2018. augusztus 16., csütörtök

Penelope Ward - Legdrágább mostohabátyám

Sziasztok! 
Eltelt pár nap, úgyhogy gondoltam hozok egy újabb értékelést. :3

Előszó
Őszintén szólva először nem akartam elolvasni. Pont benne voltunk abban az időszakban, amikor a wattpadon nyomatták a családon belül kavarok valakivel témát. Amit soha nem fogok megérteni, de sebaj. Asszem, öreg vagyok én már ehhez. És igen, tudom, a mostohabátya, az nem vérrokon, azonban eleinte ez se nagyon tetszett benne. Végül megbékéltem vele, és annyira megosztó volt a vélemény a könyvről, hogy egyre jobban érdekelni kezdett. És hát, igen. Most itt is van az értékelés.


Író: Penelope Ward
Magyar cím: Legdrágább mostohabátyám (Tiltott románc 1.)
Eredeti cím: Stepbrother Dearest

Fülszöveg
"Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. "

Információk
 - Összezárva a mostohatestvérrel
 - Ugratások
 - Közös programok és szokások
 - Problémák
 - Felnőtté válás
 - Család támogatása
 - Új élet


Borító
A borítót egyébként imádom! Főleg ahogy a cím kitűnik a szürke képen, de maga a háttér is bejön. Azért a legtöbb lányt le lehet venni a lábáról egy jó felsőtesttel, viszont ami elég feltűnő, és nagyon bejön, azok a tetkók. Minden megjelenik a borítón, ami említve lett a könyvben, szóval nekem ez plusz pont volt!

Történet
Maga a történet két részre van bontva, amivel nagyon meglepett az írónő. Igen, tudom, a fülszövegből kiderült volna, de mostanában legtöbbször úgy állok neki egy könyvnek, hogy nem olvasom el a tartalmát. Ennek ellenére elég negatívan álltam neki a könyvnek, úgyhogy ért jó pár kellemes csalódás, és azért néha húztam a számat, hogy na, mégis csak ez lett! Így a legelején annyit kell tudni, hogy van Greta, akinek az apja meghalt, az anyja pedig végül összejött Randyvel. Ő elhagyta a feleségét, illetve Elecet, és bár haza szokott látogatni, elég pocsék a kapcsolatuk. Azonban Elec anyja kap egy állásajánlatot egy másik helyen, így addig a fiú az apjához kerül. Így alakul ki a mi érdekes kis helyzetünk. A karakterekkel kapcsolatban elég vegyes érzelmeim vannak. Az első felében még kamaszok, amikor találkoznak, Elec elég lázadó típus. Tetoválások, cigi, pocsék társalgási stílus. Ennek ellenére az ember hamar meg tudja kedvelni, ahogyan az Gretával is történt. A lányt kevésbé kedveltem, néha túl sok volt nekem. Egyszerűen olyan hülyén jött ki, hogy belezúgott a mostohatestvérébe, nem árulta el ezt a legjobb barátnőjének, de amikor Victoria áradozik neki a srácról, akkor tök ellenséges. Kérdem én, miért hibás Victoria? Honnan kellett volna tudnia, hogy Greta vonzódik a fiúhoz? Ez az egy nagyon nem tetszett a lányban, főleg, mivel Victoria azonnal leállt, amikor végül bevallott neki Greta mindent. Ettől függetlenül azért kedveltem a lányt, mivel bármilyen goromba volt is Elec, nem hagyta magát, és azért törődött is vele. Az pedig külön dicséretes, hogy mikor Randy olyan érthetetlenül bánt Eleckel, akkor közbeavatkozott. Ami pedig Elecet illeti... Na ő okozott meglepetést bőven. A könyv elején rengetegszer volt olyan stílusa, ami miatt nem egy ember vágta volna pofán. De amikor rájött, hogy nem mindenki ellenség a házban, akkor bár megmaradt az ugratós énje, azért levetkőzte a taplóságát, és megmutatta a rendes énjét. A könyv első felében, amikor még kamaszok, egyre közelebb kerültek egymáshoz. A szülők jóformán nem is vettek részt az eseményekben, inkább csak a kettejük közti kapcsolaton volt a hangsúly. Elég döcögősen indultak, de a végére már voltak közös programjaik, és megbeszéltek jó pár dolgot egymással. Most nem térnék ki külön az eseményekre, mert annyira nem fontosak. Talán a dupla randi az, amit kicsit ki lehetne vesézni, de mivel már meséltem arról, hogy egész jó viszonyba kerültek, ez tárgytalan. Ami viszont fontos, hogy miért is van két részre osztva a könyv. Elec anyja hazatér, így Elec nem hagyhatja egyedül, szóval kénytelen elutazni. Ez volt az a pont, ami miatt a két főszereplő megnyílt a másiknak. Persze az este kicsit másképp ért véget, mint ahogy elsőre tervezték, de tekintve, hogy ez részben erotikus könyv, azért nem csoda. Az a helyzet, hogy bár maga a könyv nem volt olyan hú de fantasztikus, azért az írónő elérte, hogy egyik pillanatról a másikra megszeressem a karaktereket. És persze ők is észrevétlenül estek bele a másikba, ami csak nehezítette a búcsút. Az viszont eljött, és engem meglepett, hogy ennyi idő telt el. Számítottam egy-két évre, de nem ilyen sokra! Ráadásul rögtön Randy halálával nyitunk, ami csak még érdekesebbé tette. Ez bizarrul hangzott, de értitek. Valószínűleg enélkül nem találkoztak volna Gretáék, mivel mindketten máshol laktak, és eszük ágában sem volt szándékosan összefutni. Ezt is szerették volna mind a ketten elkerülni, de egyikük sem tehette meg. És mivel lassan szinte mindent elárulok, ezért váltok! SPOILER. Clara és Greg jó barátságot ápolt Randyékkel, és mint később kiderül, miután a férfi nem beszélt többet Eleckel, Greg volt az, aki törődött vele. Szóval az előbb említett pár segített Sarahnak a temetésben, és mindent intéztek, náluk volt a halotti tor. Greg természetesen vállalta, hogy lakhat nála Elec, csak éppen ő nem egyedül érkezett. Ugyanis hét év alatt bekerült a képbe egy Chelsea nevű tüneményes lány, akit én azonnal megkedveltem! És emiatt volt az olvasónak is olyan nehéz, vagy legalábbis nekem. Mert hiába vártam, hogy Greta és Elec összejöjjön, mikor kedveltem Chelseat és nem akartam, hogy megbántsák őt. És ami nagyon tetszett, hogy ők is erre törekedtek. Nagyon hülye helyzetbe kerültek, mivel sosem zárták le a rövid kapcsolatukat, és mindkettejükben ott volt ez még. De tényleg rendesen viselkedtek, és örültem, hogy nem csalta meg Elec Chelseat. Még egy normális csók sem csattant el, és bár mindkettejüknek rossz volt ez, helyesen cselekedtek. Aztán Elec ismét elutazott, eltelt két hónap, és sor került egy újabb kapcsolatfelvételre. Elec ugyanis elküldte Gretának az önéletrajzi könyvét, amiből elég sok minden kiderül. Ami viszont nagyon nem tetszett, hogy konkrétan az eddig történeteket újra végig kell olvasnia az embernek, csak éppen Elec szemszögéből. Ez tényleg egy olyan dolog, ami egy csillaggal lejjebb vitte a történetet a szememben. Teljesen felesleges, tekintve, hogy a lényeges részeket valóban olvashattuk volna Gretával együtt, az ismétlést pedig le lehetett volna rendezni pár mondattal. Ráadásul annyira utálom, amikor egy naplóban, vagy akármilyen történetben felemlegetnek egy korábbi beszélgetést. Hogy a fenében lehetne minden egyes párbeszédet szóról szóra leírni? Sehogy! Viszont tény, hogy nagyon szerettem a könyv elolvasása utáni részeket. Igaz, hogy egy-két helyes nyálas és/vagy elcsépelt volt, de sebaj! SPOILER VÉGE. Összességében nem olyan rossz könyv, sőt, jobb, mint amire számítottam! Sajnos nem száz százalékosan kidolgozott, például a 22-es számos dolog engem nagyon zavart. De tény, hogy a maga nemében egy egész jó történet, és nem veszt semmit az ember, ha elolvassa. Számomra olyan egyszer olvasóssá vált.
Idézetek
"Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
– Nekem úgy tűnik, hogy még mindig érdekli magát.
– Igen.
– Nos, akkor még van huszonnégy órája.
– Nem, nem akarom összekuszálni neki a dolgokat.
–Nős?
– Nem.
– Akkor még van huszonnégy órája."

"Péntek esténként a szomszédommal, Sullyval elmentünk enni a Charliesba, a lakásom alatti bárba. A legtöbb huszonéves nő a péntek estéket a barátjával vagy a vele egykorú barátnőivel tölti. Ehelyett én inkább egy hetvenéves transzvesztitával kapcsolódtam ki."

"– De még találnom kell egy helyet, ahol lakhatok. Nem ismersz véletlenül egy lányt, aki lakótársat keres?
–  Valójában Sully épp keres egyet.
Erre belenyomott egy kanál fagyit a számba.
–  Én egy másik lányra gondoltam."

Remélem, tetszett a bejegyzés,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése