2018. július 12., csütörtök

Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán

Sziasztok! 
Megint csak egy rövid értékeléssel érkeztem, úgy érzem nálam ez a kiegészítő kötetek átka...

Előszó
Az előző kötet elég függővéges volt, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mégis mi a fene lesz ebben a kiegészítő kötetben. És enyhén szólva meglepődtem, amikor kiderült, hogy visszább megyünk az időben. Jóval visszább.


Író: Böszörményi Gyula
Magyar cím: Bitó és borostyán (Ambrózy báró esetei 3.5)

Fülszöveg
"A hölgyé a terep!
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”. "

Információk
 - Utazás
 - Gyilkosságok
 - Különös rejtélyek
 - Érdekes emberek
 - Mili első saját nyomozása


Borító
Emlékszem, hogy mikor először megláttam a borítót, nagyon húztam a számat. Úgy éreztem, túlságosan elüt a többitől, és most nem csak arra értem, hogy sötétebbnek tűnik. Még most sem tudnám megmondani, hogy pontosan miért is, de úgy érzem, kilóg a sorból. Mintha nem is Mili lenne a borítón, és ez kicsit zavart. Mert ha más szereplőt tettek rá, akkor nem emelik ki a lány függetlenségét. Tudom, ez legyen életem legnagyobb problémája, de hát na! Az ördög a részletekben rejlik. Azért az első pillantás óta már megbarátkoztam a borítóval, azonban bátran kijelenthetem, hogy nem lett a kedvencem.

Történet
A történet azonban igen. De komolyan, engem teljesen lenyűgözött. Az előző két rész nekem egy kicsit csalódás volt, úgyhogy teljesen el voltam alélva, miután végeztem ezzel a résszel. Emlékeztek, említettem az előző bejegyzésben, hogy hiányoltam Mili nyomozását. Na ez erről a kötetről nem mondható el! Oké, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a könyv elején egy picit megijedtem. Elkezdtem olvasni, és mivel már egy ismert jelenettel indult, ezért tudtam, hogy Mili hazautazásáról fog szólni a könyv. És tekintve, hogy Marosvásárhelyen mindig kicsit unalmassá vált a történet, aggódni kezdtem. Szerencsére ez hamar elmúlt, hiszen már az állomásra kiérkezve szembesülünk egy gyilkossággal. És a francba is, azonnal a Gyilkosság az Orient  expresszen jutott eszembe, és reméltem, hogy itt is egy vonaton lévő nyomozásról lesz szó. Amikor pedig egy úr panaszolta, hogy milyen mocskos a kapaszkodó, azonnal imádkozni kezdtem, hogy az vér legyen! Alig morbid. Mikor Mili végre fent van a vonaton, rögtön adódik egy kisebb gond a szobákkal, amit a lány felajánlásával el is tudtak simítani. Ezután persze jóval nagyobb problémák ütik fel a fejüket a vonaton és istenem, IMÁDTAM! Annyira szeretnék nektek beszélni róla, de az a baj a nyomozásokkal, hogy elég szívás előre tudni, ki a gyilkos és miért tette. Úgyhogy igyekszem nem elárulni semmit, közben pedig valami tartalmat is adni a bejegyzésnek, reméljük sikerül. Szóval már említettem, hogy Mili egyedül utazik haza, így bármi történt is a vonaton, azt egyedül kellett megoldania. Persze őt sem kell félteni, amint meggyilkolták a szerencsétlen férfit, ő azonnal ment szimatolni. Ami pedig nagyon tetszett, hogy bár az emberek húzták a szájukat, azért hagyták Milit nyomozni. Ő pedig nagyon ügyes volt! Tényleg odatette magát és Ambrózyt megszégyenítő alapossággal gyűjtötte az információ morzsákat, hogy aztán összerakja a történteket, és kitalálja a miértekre a választ. Oké, azért azt hozzá kell tennem, hogy a személyzet segítsége nélkül nem tudott volna mindent megoldani, de ügyesen az ujja köré csavarta az ott lévőket. SPOILER. Köztük Ambrózy Richárd bárót is, aki volt olyan pofátlan, hogy álruhában felszálljon a vonatra. Eléggé meglepődtem, de tetszett. Tényleg amolyan vizsga volt ez Mili számára, aki helyt tudott állni. SPOILER VÉGE. Jaj, istenem, elég soványka lesz ez a bejegyzés, remélem elnézitek. Gondoltam rá, hogy dupla spoileres részt csinálok ebben a bejegyzésben, de mi van, ha nem tudjátok megállni? Nem akarom, hogy esetleg elgyengülve elolvassátok, aztán utána ne tudjátok száz százalékosan élvezni a könyvet. Úgyhogy lakat a számon a történettel kapcsolatban, viszont muszáj még valamit megjegyeznem. Az Ármány és kézfogóban sérelmeztem, hogy a könyv elején Mili nem nyomozott, azonban a rész végére ez teljesen megváltozott. És azt hiszem, ez ennek az utazásnak köszönhető. Ott semmilyen magyarázatot nem kaptunk, hogy vajon Mili hogy változhatott meg hirtelen, miért akar egyik pillanatról a másikra végre tenni is valamit. Ez viszont egy öt csillagos indoklás volt, habbal és cseresznyével a tetején. A bárónak igaza volt abban, hogy Milinek ki kell szabadulnia Pestről, hiszen annyira azon volt, hogy a nővére előkerüljön, és a báró végre foglalkozzon vele, hogy elfelejtett cselekedni. Azzal pedig, hogy ez a nyomozás Milire hárult, a lány végre kiszakadt az előző életéből és végre elindulhatott a detektív világ felé. Amit imádok! ♥ Szerintem már rájöhetettek, hogy odavagyok ezért a részért, mivel jóformán csak csorgattam a nyálamat a bejegyzésben. Nagyon, nagyon ajánlom ezt a kötetet, mert az egyik legjobb a sorozatból!
Idézetek
" – Babona elleni szigetelőanyag még úgysem voltam – vontam vállat (...)"

"– Igazolvány – mondta, mikor ránéztem.
– Miféle?
– Detektív, avagy bármilyen más rendőrhatósági. Kérem, Milike, mutasson fel egy ilyet, és én máris átengedem kegyedet.
– Az bajos lesz – sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik.
Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenettel bámult rám, mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem:
– A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom."

"– (…) Vigyázzon, hallja?! Nem szeretném látni, amint egy egész meggyfa tálalószekrény borul kegyedre, mert azt Kolozsvárig sicher, hogy le nem szedjük magácskáról.
– Amennyiben ez bekövetkezne, tekintsenek az erdélyi iparművészet hősi halottjának – kiáltottam a paklikocsi mélyéről. (…)"

SPOILERES!
" – Ezek szerint még mindig nem bízik bennem.
– A bizalomnak ehhez semmi köze – felelte Richárd, rám se nézve. – Abban immár nem kételkedem, hogy ha magára hagynám, innen egyenesen haza utazna.
 – Akkor miért nem fordul vissza? Húsz perc múlva indul Pestre az ellenvonat.
 – Valóban. Csakhogy kegyed épp most szállt le egy olyan szerelvényről, ami éveken át különösebb baj nélkül közlekedett, ám midőn maga felszállt rá, rögvest három gyilkosság is történt rajta.
 – Ezzel csak nem azt akarja mondani, báró úr, hogy én vagyok az, aki vonzom a bajt?!
 – Nem mondok én semmit – rázta meg a fejét Richárd. – Ám a jövendő utastársai biztonsága érdekében mégis inkább egészen hazáig kísérem kegyedet."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése