Cassandra Clare - Kétszer száll alá az angyal

Sziasztok! 

Most kihagyjuk a szokásos gyors monológot, mert túl sok a rész.

Előszó

Ez az utolsó rész, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam rá. Persze már megvolt a véleményem a sorozatról, ami folyamatosan erősödött, úgyhogy meglátjuk, ez javít-e bármin is.

Író: Cassandra Clare

Magyar cím: Kétszer száll alá az angyal (Történetek az Árnyvadász Akadémiáról 10.)
Eredeti cím: Angels Twice Descending (Tales from the Shadowhunter Academy 10.)

Fülszöveg

"Hamarosan elérkezik a felemelkedés napja, és a megtett hosszú út végén Simon árnyvadász lesz. A szertartás azonban nem zajlik le gond nélkül…"

Információk
 - Utolsó rész
 - Árnyvadászok
 - Szertartás
 - Egy régi élet vége
 - És egy új kezdete


Borító

*Az összesnél ugyanez van*
Nagyon tetszik, hogy egy egységes kép van részekre szedve. Ahogy láttam, eredeti nyelven ki van adva egy kötetben az összes rész, ami szerintem elég logikus, sokkal praktikusabb, mint egyesével kiadni. Persze gondolom a pénz miatt van így, de az a sok fa! Szóval tök jó, hogy külön van vagdosva a kép, de összerakni elég nehézkes a tíz darabot, ebből a szempontból nem tetszik annyira ez a dolog.

Történet

Nem is tudom, hogy mit mondjak. Számítottam rá, hogy valami nem fog stimmelni ebben a történetben, ráadásul a fülszöveg is alátámasztotta ezt. De őszintén, nem erre számítottam. Az nagyon tetszett, hogy a legelején összeült a csapat és próbálták elterelni a figyelmüket. Ez valahogy jobbá tette számomra az egészet. Ráadásul volt olyan mondén, aki úgy döntött, nem vállalja ezt az egészet. Nem hibáztatom, tényleg nagy döntés, főleg egy gyerek számára. De sajnálom, hogy így döntött, mert biztosan jó árnyvadász lehetett volna belőle is. Ami nagyon tetszett, hogy Clary felbukkant és elvitte Simont a családjához. Nem tudom, hogy ez mennyire megengedett, szerintem nem nagyon, éppen ezért szemétségnek tűnt a többiekkel szemben. Biztosan ők is szerették volna meglátogatni a szeretteiket, csak épp értük nem jött egy árnyvadász sem. Viszont ami odabent történt a házban, az annyira nem nyűgözött le. Fogalmam sincs, pontosan hogyan is alakultak Simon és az anyja között a dolgok, de szerintem elromlott ez a látogatósdi azzal, hogy az anyuka előállt a szánom bánom dologgal. Persze, kellett ez a fiúnak, de olyan értelmetlen. Az anyja nem is emlékszik az esetre, akkor miért kellett felhoznia? Oké, ebben a világban lehet, hogy lehetséges, de nekem rontott az élményen. Aztán ott van Isabelle, akivel olyan nem tudom, hányadán állunk. Hol kedvelem, hol nem, és inkább volt olyan semmilyen ebben a részben, ami furcsa, mert eddig szerettem. Talán azért, mert tudtam, úgyis rosszra fordul minden a végén. És sajnos igazam is lett. Nem értem, az írónő miért pont azt tette, amit. Értem én, hogy megdöbbentőnek és tragikusnak kellett lennie, de ha mással történik, akkor is az lett volna. Így csak elrontotta az egészet. Összességében nem volt ez olyan rossz sorozat, tényleg. Némelyik részt nagyon szerettem olvasni. De lássuk be, semmi értelme nem volt neki. Még akkor sem, ha egyben adják ki a történeteket. Imádom Willéket, de még ők sem érték meg. Egyszerűen olyan érzésem van, hogy nem is a sztori és a tartalom volt az írónő számára a lényeg, hanem a pénz. Persze most a nagy rajongók biztosan vitába szállnának, de én így érzem és kész. Még ha volt is cselekmény, akkor sem volt annyira érdekes vagy jó, hogy megérje ez a sorozat. Ha valaki rajongó, megéri elolvasnia, aki nem, annak egyszer olvasós lesz, és ennyi. Nem hagy olyan mély nyomot, mint például a Pokoli Szerkezetek.

Idézetek

" – Szerintem temetést kéne rendeznünk neki – szólt remegő hangon George Lovelace. – Rendeset.
(...)
– Egy döglött patkányról beszélünk – mutatott rá Simon. – Hozzáfűzném, hogy döglött patkányról, ami a cipődben van."

"Minden patkányukat Jon Cartrwrightnak nevezték el, amivel sikerült őrületbe kergetniük az eredeti Jon Cartwright-ot."

"– Gondoljátok, hogy már az első korty után elviselhetetlenül arrogáns leszek, vagy azért bele fog telni egy kis időbe, mire felvehetem a versenyt Jonnal?"

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile