Böszörményi Gyula - Nász és téboly

Sziasztok! 

Ugyan ritkán van Ha szól a csengő..., legtöbbször nem írom meg a bejegyzést, mert nincs érzékem és türelmem egy szép fotót csinálni, de azért holnap érkezem eggyel. :3

Előszó

Hát eljött az utolsó rész is. Hihetetlen, milyen gyorsan a végére értem, és mennyire megszerettem a sorozatot, pedig elég nagy kérdőjelek voltak bennem a kezdetekkor. Voltak kisebb hullámvölgyek, de végül itt vagyunk egy csodálatos lezárással!

Író: Böszörményi Gyula
Magyar cím: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.)

Fülszöveg
"1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el. "

Információk
 - Házas élet
 - Nyomozás
 - Egy zsaroló
 - A múlt felfedezése
 - Utolsó nyomozás, amit végigkövethetünk


Borító

A Milit megtestesítő lányt még mindig nagyon kedvelem, szerintem tökéletes. Viszont a báró kicsit furcsa, még ha nem is látjuk az arcát teljesen. Túl fiatalnak tűnik, ráadásul a bajsza is hiányzik. Ezért mondjuk nem haragszom, sosem tudtam azzal elképzelni a férfit! Így utolsó borítónak nem olyan rossz, de azért egy picikét csalódott vagyok. Persze a történet a lényeg, ami fantasztikus volt, de hát na.

Történet

Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Annyi minden kavarog a fejemben, pedig már rég végeztem ezzel a könyvvel. És sajnos a sorozattal is. A harmadik rész végén egy jó kis lánykéréssel zártunk, ami szerintem nagyon sok embert meglepett, hiszen Ambrózy nem az az érzelmes fickó. Én speciel kételkedtem a valósságában, mert bár Mili szereti a bárót, és néha olyan volt, mintha Richárdot se hagyná hidegen a lány, azért mégiscsak váratlan volt. És ki kell ábrándítanom a még mindig reménykedőket, ugyanis valóban nem volt ez egy valós lánykérés. Sajnálom, de ezt most muszáj elárulnom. Még az előző részben kezdődött minden, egy Wâr nevű elmebeteg több levelet is küldött Richárdnak. Eleinte a férfi nem követte az utasításokat, nem vette komolyan a mi kis elmeháborodottunkat, ami miatt több gyilkosság is történt. Emiatt a báró elkezdte teljesíteni a követeléseket, és így jutottunk el a lánykéréshez. És ki más lehetne jobb álfeleség, mint Mili, nem igaz? Őszintén szólva én örültem ennek, mivel bár már nem utálom Emmát, azért nem is a szívem csücske. Ráadásul imádtam a Milivel közös nyomozásokat, úgyhogy ez rátett egy lapáttal. Azonban nagyon sajnáltam Milit, aki tényleg szerette a bárót, látszólag viszonzatlanul, és ez csak egy újabb szívfájdalom volt neki. Ambrózyt persze annyira nem izgatta ez az egész, ő inkább a nyomozásra koncentrált, de itt egy kicsit még inkább a szívemhez nőtt a férfi. Mert voltak olyan pillanatok, amikor előjött az érzelmes oldala. Amikor gyengéd volt Milivel, amikor kifejezte az érzéseit, amikor nem tettette magát, amikor a régi és az új személyisége egybeforrt. Amikor több volt, mint egy érzéketlen tuskó. És a mi párosunk ugyan eleget tett Wâr követeléseinek, azért elkezdtek nyomozni, és próbálták őt megállítani. Persze eközben mindenki elöl eltitkolták a házasságuk valódi okát, azonban jó páran elkezdtek gyanakodni. Vilit kedveltem, aki nagyon hamar rájött, hogy egy nyomozás van az ügy hátterében, viszont az, hogy ennek ellenére továbbra is piszkálta emiatt Milit, az nagyon nem tetszett. Renée pedig! Jesszusom, én nagyon próbáltam kedvelni azt a lányt, de egyszerűen képtelen vagyok. És ez a állítsuk-meg-Milit-akciója végképp betett nekem, mert számomra ez nem azt tükrözte, hogy milyen jó barátnő, sokkal inkább egy idegesítő, kotnyeles, és ostoba személlyé tette. Ami szomorú, mert eleinte tényleg kedveltem őt. Agáta mamát viszont tiszteltem, mert bár pontosan tudta, hogy valami nem stimmel a házasság körül, nem avatkozott közbe. A maga módján, csendben ki akarta deríteni, hogy mi a helyzet, de nem volt olyan durva, mint Renée. Az esküvőig viszonylag nyugalom van, utána indul be igazán a cselekmény. Persze korábban is nyomoztak, és elég jó nyomra bukkantak, mivel emiatt a párosunkat elkülönítette Wâr. Azonban az esküvő mindent megváltoztatott, és most nem csak arra gondolok, hogy ezután újra együtt kutakodhattak. Volt egy jelenet, ami bár szomorú, mégis annyira őszinte, és itt szerettem bele a báróba igazán. 

"Mikor a pap engedélyt adott a csókra, Richárd felhajtotta a fátylamat, amiben nekem is segédkeznem kellett, ám ettől valahogy mélységes szomorúság fogott el.
Ezt akartam, erről álmodtam, erre vágytam régóta, de nem így! – üvöltött bennem az elkeseredett harag.
Richárd látta, hogy könnyel telik meg a szemem, és a piszok fráter mindjárt ki is olvasta a gondolataimat.
– Tudom – súgta közel hajolva, majd miután gyors, könnyű csókot lehelt az ajkamra, még hozzátette: – Bocsásson meg nekem!"

Mert egyre inkább megnyílt, még ha csak lassan is. És néha annyira meg tudta lepni az embert. Mili pedig kezdett felnőni, félretette minden sérelmét, és igyekezett felnőtt módjára gyorsan túl lenni ezen az egészen, hogy utána békésen szenvedhessen. Ráadásul Wâr követelése miatt össze kellett költözniük, és az új ház annyira furcsa volt. Egyszerűen hiányzott az a személyzet, amit megszoktam, és megszerettem. SPOILER. Aztán Vili kórházba került, a báró pedig eltűnt, és mintha Mili csak erre gyakorolt volna az elmúlt időszakban, most rajta volt a sor. Igyekezett minél több információt összegyűjteni, hogy megoldhassa az ügyet, és megmentse Ambrózyt. És meg kell hagyni, nem volt semmi. Oké, nem volt annyira lenyűgöző és nyomon követhető, mint a Bitó és borostányban, hiszen a fináléra meg kellett hagyni a nagy leleplezést. Azonban nagyon szerettem olvasni a könyvet, a nyomozást, egyszerűen magával ragadó volt. És ami a végét illeti, megérte rá várni. Érdekes volt, fordulatos, szomorú, ugyanakkor érthető. Nem teljesen, hiszen Wâr egy csöppet őrült volt, de az olvasó megérti, hogyan vált azzá. SPOILER VÉGE. Ugyan én csak a jelen eseményeiről beszéltem, azért az írótól megszokhatta az ember, hogy egyszerre két helyen járunk. Ezúttal Ambrózy múltját ismerhetjük meg, hiszen Wâr célja végig az volt, hogy a bárót boldoggá tegye. Ehhez pedig muszáj volt megismernünk, hogyan vált azzá az emberré, akit megismertünk. Richárd ebben a könyvben szerintem feldolgozta azt, ami vele történt, így tovább tudott lépni, hogy valóban boldog lehessen. Szerintem fantasztikus lezárása volt ez a sorozatnak, remélem, nem árultam el semmi fontosat, és ugyanolyan lelkesen tudjátok majd olvasni, mint én. Az epilógus pedig lényegre törő és tökéletes volt, ezzel a két szóval az író simán feltette a pontot az i-re. Annak ellenére, hogy mennyire féltem ettől a sorozattól, egy élmény volt!

Idézetek

"Én ekkor már a terített asztalon álló míves teáskancsó és a meggylikőrrel teli kristálypalack között próbáltam dönteni. Úgy véltem, bármelyiket is vágom először ahhoz a szívtelen, felfuvalkodott hólyaghoz, aki most épp átkozott köreit rója az orrunk előtt, elég komoly sérülést okozhatok neki, hogy befogja végre a száját."

" – Mili kisasszony maga a bajkeverés, így én csak annyit tehetek, hogy a nyomában járva igyekszem enyhíteni a károkat."

"– Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak.
– Miként az is, hogy az ilyen művek rajongóinak életében nyomokban sem mutatható ki valódi romantika – fejem félrebillentve, számat elhúzva néztem rá. – Ezek szerint könnyen lehet, hogy a női elmebaj igazi kiváltója nem a túlzásba vitt olvasás, inkább a rideg, megkérgesedett és öntelt férfiszív, mely felsőbbrendűsége tudatában már-már dobogni is elfelejt. Mit gondol erről, báró úr?"

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile