Anne Bishop - Vörös betűkkel

Sziasztok!
Jó régóta várat magára ez a könyv, na meg az értékelés is itt porosodott, úgyhogy ideje, hogy kikerüljön ez a bejegyzés. :D

Előszó

Gyerekek, ezt nem lehet kihagyni! Nem tudok elég hálás lenni, amiért volt molyon egy kihívás, és Tina megjelölt. El sem olvastam a fülszöveget, elkönyveltem, hogy valami romantikus sztori lesz. Aha, hát nem! Imádtam, de komolyan! Alig várom a folytatást!

Író: Anne Bishop

Magyar cím: Vörös betűkkel (A Mások 1.)

Eredeti cím: Written in Red (The Others 1.)

Fülszöveg

"Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc."

Információk

 - Érdekes szereplők
 - Nem mindennapi történet
 - Természetfeletti lények
 - Egyszerűen csak ne kérdezz, olvasd! *.*

Borító

Imádom! Néhány blogon láttam már ilyesfajta fejlécet, és mindig is odavoltam érte. A vörös színt pedig amúgy is imádom, úgyhogy azonnal levett a lábamról. A szerző neve nincs túlhangsúlyozva, a borítón nincs felesleges duma, és a cím is kicsit kiemelkedik a különböző betűtípus miatt. Oda vagyok érte, kész, pont, vége.

Történet

Az a helyzet, hogy szerintem egyedülálló ez a történet. Legalábbis bárhogy kutatok az emlékeimben, sosem találkoztam még ilyen könyvvel. És egyszerűen szerelem volt első olvasásra! Bár olyan lények vannak benne, akikről/amikről már olvashattunk, mégsem hasonlítanak hozzájuk. És emiatt még jobban tetszett! Kezdjük a szereplőkkel, akikből rengeteg van, de komolyan! Meggie nem egy szokványos lány, cassandra sangue, ami azt jelenti, hogy vérpróféta. És vele kapcsolatban mindent szerettem! Oda vagyok azért, hogy a kezdetektől fogva tisztában van ezzel, és nem ebben a könyvben jön rá. Emellett sosem sérülhet meg igazán, mégis minden egyes vágással a halál felé közeledik. Egyfajta ellentétet látok benne, és bár nem annyira érzelmes, és tényleg van benne egy gyermeteg én, nem tudom azt mondani, hogy ne kedvelném. Simon pedig... Találkoztam már jó néhány farkassal, de egyik sem nőtt ennyire a szívemhez. Még akkor is kedvelem ezt a pasit, amikor egy tapló. Sam nagyon aranyos, és azért szerepelt ebben a könyvben, de még nem igazán ismertük meg. Vlad... Na az ő családja az, ami nagyon érdekes. Teljesen másfajta vámpírklánnal van itt dolgunk. Ők füstté tudnak válni, ami ad egy kis pluszt. A Sanguinati családból Vladot és Erebust is nagyon megszerettem, remélem, a továbbiakban is sokat szerepelnek majd. Tess, na őrá baromi kíváncsi vagyok! Még nem derült ki, hogy pontosan micsoda, és alig várom azt a jelenetet, amikor majd a történetben eljutunk erre a pontra. Egyébként ahhoz képest, milyen búvalbélelt volt a történet elején, a végére azért szerintem elkezdett változni. Tél szintén nagy kedvenc, benne is érzek egy kis gyerekességet, de az semmi Meggie-hez képest. Tél inkább mondható felnőttnek, és lássuk be, elég kemény tud lenni a lány, ha egy szerettét bántják. A vérprófétánk még csak tanulja, hogyan kell a világban élni, ő még annyit nem bizonyított ezen a téren, de már nagyon sokat változott ő is. A rendőrök közül Montyt és Kowalskit azonnal megkedveltem, és azért Louis, illetve Burke is jó úton halad afelé. Merri Lee még nem bizonyított annyit ebben a könyvben, lényegében alig szerepelt. De az, hogy emberként helyt áll az Udvarban, éppen elég ahhoz, hogy kezdjem megszeretni. Összességében a legtöbb karaktert azonnal megkedveltem, és ez annyira furcsa! Más könyvekben azért a legtöbb szerepelőnek küzdenie kell, értitek, mutatni valamit, hogy igenis szeretetre méltó. Alig hangzik furán. Itt viszont alig van érzelem, a legtöbben tök bizarr módon viselkednek, mert igazából nem tudják, hogyan is kéne. Mégis teljesen megváltozik minden azzal, hogy Meggie felbukkant. Megneveli a farkasokat, közben bármennyire is gyengének tűnik segít az Udvarnak minden tekintetben. Egyszerűen egy jó változást indít el, és mindenkit megtanít egy kicsit viselkedni, ami még inkább furcsává teszi azt az ellentétet, ami folyton a lánynál előjön. Mert egy ketrecben élt eddig, és a Két Lábon Járó Nővérek rendelkeztek vele. Mégis amikor kijön, egyszerre tanul a többiektől és tanítja őket. Szóval van ebben a könyvben valami, ami megfog, annak ellenére, hogy... Hogy nem tudom. Tényleg nem tudom szavakba önteni. Ahogy molyon láttam, kevés ember az, akinek nem tetszik a történet. Előfordulhat, bár nem értem. De ha az első könyv bejött, akkor azt hiszem, onnantól kezdve a többit is imádni fogja az ember. Anne Bishop pedig jó úton halad afelé, hogy az egyik kedvenc írónőm legyen, ez a sorozat meg az egyik kedvencem. De ne dumáljak annyit feleslegesen, beszéljek egy kicsit a történetről, igaz? Egyetértünk. Ami nagyon tetszett, hogy sokszor előre tudtuk, ki a gonosz, és ki nem. Ezek a kis plusz részek, mint például amikor Asia telefonált valakivel, csak még izgalmasabbá tette a történetet. Igen tudom, elárultam, bocsánat, de úgyis hamar elárulja az írónő is. Asia az Udvarban akar kémkedni, ezért pályázik a terra indigene-ek és az emberek közti összekötői állásra. Simon nem akarja alkalmazni, mivel idegesítette a nő. Ezután kerül a képbe Meggie, aki szintén akarta az állást, neki viszont azonnal bizalmat szavaz Simon, még ha furcsának is tartja a lányt. És ez két okból tetszett. Egy, mert nem a mi vérprófétánk az egyetlen jelentkező. Kettő, Simon. Ő nagyon régen, még gyerekként találkozott egy vérprófétával, és az akkori szavai miatt vette fel Meggie-t. Nem szerelemből, nem meglágyult a szíve. Egyszerűen csak egy emlék. Persze Mr. Wolfgard ekkor még nem tudja, mi is Meggie, amit szintén szerettem. Ahhoz képest, hogy az elején milyen kis elveszett a lány, és hogy az Udvarban élők milyen ellenszenvesek tudnak lenni, elég hamar megkedvelték Meggie-t és ő is gyorsan beletanult a munkájában. Emellett pedig elkezdte kitapasztalni, hogy mit szeret, és mit nem, ami tetszett. Mert ha valóban egy ketrecben élt, és semmit nem tapasztalt még meg első kézből, akkor kellett ez! Annyira imádom, amikor ki tudom fejezni magam! Az, hogy Meggie kijárt a Összekötő irodából, és maga vitte ki a csomagokat, szerintem egy fordulópont. Sokkal több emberrel ismerkedett meg, például Erebusszal és Téllel, és ez az a pont, amikor váltani fogok spoileresre! SPOILER. Mint már említettem, Meggie-ben van egyfajta gyermekiesség, és a legtöbben szeretjük a gyerekeket. Mármint nem a pofátlan kis mitugrálszokat, hanem a jól nevelt, aranyos gyerekeket. A vérpróféta lány pedig pontosan ilyen. Úgyhogy nem csodálkozom, hogy mindenki megkedvelte, és amikor először megpróbálták elrabolni, volt segítsége. Amikor pedig eljutunk arra a pontra, hogy a rendőrséggel kerestetik Meggie-t, az "ellopott tulajdont", kérdés nélkül segítenek. És egyben ez azt is jelentette, hogy a lánynak őszintének kellett lennie, így már mindenki tudott arról, mi is ő. Amit mindenképp meg akarok említeni, pontosabban akit, az Sam. Szegény kisfiú az anyja halála óta folyton farkas alakban van, és bár furcsa, hogy egy gyereket tart Simon ketrecben, még furcsább, hogy ezzel nincs bajom. Mármint, önmagában, ha egy emberrel bánnának így, az rettenetes lenne. De Samnél... Nem is tudom. Farkas alakban nem tűnik olyan nagy dolognak, talán mert Sam is ott akar lenni, és sosem volt ezzel gondja. Ha ezt furcsának tartanám, akkor jönne a következő, hogy ha a könyvben szereplő karakterek valóban emberek, farkas alakban miért szeretnek kutyakaját enni. És hasonló. Annyira bizarr és egyedi ez a világ, valahogy az ilyen dolgokon egyszerűen csak átsiklottam, és nem gondoltam bele, hogy hú apám, ez azért durva! És szerintem ez így van jól. Szóval Sam. Mikor Simonnak el kellett utaznia, Meggie vigyázott a kölyökre, és mint azt várhattuk is, neki hála a kissrác bátrabb lett, és már nem félt annyira a kinti világtól. Sikerült elérnie, hogy kimenjen, és örültem, hogy volt a történetben valaki, aki ezt ellenezte. Mert mindig van valaki, akinek nem tetszenek dolgok, és elrontott volna mindent, ha mindenki szimplán csak nézte volna a póráz dolgot. Úgyhogy bár nem a szívem csücske Elliot, piros pont neki! A történet során kezdtük megismerni, hogyan is működik Meggie képessége, már látomása is volt. Ezzel jó néhányszor megmentette a többiek életét, még ha ő sokszor bajba is került. SPOILER VÉGE. Egy-két dolgot azért már elárultam, de nyugi, így is lesznek még üres foltok, és meglepetések, nem akartam lelőni az összes poént! Szerintem ez egy fantasztikus könyv, és nagyon jó kezdés, alig várom a folytatást. Igazából egyszer olvastam el, de annyiszor olvastam már újra különböző alkalmakkor részeket, hogy simán lehet az háromszoros elolvasás is, és biztosíthatok mindenkit, ha egyszer megszerette az ember a történetet, akkor nem egyszer-olvasós kategóriába kerül.

Idézetek

"– Nincs kedvem újra kinyitni.
– Ma már úgysem jönne senki – jegyezte meg Tess. – De holnapra a félelem eléggé csillapodni fog, hogy jöjjenek. – Mosolygott. – Hallottam, John említette, hogy kaptatok egy szállítmány terrorkönyvet.
– Horrorkönyvet – felelte Simon. Most ő mosolygott. – Van benne néhány doboz könyv terra indigene szerzőktől is. Ezeket általában nem teszem ki emberi vásárlóknak.
– Talán ki kéne raknod a könyveket a kirakatba már most. Szerintem holnap eléggé el leszünk foglalva.
– Megtriplázhattuk volna a holnapi forgalmat, ha felzabáltunk volna egy vásárlót, mielőtt mind kijutottak volna."

"Meggie kinyitotta a noteszt, amit az áruházban talált. Az első oldalra felírta, hogy Könyvek. Aztán lapozott, és a következő oldal a Zenék fejlécet kapta. Még egyet lapozott, felírta a dátumot, aztán nem mozdult.
Mit írjon? Kedves Naplóm! Ma nem ettek meg. Ez igaz volt, de nem sokat mondott. Vagy éppen ellenkezőleg: mindent elmondott, amit el kell mondani."

"Vlad kinyitotta az IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET feliratú ajtót, és összegezte a helyzetet: egy Holló, egy próféta és egy vámpír bemegy egy irodába…
Nagyot szusszant. Ez olyan volt, mint valami hülye vicc eleje, amiket a terra indigene lények sosem értettek."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile