Cassandra Clare - Sápadt királyok, hercegek

Sziasztok! 

Most kihagyjuk a szokásos gyors monológot, mert túl sok a rész.

Előszó

A fülszöveg alapján nem sokat vártam ettől a történettől, de hál' istennek, kellemesen csalódtam.

Író: Cassandra Clare

Magyar cím: Sápadt királyok, hercegek (Történetek az Árnyvadász Akadémiáról 6.)
Eredeti cím: Pale Kings and Princes (Tales from the Shadowhunter Academy 6.)

Fülszöveg

"Egykori vámpírként Simon mindig is megértette az alvilágiakat, miután azonban megtapasztalja, milyen mélységes előítélettel viseltetnek az árnyvadászok a tündérek iránt, végképp felháborodik. A történetben fény derül Helen és Mark Blackthorn, a The Dark Artifices két fontos szereplőjének származására is."

Információk
 - Tündérek
 - Igazságtalanság
 - Barátság
 - Szerelem
 - Kapcsolatok


Borító

*Az összesnél ugyanez van*
Nagyon tetszik, hogy egy egységes kép van részekre szedve. Ahogy láttam, eredeti nyelven ki van adva egy kötetben az összes rész, ami szerintem elég logikus, sokkal praktikusabb, mint egyesével kiadni. Persze gondolom a pénz miatt van így, de az a sok fa! Szóval tök jó, hogy külön van vagdosva a kép, de összerakni elég nehézkes a tíz darabot, ebből a szempontból nem tetszik annyira ez a dolog.

Történet

Azt azért szögezzük le, hogy nem volt nagy cselekmény, inkább az érzelmek és a mondanivaló volt az, ami miatt öt csillagot adtam rá. Na meg az előző rész után üdítően is hatott. Őszintén szólva egyre jobban utálom az árnyvadászokat, nem értem, a legtöbb ember miért van oda értük. Értem én, hogy vannak köztük jók, de lássuk be, a legtöbb gerinctelen és álszent. Helent nem ismerem, nem tudom, mit tett a korábbi sorozat(ok)ban és mit nem, mindenesetre itt megkedveltem. Éppen ezért volt szörnyű, ahogyan vele bántak. Egy hibája miatt miért más szenved? Ezt sosem fogom megérteni. Arról nem is beszélve, hogy az összes tündért ellenségként kezelik, miközben szerintem a fele nem is akart harcolni. És meg merem így tudatlanul is kockáztatni, hogy voltak olyanok, akiknek semmi köze nem volt a háborúhoz. De azért a drága Klávé az összes tündérrel nevetségesen bánik. Most komolyan, Valentine árnyvadász volt, nem? Az édes, egyetlen Klávé abba nem gondolt bele, hogy akkor ugyanannak az elvnek kéne rájuk is vonatkozni? Ha a törvények annyira fontosak, akkor rájuk miért nem vonatkozott a büntetés? Jaj, igen! Mert ők a tökéletes, tévedhetetlen árnyvadászok közé tartoznak, akik között volt néhány bűnös, de hát ők erről nem tehetnek. Egyszerűen gusztustalan, amit művelnek, és a mi a legrosszabb, hogy a fiatalabb generációkban is ez marad meg. Hiába vannak olyanok, akik változtatni akarnak, ha egyszer mindenki elnyomja őket. Nem is csodálom, hogy Valentine drasztikusabb eszközökhöz folyamodott. Oké, ehhez hozzátartozik, hogy a pasi nem egészen volt rendben, úgyhogy a tetteit nem mondanám követendőnek. De tény, hogy a Klávé ellen elég nehéz bármi is tenni. Szóval becsülöm Simont, amiért kinyitotta a száját. Lehet, hogy ezzel nem ért el semmit, de van igazság abban, amit mondott. És ha csak egy ember gondolkodik el rajta, már akkor is tett valamit. Többet, mint bárki más. Mellesleg Izzyvel is végre sikerült egyről a kettőre jutni, aminek éppen itt volt az ideje. Utálom a tökölős embereket.

Idézetek

"Simon arra a következtetésre jutott, hogy a Klávéban mindenki idióta."

"– Meghívjuk Helent is?
– A randinkra?
Barom! Simon képzeletben meglegyintette a saját tarkóját.
– Helen, szeretnél betolakodni a romantikus randinkra? – kiáltotta Isabelle.
Helen kilépett a hálószobából.
– Semmire sem vágyom jobban, mint hogy feszengő gyertyatartó legyek (...)"

" – (...) Azt akarod, hogy mondjam el, mi mindenben nem voltál csodálatos? Hogy messzebb ne menjek, horkoltál.
– Nem is.
– Mint egy Drevak démon.
– Ez rágalom! – jelentette ki felháborodottan Simon."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile