Jennifer Lynn Armentrout - Visszatérés

Sziasztok! 

Mivel van pár értékelés talonban, ezért úgy gondoltam, elsőként az egykéket hozom. Aztán jön egy Riordan hullám, de rá se rántsatok! ;)

Előszó

Már molyon kicsit dühöngtem, de hát egy könyvet nem lehet elégszer kibeszélni, nem igaz? És tudjátok mi a legrosszabb? Hogy én megelőlegeztem itt, a bejegyzésben neki az öt csillagot, erre nem tudom rá megadni!

Író: Jennifer Lynn Armentrout
Magyar cím: Visszatérés (Titan 1.)
Eredeti cím: The Return (Titan 1.)

Fülszöveg
"Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani.
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére.
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata."

Információk
 - Mitológia
 - Spin-off
 - Valami ismerős, mégis valami új
 - Istenek vs. Titánok


Borító

Eddig az összes Armentrout-könyv borítója lenyűgözött, nagyon ritka volt a kivétel, és akkor is inkább csak kevésbé szerettem, mintsem egyáltalán. De emellett nem lehet elmenni szó nélkül! Nem akarom megbántani a srácot, aki rajta van a borítón, de most komolyan! Ezt szexi tekintetnek szánta? Komolyan olyan, mintha be lenne szívva, vagy ami rosszabb és gonoszabb, hogy éppen szorulása van. És pocsék érzés, hogy ez az egyetlen, ami eszembe jut a borítóról, pedig ha elvonatkoztatok róla, akkor a színeket imádom, és bár nem jön be annyira a két különböző betűtípus, azért a cím is tetszik. És ha távolról nézem, tényleg odavagyok a borítóért, de az a fej, amit vágni tud a modell! Hazavágja az egészet.

Történet

Oké, egy kis szünetre volt szükségem, hogy le tudjak nyugodni, de szerintem most már ideje nekiállni az értékelésnek! Mikor megtudtam, hogy meg fog jeleni ez a könyv, oda meg vissza voltam. Elvégre, egyik kedvenc íróm, mitológia, ebből nem sülhet ki rossz, nem igaz? Ahha, gondoltam én. Egyszerűen nem is tudom, hogy mi történt. Eleve nem akartam nekiállni olvasni, mindig amikor ránéztem a polcra, akkor elment a kedvem tőle, és ez még soha nem fordult elő. Aztán végre rávettem magam, és ugyan alig haladtam vele, de csalódott voltam. Tudtam, hogy idő kell, hogy beinduljon a cselekmény, de akkor is kevés volt! Tudom, nem szabadna összehasonlítgatni ezt a könyvet a többi sorozatával, viszont muszáj! Nézzük csak a Várok rádot, a Luxent, a Perzselő csókot, a Vetkőzik a játékost. Akármelyikbe kezdtem is bele, mindig felpörögtem, alig vártam, hogy a végére érjek és olvashassam a folytatást, miközben egyik csavar után jött a másik. Akár fantasy volt, akár nem. Aztán jött ez a könyv, és miért akartam gyorsan haladni? Mert vártam, hogy legyen valami cselekmény. Oké, tudom, most úgy tűnhet, hogy nagyon lehúzom majd a könyvet, pedig nem fogom. Mert vannak benne pozitívumok. Egyszerűen egy fantasztikus alaptörténetről van szó, amit Jen mintha kidobott volna a kukába, hogy aztán félig összecsapva adjon valamit ki a keze közül. És az a helyzet, hogy nála a félig kész is elég jó, mégis ott van az az érzés, hogy miért csak ennyi? Na de ne csak a felháborodott szóáradatot olvassátok, térjünk rá a szereplőkre. Sethnek baromi mocskos a szája, amit én személy szerint nem bánok, mert ha dühös vagyok, nekem is az. Jobban, mint kellene. Úgyhogy ez nem olyan, ami valaha is zavarni fog. Viszont a Josie-val való találkozás után ez alább hagyott, ami azért jó, tekintve, hogy egy könyv nem állhat csak szitkozódásból. Sethet  a legelején nem igazán tudtam hová tenni. Tudtam, hogy ő a Covenant sorozatból egy szereplő, viszont fogalmam sem volt, hogy ott mi történt. Így féltem, hogy esetleg nem fogom megérteni Seth miért olyan, amilyen. És ez a könyv elején valóban így volt, aztán haladtam a történettel, és egyre inkább megkedveltem. Nem mondom, hogy elalélok tőle, és a kedvenc szereplőm lett, de határozottan jó úton haladunk afelé, hogy egyszer egy normális könyves pasi legyen belőle. Alig hangzik hülyén. Josie pedig... Eleinte ő is olyan fura volt. Egész életében azt hitte, hogy az anyja bolond, és megértem, miért fél attól, hogy ő is megzakkan. Éppen ezért egy kicsit fura volt nekem ez a belenyugvás. Mármint persze, eleinte kiborult, amikor Seth mindent a nyakába zúdított, és nyilván meggyőző lehetett az, hogy a koli szobájában bunyóznak a természetfeletti lények. Ettől függetlenül úgy éreztem, kicsit hamar nyugodott bele Josie ebbe az egész, hát-akkor-mégis-valóságos-dologba. Lehet, hogy már csak a csalódottság beszél belőlem, azért kötök bele ebbe is, ki tudja? Mindenesetre amint túl voltunk ezen a ponton, elkezdtem élvezni a történetet, mert bár alig volt lényeges cselekmény, Jen stílusa továbbra is megnyerő. Ami viszont zavart, hogy a Covenant sorozatra nagyon sokszor utalt az írónő, és jó pár dolgot meg is tudunk annak a cselekményéről. Sajnálom, hogy nem azt fordították le először, mert így megkavarodott a sorrend. De hogy miért hoztam fel? A könyvben elég hirtelen kapjuk meg a világban ismeretes szavakat, mint az apollüón, aether, amiket csak sok használat után tudtam összekötni a jelentésükkel. Mivel ebben a sorozatban már úgy vette az írónő, hogy mi ismerjük ezeket a szavakat. Szóval nekem ez egy kicsit negatívum, de nem tudom Jent hibáztatni, hiszen ő utólag írta ezt a történetet. Ami viszont tetszett ezzel kapcsolatban, hogy Josie is nehezen tanulta meg a szavakat, ez valahogy emberibbé tette őt számomra. Na de a cselekmény. A fülszövegből kiderül, hogy Apollón kérte meg Sethet, hogy vigyázzon Josie-ra, és ez nem véletlen. A titánok egy része kiszabadult, és veszélyt jelentenek, így az isteneknek őrizniük kell azokat, akiket a gonoszok ellen teremtettek. Persze ez így elég homályos annak, aki nincs képben, úgyhogy röviden: a tizenkét főisten mindegyikének az volt a feladata, hogy legyen egy gyerekük, tehát félistent kellett minél hamarabb "gyártani". Azonban volt egy-két csetepaté, ami miatt már csak hatan maradtak, így az isteneknek óvniuk kellett az életben maradt félisteneket. Főleg, mivel közülük kettő már el is tűnt. Úgyhogy ebben a részben Josie az a szerencsés, akit gyorsan biztonságba kell helyezni, és őszintén szólva, tetszett ez az egész! SPOILER. Arra tippeltem, hogy esetleg ő Árész lánya, hiszen a nagy áruló ő volt, és ezért oda kell figyelni a porontyára is. Aztán arra is tippeltem, hogy Erinnek is köze lesz ehhez a világhoz, és reméltem, hogy ő is félisten. Nos, mindkét tipp rossz volt, ugyanis Josie Apollón lánya, ami meglepő, mégis nagyon tetszett! A Percy Jackson sorozatban annyira nem kapott szerepet az isten, így jó volt olvasni, hogy itt ő is főszerepbe kerül. Ráadásul Erin egy fúria, ami csak még érdekesebbé tette az egész szituációt. SPOILER VÉGE. Tehát Josie-t biztos helyre kellett juttatni, és őszintén haragszom Jenre. Mert a könyvben alig történik valami! Seth sikeresen eljuttatja Joe-t, közben összejönnek, van egy-két konfliktus meg harc... És ennyi. És ez így lelombozó. Nem mondom, tetszett a könyv, gyorsan halad vele az ember, meg tudja szeretni a karaktereket, de nincs utána az az Armentrout-varázs, ami máskor. SPOILER. Ráadásul nincs is sok szereplő, aki mégis, azt már a másik sorozatból kellene ismernünk. És elég nehéz őket úgy megismerni, hogy közben a fél életükről lemaradtunk. Viszont a könyv legvége! Most komolyan! Végre valami igazán izgalmas, erre se perc lerendezik Hüperiónt, és minden megy tovább. Konkrétan mintha nem is lett volna benne ilyen jelenet. SPOILER VÉGE. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, mert elég siralmas lenne, ha ezt a szintet tartaná az írónő. Ami pedig a legrosszabb, hogy amikor elkezdtem ezt a bejegyzést, még négy csillagnál jártunk. Úgy Josie-nál lementünk még fél csillaggal, most pedig a legvégére már úgy érzem, ez annyira semleges volt, hogy elég neki három, de aztán Seth és egy kicsit Josie felhúzta a szememben. Nagyon, nagyon, komolyan baromira remélem, hogy nektek nem lesz pofára esés, és szeretni fogjátok. Legyek inkább én defektes, mintsem ti is csalódjatok az írónőben.

Idézetek

"Micsoda hádészi szarcunami lesz ebből!"

"Hátba lőttem, ez meg mosolyog!"

"– (...) Nos tiszta vagyok – magyarázta Deacon, a szalonnát ropogtatva.
– Én meg félvér – tette hozzá Luke. – Leszarják, hogy két pasi jár együtt, de egy félvér és egy tiszta? Hah! – Drámai mozdulattal kapott a mellkasához. – Ó, mily rettenet!"

"A levegő megremegett az általam Bob néven ismert pasi körül, aztán... Már nem is volt Bob. Helyette egy másik férfi állt ott, aki hasonlított ugyan rá, azonban magasabb és vállasabb volt, a haja
teljesen szőke.
Egyedül a szeme maradt ugyanolyan, mint az enyém.
– Basszus! – A szívem ezerrel robogott, hátratántorodtam, majd a fal felé fordított festményre néztem.
Seth felém nyúlt, azonban csak a fejem ráztam.
– Nem, minden rendben. Csak még soha nem láttam, hogy valaki élőben photoshopolta volna magát."

Remélem, tetszett a bejegyzés,

Peetagey Smile