2018. július 1., vasárnap

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

Sziasztok! 
Bocsánat, hogy tegnap este már nem tudtam kitenni az értékelést, de tízkor estem haza. Mindenesetre most itt is vagyok egy sorozat első kötetével. :3

Előszó
Már évek óta szemezgettem ezzel a könyvvel, de mindig volt más, amit olvashattam volna, aztán  meg elkezdtem a régebbi történeteket újraolvasni. Úgyhogy eléggé megfeledkeztem a könyvről, egészen addig, amíg anya el nem döntötte, hogy ő bizony megveszi szép sorjában a köteteket. Szóval végül nekem is listára került, mert ha már a polcon van, miért ne?



Író: Böszörményi Gyula
Magyar cím: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Fülszöveg
"Budapest, ​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz."

Információk
 - Két testvér
 - Egy nyomozás
 - Régi kor
 - Új emberek megismerése
 - Kapcsolatok kialakítása
 - A múlt eseményeinek kibogozása


Borító
Imádom! Ez volt az első, amibe beleszerettem! Teljesen egyszerű, csak egy lány van a borítón, és tekintve, hogy két női főszereplő is van, mind Emma, mind Mili lehet. Viszont ez a koptatott (?) hatás nagyon tetszik, tényleg egy kicsit régies hatása van. Bár ha sárgás lenne, talán egy kicsit jobban, de ez részlet kérdés. A cím betűtípusa is nagyon tetszik, főleg az, hogy pirossal van írva, mert így egyszerre elegáns, és emlékeztet a vér színére. Alig beteges.

Történet
Úgy érzem, egy kicsit hibáztam ezzel a könyvvel. Áprilisban álltam neki, amikor az utolsó hajrá volt az érettségi előtt, úgyhogy ha a kezembe is vettem, nem sokat tudtam belőle olvasni. Valószínűleg emiatt éreztem néha azt, hogy nehezen élem bele magamat az adott korba. Ez egyébként csak az első pár oldalnál volt nehéz, később sokkal könnyebben vettem fel a fonalat, ezért írom a vizsga számlájára. A történet viszont lenyűgöző volt, de tényleg! Őszintén szólva nem olvastam el a fülszöveget, így egy kicsit a homályban tapogatóztam, amikor nekiálltam. Az első fejezetben Emmát ismerhetjük meg 1896-ban, aki a rokonainál lakik és az unokatestvére kíséri el mindig a különböző programokra. Ez mind szép és jó, nekem azonban nagyon ellenszenvessé vált az itteni összes karakter. Emma apja könyvkereskedő és rengeteget dolgozik azért, hogy eltartsa a lányokat, illetve biztosítja a jólétüket. Az idősebbik lány pedig tisztában van ezzel, hiszen még gondol is rá. Mégis mikor a nagynéni, Róza és annak fia, Ottó pofátlanul le akarják húzni az apát, mit tesz Emma? Befogja a száját és hagyja, hogy másfél évi jövedelmet elszórjon az apja, mert ő szórakozni akar. Lehet, hogy másnak ez nem volt kiábrándító, de nekem igen, és próbáltam később megszeretni Emmát, tényleg! De egyszerűen mindig tett valamit, ami miatt nem tudtam kedvelni. Róza nénit és Ottót hagyjuk, egyikről sincs túl jó véleményem, bár azért a nagynéni nem volt olyan szörnyű. Szóval Emmát sajnos elrabolják, négy évvel később pedig a húga, Mili megy fel Pestre, hogy kiderítse, pontosan mi is történt. Elsőre nagyon megkedveltem a lányt, tekintve, hogy nem fél visszavágni, és nem hagyják, hogy csak úgy lenézzék. De később, amikor Ambrózy báró gyereknek titulálja, felháborodik. És ez... Nem is tudom. Értem én, hogy az nem tetszik neki, hogy a báró minden nőt megvet, ezen én is kiakadnék, és meg akarnám mutatni a férfinak, hogy cseppet sincs igaza. Viszont valamelyest tényleg gyerekes Mili. Mármint, elvárja, hogy tisztelje a báró, és hogy elismerje a munkáját, de valójában egészen addig a jelenetig semmit nem tett. Csupán felment Pestre és információkkal segített a nyomozásban, ennyi. Utána kezdi kivenni a részét ő is, úgyhogy teljesen jogos, hogy a báró nem tekinti őt partnernek. Szóval kedvelem Milit, de néha többre tartotta magát, mint ami. A báró pedig... Ebben egy kicsit hasonlít a kisebbik Hangayra. Tény, hogy ő már több ügyet is megoldott, de azért nem kéne olyan magas lovon ülnie. Tekintve, hogy körül van véve olyan nőkkel, akik sokszor okosabbak és jobb tervvel állnak elő, mint ő. Gondolok itt Terka nénire, akit azonnal megkedveltem! És Agáta mama, aki szintén egy érdekes szereplő, és alig várom, hogy jobban megismerhessem. Volt még néhány mellékszereplő, mint a Hangay apuka, Vili a firkász, Jónás bácsi, azonban ők kevésbé érdekeltek. Kezdem megkedvelni őket, de még nem tartunk azon a szinten, hogy kedvencek legyenek. Azonban Tóni! Istenem, imádtam azt a gyereket! Egy csupaszív srác, akire bármikor lehetett számítani. Ő nagy kedvenc! Viszont ideje lenne egy kicsit a történetről is beszélnem. Mint már említettem, Emma történetével kezdünk, aztán a második fejezetben ugrunk négy évet, és Mili utazását követjük nyomon. Ami elsőre fel sem tűnt, de nagyon tetszett, hogy a két lánynál más a fejléc. Míg az idősebbik Hangaynál két lány ül a dombon, addig a fiatalabbik lánynál Budapestről láthatunk egy képet. Apróság, tudom, de kellemes meglepetés volt. Az is tetszett, hogy Mili részei E/1-ben voltak, Emmáé viszont nem, mert így még inkább el lehetett különíteni a lányokat. Azt hiszem, külön Emmáról nem szeretnék beszélni, mivel a nyomozás során Mili kideríti, mi is történt a nővérével. Szóval a kisebbik Hangay. Amíg Pesten Róza néninél lakik, igazándiból nem történik semmi, és Ottóval sem találkozik a lány. Úgyhogy kénytelen megszökni, különben sosem szabadulna abból a házból. Ez az a pillanat, amikor az apja régi barátjával, Jónással találkozik, és bár nem sokat szerepel benne a férfi, azért kezdtem megkedvelni. Törődött a családdal, és amikor Emma eltűnt, ő is próbálta megtalálni. Éppen ezért volt furcsa, hogy amikor Mili nem tért hozzá vissza estére, akkor a bácsi nem kezdi el keresni. A kis Hangay egy okból nem tud az öregnél éjszakázni, mégpedig azért, mert elüti egy bizonyos báró. És itt lendül be igazán a cselekmény, ezért elnézést, de váltok! SPOILER. Ambrózy Richárd egy jó nyomozó, és miután Milit biztos helyre viszi, elmegy a tetthelyre, hogy ő is nyomozzon egy kicsit. És most fogalmam sincs, hogy mivel folytassam. Az a gond, hogy mivel ki akarják deríteni, mi is történt Emmával, illetve ki ölte meg Róza nénit, hol van Ottó, stb., ezért nem mondhatok túl sok mindent. Úgyhogy előre is bocsánat, ha néhol érthetetlen leszek, megpróbálok úgy beszélni, hogy ne derüljön ki sok minden. A rendőrök elkezdik a maguk kis nyomozását, emellett pedig Ambrózy báró is a sajátját. Ehhez néha csatlakozik az anyja, Agáta mama vagy éppen Mili segít be, esetleg valamilyen külsős. A lényeg, hogy szépen követik a nyomokat, és hamar arra a következtetésre jutnak, hogy nem Ottó a gyilkos. Mivel az olvasó közben követi Emma történetét is, ezért mi pontosan tudjuk, hogy ki akarta elrabolni, és nem tudom, ki hogy van vele, de az elrabló kiléte is egyértelmű volt. Most nem akarok pontosítani, majd rájöttök, ha még nem olvastátok. Mili a nyomozás érdekében még érdekes szituációkba is belemegy, amikkel közelebb juthatnak a megoldáshoz, így már a lánynak is van egy alapos gyanúja, hogy ki lehet a tettes. Richárd azonban makacs és nem igazán hallgat a nőkre, neki konkrétabb bizonyíték kell. Úgyhogy folytatják ezt az egész játékot, és végül sikerül eljutniuk Ottóhoz, aki elmeséli, mi is történt. Azért azt be kell vallanom, nem ilyen befejezésre számítottam, és Emma történetének vége határozottan nem tetszett. Mármint történetileg isteni, de ha olvasói szemmel nézem. Akkor miért??? Miért kellett??? Milié viszont kicsit furcsa volt, és bár megértem, hogy a lány miért akar tovább nyomozni, azért elég érdekes, hogy az apa csak úgy rábízza másra Milit. Mert értem én, hogy az évek és a tapasztalat, de azért na. Egy lányát a rokonaira bízta, és eltűnt, most meg a másikat egy idegenre? Elég érdekes helyzet. SPOILER VÉGE. Összességében tényleg szerettem a történetet, és ami a legnagyobb pozitívum, hogy bár történelmi regény, egyáltalán nem volt nyögvenyelős. Igaz, hogy egy helyen túl sok volt a háttértudás, aminél azt éreztem, hogy inkább csak meg akarja osztani az író, ha már utána járt. Ráadásul néhány mondat olyan hosszú volt, hogy mikor fáradt voltam, újra kellett olvasnom. De tényleg egy csodálatos történet, amit érdemes elolvasni!
Idézetek
"– Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és a barlangjukban halálra hímeztetik őket."

"– Tudom, hogy te nem kedveled, de azért elismerheted a sikereit.
– Amint lesznek, el fogom őket ismerni – hajolt meg ültében könnyed mosollyal az ifjú báró."

"– Fáradjon be, Hangay úr.
– Oda? – sápadt el a könyvkereskedő.
– Én majd idekinn őrködöm, és ha jön valaki, kuvikot utánzok.
– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése