Rácz-Stefán Tibor - Mikrofonpróba

Sziasztok! 

Viszonylag régen volt értékelés kitéve, úgyhogy most hoztam egyet. :)

Előszó

Már lassan két éve álltam neki újra elolvasni a korábbi könyveket, és néha valami új megjelenésűt is a kezembe vettem. Mivel lassan végzek a duplázással, ezért minél több új írót akartam megismerni. Éppen ezért rögtön egy magyar író könyvéhez nyúltam, de nem mondanám, hogy tökéletes választás volt.

Író: Rácz-Stefán Tibor
Magyar cím: Mikrofonpróba (Szállj a dallal! 1.)

Fülszöveg

"Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?
Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.
Bunkó srácból is lehet álompasi?
Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.
Az első szerelem tényleg az utolsó marad?
A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.
De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?
Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.
Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…"

Információk
 - Kolesz
 - Barátság
 - Éneklés
 - Tánc
 - Szörnyű múlt/jelen
 - Különös kapcsolatok


Borító

Ez volt az, ami megfogott. Nem mondom, hogy tökéletes, mégis megszerettem és emiatt került listára a könyv. A cím elsőre nagyon furcsa volt, és egyszerűen nem tudom elmagyarázni miért, de megszerettem a betűtípust.  Azt viszont nem értem, miért ez lett a könyv címe, reméltem, hogy a történet végére hozzá illőnek fogom tartani, sajnos nem így lett. A kotta és a mikrofon tetszik, és az is, hogy nem látszódnak a szereplők. Öt főszereplő van, és ezzel a borítóval mindenkit meg tudtak mutatni. Xiara és Hanna az, akit egyértelműen fel lehet ismerni, a fiúknál inkább csak tippelni lehet, amit sajnálok, de ez nem egy eget rengető probléma. Összességében nem rossz ez a borító és tudom, ez csúnyán fog hangzani, viszont ha a fülszöveg nem, legalább ez felkelti az ember érdeklődését.

Történet

Mivel a fülszöveg elolvasása nélkül neki akartam állni, ezért a sötétben tapogatóztam, mikor sor került erre. Csak később, úgy a történet felénél jöttem rá, hogy amúgy a blogon is illene feltüntetni, hogy most mit olvasok. Akkor jött el a pillanat, hogy a fülszöveggel is találkoztam, és istenem, de nagy mákom volt! Egyszerűen... Nem érdekes a fülszöveg. Annyira klisésnek tűnik a könyv tőle, hogy ha az elején láttam volna, talán el sem olvasom. És soha nem jutott még ez eszembe egy történetnél sem, de a fenébe is, a kevesebb néha több! Olyan mintha minél sanyarúbb sorsú gyerekeket akart volna az író alkotni, és volt pillanat, amikor csak pislogtam, hogy most akkor megyünk át szappanoperába? Hanna az új lány, aki elvesztette a szüleit és a bátyja neveli. Ráadásul az elején még az esetlen szerepében is tetszelgett, ami miatt a fejemet akartam verni a falba! Szerencsére időközben levetkőzte magáról ezt, amiért csak áldani tudtam az írót. Utálom, mikor valakit tök esetlennek mutatnak be, mert nem létezik olyan szerencsétlen a világon, aki csak és kizárólag bénázni és rombolni tud. Egyszerűen ezt én nem tudom elhinni, és akárhányszor találkozok egy ilyen szereplővel, hülyét kapok. Viszont a történet végére kezdtem megkedvelni Hannát, mikor láttam, hogy igen, ez a lány kezd változni! Aztán ott van Xiara, aki egy kínai leányzó. Tudjátok, nekem volt egy koreai osztálytársam, négy évig voltunk "összezárva", de soha, egyetlen egyszer sem hallottam, hogy valaki megjegyzéseket tett volna rá. Xiara viszont bárhova ment, találkozott olyan emberrel, aki elítélte őt vagy a többi kínait. És nyilván nem tudom megítélni, hogy milyen lehet a helyükben, viszont túlzásnak éreztem azt, ami a könyvben volt. Na meg ha a lány utálja a szüleit, azt megértem. Lepasszolták, annyira nem törődtek vele. Bár az, hogy szeretnék, ha megtanulná a nyelvüket, nem olyan szörnyű dolog, hiszen Xiara is elvárja, hogy magyarul beszéljenek. Valamit valamiért alapon működhetne ez, de mindegy. Szóval elfogadom, hogy utálja a szüleit, viszont ebből nem következik, hogy a nemzetiségét is utálnia kell. Ezt egyáltalán nem éreztem indokoltnak, még akkor sem, ha magyarként tekint magára. Máté Xiara exe, akinek az anyja egy alkoholista és elég kemény gyerekkora volt a srácnak. Róla nem igazán szeretnék beszélni, talán ő változott a legtöbbet a történetben. Mindenesetre én megkedveltem. Áron egy biszexuális srác, aki már jó ideje Dáviddal van együtt. Egy suliba jártak, ahol egy osztálytársuk lövöldözni kezdett. Ezután az eset után Áron átkerült az Adyba, a szülei pedig leléptek Németországba dolgozni. Tudjátok, nekem még nincs gyerekem, úgyhogy szóljatok, ha rosszul gondolkodom. De nem az lenne az ösztönös, hogy akkor minél többet legyek a gyerekemmel? Nem felügyelni akarom? Ellenőrizni, hogy minden rendben van vele? Bármilyen pocsék is a kapcsolat szülő és gyereke között, azért egy ilyen után mindenki egy kicsit a fejéhez kap, nem? Úgyhogy én ezt nem tudtam hová tenni, de értem, hogy a történet szempontjából kellett. Csak nem tűnik reálisnak. Dávid pedig a legelcseszettebb életutat kapta, már bocsánat. Összességében is soknak tartottam már ezt a rengeteg rossz sorsot, de a meleg fiúnál már tényleg a fejemet fogtam. A legjobb barátnője lövöldözött a teremben, ráadásul előtte lőtte le magát. Emiatt sokáig nem beszélt, ezt még meg is értem, egy felnőtt sem tudna ezen egyszerűen túllépni, nemhogy egy gyerek. De ezen kívül még a húgát is elvesztette gyerekkorában, ráadásul bújócskázás közben az ő oda nem figyelése miatt, plusz még enni sem akar. Olyan érzésem volt, minthogyha minden könyvből, sorozatból és filmből kiszedték volna a tragikus eseteket és öt ember között szétosztották volna. Ezek voltak azok a dolgok, amiket egyáltalán nem értettem, hogy miért is kell. Lehetett volna más okot is kitalálni, hogy miért kell a koleszban maradniuk és akkor az sem lett volna olyan feltűnő, ha egy-két gyereknek nehéz múltja lenne. Azért nem csak negatívumokat tudok felsorolni ennél a könyvnél. Összességében nem volt olyan rossz ez, sőt egész jó lehetne! A történet végére az író stílusához is kezdtem hozzászokni. De beszéljek egy kicsit a történetről is, igaz? Mint említettem, Áron a lövöldözés után kerül az Adyba. Xiara és Máté alapból oda jártak, azt hiszem, ez nem derült ki pontosan, Dávid egy kis ideig magántanuló volt, majd ment a barátja után. Az viszont nagyon tetszett, hogy bár Hanna az új lány, erre megvolt a megfelelő ok. Olyan iskolát keresett a testvére, Kornél, ahol nem csak taníthat, de lakhatnak is a kollégiumban. Ez egy kis pluszt adott nekem. Szóval ez az öt gyerek jó barátságot ápol, viszont Hanna megtudja, hogy bezárhatják hétvégére a koleszt. Az előző iskolás barátnőjétől pedig megtudja, hogy lesz ez a verseny, így rögtön elő is adja az igazgatónak. Ami szintén tetszett, hogy ő nem megy bele azonnal, helyette próbára teszi a lányt. Ráadásul én szentül hittem, hogy Hanna rögtön elmondja Xiarának és akkor ők majd összeállnak, és annyira örültem, hogy ez nem így lett! Az ötlet csak később jött, így nem teljesen hangolt le, hogy tudtam, mi lesz. A könyv lényegében arról szól, hogyan is készülnek az egész megmérettetésre, közben pedig azért volt jó pár nézeteltérés. Áront egy komplett idiótának tartom. Ő az, aki bizonytalan a kapcsolatában, és amikor Dávid emiatt szünetet kér, még fel is van háborodva. Meg az inzulin. Te jó isten, akkor muszáj volt abbahagynom a történetet egy kicsit. Áron annyira odavan azért, hogy jaj, nekem ne segítsen senki, nem akarja, hogy gyengének lássák, de azért hisztériázik, amiért figyelnie kell a cukorbetegségére. És amikor Dávid előveszi neki a pent a saját táskájából, akkor kiakad a fiúra. Kérdem én, miért? Mert Mr. Tökéletes képtelen egy ilyen "apróságra" odafigyelni? Ha én egyszer utálom, ha gyengének látnak és azt hiszik, segítségre szorulok, mindent elkövetek, hogy ne kerüljek ilyen szituációba, nem? Szóval Áron ezzel nagyon kiakasztott, egyszerűen nem értettem a logikáját. Aztán ott van Hanna, aki kedveli Mátét, de Patrikért is odavan. Itt nem volt szerelmi háromszög, a lány tudott választani, de előre félek, hogy a következőben már őrlődni fog a fiúk között. Ami pedig nagyon idegesített Hannában, az a könyvmoly énje. Félre ne értsetek, imádok olvasni, szeretek róluk beszélni. De amit a lány művelt, az már nekem is túlzás volt. Az, hogy minden gondolatában valami könyv vagy karakter jelent meg... Igaza volt Máténak, a lánynak nincs élete. Mert akkor nem hasonlítana mindent valamelyik könyvhöz. Amúgy meg, milyen könyvmoly az, aki nem talál minimum egy jó kötelezőt? De megint áttértem a szereplőkre. Bocsánat, de velük nagyon sok gondom volt. Nem éreztem azt, hogy igazán ismernénk őket, és csak a történet legeslegvégén jutottam el arra a pontra, hogy igen, most már lehet kedvelni őket. SPOILER. Visszatérve Patrikra. Annyira egyértelmű volt, hogy neki is köze lesz ehhez az egész versenyhez. Azt hittem, ő is egy vetélytárs lesz ebben a könyvben, de tetszett, hogy ő egy másik megyét képvisel. Bár úgy érzem, majd Maja lesz a legnagyobb probléma. Viszont az is lehet, hogy ők szét lesznek osztva két másik könyvre, és mindig meglesz a kellő ellenfél, ki tudja? Ami pedig Xiara ösztöndíját illeti, az is logikátlannak tűnt. Azt kérték a diákoktól, hogy írjanak magukról őszintén, így nyilván azt várják, hogy megnyílnak. Erre kiteszik ezeket az alkotásokat? Ez olyan, mintha arcon köpnék az embert. Legalábbis szerintem. Éppen elég egy vadidegennel őszintének lenni, ráadásul kötelező okból, milyen jogon osztják meg ezt másokkal is? Semmi értelmet nem láttam benne. SPOILER VÉGE. Ami szintén nem tetszett, hogy ilyen gyorsan le lett zárva a verseny. Annyira vártam, hogy jussunk el odáig, erre kb. az utolsó ötven oldal, ha erről szólt. Nem mondom, hogy nem tetszett, mert voltak számomra is meglepő pillanatok. De kicsit többet vártam. Ami pedig Caramelt illeti. Kiskorom óta, ha meghallom az egyik számát, én is énekelem a refrént, viszont túlzásnak érzem, hogy mindenki odavolt érte a csapatból. Az embereknek különböző az ízlésük, ha az lett volna, hogy 'Oké, van ebben a dalban valami, legyen ez!', vagy 'Ehhez már van koreográfia.', esetleg, 'Hú, ezt szeretem!', akkor máris színesebb és reálisabb lett volna. Így viszont olyan semmilyen volt. Viszont plusz pont, hogy Dávid nem volt benne a csapatban. Teljesen abban a hitben voltam, hogy majd mindenki beszáll a buliba, így viszont egyedibbé vált egy kicsit. Összességében jó volt ez, élvezheti az ember, ha akarja. De vannak kisebb nagyobb hibái, amik rontanak az élményen. Ha valaki kedvet kap hozzá, mindenképp olvassa el, egyrészt, mert lehet, az én ízlésemnek nem volt csak jó, másrészt lehet, hogy a hibákkal együtt valakinek öt csillagos lesz.

Idézetek

Gondolkodtam rajta, hogy legyenek-e idézetek. Általában ha nem találok olvasás közben megfelelőt vagy éppen eleget, akkor vadászok a molyon. De most egyiket sem érzem megfelelőnek. Minden idézet egy kis bemutató a könyvről, viszont ezt most nem lehet pár mondattal elintézni. Vagy elolvasod, vagy nem. Ennyi.

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile