldala. De én Lucient ezerszer jobban megkedveltem! És bár Feyre is egy tökös lány, azért nem egy álomkarakter. Szóval tökéletes Tanlin mellé. Nem mondom, hogy olyan semmilyenek, de olyan semmil... de nem sorolnám a kedvenc karaktereim vagy épp párosom közé. Igaz, hogy az udvarban lehetőségük volt megismerni egymást, de nem volt ez olyan nagy ismertség ahhoz, hogy életre szóló szerelmet esküdjenek a másiknak. SPOILER. Ehhez képest Tamlin a Calanmaion leteperte volna Feyre-t és a lány is készséggel ment a halálba szerelméért. Ami számomra erős túlzás ennyi idő után, de ők tudják. SPOILER VÉGE. Persze nem csak jó dolgok történnek, hamar felbukkan az ellenség, és Feyre nem ostoba, rájön, hogy valami nincsen rendben. Azonban bárhogy próbálkozik, a teljes igazságot nem tudja meg. SPOILER. Így amikor Tamlin hazaküldi őt, hogy megmentse, még mindig tudatlan, fogalma sincs a veszélyről és az átokról. Itt volt az a pillanat, amikor megszerettem Nestát, és engem speciel érdekel, hogyan képes az agya felülírni a tündérvarázst. Nagyon remélem, hogy valami titkos képesség, és valami nagyobb horderejű megbízatást is kap majd a későbbiekben Feyre mellett, mert tényleg nagy megkedveltem. A legidősebb nővér pedig biztatja Feyre-t, hogy menjen vissza és soha ne jöjjön vissza, ami akárhogy is nézzük, egy kedves gesztus. Az más kérdés, hogy esetleg a halálba vezetheti, de szegény ezt nem tudta. Amikor Feyre megérkezik, Alis még ott van, így végre valahára az olvasó is megtudja, hogyan is volt ez az átok. És egy részem sajnálja Amaranthát, mert senki sem érdemli meg, hogy ilyet éljen át. Az alku viszont, amit Feyre-val kötött, nagyon ügyes volt. Jó, persze, nem szurkolhatok a gonosznak, de abban a pillanatban idegesített a lány és inkább Amarantha volt a befutó. Mind a három próbatétel furcsán ismerős volt, szinte előre tudtam, hogy mi fog történni. De egyszerűen nem tudok rájönni, miért emlékszem úgy az egészre, mintha már láttam vagy olvastam volna ezeket. És tudom, hogy valószínűleg a legtöbben azt hozzák ki, hogy Feyre milyen ügyes, hogy sikerült győznie, de... Bennem az maradt meg, hogy az első próbatételnél remekelt, a többinél meg hagyta, hogy segítsenek. Ugyan utálta Rhysandet, ő mégis segítette. SPOILER VÉGE. Szóval nem volt olyan rossz, volt benne izgalom és tudott újat nyújtani, meglepetést okozni, mégsem mondanám, hogy a világ legjobb trilógiájának ígérkezik. Remélem, hogy a következő részekben kicsit fellendül a sztori és csak úgy, mint az Üvegtrón, minden résszel egyre jobb lesz.
Idézetek
" – A hajad pedig... tiszta.
Talán csak a gyötrő éhség miatt hallucináltam ezeket a szánalmas hízelgéseket."

" – Nos, pokoli délutánod ellenére most is remekül nézel ki.
Fújtam egyet. Eddigi életemben még egyetlen olyan nap sem akadt, amikor remekül néztem volna ki.
 – Azt hittem, a tündérek nem tudnak hazudni."

"– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét."

Ééés egy ráadás
" – Ritkán fordul elő, hogy valaki megköszöni, hogy elvitted meghalni."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

2 megjegyzés:

  1. Egy ideje kinéztem ezt a könyvet, és amikor megtudtam, hogy egy Szépség és a szörnyeteg átírás, nagy elvárásaim lettek, hisz az egyik kedvenc történetemről van szó. Nagyon tetszett a kritikád, és remélem a folytatások jobban fognak tetszeni! ;)
    Ölel, Gab
    Ui.: Háát... Nem vagyok egy nagy angolos, de ahogy leírtad, hogy "kellene" kiejteni a neveket, én is csak csóváltam a fejem... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy konkrétan mindenki oda van a Szépség és a szörnyetegért. És igen, tudom, miről szól, angolon én mondtam el. :') De valamiért kiskorom óta utálom ezt a történetet:DD
      Örülök, hogy ennek ellenére tetszett és remélem, hamarosan el tudod olvasni! :3
      Ui.: Én se vagyok a legjobb, de azért na! :'D

      Törlés