Kelly Oram - Örökkön-örökké

Sziasztok! 
Úgy gondoltam, ha már egyszer úgyis a Sebző vágyak után olvastam ki ezt a történetet, az értékelés is jöjjön utána.

Előszó

Amikor az első részt olvastam, nem is gondoltam rá, hogy esetleg lesz folytatás. Olyan jól ért véget a történet, hogy nem éreztem szükségesnek. És bár élveztem ezt a könyvet is, azért egy kicsit még mindig ugyanazon a véleményen vagyok.

Író: Kelly Oram

Magyar cím: Örökkön-örökké (Cinder és Ella 2.)
Eredeti cím: Happily Ever After (Cinder & Ella 2.)

Fülszöveg

"A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?"

Információk
 - Lelki és testi trauma
 - Megpróbáltatások
 - Kegyetlenség és szeretet
 - Barátságok
 - Rengeteg érzelem


Borító

Egy kicsit csalódott vagyok. Félre ne értsetek, tetszik a borító, de nem teljes mértékben. A színeket egyszerűen imádom, és nagyon tetszik, hogy a hétköznapi, mégis jellegzetes és érthető tárgyak rákerültek a borítóra. Viszont a Cinder és Ella feliratot feleslegesnek érzem, illetve az a páros nekem nagyon furcsa. Eleve a pasi Ken babára hajaz, de leginkább a lánnyal van gondom. Nem tudom, ki hogyan képzeli el Ellát, én amondó vagyok, hogy nem tudna így megállni. És bár imádom a könyv gerincét, fáj érte a szívem! Ha a polcra nézek, jelenleg ez az egyetlen LOL könyvem, ami nem egyszínű, és ez különösen bánt, mivel a Cinder és Ella is szimplán krémes árnyalatú.

Történet

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Amúgy is el akartam olvasni a történetet, csak éppen egy kicsit később volt a listán. Viszont jelenleg egy hónapja szenvedek A bíbor lakosztállyal, és tudtam, hogy ez éppen elég kikapcsoló lesz mellette. A legtöbb LOL könyv tényleg megmarad a habos babos szerelmi történetnél, és bár eddig nem sokat olvastam, azért Kelly Oram hamar nagy kedvenc lett. Mint korábban említettem, nem éreztem szükségesnek a folytatást. Tudtuk, hogy Cinder és Ella összejött, és valószínűleg nem lesz könnyű a kapcsolatuk, hiszen kaptunk belőle ízelítőt. Viszont ez a második rész túlszárnyalta az elképzeléseimet. Annyira utálom, mikor valaki a többiek reakciója és véleménye miatt megváltoztatja a sajátját, és nem, nem józan érvek alapján. És itt ez tömegesen fordult elő, ráadásul egyes részeknél olyan szintű utálatot éreztem, hogy az valami hihetetlen. De megint előreszaladtam, úgyhogy kezdjük az elején! Szinte ugyanott veszi fel a fonalat a könyv, ahol az előzőt befejeztük. Még nagyon friss a kapcsolat, ráadásul senkinek semmit nem nyilatkoztak, úgyhogy nem csak maguk között kell megoldani a dolgokat, hanem az összes többi emberrel is. Őszintén szólva nem emlékszem, mi volt a véleményem a szereplőkről. Nagyjából emlékszem, de azért biztos vagyok benne, hogy most teljesen más lesz. Elég sokat változtak ahhoz, hogy így legyen. Nem mondom, hogy Ella nem volt szimpatikus ebben a részben, de azért nem lett a kedvencem. Néha kicsit soknak éreztem, és bár csodálom az akaraterejét, néha visszavehetett volna. Voltak pillanatok, amikor elhappolta Brian elől a férfi szerepet, ami nagyon nem tetszett. Egyébként a srác nagyon aranyos, tényleg odafigyelt Ellára, és mindig az ő érdekét tartotta szem előtt. Ami vele kapcsolatban egyáltalán nem tetszett, az a tiszteletlensége. Én valahogy nem azt éreztem, hogy hú de tökös csávó, és férfi a férfival áll le beszélni Richarddal. Sokkal inkább pofátlan és tiszteletlen volt, és bárhogy bánt is Ellával az apa, ez a stílus jelen volt. Még az incidensek előtt is. Tény, hogy Richard sokszor bántó volt, illetve a Brian utálata is eléggé érezhető volt, de amikor kiakadt, jogosan akadt ki. Igaz, hogy rosszul vezette le a dühét és csak rontott a helyzeten, viszont akkor sem tetszett, hogy ilyen meghunyászkodó üzemmódba ment át a végére. Jennifert még mindig imádom, egyszerűen aranyos és bájos az a nő, Juliette pedig pontosan ezt az oldalát örökölte. A tökéletes barátnő, akire bármikor lehet számítani. Ana nagyon meglepett, egyre többször jött elő a rendes és szerethető énje, aminek nagyon örültem, utáltam ezt a gonosz mostoha helyzetet. Vivian már az első részben is végig egy tünemény volt, és itt csak még inkább megkedveltem. Rob nem sok vizet zavart, Scotty viszont! Nem hiába éreztem én, hogy ő majd fantasztikus szereplő lesz, ha több szerepet kap! Nagyon megkedveltem, egyszerűen imádni való a srác! Néhány új karaktert is megismerhettünk, aminek én örültem. Igaz, hogy nem sokáig voltak jelen, de azok emlékezetesek voltak vagy jó, vagy rossz értelemben. Na de térjünk rá a történetre. Az egész bonyodalom a karácsonyi bevásárlás után kezdődik, és bár az első részben volt olyan, hogy a világ Ella-utáló lett, most ez fokozódott. Mindenki Ellán, Brianen, Anán és Juliette-en csámcsogott, ugyan nem mindenki rossz értelemben. Egyszerűen olyan pocsék helyzet alakult ki, a feszültséget pedig senki sem bírta, így alakult ki egy óriási vita Brian és Richard között, amibe aztán Ella is bekapcsolódott. Őszintén szólva egyszerre történik sok és kevés dolog a könyvben. Ella körül pörög az élet, elvégre most lett híres, Brian és Scotty pedig támogatja mindenben. Jönnek a megkeresések, az ajándékok, úgyhogy zajlik az élet. (...) És most percek óta ülök, várva az ihletre. Az a baj, hogy hiába akarok én a történetről beszélni, egyáltalán nem lényeges. Minden, ami ebben a könyvben volt, csak azt a célt szolgálta, hogy Ella gondolkodásmódja változzon. Fel kellett dolgoznia azt, ami vele történt, és olyan volt ez az egész, mintha éppen gyógykezelésen lenne. Újra bekapcsolódott a világ dolgaiba, döntéseket hozott és kezébe vette az irányítást. Mind a munkában, mind a párkapcsolatában lépnie kellett, és a körülötte lévő emberek segítettek ebben. És bár szép, meg jó ez az egész, valahogy feleslegesnek érzem. Amikor az előző részt befejeztem, akkor is tisztában voltam vele, attól, hogy összejött Briannel, még nem oldódnak meg a problémái. És kicsit túlzásnak érzek egy négyszáz oldalas könyvet egy tényleges boldog befejezéshez, mikor azt már megkaptunk. Ráadásul az epilógus! Örülök, hogy Ella tovább tudott lépni, de borzalmas volt olvasni azt az egész szituációt. Legalábbis nekem elég lehangoló, de mindegy. Ezért, a már említett Brian-Richard dologért és Ellie-ért kellett levonnom egy csillagot. A lány jelenetét is nagyon túlzásnak éreztem. Lehetett volna a lány egy kicsit visszafogottabb, mert a szememben így már nem volt több egy beteges lánynál. Kicsit sok volt az a lelkesedés, amit mutatott. Szóval nem tudom, ki hogy van vele, én egy kicsit csalódott vagyok, így olvasás után. Közben persze imádtam, mert vitt a lendület és a stílus. Ha olvastad az első részt, mindenképp érdemes ennek is nekiállni, hogy legalább tudja az ember, mi is volt benne. Ha már én úgysem mondtam sok mindent.

Idézetek

"– Szóval a testem miatt szeretsz? Nem is az eszemért? Vagy a humoromért? Vagy az elbűvölő személyiségemért?
– Mmm… Nem. Csakis a testedért. – Végigsimítottam a hasán, majd a nyaka köré fontam a karom. – És talán azért, mert jól csókolsz.
– Talán?
(…)
Bár lehet, hogy a pénzed teszi. Nehéz megmondani, mi vonz benned."

"– Elhozta az egész házat? – kérdeztem nevetve lefelé a lépcsőn.
– Csak a felét – húzta el Doug a száját. – Kifogyott a bőröndökből."

"– Ella vagyok. – Ella mint Eleanor? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.
– Ellamara.
– Jó neked – húzta el a száját. – Én Eleanor vagyok. Az Ellamara sokkal szebb. Egzotikus. Az Eleanor olyan régies, mint valami zakkant nagyi neve. Öregkoromra kötelességemnek fogom érezni, hogy üvöltözzek a gyerekekkel."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile