Cassandra Clare - Csak árnyékok

Sziasztok! 

Most kihagyjuk a szokásos gyors monológot, mert túl sok a rész.

Előszó

És ismét itt vagyunk egy múltbéli történettel! Egy picikét sajnálom, hogy ez inkább szól a gyerekekről, semmint a szüleikről, de értem én. Kell a vérfrissítés.

Író: Cassandra Clare

Magyar cím: Csak árnyékok (Történetek az Árnyvadász Akadémiáról 4.)
Eredeti cím: Nothing but Shadows (Tales from the Shadowhunter Academy 4.)

Fülszöveg

"Simon elégedetlen az Árnyvadász Akadémia működésével. Amikor megismerkedik James Herondale és Matthew Fairchild történetével, hamarosan kiderül számára, hogy nem ő az első, aki így van ezzel. Azt is megtudja, hogyan lettek barátok, aztán pedig parabataiok."

Információk
 - Pokoli Szerkezetek karaktereinek gyerekei
 - Kalandok
 - Barátságok
 - Tanulságok
 - Valami új kezdete


Borító

*Az összesnél ugyanez van*
Nagyon tetszik, hogy egy egységes kép van részekre szedve. Ahogy láttam, eredeti nyelven ki van adva egy kötetben az összes rész, ami szerintem elég logikus, sokkal praktikusabb, mint egyesével kiadni. Persze gondolom a pénz miatt van így, de az a sok fa! Szóval tök jó, hogy külön van vagdosva a kép, de összerakni elég nehézkes a tíz darabot, ebből a szempontból nem tetszik annyira ez a dolog.

Történet

Most komolyan, csak szerintem egyre idegesítőbbek az árnyvadászok? Volt egy háború, amit csak áldozatok árán nyertek meg, erre ez a sok kis mitugrálsz, akiknek igazából fogalma sincs az egészről, lenézi a mondénokat. Már nem azért, de azok az emberek azért vannak ott, mert kevés az árnyvadász. Inkább hálásnak kéne lenniük, hogy mennek és kisegítik őket. Az árnyvadászok nem mások, csak sznob kölykök, ami nagyon, de nagyon kiábrándító. Ezek a gyerekek nem is hasonlítanak azokhoz, akik régen naggyá tették az árnyvadászokat. Inkább csak rombolják a hírnevüket. Viszont imádtam, hogy ebben a történetben végre zajlik az élet. Tessáék, Sophie-ék és Charlotte-ék gyerekeit is megismerhettük és ennek annyira örültem! Kicsit mások voltak, mint a szüleik, vagy mint amire számítottam, de biztosan őket is meg tudnám szeretni egy idő után. James egyáltalán nem hasonlított a szüleire, amit egy picit bántam. Azt hittem, majd tiszta Will lesz, de többet örökölt az anyából. Nem mondom, hogy bánom, mert egyedivé vált James, viszont nem is szerettem meg őt igazán. Matthew pedig szintén egy ellentmondás, és egy picit sajnáltam is Charlotte-ékat, amiért ilyen bajkeverő fiúval áldotta meg őket az ég. Csak egy apró bepillantást kaptunk az életükbe, ami kevés volt ahhoz, hogy odalegyek értük, szóval tényleg az épphogy kedvelem kategóriába kerültek. Nem volt olyan lenyűgöző a barátságuk, mint mondjuk Willé és Jemé, és nyilván nem kellene összehasonlítanom őket, mégis muszáj. Kicsit többet vártam a fiúktól, és valami izgalmasabb egymásra találást. Thomas és Christopher kevesebb szerepet kaptak, de őket is könnyű megszeretni. Viszont az egész szituáció annyira szörnyű volt! Egyszerűen van egy pocsék rendszer és gondolkodásmód, amin képtelenek változtatni, és ez elkeserítő. Némelyik mondén, lásd Sophie, sokkal többet tett, mint egy árnyvadász, de azért lenézik az embereket. És hiába teltek az évek, egyszerűen nem történt változás. Catarinát viszont nagyon megszerettem, és annyira jó volt, hogy elmesélte ezt a történetet! A tanulsága és ahogyan végződött ez a rész, nagyon aranyos volt. A barátság és hűség mindennél fontosabb ebben a világban, és nem számít, hogy mondén, árnyvadász, esetleg alvilági iránt tápláljuk-e ezt az érzelmet. Nagyon várom, hogyan folytatódik ez az egész, ideje, hogy a mondénok móresre tanítsák az árnyvadászokat. Még jobban.

Idézetek

"– Herondale? Még egy Herondale? – kérdezte Simon. – Minden bokorban Herondale-ek rejtőznek. Maga nem érzi néha úgy, mintha szünet nélkül Herondale-ek üldöznék?"

"– Anyáddal egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy jó lesz-e, ha beíratunk.
James az ajkába harapott.
– Azt hittétek, szörnyen leégek majd?
– Mi? – csodálkozott el az apja. – Dehogyis! Anyád egyszerűen nem szívesen küldte volna el az egyetlen embert, akinek még van egy csepp józan esze a házban."

"– Ha úgy tervezik, hogy meg is ölik egymást, menjenek kicsit távolabb, ahol nem láthatom magukat. Úgy nem kell majd később kínos kérdésekre válaszolnom."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile